Megint egy válogatással jelentkezik vb-történeti sorozatunk, ezúttal a világbajnokságok történetének legbotrányosabb meccseit vesszük sorra. A kritériumrendszer ennél már nem is lehetne szubjektívebb, de próbáltuk úgy összeválogatni a lista résztvevőit, hogy igazán nagy dolgok ne maradjanak ki. Mert választék van bőven, bírói hibák, öltözői verekedések, dopping, drogok, és gyilkosság mocskolja be a világ legszebb játékának világbajnokságait. Hajtás után következzen egy futballtörténelmi fejes, egy köpés, néhány durva bírói baki, és egy 12 lövésből álló sorozat, amely új fejezetet nyitott a labdarúgás sötét oldalának történetében. Este kilenctől csakráidat irányítsd a 99,5-re, jövünk a Rádió Q-n

A franciáknál a kupa kedd-szerdát, nálunk a hétvégét nehezítik hóátfúvások, de ez senkit se tartson vissza attól, hogy a Marseille monacói fellépését vagy mondjuk a Bordeaux renomé-helyreállító műveletét válassza. A tabella vége elég rendesen beállt, elöl viszont tisztes a tülekedés, a helyzetet pedig tovább bonyolítja, hogy napokon belül újra megelevenedik a nemzetközi színtér, ezzel gyakorlatilag a bajnokság is döntő fázisához ér. Tovább után harangozunk.

Papíron és a valóságban is a Real Madrid nézhet nagyobb várakozással a 22. játéknap elé, mint a Barcelona. Az Atléticóhoz látogatnak a katalánok, míg a Real az utolsó Xerezzel találkozik. Most még sokan kételkednek ebben, de amint elkezdődik a meccs, azonnal rá fogunk jönni, hogy ez az Atlético a Barcelona B ellen is kevés és marad az ötpontos különbség a táblázaton. Az üldözőknek karcosabb meccseik lesznek, és van egy középtájt elrejtett rangadószerűség is, amit a Villarreal és az Athletic Bilbao vív majd az El Madrigalban.

Újra felvillan a lehetősége egy szoros(abb) befutónak, miután a Milan ideges meccsen lebírta az Udinesét, az Inter pedig kikap, de legalábbis nem nyer Nápolyban. A Romának talán most senki nem állhat az útjába, a Juventus senkinek nem tud az útjába állni, a Genoa meg is előzi őket, ahogy a rómaiak is átgyűrik magukat a Milanon. A Samp-Fiorentina lehetne komoly rangadó, de valószínűleg a lilák is elfogadták, hogy az idei szezon nem róluk szól a Serie A-ban, úgyhogy inkább megnyerik a BL-t. A Lazio nem tud nyerni Parmában, így még egy darabig marad a szomorúak között, Komanéknak is kinézne egy saller Szardínián, de a magyar új poszton történő bemutatkozásában nagyon bízunk, a Chievo pedig már nem talál helyet egy újabb szögnek a Siena koporsóján, úgyhogy magát a sírgödröt kezdi el ásni.

Nyugodt hétvégéje lesz azoknak a PL-csapatoknak, akik ügyesen kipottyantak már az FA kupa küzdelmei során. Az azonban elég meglepő, hogy az Arsenal, a MU és a Pool is sebnyalogatással fogja múlatni az időt.
Szombatra öt, vasárnapra három nyolcaddöntő jut. Semleges szemlélődőnek egyik párharc sem tűnik kihagyhatatlannak. Esetleg a kiscsapatmániások szurkolhatnak a Chelsea és a Fulham ellen, vagy a PL-mániások élvezkedhetnek a ManCity-Stoke-on és a Bolton-Tottenham-en.
Lapozás után nyolc mondat.

Nem a pontszámok alapján, de nekem egyre inkább kétszereplős versenynek tűnik a Bundesliga, és noha Gelsenkirchenben szeretnének bízni benne, hogy valójában három az a kettő, mégis nagy tételben fogadnék rá, egyetlen épeszű schalkés sincs (nincs vége a mondatnak), aki komolyan hinne a salátástálban. Tegyük gyorsan hozzá, ez így van „rendjén”, nem is ez most a céljuk, Magathot távolról sem az azonnali aranyért hozták és ő sem egy évre tervez. Persze kétfős versengés ide, vagy oda, ha őszinték akarunk lenni, mindenki szépen lassan kezd beletörődni, hogy nekik áll a zászló, a Bayernt most már pokoli nehéz lesz megállítania bárkinek is. Demichelis azért még próbálkozik rendületlenül - mondja nekünk mocsing, akit megkértem, a szezon hátralévő részében segítsen be a bundás-posztokba, mert a kommuna megérdemli, nekem viszont igen felzakladódtak mindennapjaim. Áldozatos munkáját - frankón mondom - előre is köszönjük.

Mivel varázsütésre mindenki iszonyat módon gasztronómmá változott valamikor az elmúlt két év során, úgy érezzük, mi sem maradhatunk le, mert trendkövetőnek lenni kifizetődő. Pöte augusztusi posztjának folytatásaként elkészítettük rövid útmutatónkat, mely ahhoz ad segítséget, hogy milyen meccshez mit, illetve mit ne fogyasszunk. Hogy meccset csak sörrel lehet nézni? Ugyan! Cáfolat a túloldalon.

Tavaly azért nyavalyogtunk, mert unalmas volt a bajnokság. Idén sem rágjuk le a körmünket, mert az Intert valószínűleg senki nem fogja utolérni, de a második helyen egymást előzgetők, és a középmezőny tömörsége miatt eszünkben sincs leszólni a Serie A aktuális szezonját. Főleg egy olyan forduló után, amikor lejátszották az év meccsét, a tabella legszomorúbb tartományába csúszott vissza a Lazio, és egyre jobban hasonlít egymásra a Milan és a Juventus. Vége a Napoli nagy sorozatának, Palermóban mindenki sírt, Sienában meg majd a szezon végén fog. Hajtás után csak azzal foglalkozunk, aki megérdemli.

Hát ti meg kik vagytok és mi a francot akartok? - néz az ember munkától fáradt, buta szemmel egy hétközi forduló meccslistájára. A válasz pedig - legalábbis a mai meccsek esetében - valószínűleg ez: elaltatni téged. Holnapra viszont érdemes bekészíteni a söröket, mert a szerdai meccseknél egész szépen kilendülhet a faszipántossági mutató. Hajtás után talán eszembe jut valami érdemi mondanivaló, de ha mégsem így történne, akkor is érdemes lapozni, mutatok valami érdekeset.

Termékbemutatókról a lehető legritkábban szoktunk beszámolni, de ami most jön, azt pazarlás lett volna kihagyni. Az umbro új platformot választott, egyrészt, hogy újjáépítse az angolság ketrecben vergődő imidzsét, másrészt, hogy tájékoztassa a népet arról, miért is fog júniusig rajongani. A '66-osról mintázott, sallang- és űrtechmentes piros dresszt Tom Meighan, az igen kiváló Kasabian énekese mutathatta meg a világnak, még mielőtt Rooney megtörli benne magát. És ha már idegenbeli mez, stílszerűen idegenben is illik bemutatni, a választásért óriás pirospont jár. Ezzel párhuzamosan egy angol vébéhimnuszt is szívesen fogadnánk a Kasabiantól, sőt, leginkább csak tőlük, mint bárki mástól - olyat azonban nem készítenek, így maradnak a klasszikusok, meg a Three Lions Chupsake Edition.

Akár büszkék is lehetnénk arra, hogy a hétvégi forduló meccsei nagy részének kimenetelét eltaláltuk és a kivételek is egy-egy gólon múltak csupán, ráadásul úgy, hogy a játék képe bőven megengedte volna az egy-egy hiányzó gól megszerzését, illetve elkerülését. De nem vagyunk, mert kijelenthető, hogy mindenhol a papírforma érvényesült a nyolc hazai győzelemmel és két döntetlennel végződő 21. fordulóban. Ennek okait keressük és fedjük fel a forduló eseményeinek áttekintése közben, egyúttal kitérünk a játékvezetők ténykedésére is, ami ebben a fordulóban talán a szokásosnál is nagyobb visszhangot kapott.

A most következő Top 10-es lista természetesen szubjektív és vitatható, jóllehet ad egy kis támpontot arra nézve, mikor szeressünk – utólag – egy gólt: ha szép, vagy ha fontos (értsd: emlékezetes meccshez fűződik). Nagy sóvárgásunkban a régi sikerek után persze, hogy a diadalmas csatákhoz fűződik majd’ minden választásunk. A válogatás névadója éppen ezt a szemléletet szimbolizálja) Ettől még gyönyörű volt minden Váczi Zoli-szóló és Illés Béla löbbölés – de a számomra legemlékezetesebb gólok a következők voltak, mondjuk így: tornanadrágos kiskoromtól egyetemig. Így az Eb-sorsolás, és tovább után, tízes listáinkon ihletődött vendégszerzőnk posztját találjátok sok videóval, ezúton is köszönjük néki.

Az egyébként is kiszámíthatatlanul girbegurbázó bajnokságban megborult minden és teljes képtelenség, hitetlenkedés lett úrrá a híveken. Mert ugyan miféle csillagászati-számmisztikai-sportfogadási algoritmussal magyarázható az a felettébb túlvilági tény, hogy a Grenoble, ahová egyébként már hónapok óta mint rokonhoz az elfekvőbe, esetleg mindenjótkívánni járnak a vendégek, az a csapat, amely szinte összes létező paraméterében a liga leggyengébbje (forduló előtt 12 lőtt gól), fogja magát és legyőzi megveri szenvtelenül megalázza az egyik legjobb védelemmel rendelkező Auxerre-t? Két napja gondolkozom ezen, de istenbizony, nem jutottam közelebb.

Túl a sorsoláson elégedettek lehetünk, akár realistán, akár álmodozva közelítünk a válogatottunkhoz. A realitások talaján állva azt láthatjuk, hogy ebben a csoportban adottak a feltételek, hogy megtegyük a következő bébi-lépést, és beküzdjük magunkat a harmadik kalapba, miközben tovább erősítjük újszerű skillünket, ami a kibrusztolt győzelmeket illeti. Mivel ezek a szemétláda uefások már megint húztak nekünk az első kalapból is, a továbbjutás kérdését nem célszerű feszegetni, de legalább egy-egy meglepetésre szeretném, ha jók lennénk. Este 9-től a Rádió Q-n meghallgathatod, mi köze van ennek az egésznek a közösen indított vb-történeti sorozathoz.

Ha londoni derbi, akkor vadkutya: az őszi párharc beharangozója után ismét vendégposzttal örvendeztetett meg minket az egyáltalán nem gőgös gúnár. Nem tudunk eléggé hálálkodni a kiváló posztért ezekben a nehéz időkben, így aztán át is adnám a szót: hajtás után tehát Chelsea - Arsenal, vadkutya felvezetésében.

Jó ebédhez szól a nóta; 12.00-tól az Eurosporton és az UEFA honlapján is nyomon követhető a 2012-es, elsikkasztott Európa-bajnokság sorsolása. Az utóbbi évekre nem lehet panaszunk, még a dél-afrikai vb-selejtező csoportunk volt a legnehezebb, így kicsit tartunk tőle, hogy ezúttal viszont átütik a kettős fedezékünk. Kérünk minden jelenlévőt, őrizze meg hidegvérét, és a lehető legtávolabb tartózkodjon a halálcsoport kifejezéstől, bárhogy alakuljon is a sorsolás, köszönjük. Tovább után a kalapokat találjátok.

Mivel a Valencia-Valladolid meccs már javában tart ezért a késedelem miatti elnézés kérés mellett vezetjük fel a La Liga 21. fordulóját. Igazi rangadó nélkül, csendben telik majd a hétvége, és folytatódik a szokásos üldözőverseny a Barca és a Real között, míg a Valencia érzésünk szerint már a félidőben eldönti a három pont sorsát. Nehézségei inkább a vezető hármast követőknek lesznek, a Sevillának Zaragozában, a Mallorcának otthon a Villarreal ellen és a Depornak is a Malaga ellen.

A formabontó Morientes-triplában ugyan már nem hiszünk, de ha létezik a huszonhármas számnak valami misztikus vonatkozása, akkor annak ebben a fordulóban mindenképpen meg kell mutatkoznia. Úgy kalkuláltunk, a résztvevők meglövik a huszonhármat, lesz az eredmények közt egy 2-3, továbbá a dobogó alja és a legjobb kieső hely huszonhárom egységnyire távolodik egymástól. Ellenben nem szerzi meg huszonharmadik pontját a Nizza-St-Étienne páros és Nené huszonharmadik góljára is várni kell még egy hunyásnyit. Még mielőtt rátérnénk a szokásosra, ugorjunk le kettő gól erejéig a másodosztályba.

Az angol bajnokság 25. fordulója következik a hétvégén, még akkor is, ha erre a tényre csak valahol a lap alján találunk utalást az angol újságok focirovataiban. A hetet természetesen a Terry-gate uralta: kollégám erről már elmondta a véleményét; én itt most csak annyit fűznék hozzá, hogy még ennyi év után is bámulattal tudom figyelni, milyen jó érzékkel képesek tökönszúrni magukat az angolok minden egyes világverseny előtt. Pedig kimondottan érdekes hétvége előtt állunk: hogy tovább ne menjünk, pillanatokon belül kezdődik a liga legnagyobb múltú városi rangadója. A jelen szempontjából ugyanakkor Londonban történnek majd az igazán fontos események: a napfény városában mindkét napra jut egy olyan találkozó, ami döntően befolyásolhatja a bajnokság alakulását. 

Tovább nő a különbség az Inter és a Milan között, és az élmezőny is tömörebb lesz a hétvégi olasz forduló után. A nagyok fél szeme már a nemzetközi kupameccseken csüng, senki nem fogja megszórni ellenfelét, sőt az élmezőnyben alig lesz, aki nyerni tud. Az Inter és a Cagliari eldönti, kié igazából a Panchina d’Oro, a Milan az egyre markánsabban feltámadó Bologna otthonában hagy egy pontot, a Roma kikap Firenzében, és a Napoli sem nyer Udinében. A Juventus vért izzad, de elhozza az összes pontot Livornóból, a Laziónak pedig hasonló küzdelemre lesz szüksége, hogy ne kerüljön még nagyobb bajba a Catania ellen. Röviden, velősen a hajtás után.

Az elfojtott ásításokban gazdag, de legalább érdemi történésektől mentes átigazolási szezon gondolkodóba ejtett minket, és amondók vagyunk, tipikusan bundesligás megoldásoknak vagyunk szemtanúi. Az ordító ziccer megvolt, de a csatárok egymásra vártak, a kapufáról kifelé pattant a labda, a bevetődő védőben elhalt a lövés. Ruud van Nistelrooy érkezése nyomán egymást kergették fejünkben a gondolatok, tovább után a teljes ligát érintő helyzetértékelést adunk közre.

Nem szívesen szorítom korlátok közé magam, így az újévi fogadalmaktól is ódzkodom, mint török üzletember a banki átutalástól. Az viszont még jobban zavar, hogy az utóbbi években, mióta monitorral a fejemen közlekedem, csak napi, maximum heti szintű adatok maradnak meg bennem a futballvilág történéseiről az információk sodrásában. Márpedig ez így tapodtat sem mehet tovább, fül mögé tárazott hentesceruzával járom az utam, és lelkiismeretesen jegyzetelek. Gyereket nyolckor ágyba, kertet locsold, kutyát etesd, MU – Leeds 0-1, a tejesnek írd ki, a sajtból elég. Tovább után január szelektív összefoglalója következik.

Minden idők egyik leglaposabb átigazolási időszakán vagyunk túl, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a piac sztárja Robbie Keane lett a Celtic-be igazolásával. Ez csak azért furcsa, mert kereslet és kínálat egyaránt változatlan bőséggel jelentkezik, ráadásul néhol az év üzletét is nyélbe üthették volna, mégis szinte mindenki csendben maradt. A legnagyobb felvevőpiacnak számító Premier League nem egész egy fél ronaldónyit költött (30 millió font – szemben a tavalyi 170 gurigával), a spanyoloknál mintha nem is lett volna átigazolási szezon, az olaszoknál pedig apróságok történtek.

Az erővonalak nagyon abba az irányba mutatnak, hogy lassan a dobogós helyezéseket is ki lehet osztani. A Chelsea nyugodtan baktat a bajnoki cím felé, míg a Manchester az Emiratesben mutatta meg, hogy ki az úr a háznál. A negyedik helyért továbbra is négy jelentkező van. A kiesés ellen küzdők meg bizonyították, hogy miért a kiesés ellen küzdenek.
Lapozás után a forduló meccséről és emberéről, a hét botrányáról és az év igazolásáról is olvashattok.