A jubileumi tizedik fordulóhoz érkezett Európa legnívósabb bajnoksága. Az erőviszonyok kezdenek kristálytisztán körvonalazódni. Bár a bajnokcsapat nevét még csak félve mondanánk ki, de tuti kiesőnk már van. A hétvégén világraszóló rangadót (Liverpool - MU) játszanak, de valami azt súgja, hogy a West Ham-Arsenal lesz a legnagyobb derbi a fordulóban, és gólfesztivált a White Heart Lane-en várunk.
Izgalmasnak ígérkezik Steve Bruce birminghami visszatérése, és öldöklő csata várható a pontokért a Hull-Pompey kiesést elkerülendő rangadón is.
Lapozás után tíz tuti tipp szombatra és vasárnapra.

A technikai akadályok elhárultával végre visszatérünk a skót bajnokság követéséhez is. A kommentelők első győzelmét megénekelendő, illetve még egy fordulónyi elmaradást bepótolandó, rendhagyóbb összefoglaló várható e játéknapot követően, most azonban egy gyors tipposzloppal és néhány ráolvasással felvesszük játékunk végtelen fonalát.

Az ilyen fordulókról szoktuk azt mondani, nyugodt, aztán csak nézünk, hogy mik történnek a vasárnapi húsleves-rántotthús emésztgetése közben. A nagyok közül látszólag mindenkinek könnyű feladat jutott, igen valószínűnek látszik első ránézésre, hogy sok minden nem változik a tabellán a 9. forduló után. Megmérettetik (és könnyűnek találtatik) a Real Madrid egy olasz kiscsapat mérlegén, Veronában nem fognak hármat rúgatni a Milannal, az Inter viszont pont fordítva hasít: ami a BL-ben sehogy sem akar összejönni, azt a Serie A-ban simán teljesítik. Ezért szeretnénk egy névváltoztatási javaslattal élni: felejtsük el az INTERt, legyen inkább NAZIONALE. A forduló rangadója minden kétséget kizáróan a Fiorentina-Napoli, de a Palermo-Udinese is érdekesnek ígérkezik. A 9. játéknap lesz az érzésünk szerint, amelyben gól-gólpassz kombóval mutatkozik be Bariban nemecsek ernő és Terrence Hill édes gyermeke.

Schaffer Alfréd a magyar labdarúgás első világklasszis középcsatára volt, kétszer lett európai aranycipős. Németországban és Ausztriában Futballkirálynak nevezték, mert akkora volt a tekintélye. Világviszonylatban is ő volt az egyik első, igazi profi labdarúgó, aki oda igazolt, ahol jobban megfizették. Klubcsapatai számát tekintve is világcsúcstartó, tizenhat év alatt huszonegy csapatnál volt igazolt játékos. Edzői pályája is tele van sikerekkel. Ausztriában, Németországban és Csehszlovákiában is volt bajnokcsapat edzője. Itthon a Hungáriával kétszer bajnok, majd a magyar válogatott edzőjeként VB ezüstérmes. Olaszországban vele lett először bajnok az AS Roma. Tovább után a pazar pályafutás részleteit is megismerhetjük - ismét medco klaviatúrájából. 

Mivel köztudottan nem vagyunk elitista, sznob pöcsök, akik már általánosban is szarvasgombás falatkákat hordtak tízóraira, így a story TV csillogása, és a sztrímek árnyvilága között vergődve tovább követjük a Guldenburgok és az UEFA-kupa örökségét, vagyis az Európa Liga küzdelmeit – jó eséllyel Havas tanár úrral, meg Oli úrral, de jó így együtt, errefelé mindenki úr. Az információ annyira valószínűtlen, hogy mindenkinek bőven hagyunk időt, hogy feldolgozza, addig is át lehet rágni a ma esti programot.

Minden idők legdegeneráltabb BL-fordulóján vagyunk túl, és mindjárt azt is elmondjuk, hogy miért. A pleisztocén óta nem esett ennyi öngól egy kör alatt (hét), hazai csapat csak elvétve tudott nyerni, Chiellini győztes gólt szerzett, Madridban a kapusoknál mentek el otthonról és Drenthe bombázott, volt hat kiállítás és három kihagyott büntető. A keddi napon a meglepetések, szerdán viszont a hülyébbnél hülyébb megoldások és öngólok fokozták az izgalmakat. A Manchester és a Chelsea gyakorlatilag már továbbjutott, viszont a Haifa, a Besiktas, az APOEL és az Atlético szereplése a nyolcaddöntőben nem túl valószínű.

A nap rangadóján két olyan csapat vált pengét, amely általában is élvezi a média érdeklődését és napi szinten is gyakran ragadnak billentyűzetet az újságírók, hogy beszámoljanak az aktuális hírekről. A két legtöbbszörös BL illetve BEK-győztes, a Real Madrid és az AC Milan ütközik a Bernabeuban, ami minden körülmények között csemegének számít, és nagyon várjuk, hogy mire lesznek képesek a sokat kritizált csapatok. A Manchester Unitedre és a Bayernre is felettébb nehéz kiruccanás vár, míg a többi pályán sima hazai győzelemre számítunk, a Marseille zürichi vendégjátékát leszámítva, amelyen bármi megtörténhet, de leginkább az, hogy a franciák végre eredményt is produkálnak, és célba veszik a továbbjutó helyek egyikét.
Tovább után következik a három dolog, amit leginkább várunk a mai estétől, nyilvánvalóan kizárólag a BL-meccsek szempontjából.

Nyolc meccsen mindössze egyetlen győzelem, és két sovány pontocska a hazai csapatok mérlege a Bajnokok Ligája 3. fordulójának első játéknapján. A durva meglepetésekről annyit, hogy ha valakit megszállt az ihlet, és telibe trafálta az összes eredményt, az 2642,926776987-es osztalékkal számolhatott a nyolc meccsre (csak papíron, a tippmixen találtunk meg tegnapi oddsokat). A Barcelona elszenvedte a sorozat mostani szakaszában szokásos vereségét (bár kicsit korábban, mint szokta), az Inter pedig hozta a szintén szokásosnak mondható egy pontot. Beniteznek akár az állásába is kerülhet a Lyon elleni hazai bukta, úgyhogy elmondható, nem a sztárcsapatok fordulója volt a tegnapi.

Hagyjuk is egyből, hogy melyik a könnyű, meg nyerhető, meg reménykedésre okot adó, meg bla-bla meccset a Debrecennek. Az ilyen okoskodás helyből ott megbukott, hogy a magyar bajnoki csodaszépen helytállt a némileg unatkozva focizgató Liverpool otthonában, hogy aztán átmeneti otthona gyepszőnyegébe döngölje bele a Lyon. Most elvben azt kellene mondanunk, hogy jön az a meccs, ami a leginkább nyerhetőnek tűnt először, csakhogy közben a Fiorentinának igen komoly esélye nyílt a továbbjutásra, innentől kezdve pedig nem engedheti meg magának, hogy pontot veszítsen a Puskásban. Mi a szokásosat kérjük: a szurkolókba hiányérzet ne maradjon, a játékosokban pedig jottányi erő.

Vagy működik az időgépünk, és tavaly októbert írunk újra, vagy egyszerűen csak rohadtul nem változott semmi a legutóbbi szezon óta. Igaz, most a Sampdoria alakítja az Udinesét, és a Livorno a Regginát (ott repül amúgy az ötödik idei edző), de a Roma és a Milan a tavalyi startját kopírozza, és ugyanígy tesz az Inter is. A Juventus fogalmunk sincs, mit csinál, de azt rosszul. A Serie A 8. fordulójában volt néhány annyira totógyilkos eredmény, hogy az embernek önkéntelenül eszébe jut a 80-as évek NB I.-ének bevett szokása, amikor nem tudtak fizetni a játékosoknak a klubok. Persze nem feltételezzük a rendszerint feddhetetlen, makulátlan jellemű olasz sporttársakról, hogy akár a legnagyobb válság közepén ilyet tennének, de az általunk sorsfordítónak beharangozott fordulóban rengeteg furcsa eredmény született, az biztos. Lássuk, mik voltak ezek.

A legutóbbi körösszegző idején még lazán lehetett inni egy kocka sört a teraszon, most meg széldzsekiben jelentjük az aktuális történéseket, például azt, hogy a címvédő és legfőbb üldözője kéz a kézben szenvedtek vereséget. Kérdés továbbá, hogy mi fogy el előbb: az energia Montpellier-ben, a türelem Grenoble-ban vagy a ligát kommentelők száma itt nálunk. Bemutatjuk a pillanatnyilag legjobb gólszerzőt, szembesítjük magunkat a tippekkel (két napot késtek a hősugárzóval, így majdnem befagyott az üveggömb) és kidoboltatik a játék eredménye is, minden a tovább után.

Nem telhet el egy valamire való NST-olvasó napja futballközhelyekkel való találkozás nélkül, de abba viszonylag ritkán gondol bele amikor hallja, hogy valójában mit is jelenthet ez a marhaság? Most újfent erre próbálunk meg választ adni, így elővettünk, megfejtettünk és klasszifikál- tunk néhány olyan sablont, amelyek egy magára valamit is adó játékos/tréner/riporter kelléktárából nem hiányozhatnak. Tovább után következik futballnyelvészeti sorozatunk harmadik száma.

Bár a beígért nagyszabásút - legalábbis egyelőre -  nem tudjuk elétek tárni, és - ismét csak: egyelőre - a beígért újabb interjú sem jött még össze, próbálunk új fogást találni a blog történetének eddigi kedvenc témáján. Még egyszer a Vb-bronzérmes U20-as válogatottról; először itt és most Kanttal, majd az éterben 21 órától a Radio Q-val és Debreceni Andrással, tehát mégis összejött az az interjú. 

Annyi minden történt a 7. forduló óta, hogy a 8. beharangozója úgy tűnik, ezer évvel van az Inter erőfitogtatása, a Juventus (és persze a Milan újabb) megaláztatása, a Roma edzőbuktatása, és a Sampdoria pontvesztése után. Az alábbiakban rossz szokásunknak megfelelően újra összeharangozzuk a két fordulót, amelyben nagyon sok minden kiderül, mondhatjuk akár azt is, hogy a csapatok 2009-es évének megítélése múlhat ezen a két játéknapon. A 7. napon a Hölgy megpihent mindenki elindult valamerre, és ha azt az irányt tartja még néhány fordulón keresztül, akkor az idei bajnokság tisztább lesz, mint anyáink híre, újra megnézzük az Udinesét a BL-ben, még legalább 4-5 edzőt küldenek el, a Milan pedig például alanyi jogon semmilyen sorozatban nem indulhat el. A 8. forduló sok kérdésre ad választ, mert nagyon kemény rangadók jönnek, akár minden a visszájára fordulhat, amit az imént elmondtunk (minden azért nem fog). Hajtás után nem nagyon hosszan, de elég röviden megint összeharangozó, és bocsánat.

Hemzseg a rangadóktól a Bundesliga kilencedik fordulója, és ebből végre talán láthatunk is valamit. Mindenki, aki a Sportklubra acsarkodott egy szezonon keresztül, most törpejárásban kerülje meg a székházat, miközben köteles felmondani Klausmann Viktor családi történetei közül hármat. A meccsközvetítések hiánya bizony rajtunk is meglátszik; alig lehet népi megfigyeléseket tenni, játékosokat nyomon követni, tendenciákat felismerni, ha egyszer nem látjuk a derbiket. Tovább után félig megalapozott jóslatok, és rég nem látott bundás poszt lapul ebben a disznó hidegben.

 Hol is hagytuk abba? Ja, igen: a MU motorja ismét köhécselni kezdett; a Chelsea érvényesítette a papírformát a Liverpool ellen; az Arsenal folytatta az idétlenkedést, és több döntetlen született egy hétvége alatt, mint az előző 7 fordulóban összesen.

A válogatott szünet alatt különböző mértékben megtépázott csapatok visszatérnek a munkapad mellé, és vidáman pörgetik tovább a flexet. Már csak pár percet kell aludni ahhoz, hogy enyhüljenek az elvonási tüneteink: itt a 9. forduló. 

Úgy áll a dolog, hogy az idei beharangok során először lehet listavezetőnek szólítani a lyoniakat, eközben Deschamps bandájáról lassan lepotyog a bajnokesélyesség terhe - és ez nagyon nincs jól így. Fűtetlen lakásban nem nagy élmény posztot írni, így a Grenoble oltását ezúttal kihagyjuk, az így megspórolt energiát ipari teafőzésre és kesztyűben streamelésre fordítjuk. Visszatérve a válogatott szünetről, immáron kilencedjére teszünk kísérletet a Ligue 1-t kísérő figyelemhiány felszámolására. U20-as vébé, majd tippek, végül pedig, amire egy ország vár: játék.

Megpróbálom visszafogni magam, de már most szólok, hogy nem fog sikerülni. Igazi magyar szurkolóként sokszorosára értékelem a hihetetlen sikert, mint amennyit valójában jelent futballunk számára. Figyelmen kívül hagyom, hogy a válogatott sikereitől a magyar labdarúgás alapvető gondjai még jó darabig nem változnak meg. Ezek most eltörpülnek, hiszen valószínűleg az én korosztályom (József Attila és Jézus Krisztus között) legnagyobb magyar futballsikerének vagyunk éppen tanúi. Mexikót hadd ne vegyem ide, a vidi és a fradi klubcsapatok, amikkel nem mindig könnyű azonosulni (ment azért), Atlanta csak reményt adott egy időre, a tavalyi Eb-bronznál pedig értelemszerűen többet ér az ugyanilyen színű érem a világbajnokságról. Főleg, mert nem nyolc csapat közül, két meccset nyerve szereztük, hanem kaszaboltunk érte rendesen.

Két hét szünet után, mely alatt magyar szurkolóként olyan tapasztalatokkal gazdagodtunk, amik egy átlagos európai ország futballszurkolójának rendszeresen kijárnak, visszatérünk a rendes kerékvágásba. A világ minden tájáról visszasereglenek a válogatott labdarúgók és újból felveszik a megszakított fonalat. Kérdés, hogy a spanyolhonba visszatérő játékosok fáradtsága, esetleges sérülései miképp befolyásolják a hetedik forduló eredményeit illetve a mutatott játékot. Nem mehetünk el szó nélkül a spanyol válogatott kiemelkedő selejtezőbeli szereplése mellett, amit egy jó bosnyák válogatott hazai pályán történő leigázásával koronáztak meg (Villa, Torres, Güiza és Llorente is hiányzott a keretből a csatárok közül, úgy rúgtak ötöt kettő ellenében). Általános vélekedés, hogy a válogatott meccsek miatti szünet negatív hatással van azon klubok teljesítményére, akik játékosaik jelentős részét „kénytelenek voltak" elengedni hazájuk csapataihoz. Meglátjuk! Mindenesetre a forduló rangadóján Valenciában, mindkét csapat elmondhatja magáról, hogy keveset edzettek együtt a fiúk, kulcsjátékosaik fáradtak lehetnek, de mindent megtesznek a siker érdekében. A táblázaton elfoglalt helyek és a mutatott forma alapján rangadónak tekintjük, és kiemelt figyelmet szentelünk a Depor-Sevilla találkozónak, mert továbbra is töretlenül bízunk benne, hogy a spanyol bajnokság nem kizárólag a két gigászról szól, jó focit bőven láthatunk, a média által kevésbé felkapott gárdák meccsein is.

Negyediknek lenni a legszarabb az egész világon, ezért egy kicsit sajnáljuk Costa Ricát, de erre a bronzérem ünneplése közben nem sok energiánk marad majd előreláthatóan. Gondolni sem szeretnénk rá, hogy elveszítjük a bronzmeccset. Esélytelenként (de legalábbis nem esélyesként) többször nyertünk, most esélyesként kell ugyanazt a játékot produkálnunk, amivel idáig jutottunk. Costa Rica fain kis csapat, gyorsak, mint az istennyila, és futnak, mint az etióp távfutó-válogatott, de az elmúlt két hétben látott magyar válogatottnak akkor sincs félnivalója senkitől, ha mondjuk kulcsemberei hiányoznak. Ráadásul most nem hiányoznak, mert az első hírek szerint a legerősebb csapatunkkal kezdjük a kisdöntőt. Ilyen sem sokszor volt eddig. Hajtás után gátlástalanul iszunk előre, latolgatjuk is kicsit, de legfőképpen még egyszer, utoljára kiadjuk a jelszót: Ki nem ugrál…!

Az U20-as világbajnokság árnyékában régi adósságunkat pótoljuk, és megemlékezünk az év második legfontosabb eseményéről, az I. NST-kupáról. Már most szeretnénk jelezni, hogy november végén-december elején újabb megmérettetés várható, de ennél is fontosabb dátum február 20-a, szombat, az NST harmadik születésnapja alkalmából rendezendő, egész napos gigászi népünnepély és fieszta (úri közönség táncol) - magára valamit is adó olvasónak ott a helye. Részleteket egyelőre nem árulunk el, mert khm, hát egyelőre nem is nagyon vannak, de hogy zorall módon odatesszük magunkat, az mán szentigaz. Csapatok, csapatkapitányok, értékelések, teljes eredménysor - mindez tovább után.

Az a legnagyobb baj, hogy ez a meccs már ilyen senkit nem érdeklő szakaszában volt a selejtezőknek, mert egyébként engedelmeskedve a magyar szurkolói néplélek követelményeinek, azonnal végletes, „Mától minden másképp lesz” – címkéjű szózatokkal készülnénk. Sajnos így már lehet, hogy csak annyit jelent Dánia legyőzése, hogy egy nagyon gyengén játszó, rosszul cserélő, felpörögni képtelen ellenfelet lemákoltunk az első épkézláb támadásból. Az igazság persze a kettő között van valahol, talán közelebb a másodikhoz, de ettől még a (tegnap is megfogalmazott) legfontosabb feladatát teljesítette a válogatott: pozitív élménnyel zárta a vb-selejtezőket.

Citromízű banán volt ez a selejtezősorozat, talán nem is baj, hogy ma este véget ér. A legutóbbi három meccsünk közül az első kettő olyan hitványul sikerült, hogy a tükörsima lisszaboni vereséget már apatikus hangulat fogadta. A korábban általunk is gazdagon körbeudvarolt Erwin Koeman nyakig benne volt mindegyikben, eltűnt a lendület (nem szeptemberben, még jóval korábban), ragoztuk a rohadt nagy semmit, mi meg egyre lejjebb lombozódtunk. Dániában szeretnénk egy kicsit jobb helyzetet teremteni a selejtezősorsolást megelőző várakozáshoz, ami testet ölthet akár egy szorosan elveszített csatában is, egy pontocskáról nem is beszélve. Az örömünnepre készülő dánoknál még a középhátvéd is bőrözni akar majd, a nagy arcba pedig mindig könnyebb egy kicsivel beletaposni, merthogy nagyobb célpontot nyújt. Plasztikusan, nyilván.

Ismét azt kell hogy mondjuk: bandákba verődött kóbor kutyák marcangoljanak szét, ha nem a miénk a legfaszább kis csapat a VB-n. Lélekölő, bátortalan, kiábrándító kezdés után machetével a fogunk között jöttünk ki a második félidőre, érezni lehetett, hogy ez a csapat inkább a gyepen pusztul el, de nem adja az elődöntőt. Végül nem sikerült a bravúr, de újra két lábbal taposták a legendásnak mondott magyaros kishitűséget. Így bármikor ki lehet kapni, megint egy emlékezetes, nagy meccset játszottunk.

Annyiszor mutatta már meg az U20-as válogatott, hogy nyoma sincs mentalitásában a többi magyar válogatotténak, az ember így könnyebben elhiszi azt is, hogy újra meg tudja tenni, még ha minden ellene szól is. Mert most nagyon sok minden szól ellene, ezt ne vitassuk: két hosszabbításos meccsből érkezve kell helyt állniuk egy afrikai csapattal szemben, amelyből egy szem védő hiányzik majd, miközben nálunk csapás jött csapásra. Koman középpályán bemutatott mistackle-je lefejezte a magyar csapatot, a tornát eddig végigjátszó Szekeres Adrián eltiltása pedig az eddigi legjobb csatárokkal támadó ellenféllel szemben ütött nagy lyukat a védelmünkbe. Hess, varjak, hajtás után nézzük inkább, mi szól mellettünk. A Rádió Q 99.5 műsorából felhívtuk Korcsmár Zsoltot, érdemes meghallgatni, igen érdekes dolgokat mond az újdonsült csk.