Ma este meglesz a Bajnokok Ligája első két elődöntőse, és bár sokan lefutottnak tekintik mindkét párharcot, az NST meghívott szakértői az esélytelenebbnek tartott csapatok részéről is hihetetlen magabiztossággal nyilatkoznak az esélyekről. Barcelonában az lesz a kérdés, kinél lesz többet a labda, Moszkvában meg az, hogy egy gyors orosz góllal lesznek-e izgalmak egyáltalán, vagy az Inter úgy kinyírja a meccset, mint a huzat. Megjegyezte-e a Barcelona, hogy meddig tart egy meccs? Lesz-e az Arsenalban, aki legalább egyszer szöktetni tudja a Walcottot? Az Inter marad-e az egyetlen csapat Európában, amely mindent megnyerhet? Mit tudnak az oroszok, ha támadni kell? Hajtás után válaszok, nagyképűsködés, és hajrá! Figyelem, Oroszország messze van, 18-15-től CSZKA-Inter!

Hat fordulóval a bajnokság vége előtt nem sokkal látunk tisztábban a lényegi kérdéseket illetően: a bajnoki címért hajtók mindegyike nyert, a 4. helyért hajtók egyik sem nyert, és bár az egyre valószínűbb, hogy a Livorno és a Siena menthetetlen, az Atalanta még mindig négy ponton belül tart három potenciális alászállót: a Lazio, az Udinese és a Bologna reszketi végig az utolsó köröket. Az Inter simázott, a Roma és a Milan megharcolt a győzelemért, a Palermo pedig hiába bukta el a derbit, így is tartja az utolsó BL-helyet, mert a Napoli Parmában hagyott két pontot, a Juventust pedig újabb kiesőjelölt gyalázta meg – ezúttal jó alaposan. A 32. játéknap viszonylagos nyugalma után a 33. sok mindenről dönthet, ha például most nem veszi át az első helyet a Roma, akkor valószínűleg soha többet. Hajtás után röviden, tömören.

Undertow, hűséges olvasónk, osztott meg velünk egy parádés... na jó, faszipántos videót a kommentek között:

Lapozás után pedig egy magyar verzió, de már csak prózában.

Amilyen sikeres hete volt a lyoniaknak, olyan rosszul alakulnak most a Bordeaux dolgai. Legutóbb októberben állt a címvédő ennyire "messze" a tabella tetejétől - mondjuk utána rögtön ugrott is a bajor kolbászra -,  most ugyan egy pontra van tőle, de leszorult a dobogóról, köszönhetően annak, hogy meglepetés-veresége miatt picit megint összébb ért az élboly. A Lyon tudott egyedül tőkét kovácsolni a BL-partner botlásából, Bastos és Lisandro lecsapott, így déjá vu-be borul április első hete.

A középmezőnyben várunk mozgolódást a 30. forduló előtt, az elején és a végén nem lesz semmi különös. Egy Barcelona-Bilbaot azért mindig érdemes megtekinteni, és ha már az egyik megvan, akkor nem hagyjuk ki a Santander-Realt sem. Igazi parádét egyik párosítás sem ígér és már egyébként is minden az el clásico körül forog. Mielőtt elhagynánk a hétvégére a fővárost, igyekszünk kitalálni, hogy mik lesznek az eredmények, és még inkább azt, hogy sportfogadás szempontjából arra a két meccsre gondoljunk, amelyeket általában gólra pontosan meg szoktunk tippelni minden fordulóban.

Már minden fordulónak komoly tétje van, nem kivétel a mostani sem, amikor ráadásul a táblázat minden fertályában komoly mozgolódás várható. Az Inter lesimázza a Bolognát, de a Roma megszenved Bariban, és a Milan is Szardínián. A Napoli a Lazio, a Samp a Chievo otthonában megy tovább a 4. helyért, a Juventus pedig Udinében próbálja megmutatni, hogy a két zebra közül nem ő az, amelyik már csak hiénaeledelnek jó. A forduló rangadója természetesen a hagyományosan vérgőzös szicíliai derbi lesz: a Catania pályaválasztása mellett igen nehéz feladat vár a Palermóra. A Szomorú Szakasz tovább szakad, kivételt képez az Atalanta, amely a Siena leverésével életben tartja esélyét a bennmaradásra. Hajtás után gyöngybetűkkel…

Nyolc-tíz meccsel a vége előtt a francia bajnokság egy adrenalintól pumpáló hajrá küszöbén tántorog. A forduló párosítása kellően érdekes ahhoz, hogy egyben tartsa a három ponton belül mozgolódó élbolyt - ellenben kellően tragikus ahhoz, hogy véglegesítse a kieső trió kilétét, bár sok titok és remény már nem maradt a tabella végén. Hagyományok és formák újjáéledését várjuk, így bedobtunk egy főnixmadarat a mezőnybe, hogy intézkedjen a megújhodásról, ahol jónak látja.

Itt a húsvét, itt a nyúl, szombaton meg Cselszi-Mú - skandálhatnánk a faszipántos rímet, ha nem az Old Traffordon rendeznék a forduló rangadóját. Sok mindenről dönthet a koradélutáni összecsapás, de semmiről sem fog. Szerintünk egy döntetlennel mindenki ellenne egy darabig, ráadásul Wengerék is örülnének neki. A többi kilenc meccsen nem sok izgalom várható. Csak két olyan találkozót bonyolítanak le az első kettő csatáján kívül, ahol mindkét félnek életbevágóan fontos a győzelem. Az Arsenalnak otthon a Wolverhamptont, a City-nek idegenben a Burnley-t kell két vállra fektetnie ahhoz, hogy vérmes reményeiket életbe tartsák. Első ránézésre a londoniaknak lesz könnyebb dolguk. Lapozás után megmutatjuk a bajnokesélyesek hátralévő műsorát, és még a Pompey-Rovers meccshez is kaptok egy mondatot

Az év meccse következik a Bundesligában, egymásnak feszül a gigász, meg a gigásznak látszó tárgy és megnézik, hogy a csillogás, az euró tízmilliók, az egyéni képességek számítanak-e inkább, avagy az összerakottság, a fegyelmezett csapatjáték és a félelem saját zsarnokod haragjától. Az elvetett kocka megfordult, most már a Bayernen van a győzelmi kényszer, a katenatschio ősapjának legbelül élő énje újra kibontakozhat. A kockafordulás lényege egy sváb bukta volt innen és egy tükörsima leverkuseni siker amonnan, Bundás-szakértő legyen a talpán, aki megjósolja, meddig húzzák ki kapott gól nélkül a bányászok. Jöjjön hát az Ítéletnap második felvonása, a jelöltek legfőbb bírájuk elé állhatnak és mivel a két keret egója együttvéve feleakkora, mint Ibráé, ez jelen esetben nem istent jelenti.

A tegnapi orgia után softporn kalandoknak nézünk elébe, melynek csúcsára a Benfica-Liverpool spanking-csörtét vizionáljuk. A Benfica 25 meccse veretlen, a csoportban az Evertont is rútul eltángálta oda-vissza, és bajnoki szezonja is meggyőző – ok, hogy ez nem valami nagy kiinduló-alap, de akkor is – otthon mindenkit ütni szoktak. 24 meccsen 61 gólt vertek eddig, ami nem satnya, és az EL-ben is 8/21 a mutató. A Juve angliai gyötrődésének köszönhetően volt erőm belenézni a Benfica-Bordeauxba is, ahol egy felturbózott Hoffenheim köszönt vissza rám. A Benfica az egyik legkarakteresebb támadófutballt játszó csapat Európában, lássuk miért és hogyan fogják ma lemosni a Liverpoolt.

Sajnálhatja mindenki, aki nem semlegesként nézte az európai klubfutball két szőrtelen művészegyletének londoni bemutatóját. Egyszerűen semmi nem hiányzott a meccsből, a dráma komédiával indult, Almunia révén tragikomédiává változott, a végén pedig a Fabregas kontra Puyol Herezacskója összecsapás, és a spanyol (nem a katalán) sérülése miatt igazi tragédiává fajult. És persze közben is több minden történt, mint egy fél Bundesliga-szezonban, ami csak azért volt enyhe meglepetés, mert Fabregas és Messi – azaz a két porondmester – nem sokat tett hozzá a BL-idény eddigi legjobb meccséhez. A szovjet honvédő háború Akinfejev marsall vezetésével látszólag elérte célját, de igazából csak elodázták a megsemmisülést, amit az Inter minden kétséget kizáróan kiutal nekik Moszkvában.

Két olyan párharc jutott mára, amit sokan lefutottnak tekintenek, pedig hát szó sincs ilyesmiről. A Barcelona az európai topfutball egyetlen olyan csapatához látogat, amely anélkül szállhat szembe vele némi eséllyel, hogy spártai falanxot vonna a kapujától 35 méterre, az Inter pedig végképp nem teheti meg, hogy lekezelje a CSZKA-t ilyen közel a célhoz. Az esélyesek megnevezése nem bonyolult feladat, de ebben a BL-sorozatban egymást érik a vaskos meglepetések. Az például megvan, hogy az eddigi 18 meccsen csak három döntetlen született? És a brutális gólátlag? Remek BL-szezon ez, nem vitás, hasonlókat kívánunk a negyeddöntők második játéknapjához is.

A németek az angolok ellen, a franciák egymással szemben, második világháború! Az elsőt még annak idején, noha nem volt hozzá sok közük, de az angolok nyerték (1918 '99), erre a Rajna innenső oldalán most készültek egy kis revánssal, és bíztak benne, hogy a hülye angolok valójában angol hülyék. A Bayern nemhogy egyre jobb, de most már kezd tényleg bájernes lenni, míg a kevésbé hájpolt gasztroentellektüell összecsapáson látványos csörte alakult ki, részletek a hátlapon, a rövid italok helyén.

Bő 30 perccel ezelőtt még a Riazor lelátóján ültem és bambultam magam elé, maradandó  élménnyel gazdagodtam. Elővettem kis noteszemet, fellapoztam "amit nem hagyhatok ki az életben" fejezetet és kipipáltam a La Liga mérkőzés megtekintése rubrikát. Lapoztam az emlékeztetőkhöz, ott szembesültem a saját magamnak kiadott ukázzal: "Mindenképp írd le az élményeidet!" - így csap a sorok közé egyik kommentelőnk, Benke_X, aki friss meccsélményeivel keresett meg bennünket, ezt a ziccert meg nincs az a Diego Tristán-fanatic, aki kihagyná. Vendégposztod szeretettel vettük, cserébe már postára is adtunk egy méretes Valerón-mosolyt.

Élesbe fordul a játszadozás, már az elődöntőbe jutás a tét a Bajnokok Ligájában. A küldetést az első játéknapon a Manchester Unitedet fogadó Bayern München, és a francia rangadón Lyonba látogató Bordeaux kísérli meg teljesíteni. A németekről azért sem írjuk le, miben bízhatnak, ha már az előjelek nagyon nem mellettük szólnak, a két francia közül pedig nehezebb esélyest megnevezni, mint hallás után leírni gurküff nevét. Az NST szakértői viszont nemcsak egyszerűen minden tudás birtokában vannak, de ezt hajlandóak is a nagyközönség elé tárni. Hajtás után egy visszafogott germán, egy nagyképű WASP, és egy reménykedő frankofon Hajrázása vár rátok, este 20.45-től pedig két várhatóan jó meccs. Mindegyikhez jó mulatást!

A Roma a bordó mez alatt I Szív Czene Attila pólóban újra bizonyítja, hogy a surranópálya csak a suttyóknak okoz gondot. A rómaiak ráadásul, ezt a múlt heti poszt óta még erősebben érezzük, nem is csak az idegesítő légy szerepét játsszák, amit egyetlen hessentéssel el lehet intézni, hanem ennél sokkal komolyabb válaszcsapásra lesz szükség a megfékezésükhöz. A Milan és a Juventus irigykedve bámulhatja a télen lesajnált Romát, miközben az egyik pofára esett egy kiesőjelöltben, a másik meg vért izzadva birkózott le egy másikat. Hosszú idő után valóban izgalmas bajnoki befutónk lesz a táblázat mindegyik részében: a kiesés ellen tusakodók, a BL-helyekért fenekedők, és persze a Pajzsra ácsingózók is jól alakítják a dolgukat. Ja, és persze: vesszen a totonero!

Nehéz csörtéket vívtak meg sikerrel a listavezetők, összerázódni látszik a második vonal és láttunk valami olyat, amit csak nagyon ritkán lehet, és Guti visszasarkalós gólpasszához mérhető mozdulat volt. Az eddigi egyetlen szórakoztató hétfő esti meccs lett a forduló legjobbika, és amire leginkább felkaptuk a fejünket (nem): a Malaga-Tenerife és az Espanyol-Sporting Gijón derbik halálosan unalmas döntetlennel végződtek.

Boldog, sugárzó arcokkal telnek meg most hét elején a marseille-i melóhelyek, az exceltáblákban minden diagram OM-logós, világoskék szettbe öltözik, a mobilok hátterképén pedig kupákat emelgető, csillogó szemű fiatalemberek jelennek meg. Milliók boldogságára törte darabokra Deschamps  hét tizenhét rettenet hosszú és szűk év átkát, de azt maga sem hitte, hogy ennyire tökéletesen sikerül majd bordósat játszani és saját játékával oktatni a címvédőt. A ligakupa-döntő konfettiesője mögött szinte eltörpülnek a bajnokik, noha szokatlan eseményekre került sor és néhányan fogorvos-üzemmódba - fúrás, tömés, gyökérkezelés - kapcsoltak pár óra erejéig. Nyolc meccs, harminc gól és szigorú szakmaiság zakatol odabenn.

A 29. játéknap mindkét nagyágyú számára az egyik legnehezebb meccset tartogatja a hátralévők közül. A madridi rangadón természetesen nem mehet biztosra a Real az Atlético Madrid ellen, míg ugyanez elmondható a Barcelonáról is a Mallorca otthonában. Ami tény, hogy a bármelyik fél által esetleg összeszedett hátrány még bőven ledolgozható lesz a további 9 forduló során, így botlás esetén sem kell a kardjába dőlnie Pellegrininek vagy Guardiolának. Egyébként pedig a szezon utolsó negyedére más frontok is megnyílni látszanak. A nemzetközi helyekért és a kiesés elkerüléséért is élesedik a küzdelem.

Harmincadik körébe léptünk a francia bajnokságnak, a harminc pedig pont jó, olyan szexi, mer' tripla iksz, egyértelmű jele annak, hogy a célegyenesre fordultunk, fogy az idő, gyűl az ideg, minden elszúrt ziccer után hangosabban szisszennek a szektorok, hiszen egy elpotyogtatott pont se fér már a képbe. Kicsit angolosan (értsd: keszekuszán) alakul a menetrend, vasárnapra került a súlypont az esti Ligakupa-döntő miatt - ami nem is lenne akkora show, ha nem a ligakupamenő címvédő Bordeaux és a 17 éve böjtölő Marseille játszaná. Eközben Lille-be röpül a Montpellier és Monacóba látogat az Auxerre, szigorúan előzési szándékkal - a tippek mellett a Quevilly kupabravúrjáról is megemlékezünk.

A Milan már leszakította magát, most a Romát durungolhatja le a nyakáról az Inter, ami már csak azért sem jönne rosszul, mert egyetlen állva maradt olasz csapatként még nem végzett Európában sem. Meg is teszi, és a következő fordulótól újra a Milan lesz az elsőszámú üldöző, mert az utóbbi négy meccsükön kilátástalan teljesítménnyel botladozó milánóiak megborítják a Laziót, és nagy lendületet vesznek a hajrához (ez nyilván függ attól is, hogy szombat este mit csinál Rómában az Inter). A sorsolás szeszélye folytán a többi meccs kevés szót érdemel, vagy meglehetősen egyértelműek a párharcok, vagy a lőtéri kutyát nem érdeklik (résztvevők included). Nem állítjuk, hogy a 31. fordulóban dől el a Serie A 2010-es bajnoki címe, de sok mindent tisztábban fogunk látni. Hajtás után, gyöngybetűkkel.

Hét forduló maradt, huszonegy megszerezhető pont, két egységen belül az első három. Tömegesen rohamozzák meg a népek a feltárásra váró negyedik pozíciót, Rambo visszatér a pokolba, a strandlabda visszavág. Egyébként meg az tegye fel a kezét, aki nem szkrollol le naponta minimum háromszor Bridge Terry nőjére a nőre! Pöte nagyon komoly kutatómunkát végzett, melynek végén rálelt ugyan az eredményekre, de a publikációra már nem maradt energiája, így elfaxolta nekem kicédulázott kutatási naplóját, melyből a túloldalon megpróbálom kibogarászni, hogyan kapta ezeket a számokat.

Egyre rejtélyesebb dolgok történnek mindannyiunk Bundesligájában: a favoritnak kikiáltott csapatnál az edző rekordkísérletre készül elsősorban a bevetett játékosok számát, másodsorban az életkorukat illetően, kicsit lejjebb nézve továbbra sem értjük Kurányi és Barrios kitartását góllövés terén, ezen kívül nem gondoljuk feldolgozhatónak, mi a zacskószerűen megereszkedett lócsöcs van a Leverkusennel. Bónuszként azt sem vagyunk képesek hova tenni, hogy a Werder tényleg komolyabban veszi a profi labdarúgás szórakoztató jellegét, mint annak eredményorientáltságát. Ráadásul ez lesz a poszt, amelyben nem ejtünk szót Podolskiról, azonban véletlenül sem azért, mert csinált valami hasznosat és mi ezt el akarjuk hallgatni. Továbbá itt van az Ítéletnap első felvonása is. Fú, mennyi minden, még tippjáték update is.

Nem követjük különösebben elszántan az országúti kerékpárosok versenyeit, most mégis a kokszosokhoz nyúlunk vissza egy kiváló hasonlatért: Armstrong és Ullrich küzdöttek a végső győzelemért, valami hegyes-völgyes szakasz előtt azt mondták, itt van esélye a tokosnak. Mentek is szépen egymás mellett, de miközben Ullrichon látszott, hogy bármelyik pillanatban hármas ikreket szülhet, az amerikai egyszer csak kiállt a nyeregből, vigyorgott egyet visszafelé, és elkacsázott a vérbe. Valami ilyesmit vezetett elő az Inter a 30. játéknapon, méghozzá olyan meggyőzően, hogy közben magunkban azt is megkérdőjeleztük, vajon igazából a Milanra, vagy a Romára kell jobban figyelniük Mourinhóéknak? Hátul közben a végső összecsapásra rendezkednek a résztvevők.

Az NST stábja szeretné megragadni az alkalmat, hogy megköszönje Tony Mowbray eddigi munkásságát. Az angol szakember nagyon hasznos munkát végzett a Celticnél, hiszen sikeresen bentartotta a glazvég alakulatot az SPL-ben, és az EL-elkerülésével, valamint a keret válogatott formán kívül tartásával hatékonyan óvta az emberanyagot, a tetemes bajnoki hátrány kialakításával pedig a zöld-fehér szurkolók keringési rendszerét. A rendkívül fantáziátlan és látványtalan támadójátékot pillanatok alatt honosította meg a csapatnál, Nakamurát még véletlenül sem próbálta meg pótolni, inkább saját elképzeléseit valósította meg, melyek annyira zseniálisak, hogy számunkra még mindig misztériumnak számítanak, a St Mirren ellen pedig a Celtic történetének egyik legmegalázóbb vereségével feltette a koronát eddigi teljesítményére. A közelmúltban helyenként még élvezhető SPL-t lezüllesztők tortájából neki is jár egy szelet, további jó munkát kívánunk egy másik alakulatnál!