"You're going to reap just what you sow"

A hagyományosan sorsfordítónak tekintett év végi meccsdömpinghez közeledve kifejezetten érdekes fordulóra számíthatunk a PL-ben. Két olyan találkozót is láthatunk a hétvégén, ahol a top 7 tagjai csapnak össze; ráadásul pont azt a két mérkőzést, amelyek a tavasszal talán a leglátványosabban alakultak és a bajnokság végkimenetele szempontjából is döntő jelentőségűnek bizonyultak. Hajtás után tehát elsősorban a Man United – Aston Villa és a Liverpool – Arsenal derbikkel molyolunk el kicsit. 

Az előző fordulójában talán csak egy, igaz a legnagyobb érdeklődéssel kísért találkozó hozott meglepetést. A dollár-derbin leginkább a kékekChelsea pocsék játéka volt váratlan, elsősorban Anelka produkcióját  emelnénk ki, bár a többiek sem ezt a mérkőzést fogják vastag betűvel szedni, ha egyszer Owenhez hasonlóan arra kényszerülnének, hogy direkt marketinges anyagokban reklámozzák magukat. A kékekCiteh sem játszott igazán jól - bár voltak parádés pillanataik - azonban győzelmük megérdemelt volt. Ami viszont figyelmeztető jel lehet a csapat számára, az az, hogy a vezetés birtokában ugyanazokat a taktikai fegyelmezetlenségeket követték el, mint a Man United elleni meccsen: a helyzetek és a labdabirtoklás nem megbecsülése illetve az általános dekoncentráltság ezen a találkozón ugyan nem nyalt vissza, ám egy összeszedettebb ellenfél ellen ugyanúgy meg fogják szívni ezt a műsort, mint Fergusonék ellen.

A többi találkozó többé-kevésbé a várakozásoknak megfelelően alakult: a ManU ismét nem indult pöcc-röffre a West Ham ellen, ám idővel megint megjött a nyomaték; az Arsenal - az ellenfél hathatós segítségével - végül nagyobb ijedtség nélkül hozta a Stoke elleni kötelezőt; a Villa simán elintézte a Hullt; a Spurs amúgy spursösen csak otthagyott két pontot a Goodison Parkban; és a Liverpoolnak is sikerült kapott gól nélkül megúsznia a kirándulást a blackburni oroszlánbarlangba. És ezen a ponton akkor be is fejezném a múltidézést, mert megint érzem közeledni a tikket.    

Forduljunk inkább rá a következő körre, nézzük, mi vár ránk ezen a hétvégén!

A tavalyi bajnokság hajrájának talán legfontosabb mérkőzése volt a United és a Villa manchesteri összecsapása: Macheda – mikor máskor, mint a hosszabbításban – szerzett gólja nem csak két pontot, de a kritikus bajnoki végjátékra lélektani előnyt is biztosított a címvédőnek: 

A Villa az idei szezonban a radar alatt oson: a City és (kisebb mértékben) a Spurs körüli csinnadratta mellett kevesebb szó esik arról, hogy – a szerzett pontokat tekintve – gyakorlatilag ugyanúgy állnak, mint a tavalyi szezon hasonló időszakában, amikor pedig mindenki róluk áradozott. MON ráadásul gyakorlatilag a legerősebb csapatát küldheti pályára, míg ez SAF-ról korántsem mondható el: bár Vidic elvileg visszatérhet, Fletcher és Carrick szerepeltetésével marad elég bizarr pont a United védelmében. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a kapuban a Lengyel Válogatott Kapuvédő (de kár, hogy ez az elnevezés magyarul nem annyira vicces…) áll majd, a középpályán pedig a – természetesen nem függetlenül az előbb említett két úr kényszerű hátravonásától – a Valencia-Anderson-Scholes-Park-Giggs lutriszelvényt indítja játékba a skót; valószínűleg megjelenik néhány redő a Manure-rajongók homlokán. A birminghamiek szurkolói ugyanakkor joggal érezhetik úgy, hogy régen volt ilyen jó esélyük arra, hogy megtörjék 1983 óta tartó nyeretlenségi szériájukat az Old Traffordon.

Man United – Aston Villa: 5-1 

Nem kevésbé volt sorsdöntő és látványos az Arsenal tavaszi vendégjáték az Anfielden, ahol a Liverpool szezonját (és a köztük és a későbbi bajnok közötti legfontosabb különbséget) cseppben a tengerként mutatta be ez a másfél órás téboly, amelyet végül leginkább Arsavin parádéja tett igazán emlékezetessé. További érdekesség, hogy ez a találkozó mutatta be legtökéletesebben a Liverpool új, Gung ho taktikáját: az ész nélküli rohanásban megpróbálunk valamiképp több gólt összehozni az elöl, mint hátul. Az idei szezonra ez a taktika annyiban finomodott, hogy az elöl szerzett gólok felesleges sallangként lenyesésre kerültek. 

Liverpool-szurkolónak lenni körülbelül olyan, mintha egy nagyon csúnya lányba szeretnénk bele, aki ráadásul válogatott és invenciózus módszerekkel aláz meg minket hétről hétre. Kíváncsian várom tehát, hogy Rafael Benítez, a futball-szadomazo talán legjelesebb európai képviselője milyen új kínzási módszerrel lep meg vasárnap. Elvileg ugyan a szezon során először fordulhatna elő, hogy egyszerre lépjen pályára Gerrard, Torres és Aquilani is, erre azonban nem vennénk mérget. Amire viszont igen, sőt, gargalizálnánk is vele, az az Anfield talajába már-már faként gyökeret verő, elmozdíthatatlan mágus, Dirk Kuyt játéka az első perctől az utolsóig.  

Az Arsenal és szurkolói viszonyára is tudnék egy hasonló analógiát, ezt azonban nem merem elsütni, nem szeretném ugyanis a helyi ágyús kollégák maradék szimpátia-morzsáit is felszippantani. A csatárhiány és a B-terv teljes nélkülözése mindenesetre számukra sem ismeretlen jelenségek, a holnapi meccsel kapcsolatban nehéz eldönteni tehát, hogy melyik félszemű lesz a király.

A kínzási fortélyokban járatos Liverpool-szurkolók azonban pontosan érzik, minek kell következnie ahhoz, hogy a legközelebbi pofon még jobban fájjon.

Liverpool-Arsenal: 3-2 

További tippjeink: 

Birmingham - West Ham: 1-1

Bolton - Man City: 0-2

Burnley - Fulham: 1-1

Chelsea - Everton: 2-1

Hull - Blackburn: 2-2

Sunderland - Portsmouth: 3-1

Tottenham - Wolves: 4-1 

Miután úgy tűnik, valóban rátaláltunk a győzelem receptjére (kapkodásra kényszeríteni az ellent: AHB - poolfanati: 13-6, köszönjük!), így ellenfelünk a tippversenyben ismét csak a leggyorsabb kommentelő (papercut) lehet.

Tippjei: 

Man United - Aston Villa:2:2

Liverpool - Arsenal:1:2

Birmingham - West Ham: 1:3

Bolton - Man City: 2:2

Burnley - Fulham:1:1

Chelsea - Everton: 2:2

Hull - Blackburn:1:2

Sunderland - Portsmouth:2:0

Tottenham - Wolves:3:1