Megint egy válogatással jelentkezik vb-történeti sorozatunk, ezúttal a világbajnokságok történetének legbotrányosabb meccseit vesszük sorra. A kritériumrendszer ennél már nem is lehetne szubjektívebb, de próbáltuk úgy összeválogatni a lista résztvevőit, hogy igazán nagy dolgok ne maradjanak ki. Mert választék van bőven, bírói hibák, öltözői verekedések, dopping, drogok, és gyilkosság mocskolja be a világ legszebb játékának világbajnokságait. Hajtás után következzen egy futballtörténelmi fejes, egy köpés, néhány durva bírói baki, és egy 12 lövésből álló sorozat, amely új fejezetet nyitott a labdarúgás sötét oldalának történetében. Este kilenctől csakráidat irányítsd a 99,5-re, jövünk a Rádió Q-n
10. Igazából nem lett botrány a lista 10. helyezettjéből, de a dráma tragikus végkifejlete olyan közel volt, hogy itt a helye a listán. 1974, Német Szövetségi Köztársaság, Afrika képviseletében Zaire tűnik fel. Az országot a vb idején egy Mobutu nevű véreskezű diktátor irányítja, aki megtiltja a csapatnak, hogy szégyent hozzon az országra. Zaire 0-2-vel lehozta a skótok elleni meccset, a jugók viszont vb-történeti ruhát mértek rájuk (9-0), ami túllépte Mobutu fővezér ingerküszöbét is. A diktátor a helyszínre sietve átvette az irányítást, és az utolsó csoportmeccsére készülő csapattal az öltözőben tudatta, mi vár a játékosokra, ha 3 gólnál többel kikapnak. Az ellenfél szerencsére verhetőnek tűnt: Brazília. Ezt a jelenetet mindenki megjegyezte, mintegy névjegyévé vált Zairének, csak akkor még nem tudtuk, hogy azok az emberek ott éppen saját és teljes rokonságuk életéért harcolnak. Sikerrel. Az a hihetetlen, hogy ebből nem készült film Hollywoodban.
9. A német futballetimológia az 1966-os vb-döntő után gazdagodott a Wembleytor kifejezéssel, amit azokra a gólokra használnak, amiket megad a bíró annak ellenére, hogy a labda nem jut a kapuba. A futball tanítómesterei számára igen kellemetlen, hogy egyetlen fajsúlyos győzelmük jogosságára árnyékot vet, hogy Geoff Hurst lövése a döntőben a felső kapufáról a gólvonalra pattan, a svájci Gottfried Dienst (avagy még inkább partjelzője) gólt ítélt. A 2-2-es rendes játékidő után a hosszabbításban Hurst még egy gólt szerzett, amivel beállította a 4-2-es végeredményt, de a 120. percben a rövid felsőbe zúdított lövését sehol nem emlegetik, csak a fantomgól a téma – némi joggal, tegyük gyorsan hozzá.
8. Talán sokan unják már, hogy mindig felböfögjük, de a futballtörténet legnagyobb botrányai között ott a helye az 1954-es berni döntőnek. A csoportmeccseken a németeket 8-3-ra agyonvágó magyarok 3-2-re kikaptak egy olyan fináléban, amelynek bűnlajstroma lelóg az internetről. A játékvezető nem adott meg egy magyar gólt (később egy német cserejátékos is azt mondta, nem volt les), majd megadott a németeknek egy olyat, amit nem kellett volna. A német csapaton a vb után kiütött sárgaság egyértelműen doppingolásra utal, amit megerősítenek a csapat öltözőjében talált injekciós tűk is. Sok minden más mellett ezek a dolgok is hozzájárultak ahhoz, hogy a korszak vitathatatlanul legjobb csapata nem nyerhetett világbajnoki címet. A botrány méretére jellemző, hogy a közvélemény a játékosok fejét követelte, le kellett csempészni a csapat tagjait a vonatról.
7. A botrányos meccsek közül is vastagon kiemelkedik a Santiagói csata. 1962-ben a chileiek megorroltak az olaszokra, amiért azok lekezelték őket, és elhatározták, tiszteletre tanítják őket. Ezzel azonban évszázadok óta hiába próbálkozott bárki is, az olaszok ezúttal is inkább fogták magukat, és visszaütöttek. Aztán már nem is vissza, csak ütöttek. A meccs csak nyomokban tartalmazott futballt, ehelyett szabályos ökölpárbajok, földön fekvők megtaposása, és David futballtörténeti megmozdulása miatt maradt emlékezetes: az olasz egy repülőrúgással terítette le ellenfelét, aki pár perccel korábban egy balhoroggal a padlóra küldte őt. A 2-0-s chilei győzelem az olaszok kiesését jelentette, a házigazda elődöntőbe jutott, és bronzérmet szerzett.
6. Két évvel azután, hogy a hollandok hazai pályán kiverték az Eb elődöntőjében Németországot, számítani lehetett rá, hogy a világbajnokság nyolcaddöntőjében is feszült meccset játszik a két válogatott. Nem is kellett sokat várni az első szikrára: a 19. percben Völler műesését megette a bíró, ami a vétkes Rijkaardnak olyan rosszul esett, hogy amikor elsétált a német mellett, kevésnek érezte a szóbeli feddést, és egy komolyat Völler Malibu-barbi frizujára csulázott. Két perccel később újra összeakadtak (ekkor már a németnek volt igaza), lökdösődés, miegymás, mire a bíró mindkettőjüket kiállította. Rijkaard levonulóban úgy érezte, itt már úgyis minden mindegy, és egy újabb precíziós rakétával találta meg Völlert. A kifejezetten undorító eset után a németek 2-1-re nyertek, és meg sem álltak a döntőig, ahol 2-1-re 1-0-ra legyőzték Argentínát.
5. 2002 kikerülhetetlen, maga a koreai szereplés maga volt a világbajnokságok történetének egyik legbotrányosabb sztorija. A spanyolokat és az olaszokat (kevesebb szó esik róla, de korábban Portugáliát is) erős hátszéllel verték, nem meglepő, hogy az olasz csináltak a legnagyobb hacacárét a dologból, és volt is némi igazuk, lássuk be. Totti kiállítása akár jogos is lehetett volna, ha közben a koreaiak gusztustalan faultjai után is felvillan néhány piros, de ezen a meccsen csak Korea nyerhetett. A Nesta és Cannavaro nélküli, Panuccival súlyosbított olasz védelem is bőven saras, ezt ne vitassuk el, de ez a meccs a vb-k történetének egyik legegyoldalúbb bíráskodását hozta. Olaszország ennek ellenére dühös lehet játékosaira is, mert elképesztő, miket hagytak ki, de ezeket majd egy külön posztban tárgyaljuk ki. Addig is: abcúg Korea!
4. Zinedine Zidane-t az általam valaha látott legnagyobb futballista. Művész volt, és zseni, megállíthatatlan motor és ihletett karmester, tábornok és tűzér – de legbelül a berber harcos vére soha nem hagyta nyugodni. Voltak korábban is ügyei, de utolsó meccse, a 2006-os világbajnokság döntője tökéletesen méltatlan volt a nagyságához. Ráadásul több Olaszországban töltött éve után azt kell mondjuk, amatőr is volt: hagyta magát feldühíteni egy olyan játékos által, akiről köztudott volt, hogy az egyik legnagyobb köcsög a Serie A-ban. A vége fejelés, piros lap és olasz örömünnep a dobogó tetején. Zidane fejjel kiutalt mellpora egy minden szempontból tökéletes futballkarrier végére tett pont helyett gennyes pacát, ami csak azért nagy kár, mert sokan vannak, akik ezzel a tettével azonosítják a Legnagyobbat, pedig néhány nappal korábban úgy játszott Brazília ellen, hogy annál jobban nem lehet.
3. Németország szereplése 1982-ben minden volt, csak dicsőséges nem. Bár végül döntőbe jutottak, nem sokon múlt, hogy a csoportban ragadnak. A nem sok konkrétan azt jelentette, hogy durván le kellett dumálniuk az utolsó meccsüket az osztrákokkal, hogy ne essenek ki (az 1-0-s német győzelemmel mindkét csapat továbbment, Algéria kiesett). Az elődöntőben a vb-esélyes, bombaerős franciákkal találkoztak, akik valószínűleg ki is verték volna őket, ha nem marad megtorlatlan minden idők egyik legundorítóbb szabálytalansága. A 60. percben Harald Schumacher úgy tarolta le a csereként beállt Patrick Battistont, hogy a francia játékost kiskanállal kellett összekaparni. A piros lap és komoly eltiltás tankönyvi esete nem hatotta meg Charles Corver játékvezetőt, Schumacher maradhatott, és a hihetetlenül izgalmas 3-3 (1-1, 1-1, 1-1) végén két francia büntetőt is megfogott, amivel Németország bejutott a döntőbe.
2. Az argentin-angol közös focitörténelem 1966-ban szép startot vett, a 86-os negyeddöntő előtt négy évvel még háborúban is állt egymással a két ország, és Mexikóban sem a konfliktus békés rendezése felé tettek lépést a felek. Természetesen az Isten kezéről van szó, azaz Maradona pofátlan, kézzel ütött góljáról, ami Anglia kiesését jelentette. Az egészben igazából csak a magyarázat a megrázó, előfordul más hatalmas sztárokkal is, hogy csalni próbálnak, de Maradona megtalálta a legundorítóbb védőbeszédet, amivel csak előrukkolhatott. Ahogy az angolok mondják, az nem Isten keze volt, hanem egy csalóé. És teljesen igazuk van.
1. Kolumbiát maga a nagy Pelé is az esélyesek közé sorolta az 1994-es világbajnokságon (nem az első komoly mellényúlása volt a tésztaképű zseninek), mégsem élték túl még a csoportkört sem. Az amerikaiak és a románok is lecsapták őket, már ekkor biztos volt, hogy kiesnek, aminek futballtörténeti következményei lettek. Az amerikaiak elleni 1-2-n öngólt vétő Andres Escobart hazájában meggyilkolták. A játékos barátnője szerint a gyilkos mind a 12 lövését góóól! kiáltással toldotta meg. Közben sok pletyka keringett, sokak szerint nem is az öngól miatt lőtték le, de lehetett olyanokat is olvasni, hogy valakik sokat buktak a vereséggel. Az ok a lényegen nem változtat: a világ legjobb játéka bemocskolódott. Megöltek egy embert, és ha nem is azért, mert öngólt szerzett, akkor is ez marad meg az emberekben. Örök időkre a futball testére tetoválták: ez nem játék! Humberto Munoz Castrót elfogták, előbb 43, majd 26 évre ítélték, de jó magaviselet miatt 2005-ben kiszabadult.
Az utolsó 100 komment: