Fél kezem már a szaloncukrostálban, így lassabb, karácsonyi ütemben kerül sor az év utolsó francia beharangjára. Csemegeposztok is szerepelnek a téli szünetre készített ütemtervben, de azért ráncos edzőrókák taktikai érzékét irigyelve várjuk, hátha maradt tartalékban valami nagy durranás a tizenkilencedik fordulóra is. Toulouse-i vendégségben fejezi be álomszerű évét a Bordeaux, míg az újoncok legjobbika Lyonban, az Auxerre a Vélodrome-ban zár. Mindezek előtt megnézzük, mi újság a másodosztályban, mivel január közepéig ott is letették a munkát.

Katalónia - mint bizonyára minden földrajzban jártas ember nagyon jól tudja - Spanyolország észak-keleti részén helyezkedik el, központja a modernkori metropolisz, napjaink egyik legnagyobb városlátogatási úticélja, azaz Barcelona. Ugye mindenki hallott a csodás katalán tengerpartról, a Costa Braváról, vagy Gaudi mester művéről, a Sagrada Familiáról? Vagy az FC Barcelonáról? Ugye, hogy mindenki. Hallott már mindenki a jórészt az említett Barcelonára és ősrégi vetélytársára a szintén barcelonai Espanyolra épülő tartományi tizenegyről, a katalán válogatottról és történetéről? Ugye, hogy nem mindenki. Itt az alkalom, hogy közelebbről is megismerkedjünk Katalónia nemzeti tizenegyével, amelyre egyébként a Katalónia-Argentína barátságos mérkőzés adott apropót - írja nekünk mai vendégszerzőnk, Őri Tamás, a Goalissimo blog jegyzője, neki köszönjük a posztot.

Csonka fordulót követő csonka poszttal zárjuk a Serie A eseménykövető naplóját. A nagy havazás miatt négy meccset halasztottak el, a lejátszott haton viszont született néhány olyan eredmény, ami mellett nem megyünk el, miközben készülünk még arra is, hogy a 2009-es évet is méltóképp lezárjuk. A 17. játéknapon barátságos futballgyalázást mutatott be hazai pályán a Juventus, Rómában a Parma, és Milánóban mindkét pályára lépő csapat, ennek köszönhetően Ranieriék feljöttek egykori csapatára, az Inter megnyugtatóvá tette előnyét az év végére, a Juventus pedig eljutott oda, hogy már minden csapatot képes jónak láttatni. Hogy ennek a zuhanásnak hol van a vége, azt is megpróbáljuk kitalálni.

A naptári év utolsó fordulója után óhatatlanul némi számvetést készít az ember. Történik ez annak ellenére, hogy a spanyol bajnokság csak az ünnepek idején szünetel, és az újesztendő első hétvégéjén már folytatódnak is a küzdelmek. Természetesen mindenki azt latolgatja, hogy a Real Madrid nagyarányú győzelme előre vetíti-e a Barcelona utolérését, és ezen most nem feltétlenül a pontszámokra értjük, hanem a saját szurkolói szemében a játékkal való megelégedettséget, a semlegesek számára pedig a klub nevéhez méltó megbecsülést. A szoros követők kicsit lemaradtak és inkább a középmezőny felső részével hadakoznak az elérhető legjobb helyekért, míg az alsó régióban kezd kialakulni a mondhatni szokásossá váló massza, amelyben egy-egy győzelemnek vagy vereségnek is egyre nagyobb jelentősége lesz.

Ismét őrült hétvégén vagyunk túl, hiszen a nagyok közül csak az Arsenal tudott nyerni, míg a nagynégyes üldözői egytől-egyig nyerni tudtak. A kiesés rémével már most veszélyeztetett csapatok meg, pont a nagyok kárára, értékes pontokkal gazdagodtak.
Hiába van a Pool már jóideje közelebb a kieső zónához, mint a bajnoki címhez, mégsem Benitezt küldték el, hanem Hughesnak kellett átadnia a székét a forduló végeztével.
Lapozás után a védelem nélküli MU-ról, agyatlan argentinről és írről, meg arról, hogy Eboué helye is meglett az Ágyúsoknál.

Ma este rendezik a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) Év Játékosa gáláját – de minket nem ez érdekel. Az, hogy szintén ma este adják át először az év legszebb góljáért járó Puskás-díjat(érdemes kattintani), már közelebb van érdeklődésünk célkeresztjéhez, de még mindig kapufás. Viszont az utána következő Almási Tamás dokumentumfilmet igencsak érdemes megtekinteni. Puskás Hungary címmel fut; nem csöpögős, nem dagályos, nem izzadtságszagú. Hanem fasza. Sokkal inkább egyszerűségével, mint sallangos díszleteivel hat az emberre, aki még nem látta, annak kötelező darab. Lássátok szümtükkel 21.05-től a Duna tévén. 

Végiggondolva a múlt emlékeit, feltűnő az a kontraszt, amit a tehetségek tömege és az eredmények csekély száma jelentett már a múltban is – mondta, és most folytatja termékeny vendégszerzőnk, medco, aki ezúttal a magyar válogatott történetének második ötven évét foglalja össze röviden, a világversenyek tükrében.

Az OL kiszámítható kecmergésére dobott egy lapáttal a támadások finisénél becsődölő Marseille, a Montpellier is ütemet tévesztett, így szinte a legtökéletesebb forgatókönyv szerint alakult a Bordeaux hazai évzárója. Balmont és Bangoura lábába beszorult egy-egy mesternégyes, miközben a lefulladt hókotróra emlékeztető ellenfelek agyában tudatosult a vereség. Mivel zavarbaejtően sok gólt hozott a forduló, így az átláthatóság kedvéért a történéseket gólok alapján szortíroztuk két ötös és egy hetes csokorba, apró figyelmesség, biztosan értékelitek. Most pedig januárig félretesszük a hétvégi összefoglalók kellemes nyűgét.

Ahogy azt a németektől várta az ember, gyakorlatilag tökéletes világbajnokságot rendeztek. Hibátlan szervezés, makulátlan stadionok, egészen elviselhető induló – arról már nem ők tehettek, hogy a brazilok csak neveket hoztak, az angolok még azokat sem, a portugál-holland az újkori vb-k legundorítóbb meccsét hozta, Graham Pollnak meg egy pár percre elment az esze. Arról már egy kicsit tehettek, hogy megvették a vb rendezésének a jogát, de futballszerető emberként azt sem bántam volna, ha Charles Dempseynek pisztolyt szorítanak a fejéhez a voksáért cserébe, csak ne Dél-Afrika rendezze a tornát. Láttunk egy közepes, de erényeire okosan ráerősítő német csapatot, egy közepes, de Zidane-ra okosan ráerősítő franciát, és egy közepes, de világbajnoki címet szerző olaszt. A Rádió Q-val indított közös vb-történeti sorozatunk múltba révedő részének utolsó posztját tartja a kezében a tisztelt olvasó.

Roberto Mancinit nevezték ki a Premier League-ben játszó Manchester City új menedzserének. Az olasz szakember Mark Hughest váltja a kispadon, akinek a gyenge szereplés miatt kellett távoznia - szólt a rövid hír a hazai sport-portálon.
Egy újabb gyöngyszem az arab tulajdonosoktól. Egy újabb olyan döntés, ami nehezen magyarázható. Nehéz megítélni, hogy az új menedzser személye a nevetségesebb, vagy annak időzítése. Tovább után értetlenkedésünket próbáljuk kibontani szubjektív szemüvegen keresztül.

A naptári év utolsó fordulója előtt, illetve félig-meddig már közben jelentkezünk a soros spanyol mérkőzések rövid beharangozásával. Emellett akár oldalakat szánhatnánk a budapesti közlekedés méltatásának, illetve a dugóban rostokolás feledhetetlen háromórás élményének is, de ezt két okból nem tesszük, egyrészt mert nagyon szar volt, másrészt pedig mert nem volt jó egyáltalán.
Úgyhogy inkább spanyol foci, mindenkinek, aki kiscsapatnak, nagycsapatnak, egy-egy játékosnak, edzőnek, saját magának vagy bárki másnak szurkol vagy éppen ezek ellen. A Barcelona már jóval korábban letudta kötelezettségét és elverte a Xerezt egy előrehozott mérkőzésen, míg a Real a Realt fogadja és lesz két felsőközép rangadó is Sevillában illetve La Corunában. Bilbaoban pedig annak ellenére elkezdték már az Osasuna elleni meccset, hogy még nem volt kint a beharangozó poszt.

Mindenki húzza le a fejét, balról szánkó, jobbról jégbetétes hógolyó közelít, előttünk pedig hóemberként tornyosul az utolsó francia hétvége, melyre a hétközi tanulságokból merítve összeharangozó jelleggel készültünk. Tanulságaink a következők: 1. Aulas fagyos képéből következtetve halálbiztos, hogy már csak hetek vannak vissza Puel lyoni karrierjéből. 2. Makelele még látja a kaput és ha hangulatban van, el is képes találni. 3. Véletlenül se éltess csapatot, mert csalódnod kell a hétvégén. Egyéb okosságok és az év utolsó tippelési lehetősége a tovább után.

2009-ben utoljára sorakozik fel egymással szemben 220 kocogó fogsor, és 440 begörcsölésre egyre hajlamosabb láb a Serie A-ban. Az év végén, ahogy az elején is, a Nazionale kék-fekete ülepét nézi a mezőny, és ez így lesz akkor is, ha a két csapat országos komaságára fittyet hányva a Lazio mindenféle esélyeknek ellentmondva győz a Meazzában az utolsó fordulóban. Kegyetlen a Milan sorsolása, a Palermo után egy újabb nehéz ellenfél következik, a feltüzelt Violának nagyon kell a siker, mert belehúztak a BL-ben, bár ugyanez talán még igazabb a Milanra. A Juventus jelentős győzelmi esélyekkel várja a Cataniát, a Roma pedig megmutathatja a Parmának, hogy meddig nőnek a fák az újoncok számára. A Genoa-Bari meccsen Koman Vladimir megszerzi első Serie A-gólját, de így is kikapnak a sűrű év végére teljesen kifingó angoloktól.

Első látásra talán az egyik legsilányabb PL fordulónak tűnhet a 18. karika, a csillagok szerencsés alakulása azonban mégis azt mondatja velünk, nem fogunk unatkozni. Rafa feje fölött szirénaként pörög a kérdőjel, a Manchester City a Villa rekordjára tör, a Unitednél a tavalyi szezon szelleme kísért, s zárszónak még lesz londoni rangadó is. Lesz itt kugli, néptánc, seggrepacsi, vagy amit akartok - kecsegtet benneteket ZenZo, aki a tizennyolcadik forduló párosításait zanzásítja, áldott legyen a neve.

Nem mindennap bukkan az ember kedvenc zenekarai honlapján NST-kompatibilis szilánkokra - miért is keresnénk ott, ugye - meg egyáltalán, zenei oldalakon is csak akkor kerül elő a foci, ha Sándor Tomi gitárt ragad vagy amikor a pojáca Gallagherék beugatnak Manchester vörös felének. Amit most elétek tárunk, belga trüffel, csicsás doboz nélkül: szeretnivaló zajszennyezés egy jópofa video keretében. Szereplői  a KEK-győzelem óta hegyet-völgyet megjárt KV Mechelen spílerei, címzettje az idén nemzetközileg is berobbanó Customs zenekar énekese, Kristof, akiről - miután elárulja a sárga-pirosakhoz való kötődését - simán el tudjuk képzelni, hogy anno komplett hétvégéket töltött Urbán Flóri agyonmosott mezében. Ábszolüt mégakúl.

Vasmarokkal szorongat a karácsony, egyik kezünkben töltött pulykát, másikban vészjósló faszkorbácsot lóbálva penderülünk sebtiben az őszi szezon utolsó fordulója elé – egyiket Lehmannak szánjuk, a másikat meg nem. Furcsa kis forduló után vagyunk, egyedül a Freiburg – Köln hozta a tőlük várható sótlan üzekedést, a többi párosításban mindenhol akadt érdekesség. Tovább után az előző forduló góljait és szöveges összefoglalóját, valamint betevő tippjeinket közöljük.

Összeszorított farpofákkal figyeljük az eseményeket, az UEFA főhadiszállásán délben húzzák a Bajnokok Ligája nyerőszámait. Azonos nemzetiségű csapatok, és korábbi csoportellenfelek nem kerülhetnek egymással szembe, a csoportok első helyezettjei másodiknak befutott gárdákat kapnak. Az első körre február 16-17-én, illetve 23-24-én kerül sor, a visszavágókat március 9-10-én, illetve 16-17-én rendezik, mégpedig a csoportgyőztesek otthonában. Várható-e olasz csapat a legjobb nyolcba? Találkozik-e komoly ellenféllel a Barca? Ki csípi meg a görög-sváb alsókutya párost?

Négy kiadó hely maradt az Európa Liga legjobb 32 csapata között. Az A csoportban az Ajax már biztosan továbbmegy, hozzájuk csatlakozhat Juhász Roli, vagy rosszabb esetben a Dinamo Zagreb, a B csoport pedig a legizgalmasabb csatát hozza, hiszen Valencia, Genoa, Lille hármasból bárki kieshet, vagy továbbjuthat. A C csoportban cserébe már tudjuk, hogy a Hamburg és a Tel-Aviv jut az egyenes kieséses szakaszba, a csoportelsőségről egymás ellen döntenek Izraelben. A  G csoport élén az egyetlen 100 százalékos csapat, a Salzburg mögött a Villarreal a továbbjutó, a H-ban viszont csak a csoportelső személye ismert (Fener), a 2. nagy valószínűséggel a Twente lesz (ha Hollandiában ismeretlen a tippmix fogalma). Az I csoportban a Benfica akár ki is kaphat a Németh Krisztián nélkül érkező AEK-től, akkor is csoportelső, lévén oda-vissza csúnyán elrakták az Evertont, amely pontszámban még beérheti a portugálokat, az előzésre viszont nincs esélye.

Az Antikrisztus, a Bárány, annak imádása, és a huszonnégy vén után az éterbe hatol az újabb apokaliptikus motívum: huszonnegyedszer zakatol a Rorschach. Rendületlenül keressük popp (3#), Isarsturm (2#), ktn, Oarbeaskoa, Aradebil, loveBZ, shinigami, ZenZo, vár a tévé, itáliainagysándor, pattopo, rowi, sporttárs, hrvth, nagyontrue, pandasaro, csirko pasek, poolfanati, zsakfos és hakapesz imi méltó követőit. A Rorschach-teszt lényege, hogy az ember kapásból rávágja, ami az adott képről eszébe jut. Szabadítsuk fel tudatunk közösen és a kommentek között helyezzük el virtuális képaláírásunk. A legjobbat önkényes szerkesztőségi felkiáltással, esetleg a Duna jegén közösségileg választjuk meg. Az eddigi pályázatok megtekinthetőek itt, a legújabb munkapéldányt pedig tovább után találjátok. 

Előttünk nincs akadály, terjedünk, mint a ragály – újabb outsider a PL-volán mögött. A lehetőséget máskülönben arra használnám, hogy alaposan kiröhögjem az önmagába szerelmes, ötven éve ködös bűvöletben leledző nagy marha brit futballt, de erre most végképp nincs idő, nyakunkon a tizenhetedik forduló zárása. Meg aztán nem is annyira futballjukkal, mint inkább megtévedt újságíróikkal, és nevetséges árképzésükkel akad problémánk. Angol bekkeket a nagy hadronütköztetőbe jeligével adjuk közre újabb rendhagyó beharangozónk.

A tizenhét az már majdnem tizennyolc, ebből az alkalomból MTI-stílusban harangozzuk be a hétközi meccseket: a francia bajnokság elhalasztott fordulójában a másodikhoz látogat a listavezető. Bővebben: az élvonalba bombaősszel visszatérő Montpellier Blanc-ékat látja vendégül, aki először kanyarodik edzőként arra, ahol válogatott focistát faragtak belől és ahol kismilliószor vezette pályára társait kapitányként. Szóba kerül a másik hat találka is (kettőt a múlthéten nyomtak le, egyet tegnap), de előtte még az év legjobbjait éltetjük egy forró tea társaságában.

Már a 2008-as EB alatt is kikívánkozott belőlem, de mondom ez mégiscsak válogatott meccs, nemzeti érzések, egy ország öleli elnézően keblére a bűnbánatos, tékozló fiút – akit csak a példa kedvéért nevezzünk Lukasnak, lengyelesebben meg Podolskinak – , tán még sajnálkoznak is a népek, hogy miért nem náluk játszik ez az ügyes gyerek, ejj, be kár érte. És ez így van jól, így van rendjén. De a klubcsapatokat ne keverjük már ide.

A sors úgy akarta, hogy több szeánszot is megtekintsek a hétvégén a zátonyon zajló atlétikabajnokság aktuális futamaiból, így nem állhatom meg, hogy erős videós segédlettel, az outsiderség puha takarója alá rejtezve ne osszak meg néhány meglátást. Annál is inkább, mert van itt néhány érdekes párhuzam, úgyhogy lesz némi tésztába göngyölt macska íze a Christmas Puddingnak, amit rendhagyó módon felszolgálunk, hogy legyen hova ontani a valóban hozzáértő okosságokat. Elöljáróban közlöm, hogy elfogult vagyok azokkal, akik a legfaszább nyilatkozatokat tolják a meccsek után, így a Spurs-Wolvesnél valamelyik ujjamba bele kellett harapnom (Redknapp egyetlen lehetséges ellenfele Mick McCarthy), ugyanakkor – mostanra talán nem egyedül – nagyon nem bírom, amit Rafa Benitez hisz a futballról, és a szezon előtti jóslatomhoz görcsösen ragaszkodva jelzem, hogy idén mindent a Chelsea nyer.

A forduló előtt az első 8 helyet elfoglaló csapatok közül egyedül a frenetikus szezon produkáló újonc, a Parma tudott nyerni, a nagyok, közepesek és úgy általában az európai kupákban érdekelt olasz csapatok közül ki kisebbet, ki nagyobbat, ki történelmi méretűt égett. Kicsit fáradni látszik mindenki, sóvárgó szemekkel már a karácsonyi pulyka felbukkanását várja az augusztus óta megállás nélkül heti 2-3 meccset letudó társaság. Az Inter 10 emberel nem tudta megőrizni előnyét Bergamóban (lassan hagyomány lesz, hogy a düledező romhalmazban bántják a Nazionalét), a Milannal kapcsolatban pedig pont valami olyasmire gondoltunk, amit a héten elővezettek, amikor azt mondtuk, nem hiszünk nekik. Lejátszották ugyanakkor a szezon meccsét (helyszín: Cagliari), és a kiesőjelöltek is durván megrázták magukat: nyert például a Lazio. A Juventusról is lesz szó hajtás után, de ezúttal rendhagyó szemszögből.

A magam részéről fogalmam sincs a brazil, és a komplett dél-amerikai bajnoki rendszer kuszaságairól, de egy-egy tömegbunyóra, önkívületben rikoltozó kommentátorra, meg a nézőtéri hangulatra mindig is fogékony voltam. Most szemléletes felülő hívta fel a figyelmünk egy igen bájos bejegyzésre, melyet részleteiben, és némi ütemkéséssel, de mi is közkinccsé teszünk.