Itt a tavasz, dagad a … különbség az Inter és az üldözők között, a Juventus válsága, és néhány középcsapat bukszája. Átkozott hétközi fordulók, ennél szörnyűbb dolgot csak az RTL Klub volt képes megvalósítani a déli meccsekkel, hasonló kategóriába csak a szőrös teremlabda, a megkülönböztető mez, és a műfüves pályára éles stoplissal felvonuló parasztgyerek tartozik. A mai felhozatal kérdései közül a legfontosabb a Milan-Inter versenyfutás, de lesz egy kifejezetten jónak ígérkező Catania-Fiorentina, és egy még azt is űberelő Genoa-Palermo, de a Roma sem mehet biztosra Bolognában. A Juve holnap Nápolyba utazik, ha össze tud addig trombitálni egy csapatnyi játékost.

Nem szívesen szorítom korlátok közé magam, így az újévi fogadalmaktól is ódzkodom, mint török üzletember a banki átutalástól. Az viszont még jobban zavar, hogy az utóbbi években, mióta monitorral a fejemen közlekedem, csak napi, maximum heti szintű adatok maradnak meg bennem a futballvilág történéseiről az információk sodrásában. Márpedig ez így tapodtat sem mehet tovább, fül mögé tárazott hentesceruzával járom az utam, és lelkiismeretesen jegyzetelek. Gyereket nyolckor ágyba, kertet locsold, kutyát etesd, Robbie Kín a Celticbe megy, a tejesnek írd ki, a sajtból elég. Tovább után február kissé megcsúszott, de annál szelektívebb összefoglalója következik.

Ezúttal az angolos kolléga vesz részt továbbképzésen, így az utolsó pillanatban kényszerültem beugrani a helyére, de ez nem akadályozott meg bennünket abban, hogy megtippeljük a hétköz összes mérkőzését, és hogy kiosszuk a helyezéseket négytől-hatig. Ugyanis a Chelsea és a kiesés elől menekülők mellett a maradék nemzetközi kupahelyekre hajtó társaságok vesznek részt ebben kedd-szerdai Ki mit tud?-ban, meg lesz még egy B'burn-B'gham is, de az már tényleg senkit nem érdekel. Tovább után öt gyors kongatással beharangozunk öt végeredményt.

Halljam, kartársak, kinek mi ugrik be Ausztráliáról? Kenguru, koala, operaház? Sokkal inkább Kylie Minogue farának sziluettje és Nicole Kidman meztelen jelenetei. Esetleg egy hasonlóan formás Kewell-Viduka kombináció egy tízéves PL-videóból, de az A-League semmiképp. Ha jól rémlik, legutóbb akkor került szóba nálunk, amikor Robbie "Mortal Wombat" Fowler egy idegbeteg skorpiót próbált meg imitálni. Egy kezemen meg tudnám/merném számolni, hány hardcore enestésnek lehetett annál az egyperces videónál hosszabb élménye az auszik úttörőligájával kapcsolatban. Most, hogy donnelly elsiratta a skótokat - ezzel egyidőben pedig véget ért odalenn a bajnokság -, felhatalmazva érzem magam, hogy más tájegységeket is bevonjak a legjobb futball erőterébe, na nem is elsősorban a játék megkerülhetetlenül magas nívója miatt, egyszerűen csak a kíváncsiság vezet - egy poszt erejéig az ausztrálok felé. Etnosoviniszták kíméljenek.

A Német-kupa elődöntőjében az Augsburg olyan bravúrra készül, amely szinte biztosan nemzetközi kupaindulást jelentene számukra, mivel a másik döntős borítékolhatóan automatikus résztvevője lesz a Bajnokok Ligájának. Némileg meglepetés, hogy elsősorban ezért a célért kell küzdenie ellenfelüknek, a  címvédő Werdernek is, mert ugyan most épp feljöttek az EL-indulást érő 5. helyre, aligha vennének rá mérget, hogy májusban is ott fognak állni. Tovább után velük és a jelen helyzetben csúcsrangadónak minősülő Schalke-Bayernnel foglalkozunk néhány gondolat erejéig.

Őszintén: hét találatom lett volna a 29. fordulóban, ha nincs éppen sokkal fontosabb dolgom, mint a beharangozó megírása. Szerencsére donnelly – nagy hatékonysággal – megmentett benneteket attól, hogy a múlt heti olasz poszt alatt kelljen kibíróznotok magatokat. A fentiekből kiderül, hogy ez egy nagyon rövid összefoglaló lesz, hiszen egyrészt a Juventuson kívül csak összefoglalókat láttam, másrészt a világon semmi olyan nem történt, ami kiemelkedne az utóbbi hetek eseményei közül. Annál inkább megerősítést nyert néhány olyan megállapítás, amit már a posztokban az olaszos kommuna különböző érzelmű tagjaival együtt folyamatosan szajkózunk, ezek közül veszünk néhányat sorra, de csak azért, mert több helyről is elhangzott a kérés, hogy ne legyenek összeharangozók.

Jól látjátok, újabb francia összefoglaló. Ez még mindig az a pontvadászat, ahol őshonos a nullanulla, nincsenek elmebeteg gólátlagok, se jósolható mesterhármasok és a Bordeaux se árazza be mindenkori ellenfeleit, csak megpróbál a lehető legtovább előttük maradni. Ellenben itt formálódik Európa legélesebb bajnoki hajrája: továbbra is hatan loholnak célfotógyanús állapotban a nagy Cél felé, bár vereségével a Lille és a Lyon kicsit hátrébb került a harcban, öt pont nem a világ. Ezt a hétvégét nem a vendégségbe érkezőknek találták ki, mérlegük lehangoló: 5 gól, 3 pont.

A Messier-katalógus 27. objektuma a Súlyzó-köd (M27), ami nem más, mint egy planetáris köd a Kis Róka csillagképben. 1764. július 12-én fedezte fel Charles Messier, aki M27 számon katalogizálta. Mindez természetese eltörpül amellett, hogy mi meg huszonhetedszer érkezünk rorschachilag (R27, heló, mi?), és rendületlenül keressük popp (3#), Isarsturm (2#), ktn, Oarbeaskoa, Aradebil, loveBZ, shinigami, ZenZo, vár a tévé, itáliainagysándor, pattopo, rowi, sporttárs, hrvth, nagyontrue, pandasaro, csirko pasek, poolfanati, zsakfos, _HarryMay_, hakapesz imi (2#) és Dr Keynes méltó követőit. A Rorschach-teszt lényege, hogy az ember kapásból rávágja, ami az adott képről eszébe jut. Szabadítsuk fel tudatunk közösen és a kommentek között helyezzük el virtuális képaláírásunk. A legjobbat önkényes szerkesztőségi felkiáltással, esetleg a Duna jegén közösségileg választjuk meg. Az eddigi fordulók megtekinthetőek itt, a legújabb munkapéldányt pedig tovább után találjátok.

A világbajnokságok történetét bemutató sorozatunkban ezúttal olyan szereplésekkel foglalkozunk, amelyek hatalmas meglepetést szolgáltattak. Akár egyetlen mérkőzés, akár egy az egész világversenyen mutatott kiváló vagy éppen szánalmas teljesítmény bekerülhetett a válogatásba. Aki tovább lapoz, találhat benne arcpirító bukásokat, saját gyengeségein úrrá lenni képtelen sztárcsapatokat és a történelem homályából felderengő egyedülálló bravúrokat. Jó szórakozást kívánunk hozzá a Radio Q támogatásával, ahol ma este 21 órától élőben is elbeszélgetünk a listán szereplő történésekről.

A hétvégén egyetlen találkozót emeltünk ki, de ez az egy az, amit egy futballszurkolónak egyszer az életben mindenféleképp látni kell. Nincs olyan futballbajnokság a világon, ahol ne a városi derbik jelenték az igazi rangadót. Nincs ez másképp Argentínában sem, ahol egyes felmérések szerint a lakosság több mint 70%-a szerint a River Plate és a Boca Juniors összecsapása világ legizgalmasabb városi derbije. Ez lesz most, vasárnap este.

Formabontó poszt következik. Nem más írja a spanyol beharangozót, mint aki szokta. Nem hányok, nem vagyok máshol, nem fogok írni se németről, se franciáról. Miután a mindenki mindenki ellen perben mindenki beárazott mindenkit Európában, egy könnyed, rendes hétvége jön Ibériában. A csapatok egymás ellen fognak játszani, történelmi magaslatok és ugrás az ismeretlenbe nélkül jöjjön a 27. forduló rövid felvezetése.

Egyszer, még általánosban egy osztálytársnő szakadatlan nyaggatására a huszonkilencest jelöltem meg szerencseszámnak, ami  teljesen valószínűtlennek tűnt, azóta persze egy sokkal kifinomultabb logika mentén haladva - kedvenc focista mezszáma, naná - jelöltem ki magamnak egy újat. A huszonkilenccel semmi baj, azonkívül, hogy semmi sincs benne, tökéletesen jellegtelen prímszám, már nem osztható héttel, de még nem harminc. A mezőnyben a legismertebb huszonkilences Chamakh, rá a győztes BL-fejes után a szomorkás Lille védelme vár, a Lyon pedig az 5-5 jegyében látogat Marseille-be, tehát a négy - immáron csak két - kuparésztvevő házon belül pöröghet tovább a bajnoki cím felé.

Próbálok asszimilálódni. Mert az angolok, ugye, ferde szemmel néznek az olyan emberre, aki a kocsmában nem a futballról beszél. Valahogy nem tartják teljesen normálisnak, az ilyen alak igyon csak egyedül. Ez abból a szempontból teljesen érthető, hogy az angol szurkoló is – hasonlóan a magyar közgondolkodáshoz – mindig a végső igazságot keresi, melyet természetesen a pályákon vél megtalálni. Nézzék a kormányt, madárijesztők gyülekezete. A sajtó? Semmi haszna, messze elkerülik az igazságot. Márpedig az angol szurkoló a biblián nevelkedett, hisz a tízparancsolatban, és hisz az igazságban, de ebből csak szombat délutánonként jut neki valami. When Saturday Comes - the half decent angol poszt.

Mivel az olaszos kolléga továbbképzésen vesz részt, ezúttal - az italo-kelta nyelvcsalád szellemében, de bármilyen más tudás hiányában - én tartok órát. Ez most az a szituáció, amikor a helyettesítő tanárnak nemcsak a szabadfoglalkozást van képe eltörölni, de hozza a naplót, és egyenesen feleltet. Olaszország tizenkét évvel idősebb a skót labdarúgó szövetségnél, tehát érthető, hogy miért van itt lemaradás, és miért nem a rendes középkori megközelítéssel viszonyulnak a játékhoz (ahogyan a skótok), hanem egyenesen ókori a hozzáállásuk, makedón falanx, teknősbéka, néptribunus, miegymás. Tovább után kiderül, mit lehet kihozni egy ilyen "Serie A" fordulóból.

Régen látott sokszínű mezőny maradt állva a Bajnokok Ligája negyeddöntőire. Az utóbbi évek elangolosodásának, vagy a korábbi elspanyolosodásnak/olaszosodásnak nyoma sincs. A továbbiakról ma délben döntenek Nyonban, ahogy már megszokhattuk. A sorsolás teljesen nyílt lesz, nem lesz kiemelés, így két testvérharcra is sor kerülhet. Tovább után a nyolc még versenyben lévő együttes, és négy vágyott párosítás.

Tulajdonképpen – egy apró kivételtől eltekintve – jelentős meglepetés nélkül, az eredményeket olvasva halál unalmasan telt a német bajnokság 26. fordulója, azonban mi, akik mutatóujjunkat a Spieltag ütőerén tartottuk, tudjuk, hogy sok-sok finomság volt, és most megpróbáljuk nektek tálalni mindezt a rengeteg ínyencséget, feltéve, hogy végre képesek leszünk abbahagyni a migréngeneráló képzavarok gyártását. Jó lesz az a lapozás, sokkal jobb, mint egy alapozás – ha másért nem, a Bayern pesszimista ekézéséért mindenképp.

Messin innen, Messin túl, újra nagyszitát lógatnak a mezőnybe és nyolc csapat egy időre befejezi a nemzetközi gyepek rombolását. Kellően éles az összes párharc ahhoz, hogy ne kelljen kényszeredett tolókázást néznünk egész este, egyedül talán a Standard Liége nyugalma indokolt, a délutáni melegben felsejlő Cissé-mesterhármas álomképét a bambuszlábú Witsel már ripityára is zúzta egy határozott szereléssel, megszabadítva a görögöket a kettős terheléstől. A meccset megelőző szokásos protokolltalálkozón a Juve igazgatója vicces ígéretet tesz: az angolok továbbjutás esetén választhatnak egy spílert a torinói keretből, de Grygera játékjogáról szó se lehet, azt inkább kilövik az űrbe. Intenzív meccseket rendezhetnek a portugálok, bár a Sporting csöppet nagyobb eséllyel pályázik a nyolcba, mint a Vélodrome-ba látogató Benfica - ezen visszavágót különösen ajánljuk az első felvonás tükrében.

Ugyan, mit nyerhetett a Barcelona ezen a Stuttgart elleni meccsen? Ha fogják, és izomból megborítják a svábokat, jön a vernyák, hogy jó, hát ez a Stuttgart volt, majd egy erős csapat ellen villogjanak, ha meg simán csak továbbjutnak, akkor ugyanezek a hangok azt kezdik el mantrázni, hogy egy erősebb ellenféllel szemben bajban lehet a Barcelona. Hiába, nehéz a korszakos csapatok dolga, na. Szerda este nem volt igazán nehéz, katalán léptékkel mérve a Stuttgart inkább csak Stuti volt, a Barca 13 perc alatt kigyömöszölte az egyébként szimpatikusan felszívott levegőt a német tüdőkből. Klaschisch különbschég. Eközben néhány kilométerrel arrébb a Girondins Bordeaux tovább erősítette pozícióját a Bajnokok Ligája legjobb csapataként. Furcsa, de tényeken alapuló megállapítás, hajtás után felfedjük jól.

Akik a tegnapi párharcok jegyzőkönyvét a "Meglepetések" feliratú dossziéba helyezték, ma este ugyancsak vakarhatják majd a fejüket, ha valamelyik pályán esetleg a vendégek ünnepelhetnének. A Barcelona respektjét mi sem mutatja jobban, mint hogy szinte katalán gödörről szólt az ének azok után, hogy idegenben nem aláztak szét egy német BL-csapatot. A Bordeaux pedig az odavágó alapján egyszerűen egy kategóriával jobb csapatnak tűnik az Olimpiakosznál. Hajtás után ismét négy jóslat, amelyből csak kettő teljesülhet. 

Mindkét keddi találkozón az érdekesebb verzió jött be, vagyis az olasz és az orosz csapat került a legjobb nyolc közé. Egész jó kis retró BL-szezon alakul, angol (2), francia, olasz, német, orosz klubokkal, és ma még kiszurkolhatunk egy spanyol és egy görög negyeddöntőst is, hogy még kerekebb legyen a történet. Igazából, mint általában, most is csak az Arsenal zavarja meg az összképet. A BL-nyolc további tarkulásának, illetve a Serie A és az orosz bajnokság beárazásának krónikája hajtás után olvasható.

Eddig nyilvánosságra nem hozott körülmények miatt eltűnt a skót bajnokság az NST-ről. Ennek okairól ezúttal nem szólunk, de donnelly magába néz, és közli azt, amiért nem fog visszatérni az SPL a világ legjobb fociblogjára. Személyes bocsánatkérés, hattyúdal, etnofoci, Dragóner és Robbie Keane dupla a túloldalon.

"Mióta elmentem Londonból, fontos címeket szereztem, de a Chelsea is nyert néhány dolgot, például egy FA-Kupát" - kezdte meg Maci Laci lélektani masszírozását a visszavágó előtt Mourinho. A lelazult szájkarate nem jelenti azt, hogy a visszavágó kevésbé feszült meccset hozna, mint az első volt, itt ráadásul az asztal közepére helyezett zsetonok között ott figyel majd az olasz futball megtépázott becsülete is. Pancho beáraztatta a Lyonnal a La Ligát, ma este megnézhetjük azt is, az orosz bajnokság színe-java további árzuhanást indukál-e a Sánchez-Pizjuánban. Megszólal a CSZKA japánja, a spanyolok csehszlovákja, és nálunk is folyik a verbális harc az Inter és a Chelsea között. BL-nyolcaddöntők, visszavágók, utolsó előtti felvonás a hajtás után - ismét az új rendszerben.

A hétvégi forduló, ahogyan az várható volt, nem hozott jelentős változást a spanyol bajnokság életében. Alapvető kérdésekre nem születtek válaszok, de bizonyos részletek tekintetében láttunk előre mutató jeleket a Barcelona és a Real tekintetében. A Bilbao fontos lehetőséget mulasztott el, mint ahogyan a Sevilla is, bár a két csapat helyzetét tekintve más szempontok szerint kell értékelni a hétvégi döntetlent. Igazi meglepetés nem született, mert előzetes tippjeink ellenére a Getafe és a Tenerife nagyarányú győzelme, az ellenfeleik gyengeségeit figyelembe véve benne lehetett a pakliban.

A mai magyar futballvalóságban élve szinte hihetetlen, hogy megtörtént, de az egyik topbajnokság stabil tagjának számító – bár most épp kiesni készülő – gárda szombat óta honfitársunkat köszöntheti mint a klub színeiben legtöbbször pályára lépett játékost. Ő a rekorder, nincs csalás, sem ámítás, nem az osztrák Bundesligáról van szó. Legenda lett, a világ egyik vezető futballnemzetének fővárosában, az első számú csapatban volt nagyon sok éven át megkerülhetetlen szereplő a középpályán.
Ő Dárdai Pál, az ember rendelkezésére álló erőforrások maximális kihasználásáért felelős tárca nélküli minisztere hazánknak.

Szemfényveszt-e a Milan, avagy? Kilenc fordulóval a vége előtt egy pontra jöttek fel az Interre, de meg vagyunk győződve róla, hogy ennek a végeredményt illetően kevés jelentősége lesz (tavaly, igaz, másfél hónappal korábban, a Juventus is befogta az Inter egy teljes forduló erejéig). A Fiorentina nápolyi győzelméről is van mondanivalónk, ahogy a Juventus újabb anti-juventusos mutatványa is megér néhány szót, és hajtás után kiörömködjük magunkat azon is, hogy az üveggömb – na, azért nem az eredményeket tekintve – kifejezetten jól üzemelt a hétvégén. És persze: lehet, hogy a jövő hetet úgy kezdjük meg, hogy a Serie A egyik középcsapat lesz az egyetlen olasz csapat az európai kupákban?