Huszonnyolc gólt, kiváló meccseket, egy sütnivaló ökröt, még egy sütnivaló ökröt, no meg a Grenoble első győzelmét hoztuk el nektek a tizenötödik francia összefoglalóban. A kommentek közt megbúvó coming-out-sorozat (franciaposztot olvasok, magamtól, úristen!) láttán nem tudom palástolni a lelkesedést: pár hónap alatt maroknyi, barátságos tábort gyűjtöttek maguk köré a beszámolók. Szerintem úgy ülnénk most körbe a tüzet, hogy még épp jutna sör mindenkinek. Ennek szellemében ígérhetem, továbbra is legalább annyira naprakészek lesznek jelentéseink a csigaligából, mint Bálint gazda a spermicidekből germicidekből vagy Czeizel doktor az osztódási orsó mátrixából.
Egy közelmúltat idéző meccsel nyitunk. Igazságtalan dolog lenne elhallgatni a tényt, hogy a szétforgácsolódó hazaiak konkrétan kettő védővel a keretben készülhettek a meccsre, de valamiért az az ember érzése, hogy nekik és a Sochaux-nak is tökéletesen megfelelt az egy pont, ami kulturált távolságban tartja őket a kiesőzóna kavargó vizétől - szépséghiba, de a zöldek még bőven a közelben tanyáznak. Az év ötödik gólmentes meccsén Dalmat-nak, Mikarinak és Martinnek is megvolt a lehetősége, de Janot ismét halmozta a bravúrokat, a túloldalon leginkább a fiatal Sako dicsérhető. Perrin csapatából irtózatosan hiányzik a szerencse is, az ország egyik legnagyobb tábora a bajnokverés óta - tehát két hónapja (!) - nem látott hazai gólt! [St-Étienne-Sochaux 0-0] A lorient-i úton csúszott meg a Lorient: Gourcuff papa szépen gyarapodó csapata 90 percen át igyekezett kiegyenlíteni a korai Rennes-gólt - sikertelenül. Társai mulasztását pótolva a hazai kedvenc, a táborral szimbiózist alkotó Marveaux egymaga is fölényessé tehette volna a sikert, de elképesztő szabadrúgása csak nem vágódott a hálóba. Gameiro kapufája mellett Douchez alternatív tisztázási kísérletét mindenképp csekkoljuk 3:32-nél. [Rennes-Lorient 1-0]
A botlás előtti produkcióját idézte a Valenciennes: nagyszerű, gyors támadások, bonyolítatlan befejezéssel. Ducourtioux-ról lassan kiderül, hogy elöl több hasznát veszik, Audel lendülete és gólpasszai (most három ilyen is akadt) pedig általában élményszámba mennek, mint például a második gólnál, mondjuk ehhez kellett Mater is, akit négyen se bírtak felrúgni. Mivel a hercegségből érkezők a pályán se voltak (vagy ha voltak is, eltüntette őket a szürke mez), feledésbe merül, hogy Nené negyven hosszú nap után beverte a tizediket - javarészt csak a Dombi Tibi-dvd tartalmát idézte, szaladt-esett-kelt -, legalább a hajrábeli kiütést megúszták, Ruffier-nek hála... [Valenciennes-Monaco 3-1]
Sokáig csak a megoldom-én-magamnak szemlélet érződött az OM támadójátékán, mígnem az első értelmes próbálkozásból Abriel Nianggal összehozta a vezetést. A szünetbéli közjáték után aztán a higgadt Lucho és a másodpercekkel beállása után betaláló Koné elvette a hazaiak maradék sanszát, a nizzai tréner mégis elégedett maradt - vagy csak azt hazudta -, hát jah, néha a kicsinek is örülni kell. És akkor a közjátékról: A Vadbarom 2009 díj egyik esélyese a nizzai cséká, Apam, akinek sikerült a gólvonalon, Mandanda háta mögött lefejelni Heinzét, hogy utána saját magát sajnáltassa az ostobája, aztán lefelé menet az öltözőfolyosón megidézzen egy kifakadni készülő kocsmai verekedést (hárman alig tudták lefogni, még a saját vére, Taiwo se bírt vele). Hozzátesszük, a nigériai azt sérelmezte elsősorban, hogy Heinze a hétvégén Európa-szerte divatos könyökössel próbált védekezni, de ilyen szintű elborulás még a keshedt digóknál is ritka. Úgy sejtjük, a méregzsák Apam a jónevű Phyllobates nemzetségből (nyílméregbéka) ebédelhetett be, csak a békacombok ropogtatásakor még nem sejtette, hogy a toxinok rútul felzubognak az agyáig. Nyílt utcán megfordítja Heinzében a pengét, az hótbiztos. Ezzel természetesen biztosította helyét az év végi köcsögválogatottban. [Nice-OM 1-3]
Másodosztályból megörökölt bajnokival folytatjuk: ötfős védősort szerveztek a hétközben gyanúsan nagyot bukó piros-feketék, amiből negyedóra után lett négy, megtoldva egy öngóllal. Félórán át a hazai foci lényege a lens-iak felrugdalásából állt - mikor megszokták a labdát és az óriási hangulatot, gyorsan meg is fordították a meccset. Szünet után főként a játéktördelő szakmunka dominált, a hullamód elfáradó zimbabwei gólszerző, Karuru cseréjével az eredmény tartása maradt az egyetlen cél, hiába ült a labdán a Lens, kapuközelbe alig jutott, a találka vége pedig intenzív pofázásba fulladt. A tipp viszont bejött: elég volt a két gól és annyira még bizarr se volt... [Boulogne-Lens 2-1] A Nancy jobban hullámzik, mint a Rajna vize vihar idején, most épp a minap még listavezető Auxerre-t partra mosta partra, némileg váratlanul. Correa pontosan tudta, hogy Jelen távollétét is alig bírja el az ellenfél, pláne ha még Pedretti is csatlakozik a lengyelhez. Ugyan a földön is próbálták nyomás alá venni a hazaiakat, mégis két semmiből érkező fejes (Uaddué és André Luizé) hozta el a győzelmet. A Nancy négy kísérletéből hármat gólra váltott, ami dicséretes, ám a nap lövése vitán felül Birsáé. Bár a fiatal szlovén szándékait visszajátszásból is nehéz kideríteni, MSN-gyorsüzenete segít: Így-nyomom-be-a-vébén-is, hejj-hejj! [Auxerre-Nancy 1-3]
Bámulatosan igazolódott volna a Grenoble-meccsre vonatkozó elképzelésünk is, ha Gignacnak sikerült bepofoznia egyet, de valójában a közelében sem járt, az ólomlabdára jelölt Dieuze egy ihletetten ironikus momentummal felnyársalta a vérszegény TFC-t. Nem hiába örült Mecha és Ljubo egy kupacban: három pontszerzés után csak diadalra vitték a példátlanul későn ébredő társaságot, így még az se kizárt, hogy karácsonyig elmozdulnak az iszapos végekről, átadva helyüket a Le Mans-nak. [Grenoble-Toulouse 1-0] Ahol mostanság aligha a hömpölygő fociláz a jellemző: a rutinosak már múlthéten előre behúzták a Montpellier-meccset a vereség rovatba, Dossevi lendülő könyöke után meg inkább a sanzonra kapcsoltak, így lemaradtak Le Tallec csúsztatásáról. A várakozásoknak megfelelően alakult a meccs a továbbiakban, nagyobb különbséggel kalkuláltunk - aztán majdnem egál lett. A Le Mans sokadik túráján mégis öröm nélkül maradt, a Montpellier helye pedig jövőre is fix, lévén 27 pontjuk van - ezzel második - és ennyivel művészet kiesni. Portrérovatunkban a meccs hősét mutatjuk be. [Montpellier-Le Mans 2-1]
A két legkomolyabb partit hagytuk a lap aljára, bár az egyikről sok mondanivalónk nincs. A szerencsések, akiknek engedett a stream istene, két ellentétes félidőt láthattak: a Párizs idegenben próbálta hasznosítani a hétközben tanultakat, csak épp a Bordeaux-Boulogne párosban két betűn kívül nincs semmi közös, így aztán az se okoz meglepetést, hogy a hazaiak magabiztosságát megalapozó Plasil-gól után a maximum fordulatszám is csak a mezőnyjátékhoz volt elég. Bordói gólokkal a levegőben telt el a meccs további kétharmada, de az egyetlen, elégséges ellencsapásra ez a PSG nem volt képes. [Bordeaux-PSG 1-0]
Ellenkező előjellel nyomulók csaptak össze Lille-ben - többre emlékszünk Gervinhótól, mint a Lyon-kerettől egész hónapban -, ráadásul elég közönségszórakoztató módon. A régóta hallgató Lisandro gyors gólja majdnem rövid életű előnynek bizonyult (gólvonalról tisztázott fejes Lloris-mentésekkel), mondjuk a második se tolta még nyugalomba a vendégeket (Frau ugyanis legott visszavett egyet), a szakállast viszont nem kérdezték meg, akar-e pihenni: szokásos módon szélről indulva kibillentette Ramit és lehetetlen helyen csapta be a rövidbe a harmadikat. (A negyediket meg Gomis egója baxta el, ki se kellett találni.) Ekkor még nem érződött, hogy a tripla jelentené a vendégek összes kapuralövését. A Lille ötletesen, kulturáltan és gyakran akadály nélkül vitte el a támadásait lövőhelyzetig, megrogyásnak nyomát se lehetett venni rajtuk, ez benntartotta a meccsben a fordulat lehetőségét. Gervinho pedig, mint puskából kilőtt golyó, igazolta mindezt. Az 5-5 óta inkább nem illik részletezni, hányszor lehetne egy meccset megnyerni, de Cabaye jogtalan tizije (Gassama szabályszerűen járt el) után a Lille fordítása egyedül Llorison múlt, a védelem legtöbbször csak balgán nézte, ahogy kapusa minden létezőt megfog. Végül aztán Clerc - mekkora zárlat kell ahhoz, hogy valaki húsz méterre a kaputól mellre vegyen egy előreívelést a 92. percben; ez amolyan akadémista tananyag lehet, mint a vidd a sarokba meg a ne adj haza középre - eldöntötte helyettük, ami azt jelenti, hogy novemberi szellemben, nyeretlenül halad tovább a Lyon. Ismerve a két klub viszonyát, vajon mennyi az esélye annak, hogy Gervinho és/vagy Cabaye jövőre a Gerland-ba költözik? [Lille-OL 4-3]
***
Portré: Benzema után itt egy újabb Karim, akire érdemes odafigyelni. Aït-Fana szülei Marokkóból származnak, ő viszont már Limoges-ban született 1989-ben. A másodosztályban is sokszor emlegették a tehetségek közt a nevét, de idén valósággal berobbant a köztudatba, a Montpellier várakozáson felüli első félévében szinte máris kihagyhatatlanná vált: nem csoda, lendületére és remek helyzetfelismeréseire egy támadó alapállású, prímán kontrázó csapat - mint amilyen az újonc - bátran alapozhat. A támadósor mindkét szélén lehet rá számítani, bár a jobbon ügyesebb. A futó bajnokságban eddig 3+3 áll a neve mellett. Bekerült az U21-esek közé, csereként góllal debütált. Hasonló gyarapodás mellett már év végére egész közel kerülhet kedvenceihez (Arsenal).
Beígért rébuszunk ezúttal egy nonfiguratív alkotás, amely egy tarkón díszeleg. A tarkóhoz tartozó fiatalember nevét várjuk a ligue1.nst@gmail.com címre, a megfejtők közül ketten is nyernek, mivel a tippelés - Esti Kornél pajtás egy eredményesebb tipposzloppal újra próbálkozhat - és a bloggerszívatás jogát is átruházzuk. Végül pedig egy személyes üzenet anonim222 kollégának: aszitted, kitolhatsz velem? Ugye, nem...
Frissítés: az ólomlabda-móka végeredménye nem tükrözi a valós "erőviszonyokat", szegény Kezsman ugyanis Keitát lefőzve aratott szép sikert, első külföldiként...
Utolsó kommentek