Az év meccse következik a Bundesligában, egymásnak feszül a gigász, meg a gigásznak látszó tárgy és megnézik, hogy a csillogás, az euró tízmilliók, az egyéni képességek számítanak-e inkább, avagy az összerakottság, a fegyelmezett csapatjáték és a félelem saját zsarnokod haragjától. Az elvetett kocka megfordult, most már a Bayernen van a győzelmi kényszer, a katenatschio ősapjának legbelül élő énje újra kibontakozhat. A kockafordulás lényege egy sváb bukta volt innen és egy tükörsima leverkuseni siker amonnan, Bundás-szakértő legyen a talpán, aki megjósolja, meddig húzzák ki kapott gól nélkül a bányászok. Jöjjön hát az Ítéletnap második felvonása, a jelöltek legfőbb bírájuk elé állhatnak és mivel a két keret egója együttvéve feleakkora, mint Ibráé, ez jelen esetben nem istent jelenti.

Volt már kellemesebb momentum az életemben, de muszáj a Schalkéval kezdeni a postot, na, nem mintha sokat lehetne regélni a meccsükről. Erről persze  legkevésbé ők tehetnek, sokkal inkább a Leverkusen, akik még erőlködésre sem tudták rákényszeríteni a legolaszabb német csapatot. Heynckes elég érdekes lépésekkel szeretné megújulásra bírni fiait, például Barnettát kitolja a bal szélre, Kroos középre kerül valami lehetetlen helyre, ahol Reinartz-cal súlyosbítva kell szűrnie – csak Jupp tudhatja, mit akart ezzel. Helmes nem tudom, lesz-e még valaha olyan, mint régen, az viszont egészen biztos, hogy most nem üti meg a ’Kusen szintjét. Még azt se.
Magath egyre közelebb a végső célhoz, az utolsó lépés egy hazai döntetlen kiharcolása lehet a Bayern ellen, onnan már megerőltetnie se kell magát a Schalkénak. Kurányi látszólag feltartóztathatatlanul közelít a gólkirályi cím felé, Friedrich pedig talán még önmaga is kiröhögi a meccs második gólját, ha visszanézi. Nem tudom megfejteni, mit akarhatott a gyógyszeres cséká, egészen abszurd az egész. Rakitic ismét nagyot játszott, előtte Farfan és Kuranyi azt csináltak, amit akartak. Két gólt akartak.

Elképzelni sem tudom, hogy amikor Rummenigge és Hoeness beszélgetnek a csapat megerősítéséről, melyik poszt van náluk a lista elején. Ha engem kérdeznének, – habár mostanság egyre ritkábban hívnak, – akkor a csatárt tenném előre. Kilátástalan helyzetben van a csapat góllövők terén, főleg akkor, amikor egy támadóval kell felállni. Klose-tól nagyon hamar meg kell szabadulni, Gomezről kideríteni, hogy hány tízmillióval van lejjebb a hozzá kapcsolt harminchoz képest, eggyel, avagy kettővel és venni mellé, elé, fölé egy klasszist. Igazit ám, nem csak úgy játszásiból. Nem akarok van Buyten kapcsán a Mátyust a csatársorba követelő Torgyán doktorig süllyedni, de a centerfeladatok közül Klose teljességgel képtelen a „kapunak háttal a) lefejelem a labdát emberhez, vagy b) úgy veszem le/át, hogy nálam marad, és utána emberhez passzolok” címűt megvalósítani meccsenként nagyobb egyenlő másfélszer. Ember nem tudja megmagyarázni nekem, van Gaal miért hozta le a csapat egyetlen értelmes tagját, Olicot a szünetben és hagyta fent Klosét.
Ennyit a bajorokról, a második gól megint jórészt Butté volt, a tulipánagyú újfent okosabb akart lenni, lenézte a svábokat, menni fog az Pranjic-csal is, úgy látszik, elég nehéz felfogású a holland. Borzalmas játékot nyújtott szinte mindenki. Nem úgy a stuttgartiak! Gyakorlatilag tökéletesen játszott a Vfb, tátott szájjal néztem, hogy a hátrányban lévő Bayernt jó ideig ki sem engedték saját térfeléről. Gross iszonyú merészet húzott, amikor a Rib&Rob-os csapat ellen feltolta a védekezését 30-35 méterre Lehmann kapujától. Ez volt az egyik dolog, a másik pedig a csatárok és a támadó középpályások fegyelmezett védekező munkája. Az 1-2-re égő Bayern folyamatosan a középhátvédek és Butt között járatta a labdát, mert nem volt sem üres ember a középpályán, sem üres terület. 6 perc passzolgatás után jöhetett a felívelt labda "Klosénak"... Amikor meg megvolt az illúzió, hogy beszorították az ellenfelet, akkor sem volt igazi veszély, vagy Ribéry lőtt messziről fölé, vagy még kevésbé kellett izgulniuk, mivel a jó Miroslav három méterről is telibe talál egy gólvonalon álló, Jens keresztnevű bóját. Ezzel szemben Marica az egyetlen helyzetét befejelte, el is dőlt minden.

Elnézve a Hannover-Köln (1-4) találkozó jegyzőkönyvét, elmondhatjuk: Slomka végre megtanulta, hogy nincs hárdkórabb fegyver ma a labdarúgásban, mint a padon/lelátón ülő Podolski. Heinrich össze-vissza beszél nektek irányítókról, taktikai akármikről, egy szavát se higgyétek, csak szemfényvesztés. Ugyan már! Ez a sportág ott kezdődik, hogy van a labda, meg a kapu és ott ér véget, hogy Lukas Podolski. Ő maga a futball. Ez a srác akkora klasszis, ami már nem is tud kijönni a pályán, mentális ereje olyannyira külön dimenziót képvisel átlagos társaiéhoz képest, hogy az a pályán kívül üldögélve manifesztálódik a leghatékonyabban. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a Köln tavasszal vele képtelen nyerni, nélküle pedig úgy szárnyal, mintha Robint látnánk, amikor Xavit kell megmentenie egy spanyol koprodukcióban. Ez vajon kínos neki?
A kecskések utoljára a 2005-’06-os szezon zárófordulójában lőttek Bundesliga-meccsen négy gólt, igaz, utána két évig a második vonalban sínylődtek. Sínylődtek, persze, de már Lukas nélkül, aki jól megérdemelt müncheni szerződésével a zsebében közeledett olyan rohamtempóban a futballvilág legszűkebb elitje felé, hogy szerintem rég el is haladt mellette, csak gyorsasága miatt nem vettük észre, viszont így meg kell várnunk, míg megkerüli a lelkem a Földet. Meglehet annak is a varázsa az öltözőben, ha a legjobban kereső spíler kispados. Nem akarok nagy szavakat használni, de szerintem a Köln vezetése megbánta a Herceg leigazolását. És rohadtul röhögnek magukon. Is.

Ide kapcsolódik, hogy a Hannover ezzel a meccsel iszonyú messze került az osztályozótól, tulajdonképpen a szezonjuk mehetett el rajta, mivel most egy egészen laza HSV-Schalke-Bayern-Leverkusen történet jön, ezeken egy-egy pontot szerezhetnek, de összesen kettő egység is meglepetés lenne. Mindeközben a Freiburgnak csak a Werderrel és a Wolfsburggal kell megküzdenie és most is elhozott egy pontot a Rhein-Neckar-ból.

Szintén egyre rosszabb helyzetbe kerül a liga legszabálytalanabb csapataként tündöklő Bochum, Herrlich csapata már vagy másfél hónapja mindent megtesz azért, hogy izgulnia lehessen a végén. Pedig a feladat most sem lett volna teljesíthetetlen, egy pontot otthon kellett volna tartani a Frankfurt ellen – 1-0-ról sem sikerült. Összejött viszont a ’Glabdach-nak az egygólos előny megtartása, méghozzá az egyre elkeserítőbb formát mutató Hamburg ellen. A legutóbbi megszerezhető 18 pontból, ötöt sikerült behúzni, úgy, hogy ebből hármat a Hertha diadalmas (1-0) legyőzése jelent. Minderre ugye nem akarjuk Jansen sérülését felhozni mentségként? Valamivel több mint egy félidőt láttam a meccsből, ennyire rettenetesen ötlettelen HSV-vel pedig elég rég találkoztam. Ott, ahol Trochowski és Elia (ő most sérült, helyette hétvégén Zé volt) játszhat össze Nistelrooy-jal és Petric-csel, ott elfogadhatatlan ez a szereplés. „Labbadia, raus!” – fogjuk skandálni a szezon végén, ha a Stuttgart is megelőzi őket. Ha nem, akkor is.

Szalai ismételten nem tudta kihasználni, hogy kezdőjátékosnak lépett elő ideiglenesen, de azért elég nehéz lehet eben a Mainz-ban csatárt játszani, még a mögöttük lévő csapatok fele is több gólt lőtt. És hiába támadhatták most a Bundás egyik leggyengébb védelmét, Benaglio végre visszatért, úgyhogy már másképp kell tekintenünk a farkasokra. Dzeko megint hintett kettőt, ő sem szeretné megérni Kurányi gólkirályi címét.

A Hertha továbrra sem lett közelebb semmihez, amihez szeretett volna, tényleg azt tudom elképzelni maximumnak a szezon végére, hogy elkerülnek az utolsó helyről. Ami egyébként nem lenne kis dolog, csak hát a szart hugyoznák formára. Hajnal a gólnélküli döntetlen szünetében állt be, de egy sárga begyűjtésén kívül sokat nem tett.

Hétvégi jóslatok
Schalke – Bayern 1-1
Hosszú idő után végre legerősebb csapatával állhat ki a rekordbajnok, amit megfejelhetünk azzal, hogy Robben, Schweinsteiger és félig Ribéry is pihenten léphet pályára. A királykékektől is csak a két régi sérült, Pander és Jones az, aki elvileg a kezdő körül bóklászna, de a doki utasítása alapján nem lehet ott. Magath szíve szerint eredménykényszer alatt is lánc-lánc-eszterláncot járatna a tizenhatoson játékosaival, csak lesz majd egy szöglet, amit az egyik védő, vagy Kevin befejel – így, hogy neki egy sorozatos orgazmussal érne fel a döntetlen, fel vagyunk készülve a legrettenetesebb futballgyilkolásra. A dolog ott lesz érdekes, ha a bajorok betalálnak az elején és borul minden. A nullának tekinthető Klose, a baszadékállat méretű gelsenkircheni védőkhöz alacsony Olic és a sérülésből visszatérő Gomez eredményezte csatárnélküliség miatt egy pontnál többet nem tudunk ígérni a Bayern-szurkereknek.
Frankfurt – Leverkusen 0-1
A lehető legrosszabb ellenfél ellen próbál meg kijönni a ’Kusen a gödörből, a Frankfurt ellen a tűz is hiányozni fog és még rohadt kiegyensúlyozott is az Eintracht, de az izzadás most talán mégis meghozza gyümölcsét. Szerintem olyan nagyon nem is fog hiányozni REnato Augusto, az meg egyenesen kincs, hogy visszatér Kiessling és Helmes is, igaz, utóbbi a padra.
Dortmund – Werder 2-1
Tartom magam az előző postban leírt jóslathoz, mely szerint a Dortmund ütni fogja a brémaiakat, méghozzá simábban, mint hinnénk. Ilyen ez a Bréma, egyre kiszámíthatóbban kiszámíthatatlan (megkockáztatom, kijelentjük a kijelenthetetlent!), a BVB meg megérezte a BL szagát és megjött az érvágyuk. Az is lehet, hogy hármat rúgnak.
Freiburg – Bochum 1-1
A freiburgi hadjárat egy fontos és nem túl nehéz állomáshoz érkezett, bár tény, a Bochum idegenben hatékonyabb, mint otthon. Mielőtt még ellentmondást éreznénk a tippelt eredmény és az első tagmondat között, ébredjünk rá, hogy a hazaiaknak elég az egy pont is.
Stuttgart – Mönchengladbach 3-1
A távozását a héten bejelentő Cacau hiányát aligha fogja megérezni a sváb alakulat, elvégre a ’Gladbach ellen elég lesz Marica is, egy tökömseakarjátszani 2-1-re biztosan.
Nürnberg – Mainz 2-1
Kár, hogy Szalai utolsó meccse lesz ez Bancé helyetteseként, sok jót nem jósolunk a saját örömére játszogató Mainz-nak a bennmaradásért hörögve küzdő nürnbergiek ellen. Nagy a harc egyébként, hogy a szezon meglepetéscsapata címet a Dortmund, a Mainz, vagy a Hertha kapja, persze talán értelmesebb lenne majd a szezon bravúrcsapata és a szezon kreténcsapata díjakat alkotni, előbbire jó eséllyel pályázik Tuchel gárdája. Lesz köcsögválogatott is, nyugi.
Köln – Hertha 1-1
Egy gonosz boszorkány költözhetett a szövetség kompetens embereinek szívébe, amikor a fél négyes meccsek után csúsztatva jelölte ki a meccs időpontját, nyüszítve fogok majd másik programot keresni, de lehet, hogy nem találok. Kabala-Poldit – isten se tudja, mi okból, de – a padra jelölik.
Wolfsburg – Hoffenheim 2-0
Ebből viszont egy nagyon jó meccs is kerekedhetne, már ha a Hoff képes lenne valamit megmutatni abból, ami miatt tavaly odáig, meg vissza volt értük mindenki. Pesszimista énem dominál ma és azt mondom, csak a Wolfsburg fog emlékeztetni minket a labdarúgásra és Simunic hiányzását kihasználva a hullafárasztó angliai túra után is lelépi ellenfelét.
Hamburg – Hannover 1-1
Valamiért úgy érzem, nem fog megint nyerni a HSV és Labbadiában egyre erősebb lesz az érzés, hogy munkáltatói társadalombiztosítás fizetésére jövőre csak az EL megnyerése esetén van sansza, így szépen belekakil a bajnokságba, aztán szerintem elbukik az elődöntőben. Raus!

Tabella, góllövőlista

Tippverseny

Hohó, az r_magpie elleni iszapbirkózás újabb pontot hozott a konyhára, immár 10-8 nemoda. Eheti kérdésünket tőle kölcsönözzük: két játékos nevét szeretnénk, akik az utolsó fordulóban (két különböző szezonban) mentették meg a Leverkusent a kieséstől. Tippek és megfejtések: heinrich.nst@gmail.com

Eheti ellenfelünk balasnyikov, lássuk hát tippjeit:

Schalke - Bayern 1-1
Frankfurt - Leverkusen 1-0
Dortmund - Werder 0-2
Freiburg - Bochum 1-1
Stuttgart - Mönchengladbach 1-0
Nürnberg - Mainz 1-0
Köln - Hertha 0-1
Wolfsburg - Hoffenheim 3-0
Hamburg - Hannover 2-0