Ha elmesélnénk, mi zajlik a francia bajnokságban, kik törnek föl és süllyednek vissza néhány hét leforgása alatt, még egy vérrutinos hullámvasút-kezelő is kiszédülne a kabinjából: most éppen a Lille zúzza magát egyre feljebb, a dobogóról köszönget már. No, pont ez az, amitől a lyoniak egyre távolabb érezhetik magukat, miután tehetetlenségüket kihasználta az éllovas. Ők és még nyolc csapat maradt gólképtelen - ez súlyos negyvenöt százalék -, de sosem hiányoljuk a hálózörgetést, ha olyan szellemóriások kompenzálnak, mint Lens-ban és Nancyban.

Kezdjük lenn, ahol helycserét prognosztizál(t)unk a téli szünet előttre. Valahogy - na kinek járt el a szája, hm? - ez kitudódott, a Le Mans pedig az utolsó sejt energiát is kipréselte, hogy megmozdítsa a gépet, főleg Maiga taposása után. Mikor már csak egy sóhajnyi volt hátra a három perces ráadásból, a szándék szerencsévé jogos szabadrúgássá transzformálódott, Le Tallec pedig a léc alá csavart, megadva ezzel a győzelmet, amire szeptember óta várt a társaság. Mondanánk, megfordul a szél mától, de ahhoz az kéne, hogy ne járjanak idegenbe jövő februárig - a hozzájuk érkező Grenoble-Monaco párosról meg mindenki tudja, verhetetlenek. [Le Mans-Valenciennes 2-1]

Komoly súlya van ennek a diadalnak, mert az alsóházban kivétel nélkül mindenki mosoly nélkül maradt, így a január óta tartó egyenletes hanyatlás végére talán felfelé kanyarodik majd a Le Mans éves pályagörbéje. Sajnos barátkozhat a rozskenyérrel az egyik tippgurunk, mert a Sochaux megint a létező legszűkebb módon aratott  sikert a feltámadást láthatóan nem csak szimuláló alpesiek ellen. Könnyen lehetett volna fordítva is, sőt, talán így is kellett volna történnie, de  Ljubo rontott, Mikari meg keresztbekaratézta az egészet. [Sochaux-Grenoble 1-0] De náluk legalább látták a remény szikráját, St-Étienne-ben még beszélni se mertek róla. Nem sok jót ígért a párizsi út, Luyindula és Sessegnon sebessége egyaránt követhetetlennek bizonyult a vendégvédelem számára: probléma, hogy e két felismerésre másfél percen belül került sor. Szünetre lett három - erre csak kétszer volt idén példa -, de a zöldek becsületesen fenntartották a meccs lüktetését, mintha egy gól kéne a BL-döntőbe jutáshoz. Az asszimilált tudást felhasználva álljon itt az NST jótanácsa kezdő edzőknek (a kölniek ajánlásával): ha híján vagy védőknek, nem biztos, hogy nyerő dolog támadókkal telepakolni a csapatot, ha komolyan gondolod, hogy így akarsz eredményt elérni, elfelejtheted, legfeljebb futsz majd utána. [PSG-St-Étienne 3-0]

Szintén elbukott az újonc, bár igyekezett szokásához híven - annál talán jobban is - megszállni a tizenhatos előterét, hogy a virtuózoknak (értsd: Mbia) ne jusson tér. Az igazi virtuóznak viszont csak az orvosi szobában jutott hely: Niang hiánya minden támadásvezetésen érződött, pedig Abriel, Koné, majd később a szünet előtt majdnem bealvó Ben Arfa is rajta volt az ügyön - bár miután Adefemi kötelező jelleggel felrúgta, mint a szart, már ő se nagyon iparkodott. Tény, akkor van az OM-nek összeszedett előrejátéka, ha a szenegáli játszik - ugyanakkor az is tény, a védők gólérzékenységére bármikor lehet építeni (BL-lel együtt 8 gól, Heinze 4, Diawara 2, Hilton és Taiwo 1-1), csak az aktuális jobbhátvédeknél áll nulla a but rovatban. [OM-Boulogne 2-0]

Tanulhatott a Boulogne pályáján történtekből a Lens, mivel - Akalé gól-gólpassz kombója után - még azelőtt lezárta a mérkőzést, mielőtt emberelőnybe került volna, ezzel a legutóbbi öt meccset nézve már tizenkét pontot kasszírozott. Na nem mintha a fogalmatlan Nizza bármilyen eszközzel is veszélyeztette volna a sikert, a hazai portás Runjéről biztosan készült pár ásítós meg pár toporzékolós fotó - linkelj, ha találsz egyet.

És akkor szellemóriások pt.1.: Bagayoko, miután megcirógatta stoplival a Zenit és a Rubin által is megkörnyékezett Kovacsevics arcát, szóvá tette Chapron sporttársnál, hogy testületileg utaznak kiállításra ő és kollégái (a Nizza már négy pirosnál tart, tavaly ötöt gyűjtöttek, de a vezérökör Rool azóta elköltözött). Részint megértjük aggodalmát - újabban nagyon elégedetlenek a bíráskodás minőségével ligaszerte -, de hogy ezt pont egy nizzai tegye szóvá, ahonnan egy héten belül két csapatkapitány (Apamra emlékszünk) állíttatja ki magát, ráadásul úgy, ahogy... Nincs is annál viccesebb, amikor kiszól a lyuk a gödörből. [Lens-Nice 2-0]

Elbűvölő természetességgel, mosolyogva mészárolt újra a beharangban bővebben is tárgyalt Lille, némi különmunkára késztetve a szaloncukrot ropogtató statisztikusokat: nem tudni, mikor győzött úgy zsinórban négyszer csapat, hogy katonás négyeseket pakoljon az ellenfélnek, a rongylabdás időkben lehetett szerintem. Igazán a percember Aubameyangnak kell megköszönni a túlórát, de Tulio de Melo hozta mozgásba az úthengert. Valamiféle lélektani határ lehetett a Monaconál, mikor Nené belőtte a tizediket: azóta a lufiból kiszökött az anyag, minden próbálkozás görcsös, a csüggedt bálnavadász alig ér labdába, Alonso a kapufát harapná dühében, Lacombe még tán fogmosáskor is szentségel. A Laliban meccset nézni nagyon nem jó mostanában - kivétel persze, ha jól megruházzák uraságékat. [Monaco-Lille 0-4] Idegenben nyert a Montpellier is, egy kapuralövésnél többre nem is volt szüksége többre ehhez, plusz Valverde is hozta magát. [Toulouse-Montpellier 0-1]

Saját magát bilincselte az ágyhoz és húzatta meg a Nancy, ezt még Antonetti is elismerte, kiemelve, hogy csapata még ilyen hitványul az idén nem szerepelt. Való igaz, közük a meccshez nem volt, a Nancy első félidei macska-egér játéka az idény elejét idézte: Feret gólját követően aztán szépen sorjáztak a butábbnál butább események. Traoré öngólja (még az egyenlítést is ajándékba adták, nem semmi) és André Luiz elbarmolt tizije úgy felzaklatta védőtársát, az amúgy se nyugodt természetű Macalusót - szellemóriások pt.2. -, hogy pár perccel később egy közönséges könyökös után kipofázta magának a pirosat, a döntő pillanatok embere, Marveaux meg egy nagyszerű lövéssel be is fejezte a grátisz numerát. Briand március után állhatott csatába, de halszálkásra varázsolt búbján kívül másra nem emlékszünk. [Nancy-Rennes 1-2]

Masszív hiányérzet tölti majd meg a Lorient és az Auxerre öltözőjét a hátralévő két hétben, az biztos, mert egyenként egy havi helyzetmennyiséget bikfáskodtak el és végeztek természetesen gólnélküli döntetlenre. Az év legélvezhetőbb duplanullás bajnokiján akkor se találtak volna be, ha óriási mágneseket applikálunk a kapukeretbe meg a labdába és ez elsősorban dicséret a kapusok teljesítményét illetően: Sorin és Audard kimagaslott a mezőnyből. [Lorient-Auxerre 0-0]

A Gerlandban úgy ért véget a télbe csavarodó ősz újabb rangadója, ahogy a hétközi BL-portya indult: villámként lecsapó éktelen füttyszóval, csak most Puel mellett a játékosok is törhettek belőle. Nem tudok olyan periódust említeni, ahol a Lyon a bajnok fölé kerekedett volna bármiben is, a Bordeaux halálhiggadtan konstatálta, hogy elég lesz egyszer megrázni a fát, hogy az összes gyümölcs lepotyogjon róla. Ennek megfelelően a Ciani helyén debütáló Sanéval felálló védelem kellő óvatossággal járt el (no mégis, azért a Loki ellen elég volt Gomis meg egy lik-luk védelem, ide már a vadállat kellett), elöl pedig a szokásos kimértséget hozta - igénybe véve az indiszponált Cris-Boumsong páros hibáit is - egy tökéletesen időzített Gourcuff-beadással és Chamakh-fejessel. Bár négypontos a tanári Blanc-csapat előnye, csak a Montpellierhez képest: az OM hat, az OL már nyolc egység távolságból kezdheti építeni a tavaszi kampányt. Amióta a francia focit követem - és ez már rendesen gyerekkor -, nem emlékszem, hogy állt volna ilyen méltatlan helyen a Lyon: kilencedik a tabellán (igaz, csak szerény gólkülönbsége miatt). [OL-Bordeaux 0-1]

Yohan Cabaye, a lille-iek kicsit Hercegfalvi Zotyát idéző kedvence a legutóbbi hat győzelem alkalmával mindig a hálóba talált, így portréval jutalmazza őt az ország legfaszipántosabb sportblogja. Igaz, hogy ezek zöme tizi, de nyilván nemcsak kiváló pontrúgáslövő képességeinek köszönheti, hogy több angol és olasz élklubnál is a noteszba került a menedzsere telefonszáma, noha már a BL-ben is szerepelt - többek közt a balhéba fulladó MU elleni meccsen is - és 2013-ig élő szerződése van nevelőegyesületével. Isten őrízz tehát az eszetlenül vásárló Tottenham-Portsmouth párostól. Egy hónap múlva ünnepli 24. születésnapját a jobblábas, mozgékony, remekül látó középpályás, akinek már csak két tizit kell bevarrnia, hogy a futó bajnokság legyen eddigi karrierjében a legeredményesebb. A korosztályos válogatottba rendszeresen kapott meghívót, kapitánya is volt az U21-nek, a nagycsapatéra viszont várnia kell: az ismert túlkínálat mellett a vb után se lesz sokkal aktuálisabb... Pár korábbi gólja itt megtekinthető.

!! Ne feledjük, hétközi forduló van soron.