Ha elmesélnénk, mi zajlik a francia bajnokságban, kik törnek föl és süllyednek vissza néhány hét leforgása alatt, még egy vérrutinos hullámvasút-kezelő is kiszédülne a kabinjából: most éppen a Lille zúzza magát egyre feljebb, a dobogóról köszönget már. No, pont ez az, amitől a lyoniak egyre távolabb érezhetik magukat, miután tehetetlenségüket kihasználta az éllovas. Ők és még nyolc csapat maradt gólképtelen - ez súlyos negyvenöt százalék -, de sosem hiányoljuk a hálózörgetést, ha olyan szellemóriások kompenzálnak, mint Lens-ban és Nancyban.

A futballtörténelem első  ázsiai világbajnokságáról szólva nemigen kezdhetnénk mással történetünket, mint egy bizonyos Jean-Marie Faustin Goedefroid de Havelange-zsal. Ha a „mi lett volna, ha?” történelmietlen kérdésén nem is tűnődünk el, annyit bizonyosan megállapíthatunk, hogy az egykori úszó- (1936, Berlin) és vízilabdázó (1952, Helsinki) olimpikon szerepét a futball globalizációjában nem lehet túlbecsülni. Igaz, a firnyákos brazil nem merő szívjóságból fordította figyelmét Afrika és Ázsia felé: egész elnökségét az addig pária-létüket a futballvilág perifériáján morzsoló szövetségek támogatására építette. Már megválasztását is annak köszönheti, hogy a FIFA „régi gárdájánál” jóval előbb felismerte a lehetőséget, amit a futball és a szervezet földrajzi terjeszkedése jelentett. Stanley Rous elnöksége alatt ugyanis, elsősorban az afrikai szövetségek mind elégedetlenebbé váltak az eurocentrikus szervezet lekezelő, gyarmatosító attitűdjével. Havelange pedig ezeknek a szövetségeseknek a segítségével 1974-ben elorozta a gyeplőt az ellustult európaiaktól, majd negyed évszázadig ki sem engedte azt a kezéből. Akármit is gondoljunk Havelange ellentmondásos örökségéről, az, hogy a 21. század első világbajnoksága Ázsiában kerülhetett megrendezésre, ennek az örökségnek az egyik legjelentősebb eleme volt. A Rádió Q-val közösen indított sorozatunk utolsó előtti része köszönt rád hajtás után.     

Rangadó rangadót követ a spanyol bajnokság hétvégi, 14. fordulójában. Lesz városi derbi, dobogósok közötti párharc, alsóházi-kiesőhelyről elmozduló célzatú és olyan is, amely két többre hivatott csapat között zajlik, akik a táblázat első harmadába igyekeznek. Szóval érdemes lesz figyelmet fordítani ezen a hétvégén a spanyol bajnokság mérkőzésire, még akkor is, ha ez lesz az első forduló, amikor az aranylabdás trió egyike sem lép pályára csapata aktuális mérkőzésén.

"You're going to reap just what you sow"

A hagyományosan sorsfordítónak tekintett év végi meccsdömpinghez közeledve kifejezetten érdekes fordulóra számíthatunk a PL-ben. Két olyan találkozót is láthatunk a hétvégén, ahol a top 7 tagjai csapnak össze; ráadásul pont azt a két mérkőzést, amelyek a tavasszal talán a leglátványosabban alakultak és a bajnokság végkimenetele szempontjából is döntő jelentőségűnek bizonyultak. Hajtás után tehát elsősorban a Man United – Aston Villa és a Liverpool – Arsenal derbikkel molyolunk el kicsit. 

Vasárnapra összpontosul a liga figyelme: a bajnok szurkolói ugyanis abban a szektorban tartanak hangpróbát, ahol a lelkes lokisták fagyoskodtak szerdán. Több, igen fontos kérdés is felmerülhet, mint például a Megtöri-e Lisandro a Juninho-kultuszt? (az OL szuvenírboltjában minden harmadik cikk a morcos brazil portréjával virít, miközben a csapatban már egy dermesztő fizimiskájú argentin rombol), vagy a Kettőt ér a vendéggól, ha nem fejjel szerzik?,  de mindenekelőtt: Sikerül-e hónapos előnyt szereznie Blanc-éknak az üldözőkkel szemben? Válaszok előtt még megnézzük, mihez kezd aktuális ellenfelével a feltámadó Grenoble, az expresszvonatként közlekedő Lille, az edzőt váltó Le Mans és a Vélodrome-tól előre borzongó Boulogne.

A BL okozta lelkesedés - és ezzel párhuzamosan a Loki energiáinak - elfogytával egyre hülyébbnek tűnt az ötlet, hogy Lyonba látogassunk. Az igazi az első volt, nincs olyan élőlény, aki ne szeretne eljutni az Anfieldre egyszer, míg a fiatalabb szurkolók azóta vártak Firenzére, hogy kivették a cetlit a gömbből. Bizonytalanságban mozgó szervezés, összesen 43 órányi nonstop buszozás és egy gyalázatos meccs után, két nap távlatából se tudok keseregni azon, ami másnak talán katasztrófa-turizmusnak tűnhet: hogy a magyar foci jó ideig utolsó BL-jelenését a helyszínen lássam. Akad majd pillanat, amikor alkalmi romantikával megidézzük majd e meccs tanulságait, most csapongva teszem meg ugyanezt.

A rangadókat a hazai pályán játszók húzták be, az Inter második vereségét ellensúlyozva a Siena második győzelmét szerezte, a Milan pedig 13 meccsesre nyújtotta veretlenségi sorozatát. Kicsit összerázódott az eleje, de a középmezőny nem akart szétszakadni  a 15. fordulóban sem: 4. Parma és a 13. Palermo között csak öt pont van. A hátsó traktusban nem volt akkora mozgás, hacsak nem számítjuk ide, hogy a Lazio közelebb csúszott a táblázat szomorúbb végéhez, és már csak egyetlen pontocskával előzi meg a már kieső Livornót. Érdekes forduló volt a 15., a bajnokságnak mindenképpen jót tettek az eredmények, de valahogy kicsit úgy érzi az ember, hogy senki nem bánta igazán, hogy így alakult. Sajnos újra összeharangozunk, hajtás után vissza és előre pillantunk a Serie A posványában.

A tizenötödik forduló laposabbra sikerült, mint Keira Knightley – ami egyébként mindkét érintett fél esetében roppant sajnálkozásra ad okot. Kilenc csapat gólt sem rúgott, az idegenben játszóknak nem osztottak lapot, egyetlen győzelmet sem tudtak inkasszálni, és az egész masszából megint a Bayern szakította a legnagyobbat. Bosszúból a csapatokra egy karaktert sem áldozunk, megemlékezésünk Holger Badstuberre, Kevin Großkreutzra, Fabian Johnsonra és a Schalke-Hertha párosra korlátozódik. Mellettük a 2010-es vb hivatalos labdája, a leggömbölyűbb Jabulani is bemutatkozott a fordulóban – reméljük Dél-Afrikára felszívja magát.

Egyetlen nyomorúságos meglepetésre sem futotta az utolsó forduló szerdai játéknapján pályára lépő csapatoktól, talán a Liverpool második hazai vereségét tehetjük egyedül ebbe a rubrikába. Mivel nagy dolgokról nem tudunk beszámolni, így rámegyünk a bulvárra: Bölöniék európai kupaszereplését a 95. percben a kapusuk hozta vissza a kutya szájából, a Debrecennek csak összejött a BL-gombócrekord (beállítása), a Stuttgart 11 perc leforgása alatt mind a 11 románnal feltörölte saját stadionja gyepszőnyegét, Balotelli erkélye fölé pedig egy súlyosnak látszó gyomorrontással bajlódó bagoly költözött. Megvan az egyenes kieséses szakasz összes résztvevője, lehet kombinálni, számolgatni, óhajtozni szabadon.

Az utolsó csoportforduló második játéknapján igazán fajsúlyos kérdések már csak az F csoportban várnak eldöntésre, ahol extrém esetben az is előfordulhat, hogy a Barcelona és az Inter kárára a Dinamo Kijev és a Rubin Kazany reszeli tovább magát. A fennmaradó hat továbbjutó közül négy személye ismert, Bölöni Laca Standardjának az Arsenal segítségére is szüksége van, hogy beelőzze az Olimpiakoszt, a Stuttgart pedig szemtől-szembe dönthet az Unirea Urzicenivel a Sevilla mögötti második helyről. Az E csoportban véget ér a Debrecen utazása Csodaországban, de reméljük, a nyúlodú nem temetődik be újabb másfél évtizedre, mire újra magyar csapat esik bele. Amúgy ma megint megkapják, és a Lyon megelőzi a Fiorentina B-t.

Az idei BL csoportkörének utolsó fordulójában a keddi játéknap a hazai csapatok jelentős részének kegyetlen megalázásáról marad emlékezetes. Nincs bocsánat a Juventus és az Atlético Madrid számára, de a Wolfsburg, a Besiktas, a Marseille és a Maccabbi Haifa sem erre számított. Ki gondolta volna előzetesen, hogy a Zürich hozza a legjobb hazai eredményt és még a tét nélkül kiálló Chelsea sem tud elbánni a ciprusiakkal. A pályákon született eredmények alapján a tegnapi nyolc továbbjutót hét ország adja, mint a legfőbb európai kupa hőskorában. AB jelű csoport továbbjutójának kiléte kis időre bizonytalanná vált a CSKA Moszkva két játékosa körül kirobbant dopping-ügy miatt.

A csoportkörnek időről-időre áldozatul esik egy-egy nagyvad, de az mindenképpen nagyot sebez a BL felhígulását jövendölők (hogy ne mondjam, sportértékét megkérdőjelezők)  között, hogy ennyi nagynak mondott csapat tolhatja odébb a bringáját a húsosfazék közeléből. A Bayern München és a Juventus közül az egyik biztosan, a Real Madrid és a Milan közül bármelyik – de mindkettő biztosan nem – kieshet, és még a Manchester United is kerülhet olyan helyzetbe, hogy az első egyenes kieséses meccsét a Barcelonával lesz kénytelen lejátszani persze, csak ha a Barcelona továbbjut. Összegezve, a Chelsea az Afrika-kupától való félelmében gyorsan lerendezett mindent őszre, a Porto a londoniak mögött továbbcsoszogott, viszont a másik három mai csoportban még akár szakadhat az ég, indulhat a föld. Az is igaz, hogy valószínűleg nem fog.

Jó nővel, kutyával, kisgyerekkel minden filmet el lehet adni, hangzik az axióma. A La Liga 13. fordulója meg nem dönti ugyan a fenti alapvetést, de az kétségtelen, hogy egy ötlettelenül tengődő forgatókönyvíró is megdörzsölte volna a szemét a spanyolok által bemutatott hétvégi akciók láttán.
A kiscsávó, aki beteges kisgyerekből vált ünnepelt sztárrá nem szédült meg a magasban és szerényen koronázta meg élete eddigi legfontosabb hetét. Közelről figyelhettünk egy „valódi” érzelmektől sem mentes C. kategóriás akciófilmet, más pályákon pedig vagy a sípmesterek tettek ki magukért, hogy a mostanában szokásos rikító színű öltözeteikben bohóckodva, sárga és piros kártyáikat bőszen emelgetve homályosítsanak el bármely papagájokról szóló természetfilmet vagy pedig az élet maga rendezett úgy, mintha valóban filmet készítene. Persze akadtak átlagos, sőt unalmas csörték is, de hát a filmvilágban sem minden ajándék.

Huszonnyolc gólt, kiváló meccseket, egy sütnivaló ökröt, még egy sütnivaló ökröt, no meg a Grenoble első győzelmét hoztuk el nektek a tizenötödik francia összefoglalóban. A kommentek közt megbúvó coming-out-sorozat (franciaposztot olvasok, magamtól, úristen!) láttán nem tudom palástolni a lelkesedést: pár hónap alatt maroknyi, barátságos tábort gyűjtöttek maguk köré a beszámolók. Szerintem úgy ülnénk most körbe a tüzet, hogy még épp jutna sör mindenkinek. Ennek szellemében ígérhetem, továbbra is legalább annyira naprakészek lesznek jelentéseink a csigaligából, mint Bálint gazda a spermicidekből germicidekből vagy Czeizel doktor az osztódási orsó mátrixából.

Franciaország, és Zinedine Zidane. Illetve Zinedine Zidane, meg még néhány kékbe öltözött játékos, jó nagy adag mázli, és világbajnok Franciaország, méghozzá úgy, hogy valóban a világ legjobb csapatának is tűntek. 1998 hozott nekünk élő adásban ejakuláló holland riportert, rendőrt gyilkoló német szurkolókat, egy újszülött ország fantasztikus menetelését, és a döntőben kopaszra vert Brazíliát. És persze Zidane-t, aki mindent megmutatott magából a hazai rendezésű tornán - azt is, amit nem akartunk látni. A Rádió Q-val közös vb-történeti sorozatunk aktuális részéhez tudod, mit kell tenned.

 Sűrű hét áll mögöttünk futballügyileg, bár a legfontosabb események – részben sajnálatos, részben viszont nagyon is örvendetes módon – csak közvetve érintették az angol bajnokságot. Szétharangozó posztunkban ezúttal tehát nem csak a PL aktualitásaival, így a hétvége csúcstalálkozójával, a dollár-derbivel foglalkozunk; hanem az elmúlt hét nemzetközi történéseit is szemrevételezzük – az esőtől és ködtől közismerten kissé rövidre látó – brit szemüvegünkön keresztül.

Az olasz futball szurkolói teljesen jogosan érzik úgy, hogy a következő hétvégén nagyon szeretik őket az égiek: a táblázat első hat helyezettjének összecsapásába belefér a nemzet rangadója (Derby d’Italia), és a római Derby della Capitale is, a szarvasbélszín tetején a koktélmeggy pedig a villámrajtból meglassuló Sampdoria és a mézstartból felgyorsuló Milan meccse lesz. Eddig a jó hírek, kicsit azonnal muszáj árnyalnunk a képet: a dolgok jelenlegi állása szerint az Internek nem feltétlenül muszáj nyernie, Mourinhónak így tökéletesen elég lesz nem kikapni, a Juventus idei szezonja pedig nem azt vetíti előre, hogy a szezon meccsén játszanának a legjobban. A római derbin egy gyalázatos Lazio látogat az egyre inkább Ranieri képére formált, de azért felfele tartó Romához (vicces ilyet mondani két társbérletben utálkozó csapatról), itt is inkább várható fogcsikorgató tusakodás, mint mondjuk a tavalyi tudományos fantasztikum megismétlése. A Milan-Sampdoria és a Genoa-Parma jobb meccsek lesznek.

A 12. fordulóban lezajlott a hónapok óta várva várt El Clásico, pályára lépett az Aranylabda-szavazás első 10 helyezettje közül 6. Európa csúcsrangadója előtt és után is mindenki elmondta véleményét, aki számít a futballvilágban. A szuperlatívuszokat, amiket ilyenkor szokás használni már kívülről fújjuk. Most már jöhet a Mikulás, a Karácsony majd a boldogújév. Az El Clásico ajándéka viszont inkább a sztárok jelenléte volt, nem pedig a kiváló futball. Lézerfény, csillogás a mozivásznon. A Sevilla és a Valencia közben pontokat ajándékozott másoknak, ahelyett, hogy folytatták volna a nyomásgyakorlást. Van még idén három forduló, melyből az elsőben a Depor-Barcelona ígérkezik rangadónak, az pedig nem ebben a naptári évben fog eldőlni, hogy hány csapat marad versenyben a bajnoki címért.

Nem tudunk neheztelni azokra, akik kellemesen dekoratív krampuszlányok és ragyogó francia bajnokik társaságában szeretnék tölteni a hétvégét, jobb programot magunk se találhatnánk - pláne most, hogy leállt az enbéegy. Tetszetősnek ígérkezik a Bordeaux-PSG és a Lille-Lyon, továbbá helyi csörtéket bonyolítanak északon, nyugaton és délen is. Ne feledjük: míg mi békésen fővesztésre ítélünk egy tescós csokimikulást, egy szerencsés fiatalembernek virgács helyett egy bazi nagy ólomgolyóbis csusszan a bakancsába, közönségdíj gyanánt egész éves, kitartó munkájáért.

A pult alatt tovább folytatódott a Ki nem akar Bundesligát nyerni? fedőnevű verseny, ikszek és csöcsrefutások tarkították a fordulót. Megbicsaklott a tizenöt perc hírnevét a múlt fordulóban kijátszó Schalke, és a nyegle Hoff, és csak egy pontra futott a HSV, Wolfsburg, Werder triónak. Gurgulázóan jót röhögött rajtuk a Bayern – ezt egyébként az utolsó bajnoki címüknél már megszokhattuk. A Leverkusen kapcsán viszont csak vegyes érzésekkel, sűrűn pislogunk. Kavarja ez most, vagy nem kavarja? – őrlődünk az örök hamleti dilemmán töprengve. Update! - a helyes megfejtő montipájton néven mutatkozott be a vonalban, helyes megfejtése pedig Felix Magath volt, köszönjük.

Offtopicnak van most szezonja, bundáról, VB-sorsolásról, VB-sorsolás bundájáról, bundás kezezésről, huszonnégy órás NST fociról van nagyban szó – utóbbiról egyelőre sajnos csak tervezés szintjén. Minket is utolért a magyar foci átka, saját bőrünkön döbbentünk rá a megfelelő létesítmények hiányára, így idén már biztos nem kerül sor a kivilágos kivirradtig – sőt azon túl is – nyúló össznépi mókára. As of today, mindez 274 derék olvasónk számára lesújtó hír így az év végén, de januárban-februárban bizonnyal felmelegítjük a kérdést, mint a karácsonyról maradt tőtött káposztát. Maga a lebonyolítás rendszere sem marha egyszerű kérdés, így a kommentek között is várjuk a felvetéseket, mi legyen, hogy legyen. Akinek van tapasztalata, és egy bögrével is le tud fegyverezni bárkit, azonnal a keblünkre öleljük. Ja, update! - mai Sport+ban van cikk a blogvilágról, NST is említve van. Akit érdekel.

Rangadó így és úgy, itt van a csoportot vezető PSV-Sparta, a Roma-Basel, aztán a továbbjutásért folyó harcon bőven túlmutató Galatasaray-Panathinaikosz, és persze a Salzburg melletti másik 100 százalékos, a Sahtar, amely szintén a csoport második helyezettjével találkozik. A magyarok hazánk fiaira összpontosítanak, a Digi streamjén (érdemes minél előbb regisztrálni) a Juják Balage vezette PSV, a StoryTV-n pedig a Gera Zoltánnal felálló Fulham meccsét követhetjük, de biztosan sokan lesznek, akik a hollandokkal melegítenek ugyan, de aztán a Galata-Panával vezetnek le (nagyon helyesen). A Sahtar, a Werder Bremen, a Galatasaray és a Sporting már továbbjutott, közel kerülhet ehhez a Bilbao és a Brugge, de a legizgibb csoport az E lesz, ahol most még szinte biztosan nem dől el semmi.

A maival együtt még két forduló van hátra az Európa Liga csoportköréből, de sok helyen már ma eldőlhet, kik jutnak tovább. Az A csoport feltétlenül ilyen, az Ajax és az Anderlecht a szép belga-holland hagyományoknak megfelelően kéz a kézben mehet tovább, ugyanígy tehet a Fener-Twente kettős (G csoport), de nagyot léphet a Hamburg, és a Benfica is, a Salzburg pedig mindjárt az első 100 százalékos csoportelső lehet, ha legyőzi a harmatos Laziót (amely ha kikap, valószínűleg ki is esik). A B csoportban a Valencia, Lille, Genoa hármas nagy csatát vív, de a maiak közül az I csoport is durván összekuszálódhat, ha éppen úgy alakulnak a dolgok. Aki úgy érzi, nem zsibbad le a napi robotban megfelelően az agya, az bátran kapcsoljon este a Story TV-re, a móka, s kacagás garantált.

Bundaügy van Magyarországon, ami tulajdonképpen szót sem érdemelne, ha az NB I.-ben vesztegettek volna meg néhány délszláv megélhetési sportolón keresztül magyar játékosokat. De sajnos most nem csak ennyiről van szó, érintett több magyar utánpótlás-válogatott is, ez pedig már egészen más sztori innentől. Mert egy dolog eladni egy olyan meccset, amin 472 néző van kint, egyébként sem érdekli a kutyát sem, és a világon semmin nem változtat, bármi is lesz a végeredmény. Az meg egy másik, amikor a játékos bekerül hazája válogatottjába, és pénzért cserébe leereszkedik az egri vár katakombáiba Hegedűs hadnagy mellé, hogy a lőszerraktáron át becsempéssze a várba a törököt. Hát az ilyennel bitóra, de rögvest.

Milánó mindkét fele a hajrában döntötte el saját meccsét, és  már ők ketten vezetik a Serie A-t. A Milan ugyanis átugrotta a mostanában önmagát mindnekinek átugrásra kínáló Juventust, ahol lassan, egyelőre alig észrevehetően megindult a kispad Ciro Ferrara alatt. A genovai derbi nem hazudtolta meg magát, három piros is előugrott, és a hazait alakító Genoa simán lepofozta a Sampdoriát. Roma római fele idegenben nyert, a külváros mászókakék fele pedig hazai pályán volt képtelen győzni, a szezon meccsére a Farkasok melegítettek jobban. Koman Voli 83 perce varászolt Bariban, nem létezik, hogy jövő héten Nápolyban ne kezdjen, hogy aztán élete egyik nagy napján hazai pályán a Juventusnak lője be élete első Serie A-gólját. A Nagy Hétvége felemás felvezetés hajtás után kínálja magát.