A németek az angolok ellen, a franciák egymással szemben, második világháború! Az elsőt még annak idején, noha nem volt hozzá sok közük, de az angolok nyerték (1918 '99), erre a Rajna innenső oldalán most készültek egy kis revánssal, és bíztak benne, hogy a hülye angolok valójában angol hülyék. A Bayern nemhogy egyre jobb, de most már kezd tényleg bájernes lenni, míg a kevésbé hájpolt gasztroentellektüell összecsapáson látványos csörte alakult ki, részletek a hátlapon, a rövid italok helyén.
Demichelis - aki azt hitte, hogy a zorróálarc elrejti a szabálytalanságokat a sporik elől - meglátta Nani lábán minden idők legrondább futballcipőjét (de most komolyan, gombfociban nem volt ilyen színű csapatom) és vérszemet kapott, azonban a MU cicafiúját nem sikerült annyira helyben hagynia, hogy az ne találja el a jogosan megítélt szabiból az egy szem zavaróember fejét, bent pedig a gaucsók szégyenének sikerült úgy gerincre vágódnia Rooney előtt, hogy egy percnél megszületett a párharc első dugója. A United ezt követően pedig úgy játszott, mint egy szokásos angol bajnokin idegenben, visszaállt, fegyelmezetten tartotta az alakzatot, hagyta az ellenfelet tempót menni, és várt a lehetőségekre, amiben a bajorok fent már említett argentin védője is partner volt - egészen az első félidő végéig, amikor levonhattuk a következtetést: Bayern jelenleg a semleges szurkolók csapata, előre kellemes, hátul mókás, vagyis bizony nem muszáj őket utálni, csak ha a Kölnnel játszanak.
A pihenőidőben van Gaal megcibálhatta a Fekete Róka frizuráját, mert a pampák réme egészen összeszedett produkciót mutatott a második játékrészben, és az egész Bayern rátelepedett a labdára, meg a középpályára, valamint elszántan lövöldözték a bogyót van der Sar kezébe. A vendégeket ez nem zavarta túlságosan, mert egyfelől a hollandnak úgysem lehet gólt lőni, másfelől pedig a Butt kapuja előtt rendszeresen kialakuló ziccerekből egy-kettő majd úgyis bemegy - ahogy szokott. Fergie azonban észrevette, hogy itt most nem a Portsmouth az ellenfél, hanem a Bayern München, és fel is küldte a trollbébi mellé Berbát, azonban elfelejtette lehozni a németek egyetlen reményét, Gary "Szlezák" Neville-t, akiben nem is kellett csalódnunk. Ez a kezezés még Demichelis elsőperces faultjánál is hülyébb szabálytalanság volt - veszélyesebb helyen történt, és az ellenfél sem érezte a kontaktot... A sorfal aztán rátett mégegy lapáttal, és ha Ronaldinho lövi ezt a szabit, "zseniális elképzelés" - de mivel ez a Bayern, marad a "mák" jelző, viszont mi már ekkor tudtuk, hogy a földművesek nem elégszenek meg ennyivel.
Evra talán félseggel és az egy ponttal már a repülön ült, amikor elgondolkodott azon, hogy csak másnap fognak hazarepülni Európa legnagyobb falujából™, Olic pedig előugrott egy bokorból, és megszerezte a kiérdemelt ajándék gólt. Erre jött még a bicegő Rooney látványa, ami a gyengébb idegrendszerű mankúniaiakra sokkhatást gyakorolt. A liverpooli exkavátor egyébként mankúval, rögzítő csizmában hagyta el a stadiont, és noha nagyon csúnya volt az a rossz lépés, személyes élményeimből tudom, hogy ezt pár nap sántikálással meg lehet úszni (UPDATE: 2-4 hét pihenő vár Rooneyra). A visszavágón talán sanszosabb egy sokgólos United-siker, mint a bajorok továbbjutása (noha akkor már Ribéry mellett talán Robben is ott fog pörögni), de ebben a pillanatban jogos és érthető a hollywoodiak öröme,
BAYERN MÜNCHEN-MANCHESTER UNITED 2-1.
A karibi kalózvezéreket megszégyenítő szakállzattal rohamozó Lisandro López duplájának köszönhetően egy kör után a takácsok vannak felül, és fél lábbal már az elődöntőben. Itt gyors gólváltással indult a buli, a tizedikben kotort egyet a rosszarcú, de jólábú portugál argentin, majd erre négy perc múlva Gourcuff visszahúzása és betekerése után bólintott rá a marokkói-francia Chamakh, akinek talán még egy hasonló találat összejöhetett volna, ha kicsivel kevesebb a zselé. Mivel mindkét csapat előszeretettel szaladgált, az iram itt időnként még nagyobb volt, mint a másik mérkőzésen, így azok is remekül szórakozhattak, akik a beárazatlan bajnokság csapatainak küzdelmét választották.
Az Olympique bő félóránál ismét megszerezte a vezetést, miután Michel Bastos demonstrálta a vendégeknek, hogy ha üresen hagyják, akkor számára az ötös jobb (a védők szemszögéből bal) sarkáról a kapu jobb oldalába ágyúzni körülbelül annyira megerőltető, mint egy skót védőnek fejjel becsúszni.
A második félidőre a zsirondiak úgy jöttek ki, mint a Bayern, megfojtották a Lyon középpályáját, és Chamakh vezetésével tüzeltek meg fejeltek, Lloris viszont továbbra is úgy védett, mint VDS, és ha ő már nem volt ott, akkor legalább a hazai léc segített. Hogy tovább húzogassuk a két meccs közti párhuzamokat, meg kell említenünk Matthieu Chalmé Neville-hez hasonlóan debil mozdulatát: a jobbhátvéd úgy próbálta becsúszva blokkolni a Cissokho lábáról elstartolt lasztit, hogy közben már jelentkezett is a pofonért - persze kéz, és tizenegyes, amit Lisandro be is gurított,
OLYMPIQUE LYON - GIRONDINS DE BORDEAUX 3-1.
Utolsó kommentek