Magyarország – egyedüli európai csapatként – bejutott az U20-as labdarúgó világbajnokság legjobb négy csapata közé. Püff neki, ráadásul a csehek és az olaszok legyűrésével ezért mi magunk tettük a legtöbbet, azaz az EB első négy helyezett csapatából kettőt is kiejtettünk. Elképesztő, zseniális, felszabadító, már-már szürreális érzés néhány napra átélni, milyen az, amikor nem az olaszok meg az angolok sikeréért drukkolunk egy világeseményen - merthogy ez itthon szinte nemzeti sport. Ez most arról szól, hogy mi vagyunk a legnagyobbak, veletek vagyunk és mindent bele, meg még harcoljatok is. U20 vagy nem U20, ez engem cseppet sem érdekel, épp elég pokoli meccset szenvedtem végig a magyar futball mellett ahhoz, hogy most gondtalanul, felhőtlenül és maradéktalanul boldog legyek.

Mi mi mi mi mi mi mi, mi mi mi mi mi mi mi, miiiiit írjunk a válogatott meccs elé? Tanakodtunk, mert még mindig Koman, a barbár passzairól és Németh Krisztián higgadt befejezéseiről szólnak a diszkurzusok.
Pedig, pont az úhuszasokon felbuzdulva, talán a nagyoknak is összejön valami ma éjjel. Tovább után három dolog, és a bizakodás, hogy a szeptemberi formából semmit sem fogunk érzékszerveinkkel tapasztalni.

A nagy örvendezésben úgy csináltunk, mint a felnőtt válogatott védelme, és egymásra vártunk, hogy megénekeljük a magyar U20-as válogatott újabb történelmi tettét. Szerencsére nincs nagy baj, mert tovább írjuk a történelmet ma este, amikor Olaszországgal már az éremért mennek (ezt továbbra is vitatom - AHB) a mi drága gyermekeink. A tét nem csekély: soha nem játszott még elődöntőt egyik csapat sem, az olaszok idáig már eljutottak kétszer is, nekik a csehek elleni az első egyenes kieséses szakaszban nyert meccsünk volt az 1954-es világbajnokság óta (apám sem élt még, az megvan?). Az olaszoktól nem kell félni, illik tisztelni az ország hagyományait szépen őrző válogatottat, de becsinálni semmi esetre sem kell, mert ez a magyar válogatott simán képes lehozni ezt a meccset. Hajtás után háromdolgos meglátásaink a negyeddöntőhöz.

Amikor 1879-ben – első svájci csapatként – megalapították a St. Gallen futballklubot, az ifjú bankárok, csokifröccsentők és órások között nem akadt senki, aki az alapra beszélt három nyelven kívül angolul is perfekt lett volna – az alapszabályok pontos fordításáig legalábbis biztosan nem jutottak el. A lelkesen gyakorlatozó helvétek majdnem 20 évvel megalakulásuk után látták vendégül első angol ellenfelüket, akik aztán felhívták a figyelmüket arra az apróságra, hogy a kapuik csaknem kétszer akkorák, mint azt a futball alapszabályaiban rögzítették. És ezek gyártották az órádat.

Tíz mérkőzés sem kellett hozzá és már meg is bukott a Florentino Perez szerénynek semmiképpen nem nevezhető sportprojektje. A Galaktikusnak becézett csúfolt csapat vereséget szenvedett és a játékosok végre tettek is valamit azért, hogy a mindenki által előszeretettel hangoztatott jelző használata okafogyottá váljon. A Real Madrid rászolgált arra, hogy ezután ne galaktikusként, hanem Ronaldo sleppjeként kelljen gondolni rájuk. Mindehhez a portugálnak még pályára sem kellett lépnie, mégis bebizonyosodott, hogy az érkezők közül ő az egyetlen, aki valamennyire rászolgált az érte kifizetett összegre és a Real Madrid jelenleg jobban függ az egyéni megoldásaitól, mint az állítólag soha nem látott erősségű keret többi tagjának összteljesítményétől.  A hétvégi produkció éles kritika a játékosok, az edző, a klubelnök és a sportigazgató számára egyaránt. Nem tudjuk, hogy  az állomány mennyire megfelelő, lehet-e ennyi kiemelkedő képességű labdarúgóból nyerő csapatot formálni. Ha igen, mennyi idő alatt és vajon tényleg Pellegrini a megfelelő személy a feladatra? Rengeteg kérdés, de viszonylag kevés a válasz. Csak egy biztos, hogy a türelem elfogyóban van és a következmények szinte egyértelműek, hiszen a Real Madrid a legegyszerűbb klubok egyike, ahol nem pusztán a kudarcokra, de legtöbbször a sikerekre is meglepően hasonló módon reagálnak: elküldenek pár játékost és helyükre újakat igazolnak. Lehetőleg érett, sikeres és az utóbbi időben már üzleti szempontból is könnyen eladható sportolókat vásárolnak, valamint ezzel párhuzamosan a feleslegtől minden emberséget nélkülözve szabadulnak meg.

Mostani összeállításunkban azt kerestük, hogy a nemzetközi futballvilágban hányan voltak képesek tartósan, húsz éven túl az élvonalban maradni. Az volt a feltételezésünk, hogy erre csak néhányan voltak képesek, nálunk például Schlosser és Puskás, azonban az adatokat böngészve végül 71 ilyen játékost találtunk eddig. Ez egészen elképesztő. Arra utal, hogy az ilyen játékos először is kiugró tehetség, mert csak így igazolják le 13-17 éves korában, de emellett egészen kivételes emberi kvalitásai lehetnek, ha legalább húsz éven keresztül tartósan az élvonalban képes maradni – azaz újabb vendégszerzős posztot kaptunk medcótól, a régi idők focijának Öveges professzorától – ha meg nem sértjük.

Na, kellett nekem Sanogo sérülésére hivatkozni, nélküle is lejátszották a pályáról a lazább üzemmódra váltó Bordeaux-t, megállítva 22-nél veretlenül megvívott meccseik számát. Kellett nekem komolytalanul a Lyon ellen tippelni, hiszen északon is beütött a pesti módi és későn érkezők Govounak köszönhetően lemaradtak a hét góljáról. Kellett nekem leírni Pedrettiéket, most ott sikerült nyerniük, ahol csak nagyon kevesen fognak az év során. Valószínűleg  az időjárás bolondította meg az antennákat - és a tippeket -, mert elég hülye egy forduló volt, de megint összejött közel harminc gól, több ötgólos meccs, fordulatokkal a gyepen és a tabellán egyaránt.

Az E és az F csoport mérkőzéseivel tegnap végetért az egyiptomi U20-as világbajnokság csoportköre. 16 válogatott - köztük a magyar csapat is - készülhet a kieséses szakaszra. Kiszámíthatatlan mérkőzések, angol bukta és magyar feltámadás eddig; egy ágon sűrűsödő európai csapatok és Csehország-Magyarország KuK-rangadó a továbbiakban.   

Ismét a 20 éven aluliak világbajnokságáról, itt az NST-n és a Radio Q-n, ma este 9 órától. 

18 óra 45 perckor kezdődik a magyar válogatott utolsó csoportmérkőzése az U20-as világbajnokságon. Az ellenfél, az Egyesült Arab Emírségek csapatától sajnos egy teljes mérkőzést sem láttunk, így sem az ellenfél bucira verését nem fogjuk ígérgetni, sem kínos zakóval nem ijesztegetünk titeket. Inkább azt a három dolgot tekintjük át, amire érdemes lehet figyelni a mai meccsen. 

Sajnos mostanra szinte hagyománnyá váló kései összeharangozónkban - kissé nehéz nehéz fejjel - felidézzük a Premier League lassan a feledés homályába tűnő 7. fordulóját. 

Olvashattok persze az előttünk álló hétvégéről is, amit a hitchcocki suspense jegyében tölthetünk: számos - papíron - nem túl izgalmasnak ígérkező mérkőzés után egy nagy-nagy rangadó és egy rangadócska zárja a következő fordulót.

"Lyoni hagymát eszünk!" - harsogta a kolléga a kisbuszból, ahogy a bedugult Hungárián caplattunk a BL felé. Bár egy szentimentálisabb útitársam az utolsó száz kilométeren már csak a kezdőkörben hullámzó csillagos zászló látványáról beszélt - amiről aztán lecsúszott -, a hagymaszeletelés és a könnyek végül elmaradtak, bánkódni maximum azért lehet, hogy a könnyűnél is könnyebb volt a Lyon dolga. Na de majd a bányászbanda meghussantja őket oda-vissza, aztán már a nyegle Kallströmnek se lesz természetes a mosolya. Beljebb még további kilenc tipp a nyolcadik fordulóra.

Ez leginkább a jó mérkőzések fordulója lesz, de azokat szombaton rendezik, vasárnap pedig lejátszák a 2009/2010-es SPL-szezon első csúcstalálkozóját, a Rangers-Celtic összezördülést az Ibrox Parkban. Az előjelek, és mutatóujjunk leginkább a vendégek felé indexel, míg a kommentelők és az első győzelmükért hajtó Vul-Kahn a Rangersért szorít. Szertartásainkat ezúttal nem csak a győzelem megszerzésének szenteltük, hanem annak érdekében is áldoztunk és jártuk el habitang kolléga sörtáncát, hogy végre megszakadjon az egy éve tartó rosszmeccs-átok. Tovább után hat plusz hat jóslat, és némi kommentár.

Maradéktalan fordulót kínálunk szíves fogyasztásra, amelyben lesz nagy derbi (a déli), és kicsi (Toszkána két törpéje, a Siena és a Livorno), és egyetlen párosításról sem tudjak első blikkre eldönteni, ki az esélyese. Az Inter a bombaformában hasító Udinesét fogadja, a döcögősre váltó Juventus pedig a folyamatosan döcögő Palermóhoz látogat. A Milan bergamói szomszédolása minden, csak nem sima, de a Fiorentina-Lazión összecsapó két európai reprezentáns közül is nehéz választani. Az előző fordulóban az Intert lerendező listavezető Sampdoria elvben veri a Parmát, de mi még mindig nem hiszünk a genovaiaknak, viszont annyit megteszünk a kedvükért, hogy a héten megveretjük a városi vetélytársat Bolognában. Bővebben hajtás után.

Nem csak a kommentelők félpontja történelmi esemény, de olyan se fordult még elő soha, hogy a Rangers három egymást követő SPL-meccset lehozzon 0-0-ra. Az igazi szégyen persze a Sevillától beszopott rakás fejesgól, de most nem ezért vagyunk itt. Tovább után foglalkozunk egy picit a bajnok trénerével, de leginkább az Old Firm idei első felvonása előtti utolsó frodulóval, benne Pat McCourt egészen vállalható góljával.

A Bajnokok Ligája csoportkör második fordulójának szerdai játéknapja egy meglepetést szolgáltatott, de az annál vaskosabbra sikeredett. A Milan veresége a Zürich ellen még akkor is szenzáció számba megy, ha valaki látta a Bari elleni hétvégi siralmas játékukat, amikor még megúszták vereség nélkül. A nap rangadójának tekintett Bayern-Juventus összecsapáson mozgalmas első félidő után, belátták a csapatok, hogy jobb, ha stabilizálják állásaikat és a második félidőben már jóval kevesebb helyzet és ígéretes akció volt. A Real Madrideól már majdnem kiderült, hogy mi az a szint, ami komoly ellenállást jelent a számukra, de aztán egy kiállítás-tizenegyes kombó eldöntötte a meccs sorsát. A Manchester és a Chelsea saját stílusában hozta a kötelezőt, a többi pályán pedig az aktuális formáknak és a hazai pálya előnyének megfelelő papírforma nyert igazolást.
Tovább után elhordjuk mindennek a Milan háza táját, és természetesen kitérünk a többi összecsapás, általunk lényegesnek vélt momentumaira is.

Több, korábban a továbbjutás egyértelmű esélyesének tartott csapat is komoly perecelést követően igyekszik helyreállítani megtépázott renoméját az UEFA-kupa csoportkörének 2. fordulójában. Ezek között találjuk a két rómait (a Roma Svájcban, a Lazio otthon kapott ki), a két németet (a Hamburgot a bécsi zöldek alázták meg, de a Hertha is csak ikszelt a litvánokkal), vagy az Izraelben elbucskázó Celtic, az otthon igen rosszul rajtoló Panathinaikosz és Fenerbahce. Magyar érdekeltség is felmerül itt-ott, Juhászék az Ajaxot,  Geráék a Baselt fogadják, Dárdaiék a Sporting otthonában próbálnak javítani, Juják Balage pedig a Csefere ellen vezetheti ismét győzelemre az övéit.

Szervezési malőrök miatt kicsit elbazilikáztuk a mai napunkat, így aztán meg kell elégednetek egy, inkább csak mentesítő csevelyposzt igényű, semmitmondó három dologgal a mai BL-este előtt. Reméljük a csapatokban legalább nem kell csalódnotok. Nyúlfarknyi iparosmunka a tovább után.

Letaroltuk vuvuzeláékat, mint kezdő részeg a bárpultot, de még a Földközi-tengeren innen is van néhány érdekes meccsünk amiket szopkasztolhatunk, tívíencezhetünk, dzsasztintívízhetünk júszízhetünk, vagy megtekinthetünk a digisporton, amennyiben bepofátlankodunk habitang kollégához - ebben az esetben még paradicsomos mozzarellasalátát is zsákmányolhatunk, ha kedvező a csillagok állása. A második forduló második játéknapjához találtok három dolgot a túloldalon, és ide kérjük mi is az észrevételeket.

Ma este 18:45-kor Dél-Afrikával találkozik a Honduras ellen jókora pofonba szaladó U20-as válogatottunk. Kissé rendhagyó három dolgunkat elsősorban azoknak szánjuk, akik valóban azt szeretnék, hogy Gulácsiék minél jobb eredményt érjenek el, de talán okulhatnak belőle azok is, akik a kudarcok után lendülnek igazán elemükbe.

Két bombabiztos továbbjutónak vélt nagy is az Európa Liga felerősítése felé tett jelentős lépéseket, ráadásul egyikről sem mondható el, hogy érdemtelenül állna kiesésre a csoportjából. A Sevilla és az Arsenal várhatóan minden kihozhatót kiprésel BL-szinten nehezen értékelhetően gyenge csoportjából, a pénz nem jön rosszul, ráadásul egy októberben kiharcolt továbbjutás öröme a bajnokikon teljesedhet be. A Debrecennel a világon semmi nem történt, ami miatt keseregni kellene, lehetett tudni, hogy ez nem fog menni, de tegye fel a kezét, aki nem számított rá, hogy a Loki BL-menetelésébe belefér majd egy-egy komolyabb lángos. A Barcelonáról pedig heinrichhel azon morfondíroztunk, vajon minden idők legjobb csapata-e? Veszélyben az Ajax trónja, ez már most minimálisan kijelenthető.

Elsősorban az olaszoknak lesz nagyon fontos a második BL-forduló, az Inter irgalmatlan régen nem nyert BL-meccset, ezt a kissé kellemetlen sorozatot kellene megszakítania Mourinhónak a tatárok földjén, a Fiorentina pedig szinte ki is esik, ha kikap a Liverpooltól. Minket persze elsősorban a Debrecen érdekel, és hogy mire megy a második vonal legjobb csapatával, mi ismét csak annyit várunk, hogy tegyék oda magukat, és ne francia örömünnep legyen a Puskásban. A Barcelona a Dinamo Kijevet, és ha szeretné (hát persze, hogy szeretné) lelazázni a csoportkör végét, akkor győznie kellene a hozzájuk hasonló játékkal próbálkozó ukránok ellen. A G és a H csoport valószínűleg csak a hardcore fanok számára érdekes, ide csak annyit, hogy a Stuttgart bajba kerülhet, ha kikap Romániában, az Arsenal pedig legveszélyesebb csoportellenfelét fogadja.

Cö-cö, méghogy nagycsapatok. Az arcoskodva tartalékoló Juventusnak három kihagyott vendégziccer is kevés volt, hogy komolyan vegye a Bolognát, jött is a végén az atomkoki. Az Inter meg Mourinho kapitális ökörsége miatt nyújtott át egy szekérderéknyi lőszert az újságíróknak (akik nem is haboznak ellődözni mindet). Az már nem is meglepő, hogy a Milan csak kapusának köszönhetően mentett pontot hazai pályán a Bari ellen, a Roma meg bírói segítséggel tudott kicsikarni egy döntetlent Cataniában. A Fiorentina megmentette valamelyest a becsületüket, bár nem mondhatni, hogy a toszkán derbin lefocizta volna a Livornót, de legalább nyert. Most akkor tényleg az Udinesét, meg a Sampdoriát kell a Serie A legnagyobb királyainak tartanunk, vagy már ennyire mindenki a hét közepére koncentrált, amit jól használtak ki a kicsik? Alább igen morcos hangulatban készült, de annál velősebb olasz összefoglaló a nem is annyira ködös, de rohadt hideg Albionból.

Már csak két csapat őrzi veretlenségét, ahogy lassan őszbe csavarodnak a stadionok szerte francia földön. Feltűnőben egy hatalmas tehetség, feltámadóban a Le Mans és a St-Étienne, felháborító a Lille és a Nizza. Sőt, nincs messze a pillanat, hogy egy elszánt kommentelőnkkel fogadást merjek kötni heti három csontra eltalált tippre. De mindenekelőtt... Hát, hol is kezdjem...

Sűrű bocsánatkéréssel indítunk.

Nem is tudom, mi bosszantott fel jobban, a játékosok hozzáállása vagy a szakmai analfabétizmus, amivel Egervárit kinevezték, és amivel ő tevékenykedett a meccs előtt. A tegnapi meccsen abszolút az elmúlt pár évtized hibáit láttuk viszont. Tagadhatatlanul másra számítottunk, és hajtás után kifejtjük a véleményünket több mindenről. Jöhetnek a frázisok, hogy egy meccs alapján nem lehet ítélkezni, meg van lehetőség javítani. Ez mind igaz, nem is célunk a lehúzás, a hangulat további rombolása, de az egetrengető hibákat kénytelenek vagyunk hangsúlyozni, amolyan önostorozó, javító szándékú jelleggel.

Huszonegyre lapot húzunk, és sasként szárnyalunk tovább a Rorschach tudat határmezsgyéjén, miközben már Amerikában is legálisan fogyaszthatunk alkoholt. Kétségbeesetten keressük Susant, valamint popp (3#), Isarsturm (2#), ktn, Oarbeaskoa, Aradebil, loveBZ, shinigami, ZenZo, vár a tévé, itáliainagysándor, pattopo, rowi, sporttárs, hrvth, nagyontrue, pandasaro és csirko pasek méltó követőit. A Rorschach-teszt lényege, hogy az ember kapásból rávágja, ami az adott képről eszébe jut. Szabadítsuk fel tudatunk közösen és a kommentek között helyezzük el virtuális képaláírásunk. A legjobbat önkényes szerkesztőségi felkiáltással, esetleg a Duna jegén közösségileg választjuk meg. Az eddigi pályázatok megtekinthetőek itt, a legújabb munkapéldányt tovább után találjátok.