A rangadókat a hazai pályán játszók húzták be, az Inter második vereségét ellensúlyozva a Siena második győzelmét szerezte, a Milan pedig 13 meccsesre nyújtotta veretlenségi sorozatát. Kicsit összerázódott az eleje, de a középmezőny nem akart szétszakadni  a 15. fordulóban sem: 4. Parma és a 13. Palermo között csak öt pont van. A hátsó traktusban nem volt akkora mozgás, hacsak nem számítjuk ide, hogy a Lazio közelebb csúszott a táblázat szomorúbb végéhez, és már csak egyetlen pontocskával előzi meg a már kieső Livornót. Érdekes forduló volt a 15., a bajnokságnak mindenképpen jót tettek az eredmények, de valahogy kicsit úgy érzi az ember, hogy senki nem bánta igazán, hogy így alakult. Sajnos újra összeharangozunk, hajtás után vissza és előre pillantunk a Serie A posványában.

Elcsúsztam ezzel az összefoglalóval, ami érdekes helyzetet hozott, mert miközben a Juventus megverte bajnokin az Intert, győzelmének értéke néhány nappal később a Ferrara pajeszán dzsemborizó tetvek körömpiszkánál is kisebbre zsugorodott. De közben rájöttem, hogy a Bayern elleni gyalázat miatt nem lett kevésbé igaz a múlt szombati derbire vonatkozó megállapítás, úgyhogy íme, itt vannak úgy, ahogy hétfőn elkezdtem megírni őket.

Én soha nem szoktam a spiritóval jönni, mert a mostani keret jelentős része egy nyeszlett, korábbi önmaga árnyékaként botladozó, fos csapatba igazolt (ez a tavaly érkezettekre is igaz, tkp), ahol 2008-ban láthattuk, mennyit ért a Juve-szív: semmit se'. De ez az Inter elleni győzelem más volt, és soha nem fog kiderülni, hogy igazam van-e, de úgy gondolom, a meccs előtt néhány játékosnak elmondták, hogy mit jelent az Inter ellen játszani. Mit jelent az elmúlt négy évért küzdeni, a másodosztályért, az elcsaklizott játékosokért, a földbe döngölt klubért, a megtépázott zászlóért. Nem véletlen, hogy a mezőny magasan legjobbja a kezdő egyetlen torinói születésű játékosa, Marchisio volt. A Juve nem játszott sokkal jobban, mint idén bármikor, de nagy szívvel harcolt, és ez – a fent említett ficsúr zsenialitásával együtt – már elég volt, mert… Mert közben az Inter (és ez még a Spiritót illető okfejtésnél is erősebben gondolom) egyáltalán nem bánta a vereséget olyan mértékig, ami extra motivációt jelenthetett volna a felpörgött Juventussal szemben.

Balotelli felpörgött rendesen, de arról 25 ezer szurkoló tett, hogy ő eleve úgy lépjen pályára, hogy az utolsó töltényig küzdjön. De a többiekre ez már messze nem volt ennyire igaz. Mondhatjuk, hogy két fontos láncszem hiányzott, de azt azért nem állíthatjuk az Interről, hogy Sneijderrel él, vagy hal, úgyhogy ez az érv sem ér sokat. Egyszerűen Mourinho a létező legracionálisabb döntést hozva kifogott néhány lovat a szekér elől, akikre aztán a Rubin ellen valóban sokkal nagyobb szüksége volt. És miért ne tette volna? Így is öt ponttal mennek, a Juventus mindennek látszik, csak komoly ellenfélnek nem, a Milan meg a tetszhalálból tetszélővé formálta magát, de hát izé… 0-4, vagy mi a szösz.

Ennek ellenére azt azért kár elvitatni, hogy a Juventus megérdemelten győzte le az Intert. Felesleges bírózni, egyrészt azért, mert a torinói győzelem semmit nem számít azon kívül, hogy így tényleg meglesz a szezon végére az Internek a 4-5 vereség. A Juve szempontjából még talán jobb is lett volna, ha elveszítik a meccset, mert akkor szinte biztos, hogy a Bayern elleni gyalázat után azonnal kirúgják Ferrarát. Igazából ebben az ügyben is kettőzöm, mert nem tudom eldönteni, Ciro akkora taktikai nulla-e, amit mutat magából, vagy egyszerűen tényleg olyan formában vannak a játékosok, hogy a feje tetejére állhatna, akkor sem tudna velük mit kezdeni (Igen, az biztosan az ő hibája, hogy szar formában van mindenki). Néhány rossz csere ellenére úgy gondolom, hogy egyetlen komoly taktikai hibája van csak: rossz helyen játszatja Diegót, aki középpályásként egyszerűen nem üti meg a Serie A szintjét, feljebb sokkal hasznosabb lehetne. (Juventus-Inter 2-1)

A római meccs egyáltalán nem azt hozta, amit várni lehetett. Ez persze nem arra vonatkozik, hogy volt kiállítás, a játékosok a végén összeverekedtek, mert ezekre alapesetben nem is lehetett fogadni, olyan alacsony volt az osztalékuk. Az sem meglepő, hogy végül a Roma megnyerte a meccset, az már viszont – nekem – nagy meglepetés volt, hogy a Lazio nagyon simán rászolgált volna az egyik pontra, ha nem mindjárt mindháromra. Érződött, a Laziónak sokkal fontosabb lett volna az eredmény, miközben a rómaiak csak a szokásos presztízs miatt hajtottak.

A vendégek lőttek kapufát is (utána Julio Sergio a szezon egyik legnagyobb védését mutatta be), és bár Muslerának is kellett néhány komolyat fognia, a döntetlen jóval igazságosabb eredmény lett volna. A Lazióra viszont idén ez a jellemző: akárhogy játszanak, csak annyi biztos, hogy nem nyernek.

A Roma sérülés miatt elveszítette Mexést (Juan épphogy visszatért), de ez nem csak a francia idei formája miatt lett jó hír, hanem azért is, mert a helyére beálló Cassetti szerezte a derbi győztes gólját. Wiki-adat, tehát nem biztos, de a védő három római szezonja második gólját szerezte. Nem kérdés, hogy a legjobbkor. A Roma már egészen jól áll a tabellán is, ott van a BL-helyek közvetlen közelében, a Lazio pedig ugyanilyen távolságra van a kiesőhelyektől. Ballardini? Jó reggelt, hahó! (Roma-Lazio 1-0)

A Milan iszonyú simán lezúzta a Sampdoriát, a genovaiak nem voltak meccsben, és még jobban meg lettek volna verve, ha Ronaldinho nem sérül meg az első félidőben. Még mindig nem hiszünk a Milannak, pedig egyre erősebben bizonygatják. (Milan-Sampdoria 3-0). A Genoa nem bírt a Parmával, Biabianyra már a 4. fordulóban felhívtuk a figyelmet, úgyhogy ha egyszer megszűnik az NST – amihez most elég közel áll – elmegyünk szkáutingolni valamelyik nagycsapatnak. (Genoa-Parma 2-2) A Fiorentina nem kegyelmezett az Atalantának (2-0), a Palermo a szigetek csatájában a Cagliarit verte (2-1), a Siena pedig szezonbeli második győzelmét (3-2) a szintén nehéz helyzetben levő Catania kárára szerezte meg.

Koman kezdett, és nem is játszott rosszul a Bariban, de a fordulatos meccset végül a hazai Napoli nyerte (3-2), a Bologna megkezdte az Udinese gödrének krízissé mélyítését (2-1), szegény Livorno pedig egyre nehezebb helyzetbe küzdi magát ezekkel a hazai vereségekkel, most éppen a Chievo vitte el a három pontot Toszkánából (0-2)

A 16. fordulóval kapcsolatban így érezzük:

Atalanta-Inter 1-3
Bari-Juventus 1-1
Cagliari-Napoli 3-2
Catania-Livorno 1-0
Chievo-Fiorentina 2-0 (meglepetéééés!)
Lazio-Genoa 1-1
Milan-Palermo 2-1
Parma-Bologna 4-0
Sampdoria-Roma 1-0
Siena-Udinese 0-0