Bár a törökök a Galatasaray-Fenerbahce rangadót tekintik a legnagyobb isztambuli derbinek, azért a Fenerbahce-Besiktas ütközet is elképesztő hagyományokkal rendelkezik. Vasárnap este a Fenerbahce otthonában, a Sükrü Saracogluban a két csapat 326. egymás elleni meccse következik

A hétközi fordulóban sem a Barca, sem a Real nem botlott, igaz, hogy a Clásico után mindketten kellemesen rossz formában lévő ellenfélbe ütköztek. Ma és holnap azonban rangadók várnak a listavezetőkre, melyeknek az adhatna valódi rangot, ha az Espanyol és a Valencia a maximumot hozná ki magából. Mindenesetre több esély van most bármelyik nagyágyú pontvesztésére, mint a hétközi fordulóban volt. Kíváncsian várjuk továbbá a nemzetközi helyezésekért menő Villarreal-Atlético Madrid meccset, és hogy folytatódik-e a kiesőjelöltek rohama, amely mindhármuknak győzelmet hozott, ráadásul nem is a legegyszerűbb meccseken.

Hét közepén, hamu és fű alatt borult meg a bajnokság, mert a Championnat GPS-e  újratervezést kiáltott, de úgy néz ki, a féltávnál nyolcpontos előnyét kilenc mínuszra adó Bordeaux már aligha lesz érdekelt az aranyhajrában. Ahogy kinyílt az olló, szét is robbant az élmezőny, Deschamps-ék pedig tökéletes ütemben ugrottak ki a lelassuló bolyból, a hátralévő hat körben már csak házon belül tudják elbarmolni az aranyat. A címvédésre megmaradó minimális esély csak egy újabb pikáns Lyon-verés mellett tartható életben, még egy bukóra nem kerülhet sor, már így is van belőle kilenc. Tehát a befutó még formálódik, a kupadöntő párosítása viszont már kész, az elődöntőkről is jutott pár morzsa a szerző századik nst-posztjába.

A hétközi "félig eldőlést" követően most gyakorlatilag ténylegesen megkerülhet az arany gazdája, bár mi inkább olyan "háromnegyed eldőlést" jósolunk. Greater Manchesterben az év meccsét rendezik - a 4-3-as dráma visszavágója következik -, a Tottenham pedig egy másik városi riválist fogad a Lane-en. Vannak olyan csapatok is, akiknek most fő le végleg a hajó (Liverpool), miközben a bennmaradásért vívott harc véres öldökléssé válik. A tippjeink, köztük hat vendégsiker, a következők:

Néhány hónapja még azt gondoltuk, a forduló rangadója természetesen a Derby d’Italia lesz, méghozzá fontosságát tekintve a pápaavatás és az idegen életforma észlelése közé tehető. Valamelyest így is lett, hiszen az Internek akár a bajnoki címe is múlhat rajta, de történelme leggyengébb Juventusa erősen degradálja a jeles sporteseményt. Így a forduló rangadója nem ez lesz, hanem a fővárosi derbi, azaz a Lazio-Roma, ahol nagyon hasonló a leosztás: a kupa-, és Szuperkupa-győztes Lazio a kiesés elől menekül, a lesajnált, gyalázatosan rajtoló Roma pedig tulajdonképpen bajnoknak is mondhatná magát, ha legyőzné otthonában a Laziót. Nem beszélhetünk többről, mint megérzésekről, de valami azt súgja, másképp nem dől el semmi, mint ahogy sokan várják.

Elérkezett a német bajnokság eltérő időközökkel ugyan, de megbízhatóan újra és újra megismétlődő szakasza, amikor már csak elbaltázhatja a Bayern, illetve jelen esetben másképpen mondanám: a rivális elbaltázta. Nagy baj nincs azzal, hogy a Bayern ilyen szezon eleji szerencsétlenkedéssel is valószínűleg meg fogja nyerni, hülyébben nézne ki, ha ez a formálódó Schalke vinné el a salátástálat, mert vita nélkül a bajoroké a legjobb csapat. Mindemellett összeszorított farpofával várjuk a Bayern mögött végző 5-6 együttes terveit a nyárra, amelyeket nyilván nagyban fog befolyásolni a végső helyezésük. De ne szaladjunk előre, azt megtette helyettünk Neuer két ízben is. Adler végre röhöghet rajta teli pofával, Löw meg nyújtogatja sálas nyakát, hogy ugye-ugye, én megmondtam. (közben tippverseny update!).

Extrahosszú, extrafárasztó, és valószínűleg mindent eldöntő forduló áll mögöttünk a Premier League-ben. Az túlzás, hogy a híresen retardált szigeti játékvezetés megajándékozta a Chelseat egy duplázással, de annyit kijelenthetünk, hogy hozzásegítette őket, mert innen mindkettőt már csak Ancelottiék ronthatják el. A követhetetlen sebességre gyorsult játék mellett a kiegyenlített-kiélezett PL-versenyfutás ezen szakaszában már hagyományosan sokat számítanak a rossz játékvezetői döntések, és ezúttal a londoni kékeknek pörgött ki a három cseresznye. Minden további a másik oldalon.

Esti Kornél: Hetekkel ezelőtt az itáliai és nemzetközi lazialék között is robbanásszerűen terjedt el az az elsőre hihetetlennek hallatszó hír, hogy az olasz labdarúgás egyik legnagyobb szurkolói csoportja, az Irriducibili felfüggesztette tevékenységét. Bár tudtuk – és sajnos ez alapjaiban mára sem változott – hogy klubunk mély és gyökereitől eredő válságban van, azt mégsem gondolhattuk, hogy ez is megtörténhet. Az okairól sajnos nem sokat tudunk, a következőkben tekintsük át érintőlegesen nem túl hosszú életét és megszűnésének bizonyítható lépéseit.

1887 novembere. A Plumstead park felé biciklizik a Tottenham Hotspur Football And Athletic Club gimnazista srácokból álló csapata, hogy megmérkőzzön a Royal Arsenal nevű lőszergyár melósaival, egy barátságos mérkőzés keretében. A meccset 1-2-es vendégvezetésnél, 15 perccel a vége előtt lefújják, a besötétedés okozta rossz látási viszonyok miatt… Ma összecsap Észak-London két elitalakulata, és ennek a találkozónak - a kölcsönös utálat mellett - ezúttal komoly tétje is van, hiszen a Spurs a negyedik helyre hajt, míg a Gunners célja az arany, de a legfontosabb természetesen egymás sárba taposása. Mivel mi személyesen nem ismerünk, sem Tottenham, sem Arsenal szurkolót, illetve ismerünk, csak letagadjuk legelkötelezettebb kommentelőink segítségét kértük a derbi beharangozásához, és vadkutya másodmagával eleget is tett a kérésnek. Az ellenvélemény az igazi barátság - hajtás után Menny és Pokol házassága az angol labdarúgásban.

Nem volt igazán jó meccs az El Clasico, ha valaki gólparádéra, látványos támadásokra számított. Bebizonyosodott azonban, hogy játékerőben, egyéni kvalitásokban és csapatmunkában is sokkal előrébb tart a Barcelona, mint a Real Madrid. A bajnokság folytatódik egy hétközi fordulóval és valószínűleg visszatérünk a szokásos kerékvágásba, a két nagy nyerni fog, a többiek pedig kiszámíthatatlanul próbálkoznak céljaik elérésével. A négy legmagasabban jegyzett bajnokság mindegyikében pályára lépett magyar játékos a hétvégén és Szalai Ádám mellett Vadócz Krisztián is parádés gólt szerzett csapatában.Tovább után következik a visszatekintés a hétvégi eseményekre és a mai nappal kezdődő 32. fordulóra vonatkozó jóslatok.

Az elmúlt évek legnagyobb európai sokkja lenne, ha a Roma megcsinálná az Intert. 25 játéknap után nem az Interrel kezdődik a tabella, hanem a 23 meccse veretlen Romával, amely október vége óta 17 győzelmet aratott, és 2004 óta először vezeti pontelőnnyel a Serie A-t. Lesz-e az utóbbi évek legdurvább bajnoka? Nem tudjuk, de egyre több minden szól amellett, hogy lehet. A Milannak az ikszért is vergődnie kellett a Catania ellen, a Juventus legalább nyert, és időtlen idők óta nem kapott gólt. Folytatódik a versenyfutás a 4. helyért, ebben már nem is az újra szívó Napoli a Palermo legnagyobb ellenfele, hanem a meglepően szar derbit behúzó Sampdoria. A Lazio a Bologna megkalapálásával jelentős előnnyel vezeti a bennmaradási versenyfutást, de még lesz miért hajtania a római derbin: ha másért nem, hát azért, hogy ne a Roma legyen a bajnok.

Kezdjük tényszerűen: a Grenoble kiesett, a Marseille rombolt, a Bordeaux pedig összeomlott. Nem hittem volna, hogy még a nevetséges PSG is lenyomja a bajnokot, de végképp kifacsarta őket ez a tavasz, így a lejtő aljában vekengő bringás allúziót kénytelenek leszünk tovább  gondolni, immáron azzal a kiegészítéssel, hogy megjött a mezőny és be kéne állni a végére valahogy, mert a leszakadás után már nem marad semmi. OM-Auxerre-Lyon trió az élen.

Ma már viszonylag közismertek a futballtaktika és -stratégia fejlődésének történeti változatai, az is többé-kevésbé köztudott és általánosan elfogadott, hogy a korai időkben milyen kapcsolat volt létesíthető a játékstílus és a játékosok társadalmi beágyazottsága között. A kezdet kezdetén, a tizenkilencedik század közepének elit angol kollégiumaiban a futballcsapatok még kilenc támadóval, egy védővel és egy kapussal álltak föl. A támadók – akik szinte kizárólag seniorok, azaz a felsőbb évfolyamok diákjai voltak – alig passzoltak egymásnak, s ha megszerezték a labdát, igyekeztek kicselezni, lefutni vagy föllökni a védőt, majd a hálóba találni. E játékmódban és fölállásban még nem nehéz fölismerni egyfajta individuális kvalitásokon alapuló arisztokratikus mentalitást, melyet az iskola belső hatalmi viszonyai is újratermeltek. Vb-történeti sorozatunk újabb darabja 21.00-tól érkezik, hallgassátok a RádióQ-t, játsszatok velünk, meg ilyenek.

A Barcelonát két alaptulajdonság jellemzi: a labdabirtoklás, és a letámadás. Ez a kettő persze szorosan összefügg. Labda nélkül borzalmas csapat vagyunk, tulajdonképpen katasztrofális. Éppen ezért, nekünk mindig szükségünk van a labdára – mondta Guardiola a BL-döntő után, és hogy mire is gondolt tulajdonképpen, azt csak ebben a szezonban láthatjuk igazán. Az El Clásicó azelőtt véget ért, hogy igazán elkezdődhetett volna.

Az El Clásico alapfogalommá vált a labdarúgást szeretők közös tudatában, köszönhetően a ténynek, hogy történjen bármi a spanyol labdarúgó bajnokságban, a két óriásklub szurkolói egész évben a két párharcra vannak kihegyezve. A jelenlegi szezon egészében véve is kiérdemelné a klasszikus elnevezést, hiszen már az átigazolási időszaktól kezdve fenték egymásra a fogukat az ősi ellenfelek. Rengeteg fronton megy a harc a Real és a Barca között. Identitástudat, politikai és nemzeti érzelmek öltenek testet a mérkőzésben, miközben elvileg egy játékról van szó, amit a világ minden részében, mindenféle szinten űznek az emberek. Aki kíváncsi a legfőbb szempontokra, amiket előzetesen döntőnek vélünk, lapozzon tovább. Még egy dolog, mielőtt bárki hinne a meccs előtti nyilatkozatoknak De. Ezen múlik.

Extrahosszú PL-hétvége elé nézünk, mely bajnokikkal indul, kupaelődöntőkkel folytatódik, és bajnokikkal fejeződik be, de csak szerdán. Ez egyben azt is jelenti, hogy négy csapattal kétszer is találkozunk, és nem kell még további vesztett pontok tekintetébeneket számolnunk (a meglévőkön felül) a következő forduló előtt. Tizenkét találkozó tálalása, tizenkét tipp meg egy klipp tovább után.

Képzeljük magunk elé egy becsületes bringás három hetét a Tour de France-on. Példásan teker végig tökön-paszulyon át, vércsere nélkül is egymaga húzza a pelotont, gyűjti a szakaszgyőzelmeket, majd az utolsó előtti etapon már a rajt után szökésnek indul. Föl-le ickázik a mindenféle kategóriás emelkedőkön, kaptat, gurul, zakatol tökéletes tempóban, mígnem az utolsó hegy aljához érve - jó meredek, a végén befutóval - a lendület megtörni látszik. Már besavasodva, fáradtan indul fölfelé, tudva, hogy pár kanyarral lejjebb már ott zubognak a többiek és ha nem szedi össze magát, úgy elmennek mellette az összetettben mögötte sorolók, mintha szembejönnének. Alig maradt valami előny és a lejtő aljától még borzasztó sok van hátra. Na, valahogy ilyennek látom én a Bordeaux évét.

Első blikkre úgy tűnik, óriási esély van rá, hogy a 33. fordulóban az Inter elbukja első helyét a tabellán, hiszen a két üldözőre (Milan-Catania, Roma-Atalanta) könnyű meccs vár, Mourinhóék pedig Firenzébe utaznak. Igen ám, csakhogy a Fiorentinának a bajnokság már kevésbé fontos, ellenben a kupából még simán kijuthat Európába, sőt, ehhez akár az is elég lehet, ha a döntőbe bejut, hiszen a másik ágról valószínűleg a Roma érkezik. Vajon érdekli a treble annyira Mourinhót, hogy némi susmussal ne intézzék el amúgy olaszosan a kérdést? A legforróbb hangulatú derbi is közelít, a Sampdoria-Genoa évről-évre óriási meccs, aki tutira akar fogadni, tegyen arra, hogy lesz kiállítás. Furcsamód a Lazio is nagyon fontos meccsre készül, egy bolognai győzelemmel megmenekülne, miközben vendéglátójára tovább tapadhatna a még reménykedő Atalanta. Vesszen a totonero!

Lírában vagy regényben ez szép halál, de valójában nincs szép halál. Mélyen megrázott, mert egy őszinte, karakán emberként maradt meg bennem, akit csak visszatérése után láthattam edzőként konfrontálódni, folyamatosan vonalon kívülre kerülni. A helyi kedvencek és a mélyen önérzetes magyar edzői elit nem az ő világa volt. (egy NST-olvasó)

Átveszed, passzolsz, futsz, adod és kapod… Mindig ugyanaz a játék, mégis mindig más, mert folyton változik benne, és folyton változtat rajta maga az ember, testi ügyessége, értelme és érzelmei szerint. Nagyszerű érzés uralkodni a labdán, meglátni valamit a térben és ráérezni, mennyi minden függ az időtől. (Varga Zoltán)

Kissé egyszerű stílusban megfogalmazva: lószart sem tudtunk meg a Bundesliga 29. fordulójából, legfeljebb annyit, hogy nem dőlt el a salátástál sorsa. Igazi rangadó volt a Schalke-Bayern, amelyen ugyan a vendégek nem érdemeltek feltétlenül három pontot, a hazaiak viszont egyet se, úgyhogy összességében inkább igazságos az eredmény, mint nem. Iszonyú nagyot küzdött a Bayern, tudásának határait feszegette a Schalke, Altintop meg egy kretén, de a „hétvége kreténje” megtisztelő cím feltétlenül Ivanschitzé. Mindenhol nagy harc várható még, sokan tülekednek ugyanazért a falatért, ezért is szeretjük oly’ nagyon a Bundesligát.

Gera Zoli megint gólpasszt adott, élete legjobb szezonját futja, ez ám a muníció, ismét el lehet ereszteni pár jobbost, azt sem baj, ha néha övön alul csúszik. A kialakult helyzet a józan gondolkodás követelményeinek meg nem felelő,  avagy illogikus, ez pedig sosem volt a profizmus sajátja – és akkor még nem is rántottuk elő a címeres mez, a sportemberi nagyság vagy az erkölcs szavakat. Hinnem kell, hogy legalább a válogatottunk nem viseli magán azokat a jegyeket, melyek velejéig átjárják a magyar labdarúgást. Ha tanultunk valamit az elmúlt harminc-negyven futball-évünkből, akkor az az, hogy a játékos-uralom és a széthúzás csak egyre lejjebb vezet.

Itt a vég, Lucas Leiva betalált. Erre kell leülnöm a gép elé így csütörtök este (ugyanitt 1:05-ért adom Walmer felbukkanását, kezében „Lepippantott Benfica – LOL” táblát lobogtatva). Hogy mindezt megtehesse, így született meg ezt a mentesítő poszt. Mer' itten customer service van. Az első láb eredményei: Fulham – Wolsburg 2-1, Hamburg – Standard 2-1, Benfica – Liverpool 2-1, Valencia – Atletico 2-2. Egy meccs kivételével még mindenhol lehet hosszabbítás, de mi a tizenegyesekre gyúrunk.

A franciák lenyomták egymást, végül árcédula került az angol bajnokságra is, a Bayern még nem találkozott komoly ellenféllel, és valószínűleg nem is fog. A VB árnyékában egy olyan Inter-Lyon döntőt vízionálunk, amire már szeptemberben sem fogunk emlékezni. Ferguson alkonya, sokadik német feltámadás, meg egy kis francia a túloldalon.

A tegnapi slágermeccsből nyíltszíni koncolás lett, a mai rangadón ez aligha lesz így. A Manchester United biztosan, a Bayern valószínűleg legjobbja nélkül kezd, de míg Robben egy félidőt az eredménytől függően biztosan vállal, Wazza nem segíthet a nélküle meglehetősen töketlennek tűnő Uniteden, így minden várható, csak könnyed labdázgatás nem. Az előjelek sem az angoloknak kedveznek, mindkét csapat bajnoki csúcsrangadóból érkezik, de míg a MU-t hazai pályán szkanderezte le a Chelsea, addig a Bayern idegenben verte a Schalkét. A francia negyeddöntőben szerepet cseréltek: most a Lyon lyukasabb, mint egy jó büdös francia sajt, de vajon kap-e kamutizenegyest a Bordeaux is? Este megtudjuk, jó szórakozást mindenkinek!

Te, figyeled, Öcsi? Elromlott az eredményjelző, nem tud mást írni, csak hogy Czibor, Czibor, Czibor és Czibor. Annyi szépséghibája van a történetnek, hogy nem Barca-meccsen cukkolta Bolond Puskást, de ha a múlt héten orgiáról írtunk, akkor tegnap azt láttuk, hogy Messi egymaga polírozza a Barca kormányrúdját. Ráadásul rutinból, lassan a múlt nagyjai közé emelve önmagát és csapatát. A fél kezdőjét nélkülöző Arsenal mindent kihozott a biztos kudarcra ítélt vállalkozásból, még a hajmeresztő dolgokat mutató Silvestre-Vermaelen védőpárosnak is felmentést adunk. A Barca minden ízében jobb csapat, az Arsenal pedig a lehető legtovább húzta a partit, mielőtt ledöntötte volna királyát. Ezt próbálgatta a kettes számú Abramovics-csapat is, de Mourinho törvénytelenül kiröhögte korábbi főnökét. Tovább után a Barcelona-Arsenal boncolgatása, és egy moszkvai rövidhír lapul.