Ha londoni derbi, akkor vadkutya: az őszi párharc beharangozója után ismét vendégposzttal örvendeztetett meg minket az egyáltalán nem gőgös gúnár. Nem tudunk eléggé hálálkodni a kiváló posztért ezekben a nehéz időkben, így aztán át is adnám a szót: hajtás után tehát Chelsea - Arsenal, vadkutya felvezetésében.
Lehetetlen megkerülni: percre pontosan 70 nap után ismét egy igen fontos londoni párharchoz érkeztünk. A megmérkőző felek erejét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a novemberi tükörsima Chelsea győzelem ellenére, jelen pillanatban talán (relatíve) még nagyobb tétje van a mai meccsnek. Pár mondat erejéig tekintsünk is vissza arra a mérkőzésre.
Kétségtelen, Ancelotti ellentmondást nem tűrően vágott vissza Wenger-nek, köszönhetően minden Ágyús szurkoló Freddy Krueger-ének. (Persze, elvileg könnyű dolga van annak, akinek rendelkezésére áll egy klasszis a csatárok közt, de erről egy picit később…) Drogba-t egyfajta elemi gólszerzési vágy mozgatja akkor, mikor az Arsenal ellen játszik, őt ilyenkor tényleg csak egy ágyú tehetné harcképtelenné. Az Emirates-ben ez nem sikerült, ahogy gyakorlatilag semmi sem a piros-fehéreknek, így a Chelsea könnyed 3 ponttal a zsebben utazhatott pár megállót a Stamford-ig.
A lesújtó vereség ellenére Wenger csemetéi nem torpantak meg, s a bajnokságban múlt vasárnapig nem találtak legyőzőre. Érthetően a Chelsea sem vett vissza a tempóból, s leszámítva pár fordulatos januári napot, az aktuális forduló előtt továbbra is ők vezették a legfelsőbb angol pontvadászatot. Ennek egyértelmű oka lehet az, hogy a Kékek az éppen futó szezonban remekül teljesítenek a BigFour tagjai ellen, tekintve azt, hogy még csak gólt sem kaptak tőlük, így kijelenhetjük: Carlo rombusza már-már tökéletesen működik. Az Arsenal e tekintetben nem büszkélkedhet túlzottan szívmelengető eredményekkel, 4 meccsből 3-at elveszítettek, 9 góllal a hálóban, ebből 6-ot hazai környezetben sikerült beengedni. A Kékek otthoni mutatója mellett hiba lenne elmenni szó nélkül, főleg úgy, hogy utoljára Wenger-ék nyertek 2-1-re a Bridge-en, 2008. november 30-án. Mindenki tudja, RvP akkori második gólja kb 1 méteres lesről született, de legalább a pályán volt a holland csatár.
Apropó, csatárkérdés.
Chelsea szempontból egyértelmű: az AHB kolléga részéről előzőleg megénekelt 2 gólt vélhetően Didier neve mellé véshetjük be, lefutott dolog már ez. Eddigi 9 meccsén 10 gólt szerzett, kapusedzéseken jól ismerik a nevét az Ékszerdobozban. Hétközben már melegített egy góllal a Hull ellen, mondhatjuk azt, hogy formában van, bár ez az ő szemszögéből mit sem számít egy Arsenal elleni meccsen.
Hogy a piros-fehér oldalról kitől várhatjuk azt, hogy gólt szerezzen, valahol szintén kézenfekvő: Fabregas. Esetleg Vermaelen piszkíthat még oda, jó szokásához híven. Ezzel csak egy probléma van: egyikőjük sem csatár, magyarul elsősorban nem az ő feladatuk lenne megmozgatni az ellenfél védelmét, valamint hálóját. Ha Wenger a mai napon is csatár nélkül küldi hadba csapatát (kiegészülve Denilson-nal a középpályán, Peet sporttárs leplezhetetlen örömére), akkor megint csak bőven elég lesz az első félidőt megnézni az Ágyús szurkolóknak, s minél hamarabb hónalj-közelbe húzni némi intenzív alkoholtartalmú gyümölcspárlatot, melynek üvegére az van címkézve: „Felejtsünk gyorsan, felebarátom”. Bendtner kezdőbe tétele jelenthet egy csepp gyógyírt a félelmekre, de javaslom, miatta ne rakjuk túl messzire az említett butítót.
Tények Chelsea részről:
1. Úgy tűnik, Ancelotti érkezésével összeállt egy bombaerős csapat, s ugyan cserélődnek a nevek a dobogón (s várhatóan fognak is még a hátralevő fordulókban), azért kiegyensúlyozottság szempontjából még úgy tűnik a Chelsea az úr. A Sunderland elleni hetessel egyértelművé tették, hogy idén elsősorban velük kell megküzdeni a Premier League serlegéért.
2. A mai napon a Kékek kénytelenek lesznek az egyik legfontosabb játékosuk, Essien hiányában pályára lépni. Az ANK nem tett jót a kőkemény ghánainak, heteket kell még kihagynia, ami kulcsfontosságú lehet mind a délutáni rangadón, mind a Chelsea további menetelésében.
3. Drogba viszont játszik, ajánlatom: Panyolai Elixír Szilva, remek nedű.
4. Mikel 100. alkalommal öltheti magára a kék mezt a PL-ben.
Tények Arsenal részről:
1. Nincs épkézláb csatár. Wenger megmagyarázhatatlan okból nem igazolt a posztra a januári időszakban, az igazolások kontra eredményesség szempontjából az öreg kicsit már kezd hasonlítani egy megunt házasságra: dugjunk, az sem baj, ha a végén nem megyünk el. Így továbbra is fennáll a nonszensz állapot: a piros-fehérek hosszú évek óta nem rendelkeznek klasszis játékossal a gólfelelős sorban. Egy ideje formában lévővel sem, ez talán még nagyobb probléma.
2. Ennek ellenére Arséne fiai lőtték a második legtöbb gólt az idei bajnokságban, szám szerint 60-at, többek közt ez is segíthette őket ahhoz, hogy pár napig melegedhettek a táblázat első helyén.
3. Az Arsenal jelenleg 7 pontra van a dobogó legfelső fokától, így picit korai még temetni a bajnoki arany köré szőtt, többéves álmot.
4. Amennyiben megnyeri a mai találkozót az Ágyús alakulat, úgy Wenger 300. bajnoki győzelmét ünnepelheti. Mikel mellett van piros-fehér jubiláló is: Gallas szintén 100. alkalommal húzhat Arsenal mezt bajnoki meccsen, mindezt volt csapata ellen, ahol 225 találkozón lépett pályára.
(5.
- a szerk. megjegyzése)
Összességében kijelenthetjük: élet-halál harcra számíthatunk ma délután, az iramra a szokásokhoz híven nem lesz panasz, ez tuti. Jöjjenek a közhelyek: a Kékeknek egyértelmű célja csakis a három pont begyűjtése lehet ahhoz, hogy továbbra is a hátukat nézzék a vetélytársak. Vendég részről is égető szükség van mind a három bajnoki pontra, hiszen egy esetleges vereséggel még jobban elszakadnának a dobogó legfelső fokától.
Ami biztos: sok-sok Arsenal drukker mellett (kivéve a Dokit, kissé szélsőséges, ugyanakkor talán érthető okokból) ma több millió MU fanatikus szorít majd az északiak győzelméért. Meglátjuk, hogy a tét mely csapatra helyez nagyobb nyomást a pályán. A végeredmény által azért messzemenő következtetéseket nem kell levonni. 13 forduló van még hátra, ez PL mértékkel számolva nem kevés, s mint láthattuk, bárki veszíthet pontokat. Szóval további véres öldöklésre, bírói bénázásokra és olykor-olykor közel 100 perces meccsekre lehet számítani, mindezt vegyítve masszív futballal, egészen májusig…
So back to London, get ready, that’s the name of the game!
Tipp:
Sosenemvót.
Az utolsó 100 komment: