A tizenötödik forduló laposabbra sikerült, mint Keira Knightley – ami egyébként mindkét érintett fél esetében roppant sajnálkozásra ad okot. Kilenc csapat gólt sem rúgott, az idegenben játszóknak nem osztottak lapot, egyetlen győzelmet sem tudtak inkasszálni, és az egész masszából megint a Bayern szakította a legnagyobbat. Bosszúból a csapatokra egy karaktert sem áldozunk, megemlékezésünk Holger Badstuberre, Kevin Großkreutzra, Fabian Johnsonra és a Schalke-Hertha párosra korlátozódik. Mellettük a 2010-es vb hivatalos labdája, a leggömbölyűbb Jabulani is bemutatkozott a fordulóban – reméljük Dél-Afrikára felszívja magát.

A bevezetőben említett urakban nemcsak az a közös, hogy első Bundesliga évüket nyomják, de az is, hogy mindannyian életük első gólját akasztották a múlt héten. Badstuber hosszú sarkos tekerése három pontot ért a Bayernnek – egyébként azóta sem értjük, hogy engedték oda a szabadhoz; ez valami Hrutka Rudi-effekt? Badstuber játékát elnézve biztos nem, a felkészülés óta a Bayern egyik legkiegyensúlyozottabb játékosa. Aki látta már nyilatkozni, azt is tudja, igazából nem lehet nem kedvelni ezt a fiatal, kölyökképű suhancot.

Kevin Großkreutz tette a kezdeti lendületet a BVB-hengerbe, a szintén elsőéves Bender passzát belsőzte a hosszúba, majd elborult tekintettel egyszerre három irányba kezdett rohanni – így kell megünnepelni egy vezető találatot.

Fabian Johnsonnak már kevesebb oka volt ricsajozni, mert bár az utolsó pillanatokban gólt szerezni mindig faja, de ha ez csak arra elég, hogy az ember pontot mentsen a Freiburg ellen, az összességében nem túl lélekemelő.

Egy meccsre mégis kitérnénk a téma kapcsán. Kevin Kurányi megszerezte pályafutása századik Bundesliga találatát, melyhez gratulálunk, ugyanakkor nem tudjuk magunkban tartani, hogy a mérföldkövet jelentő találat bezony igen szimbolikusra sikeredett, már ami egész pályafutását, adottságait illeti. Szólunk még von Bergenről, aki gyermekien ártatlan tekintettel volt képes reklamálni tizenegyest érő belépője után, mely egyébként hiánytalanul elégítette ki a felütötte, mint a tököt kifejezés minden kritériumát.

Flash-kupa
A héten a kommentek között megbújva (mocsing törzsvendég felvetése kapcsán) életre hívott kupa első díjazottja Christian Fuchs, aki az utolsó előtt percben csavart felsősarkos bombát Babbel állásába – és őrjöngő ünneplése nagy szimpátiát ébresztett olykor kérgesnek mutatkozó, de érző szívünkben.

A meccsek összefoglalója kiváló minőségben tekinthető meg a Bundesliga videó szekciójában (a Speiltag fül alatt). Az oldal egyébként utcahosszal előzi meg a többi liga hivatalos honlapját, súrolja a tökéletest.

Bundesliga, 16. forduló

Hertha – Bayer Leverkusen
A héten minden berlini elöljáró kötelességének érezte, hogy valami marhaságot kipréseljen magából a szinte történelmi világégést hozó őszi szezon végén.

Legyőzhetjük-e a Leverkusent? Miért ne? Nincs akkora különbség a táblázatot vezető, és a kiesés ellen küzdő csapatok között – állítja Michael Preetz sportigazgató. Funkel sem akart elmaradni, ő emígy vélekedett: a múltheti kilencven perc láttán senki nem mondta volna meg, hogy melyik csapat áll a dobogón, és melyik az utolsó helyen.

Az meglehet, de ez csak annyit bizonyít, hogy harmatgyenge meccset játszottak egymással, miközben tudván tudjuk, bizony a Hertha a csőutolsó, és kivétel nélkül minden meccsükön a pénteki siralomházat hozták.

Hoffenheim – Eintracht
A Hoff az összes kis- és középcsapatot módszeresen elrakta idén (kivéve Mainz), és a hullámvasút sormintájukban is győzelem következik – elméletileg.

Bochum – Bayern
Kilinccsel előre fordult a Bayern a szezon végi hajrára, miközben a többiek a lassú defektjeiket szerelgetik, a széles mozdulatokkal közlekedő Bayern balról harapja a sort. Ráadásul ez most nem egy agyelszívó BL-forduló volt, hanem egy valószínűleg klasszikussá váló, totális győzelmet hozó hőseposz, melynek lendülete már végigviszi a csapatot a szezon hátralévő meccsein.

Gladbach – Hannover
Itt az idő, hogy ez első meglepetést megszimatoljuk. A Gladbach a szebb időket hozó, magasba törő meleg áramlat tetején ül, azonban tudni való, hogy felemelkedésük jó részt az un. fingturbónak köszönhető; ereje végesnek tűnik, és az egész bűzlik kicsit. Jiri Stájner, veled vagyunk!

Freiburg – Köln
Minden idők egyik legidegesítőbb kommentárjával tudunk bejelentkezni: no komment.

Nürnberg – HSV
A Hamburg már mocskosul várja, hogy beköszöntsön a téli szezon, lassan harcképtelenre gatyásodik az egész keret, hét meccse nem sikerült nyerni sem. Náluk jobban már csak A klubnak van szüksége három pontra, mert észrevétlenül az utolsó előtt helyre süllyedtek. Kiderül, hogy a kétségbeesés vagy a sikeréhség jelenti a nagyobb hajtóerőt.

Werder – Schalke
Meg kell húzni a határt bajnokesélyes és remekül formálódó, erőn felül teljesítő keret között, ez a meccs pont alkalmas is rá. Meg aztán az sem mindegy, hogy Özil vagy Rakitic mozgat egy csapatot.

Mainz – Stuttgart
Anyag és antianyag keveredéséből baszomnagy robbanással kell számolni a fizika törvényei szerint, és ebben az esetben is az az előzetes feltevésünk, hogy a mák-antimák is reakcióba lép egymással, ha egy csepp Christian Grosst is hozzáadunk katalizátornak. Új edző ellen nem fogadhatunk. 

Wolfsburg - Dortmund
Egyelőre az a helyzet, hogy Veh olyan edző maradt, amilyen játékos volt. A Gladbachban óriási tehetségként indult, sokan Matthausnál is nagyobb tehetségnek tartották, de sosem tudta kihozni magából, ami benne volt – a későbbi fővezér árnyékában nem jutott elég fényhez, szép lassan elsorvadt. Készre főzött, egységes, komplett csapatot kapott, de sem eredményekben, sem játékban nem tudott hozzátenni semmit a klubhoz, sőt inkább elvett belőle. Hiába rúgtak legalább két gólt az utolsó öt meccsükön, csak egy győzelemre futotta belőle, a BL-kiesés is valószínűleg hervasztólag hat majd a keretre. A tudás hazai oldalon áll, viszont a motivációs gépezet az ellenfél padján pulzál.

Tippverseny

A múlt heti csörtében izzadtságszagú győzelmet arattunk montipájton felett, 2,5 : 2,5-re alakítva a küzdelmet, csúcstámadásunk töretlen motollaként hatol előre.

Eheti feladványunk
Németország a tévékrimik paradicsoma, a német tévénézők pedig fáradhatatlan karosszéknyomozók. A Tetthely c. sorozat egyik epizódjában Horst Schimanski nyomozót péppé verik, majd meztelenre vetkőztetve egy stadion középkörébe hurcolják. A stadion még a század első harmadában épült, és korának második legnagyobbja volt. 2004-ig egy – most éppen a másodosztályban küzdő – Bundesliga csapatnak adott otthont. Melyik stadionra gondolunk?

A megfejtéseket és a tippeket a heinrich.nst@gmail.com címre várjuk. Kövér könnycseppek közepette rimánkodom: ne csak a megfejtéseket küldjétek, hanem egyúttal a tipposzlopotokat is mellékeljétek.

Üveggömbünk mondja

 Lusta disznóknak tabella itt.

UPDATE: acdcisti-nek ismét villám nőtt a keze helyére, a mocsing-vándordíjra pedig köszönettel nem tart igényt, ismét alázni készül a beste. A helyes megfejtés a Duisburg egykori stadionja, a Wedaustadion volt. Megérdemelt tipposzlopa alant: