A 12. fordulóban lezajlott a hónapok óta várva várt El Clásico, pályára lépett az Aranylabda-szavazás első 10 helyezettje közül 6. Európa csúcsrangadója előtt és után is mindenki elmondta véleményét, aki számít a futballvilágban. A szuperlatívuszokat, amiket ilyenkor szokás használni már kívülről fújjuk. Most már jöhet a Mikulás, a Karácsony majd a boldogújév. Az El Clásico ajándéka viszont inkább a sztárok jelenléte volt, nem pedig a kiváló futball. Lézerfény, csillogás a mozivásznon. A Sevilla és a Valencia közben pontokat ajándékozott másoknak, ahelyett, hogy folytatták volna a nyomásgyakorlást. Van még idén három forduló, melyből az elsőben a Depor-Barcelona ígérkezik rangadónak, az pedig nem ebben a naptári évben fog eldőlni, hogy hány csapat marad versenyben a bajnoki címért.

Deportivo-Barcelona

A Barcelona-Real Madrid elleni 1-0-ás győzelme összességében megérdemelt volt. A katalánoknak volt a kezében olyan adu, amit ki is tudtak játszani. Henry és Ibrahimovic cseréje egyértelmű volt, és be is jött Guardiolának. Az El Clásico úgy alakult, hogy mindkét fél talált okot az elégedettségre és még a bundaszag is pozitívabb értelmet nyer, ha Puyol ázott-izzadt sörényének bukéjával azonosítjuk, ugyanis a csapatkapitány élete egyik legjobbját nyújtotta, három olyan mentése volt, amit bármely jégkorongos bekk is megirígyelhetne. A győztesek örömét nem kell magyarázni, maximálisan hozták le azt a hetet, ami fontos volt a számukra és még egy Xerez elleni győzelmet is hozzácsaptak, a 15. fordulóból előrehozott meccsen.
A múlt hétvégén a Depor is 1-0-ra verte aktuális ellenfelét, a főleg hazai pályán vergődő Santandert, így pontszámban utolérte a Valenciát és egyben egy kicsit ellépett a reszlitől.
A hazaiak természetesen meglepetésre készülnek, még akkor is, ha Lotina a Barcát dicséri. Tipikusan olyan meccs, amiről azt mondják, hogy nehéz lesz, mert a Depor jó formában van és önbizalommal teli. Guardadóék azonban véleményünk szerint nem képesek felvenni a ritmust a Barcelonával, akik kezdenek olyanok lenni, mint Roger Federer fénykorában, amikor mindig az aktuális ellenfélhez képest tudott érezhetően jobb lenni, és ha kellett, akkor közben lépett egy szintet játékban, akkor amikor a másik már azt hitte, hogy a csúcson jár és most meg lehet fogni.

Real Madrid-Almeria

E közben a királyiak leporolták és a tű alá helyezték a szokásos karácsony előtti lemezt. A szurkolók nyomására ismét terítékre került, hogy új játékosokat kellene igazolni, néhányat pedig száműzni a keretből. Nincsen ezzel semmi gond igazából, mert ha nem úgy megy a csapatnak, ahogyan azt a szezon előtt elképzelték, akkor mi másra lenne való az átigazolási időszak, mint arra, hogy a bűnbakokat rituálisan feláldozzák, míg a helyükre új húsokat szerezzenek. Az áldozatok közül Gago és Mahammadou Diarra önmagától sétál a bárd alá, de valószínűleg lesznek még mások is, akikről éppen most derül ki, hogy nem jó futballisták. Nekünk, magyaroknak ezúttal annyit cseppentett a világ futballja, hogy a PSV-ben valóban remek szezont futó Dzsudzsák Balázs neve is előkerült, mint lehetséges harmadik ékköve a C.Ronaldo-Kaká-másik szélső támadó triónak. A másik szélső posztján ugyebár Robinho és Robben kaliberű játékosok mozogtak az elmúlt pár évben, akik nem tudtak megfelelni az elvárásoknak.
A rangadó után elégedettségre az adott okot, hogy a blancók nem hogy ellenálltak a jobbnak gondolt Barcának, de az első félidőben ténylegesen nagyobb helyzeteik is voltak, míg a másodikban sem roppantak össze, mint ahogy az elmúlt idényben a Liverpool és pont a katalánok ellen. A szokásos lemezen azonban van egy olyan dal is, ami arról szól, hogy a szurkolók a 100 százaléknál is többet várnak el. Azok a tények, hogy a játék nem érett össze, hogy kiestek a kupából és még a clásicón is kikaptak több mint elégnek bizonyulnak ahhoz, hogy az elnöktől új neveket, új álmokat követeljenek. Hab a tortán, hogy CR9 ugyanúgy nem tudott felülkerekedni a „Messiáson”, mint a Milla Jovovich ellen kifejlesztett Nemesis a Kaptár 2-ben.
Az Almeria hazai pályán kapott egy amolyan budspenceres sorozatsallert a Bilbaotól, és annyi esély mutatkozik a Real elleni feltámadásukra, mint fitymacsattogásra elaludni egy apácazárdában. Hugo Sánchez alakulata valószínűleg megkapja a magáét a Bernabeuban, mert most kell a cirkusz a népnek. Kaká ugyan kihagyja a találkozót csakúgy, mint Lass, de C.Ronaldo visszatérésével bízhatnak abban a szurkolók, hogy olyan erő kerül a pályára, amely elsöpri a vendégek ellenállását.

Sevilla-Valladolid

Szintén országos egyes, még akkor is, ha az andalúzok a múlt héten, nagyon sportszerűen elmulasztották elgázolni a félig halott Malagát, sőt aki csak az eredményt ismeri, azt is gondolhatná, hogy majdnem kikaptak. Jó pár ziccert elhibáztak, míg a védelemben különösen Konko nyújtott kritikán aluli teljesítményt Dani Alves posztján. Kanoutéról mindig is sejtettük, hogy jobb, mint Negredo. Az ő beállítása ás Luis Fabiano gólérzékenysége mentette meg a hazaiak napját, még egy hasonló botlás azonban nem fér bele. A Valladolid ellen az igen jól muzsikáló Zokora hiányozni fog eltiltása miatt, így honfitársa Romaric kerülhet a közzéppályára.
A Valladolid 3-0-ról lazsálta el a mérkőzését az acélosnak nem nevezhető Tenerife ellen, de ezen a meccsen legalább csak a védelmeket lehetett szapulni, még mindig jobb, mint egy 0-0, ami inkább kinézett az elején. A lila-fehér hívek számára bizakodásra adhat okot, hogy a régi motoros Canobbio mellett a fiatal brazil Diego Costa elkapta a fonalat és múlt heti duplájával már 6 gólnál jár a szezonban. Igazi brazil találmány a srác, gyors, jól cselez, jól lő, és ahogy esetükben lenni szokott, önbizalomban sincs hiány.

Athletic Bilbao-Valencia

A forduló másik rangadóját azért várjuk megkülönböztetett figyelemmel, mert két olyan csapatról van szó, amelyek bármire képesek. Mindketten továbbléptek az EL-ben és mindketten komolyan kell, hogy vegyenek minden megmérettetést. A hazaiak sohasem engedhetik meg maguknak, hogy a San Mamésben lazázzanak, a Valencia pedig a múlt heti Mallorca elleni döntetlen után és a jövő heti Real elleni derbi előtt szeretne pozitív élményt szerezni. A Bilbao ellen különösen fel kell készülniük a veszélyes pontrúgásokra. Yeste három ilyennel lepte meg az álmélkodó Almeria-védelmet az elmúlt körben, míg a Valenciának nem kenyere a precíz védekezés. Meglepetést szimatolunk és baszk győzelmet. Akkora blődséget, mint amit Bruno mutatott be a Mallorca ellen, hogy a kapunak háttal álló támadót annak a nyakába ugorva próbálja szerelni a tizenhatoson belül pedig érdemes elfelejteni, mert úgy tűnik, hogy abból csak a baj van. (Juhász Roland korai szakaszában követett el hasonlót Mifsud ellen Máltán, abban sem volt sok köszönet).

Xerez-Atlético Madrid

Kíváncsian várjuk, hogy az Atlético képes lesz tartósítani jobb formáját vagy csak átmeneti fellángolás volt a kupában aratott 6-0-ás siker és az Espanyol 4-0-s kiütése a legutóbbi fordulóban. Az átigazolási időszak kapujában ismét Kun Agüero körül forog a világ. Nem tudjuk, pontosan mennyit akar ajánlani a Chelsea, melyik fakóban jegelt játékosát és Agüero súlyának megfelelő tömegű aranyat akar felkínálni az Inter, de a transfer window egyik legkeresettebb figurája a görbe lábú argentin lesz, az biztos. Utóbbi 6 meccsén 6 gólt szerzett és apósa is reklámozza őt rendesen.
A Xerez 1 győzelem és 2 döntetlen után már éppen kezdte elhinni magáról, hogy az első osztályba való, amikor a Getafe ötöt gurított nekik 1-0-ról fordítva. Zigandának főhetett is a feje, hogy mi lesz így a Barca ellen, de nem kis meglepetésre egészen jól tartották magukat és a volt Bilbao csatár büszkén nyilatkozhatott csapatáról a kétgólos vereséget követően.

További tippjeink a 13. fordulóra:

Villarreal-Getafe 2-2

Tenerife-Sporting Gijón 1-1

Espanyol-Racing Santander 2-1

Mallorca-Zaragoza 2-0

Malaga-Osasuna 0-0