Mi is a huszonhatos számmal parádézunk körbe, de nekünk minden okunk megvan, hogy méltósággal viseljük, nem úgy, mint egyeseknek, akiket akár meg is nevezhetnénk. Ám mi ehelyett  rendületlenül keressük popp (3#), Isarsturm (2#), ktn, Oarbeaskoa, Aradebil, loveBZ, shinigami, ZenZo, vár a tévé, itáliainagysándor, pattopo, rowi, sporttárs, hrvth, nagyontrue, pandasaro, csirko pasek, poolfanati, zsakfos, _HarryMay_ és hakapesz imi méltó követőit. A Rorschach-teszt lényege, hogy az ember kapásból rávágja, ami az adott képről eszébe jut. Szabadítsuk fel tudatunk közösen és a kommentek között helyezzük el virtuális képaláírásunk. A legjobbat önkényes szerkesztőségi felkiáltással, esetleg a Duna jegén közösségileg választjuk meg. Az eddigi pályázatok megtekinthetőek itt, a legújabb munkapéldányt pedig tovább után találjátok.

A focibuzik különleges univerzumának a kívülállók számára talán legmegfejthetetlenebb összetevője a különböző tornák mérkőzéseinek szimulálása, elő- és újrajátszása. Ez a – szerencsés esetben azért csak a focibuzi gyerekkorát meghatározó – rituálé a legkülönbözőbb formákat öltheti. Bár a futballuniverzumon kívül rekedt szánalomföldiek számára logikusnak tűnhet, hogy erre a legmegfelelőbb terep a focipálya avagy a grund, mi pontosan tudjuk, hogy nagyobbat nem is tévedhetnének. Nem csak, hogy 9 (11, 13, stb.) olyan társat nem lehet találni, akik hozzánk hasonlóan éreznék (sőt: tudnák), miképpen magától értetődő az egyes mérkőzések alakulása, de igazából egyet sem. Magányos tevékenységről van tehát szó, eszközeinek pedig csak a fantázia szabhat határt: pöcifoci; kártya (!); természetesen – a Liverpoolt a Vízivárosba elhozva – a gombfoci; a később születettek számára pedig nyilván a különféle számítógépes játékok. Most egy olyan játékkal ismertetünk meg titeket, amivel újraélhetitek ezt az élményt a világbajnokságra készülve. Természetesen jóval komolytalanabb formában – amit mi sem mutat jobban, mint hogy ezt másokkal együtt játszhatjuk – de ez nem is feltétlenül baj: az a fajta komolyság, ami gyerekkorunkban lehetővé tette az igazi játékot, már úgyis hiányzik belőlünk.

Születésnapunk kiváló apropót szolgáltat, hogy mozifilmes párhuzamok segítségével, az avatatlan szemek számára is bemutassuk a Bundesliga klubok karakterét, esetenként utalva idei szezonjukra is. A kulisszák mögé is betekintést engedő sorozatunk első részét olvashatjátok tovább, és egy újabb zűrzavaros, ám NST diadalt hozó forduló után.

Ha van olyan személyiség a nemzetközi futball elitjében, akinek a megítélése igazán vitatott, az Gonzalo Higuain. A másik oldal véleményét már ismerjük, a védőbeszéd megtartására maga Maverick vállalkozott. Real Madrid: a futball történelem legeredményesebb klubja. 9 BL és BEK serleg, megannyi bajnoki cím, számolatlan világsztár, és annál is több morális és etikai kérdés. Egy klub, amelynek manapság nem egyszerű szurkolójának lenni, hiszen a vezetőség döntései sokszor még a madridisták idegrendszerét is kikezdi, nem hogy a semleges, ne adj isten ellenséges érzelmű drukkerekét. Valami már kezdett számomra is éppen elveszni, néha már sandán néztem a kifeszített sálra, de egy ember, egy játékos visszaadta a régi lelkesedést. Ő Gonzalo Higuain, következzék az ő modern kori legkisebb herceg sztorija

1863 decemberét írjuk. Míg a világ nagyobbik, ámbátor ostobábbik része kisded játékaival foglalatoskodik (például fél évvel Gettysburg és néhány héttel Chattanooga után Grant előtt nyitva áll az út délre, Magyarországon pedig azon megy a vita, hogy meg kell-e alkudni a labancokkal?), addig Anglia gentlemanjének valódi problémákkal kell megküzdenie. Miután túltette magát azon, hogy retardált fritzek váltják egymást a trónon, megpróbált - szex híján - valami tűrhető elfoglaltságot találni magának a Viktória-kor unalmas punnyadásában, és ekkor érkezett el Anglia történetének legnehezebb kérdéséhez: Dobjam, vagy rúgjam?

Régóta tartogattam ezt a posztot, de a születésnap bizony tökéletes alkalmat teremt, hogy a sztorit végre előgörgessem a sportszárból - illetve hogy újfent elhangozzék: a francia bajnokság topliga, ha letagadjátok a csillagokat, Zidane-t meg a Föld forgását, akkor is, cáfolatra pedig ha van is mód, igény zéró. Ezzel a szellemiséggel átitatva olvassátok hát következő írásunkat a Ligue 1 egyik veteránjáról, aki nem más, mint egyik személyes kedvencem, Filou, a cetliscsávó és meglátjátok, hatalmas arc.

Hosszú idő után, de a tőle megszokott lendületes fegyelmezettséggel tesz újra próbára David, ezúttal a Rádió Q-val indított közös vb-történeti sorozatunk keretén belül. Aki ebből nem jött rá, hogy elsősorban világbajnoki triviákat gyűjtöttünk össze a soros David Beckham Fuball-, és IQ-kvízben, az neki se álljon a 10 kérdésből álló, a google-elhárítási skálán magas fokozatú, fifikásan köcsög kérdéseinknek. A szabályok a mazsolák kedvéért: aki a kommentek közt tippelget, kimoderáljuk, aki megoldásokat pötyögtet (akár jót, akár rosszat), azt piros lappal egy napra eltiltjuk. A győztes az lesz, aki nemcsak tudja a helyes válaszokat, de sorrendben elküldi nekünk azokat a háború utáni világbajnoki évszámokat, amelyekről NEM szerepel kérdés. A győztes az lesz, aki a leggyorsabban elküldi a dátumokat a benitonstKUKACgmail.COM címre. A helyes megfejtéseket a vasárnapi rádióadásban publikáljuk, ahol megszólal majd a győztes is, és kiderül, mi lesz a jutalma. Mert az is lesz neki. Kattints, rettegj, félj, s borzadj.

Többször eljátszottunk már a gondolattal, hogy kinek szurkolnánk, ha olyan európai nagyvárosban élnénk, ahol két első osztályú focicsapat is található. Ebbe bővebben nem is mennék bele, mert ezzel még van tervünk, de Manchesternél valahogy mindig egyértelmű volt, hogy a City lenne az. Pedig csodáltuk a '99-es döntőt, Giggset és Scholest még egy törökfürdőben is meghajlással üdvözölnénk, Beckham előtt meg bármikor kalapot emelnénk, de valahogy nem tudunk rajongani az egész csapatért. Ez az, amit nehéz megmagyarázni, el kell fogadni. Aztán 2007. januárjában, puszta véletlenből, ebbe a városba kerültem, ahol már egy kiforrt CR is várt. Így egyértelmű volt számomra, hogy nekem továbbra is a körmendi szurkolói csoportot fogja jelenteni a Red Devils szó. Azonban az eszem sem ment el, és próbáltam minél többször bejutni az Álmok Színházába. Lapozás után a nyolc sikeres látogatás esszenciája, saját képekkel, videókkal.

Megint úgy kellene kezdenem, hogy És akkor Valdes beesett a kapuba Bellamy fejesével, és Marci ezen jól berágott. Merthogy születésnap van már megint, és ilyenkor úgy szoktuk kezdeni, hogy megemlítjük a blog születésének okaként is felfogható potyagólt a Golfütők Éjszakáján. Azóta 8 065 287 alkalommal gondoltátok úgy, hogy érdemes az NST-re kattintani, amihez nem kevesebb, mint napra pontosan három évre volt szükségetek. Látványosan szépülünk, kicsit változunk is, amikor belépünk a negyedik évünkbe, de úgy tervezzük, ami jó volt, azt megtartjuk. Megmarad például a születésnapi posztözön: idén is érdemes lesz óránként visszanézni, mert a megszokott dolgok mellett lesznek felmelegített tetszhalottak, és vadonásúj dolgok. Új ruhában köszöntünk mindenkit, három évesek lettünk.

Hangrobbanás, magasba emelt karok, hirtelen fordul egyet az egész világ. Van egy kifejezés, ami az olyan emberek fejében, akik valaha futballoztak vagy nézték a világ legjobb játékát száz meg száz, a fentihez hasonló élményt juttat eszébe. A gól. A gól, amit ha egy világbajnokságon, ráadásul ki-ki meccsen szerez valaki, egész országoknak, sőt akár kontinensnyi embernek határoza meg vele a következő négy évét. Mindenkinek van ezek között különös kedvence, akár azért mert irgalmatlan bomba volt vagy dőltek jobbra-balra a védők a cselsorozat hatására, akár azért mert továbbjutást ért, vagy éppenséggel egyenlítést szorult helyzetben. A labdarúgó világbajnokságokkal foglalkozó sorozatunkban ezúttal a vb-k történetének egyszerre fontos és szép góljait szedtük csokorba, összeállítva ezekből egy 10-es listát kényszerűen szűkítve a körülbelül háromszor ennyi találatból álló, felmerült felhozatalt. Ma este 9 órától a Rádió Q adásában is mesélünk a gólokról, és ami még eszünkbe jut róluk.

A spanyol bajnokság következő fordulójában a Barcelona és a Real Madrid is otthon játszik, így mindkettőnek kötelező a győzelem és ugyan különböző okból, de mindkét csapatnak van mit helyrehoznia. Két olyan mérkőzést is tartogat számunkra a forduló, ami nem a bajnoki cím miatt érdekes. Arra most nem számítunk, hogy megtörik a Mallorca hazai győzelmi sorozata a Sevilla ellen, viszont arra igen, hogy a Valencia kifejezetten jó meccset játszik a Getaféval. Nagyjából a két héttel ezelőtti mérleg megismétlődése várható, amikor nem született vendég győzelem és döntetlen is csak elvétve.

Ha létezik ezen a sárgolyón egy csavaros eszű főrendező, aki még szeretne fordítani egy párat a bajnokság menetén, akkor kérjük szépen, intézkedjen, mert kórosan beállt minden, a vonalak még tavaly befagytak és azóta se olvadtak ki. Ugyanennyire bízunk abban, hogy a jópofa kolumbiai még följebb lövi a Montpellier-t, apróbb nyomást gyakorolva a BL-meccsére készülődő Blanc mellkasára. Betyáros-bitangos gólok születtek a nemzetközi kupákban, nem tudjuk nem megmutatni őket, de persze a hétvégi dolgokról is szó esik: Párizsban török csúcs, Nizzában vérontás várható, emellett egy csodaszámba menő visszatérésről is olvashattok - sőt, van még egy portrénk is.

Fincsi kis fordulóval lep meg minket - születésnapunk alkalmából - a Premier League ezen a hétvégén. A MU a jó formában lévő Evertonhoz látogat, az Arsenal a mindig kellemetlen Sunderlandet fogadja, míg a listavezető az egyik újonchoz utazik. Egyik sem tűnik sétagaloppnak. A forduló rangadója azonban a BL-selejtezős helyről is döntő Liverpool - Manchester City lesz, és a kiesés elleni harc egyik mérföldkövét (West Ham - Hull) is most rendezik. Lapozás után esélylatolgatás pár merész tippel.

Öt pontra feljön a Roma az Interre, azaz leszögezhetjük, hogy a Ranieri-féle feltámadás nem csak a BL-helyek megszerzésére korlátozódik, a rómaiakkal már komolyan számolnia kell Mourinhóéknak, akik az elmúlt öt meccsükből csak kettőt tudtak megnyerni. A Juventus a hét közben Amszterdamban jobban hasonlított korábbi önmagára, mint bármikor az elmúlt két hónapban, mégsem nyer Bolognában, ahogy a Milan sem Bariban. Lekonyuló orral készül a toszkán derbire a Fiorentina, a Napoli és a Fiorentina könnyű ellenfelekkel szemben ragaszthatja oda magát az élmezőnyhöz. A forduló rangadója előtt Mourinho közölte, senkit nem pihentet a Sampdoria ellen, mert a játékosoknak az a dolguk, hogy focizzanak, és ebben teljesen igaza van.

Úgy fest, a Schalke nem olvasta az előző Bundás-posztot, ettől függetlenül továbbra is tartom, hogy ők nem lehetnek bajnokok – minél többször mondom ezt el, annál kevesebb ideig kell majd a szezon végén meztelen múzsákat néznem a gratuláló-önostorozó poszt megírása előtt, ha esetleg mégis. Hozzáteszem, a mostani forduló talán még izgalmasabb lesz, mivel a Leverkusen brémai vendégjátékát próbálja majd überelni (nagymamák szerint: überolni) a Schalke bajnokverési kísérlete. Közben meg bajor rangadó is lesz. Igen, azt hiszem, Demichelisnek most pont ez a Bunjaku kell - továbbra is mocsing a volán mögött.

A keddi játéknap után fékezett habzású BL-este következett, sokkal inkább a kapitális hibákról, mintsem a parádés játékról marad emlékezetes. Egyik párharc sem dőlt el, ugyanakkor mindkét párból kirajzolódni látszik a továbbjutó személye, már csak össze kell kötniük a pontokat. Münchenben a meccs összképét tekintve megérdemelten nyert egy góllal a Bayern, mindenki azt hozta, amire a sors predesztinálta. A Fio jól küzdött, de továbbra is képtelen eredményt felmutatni, a Bayern meg azért Bayern, hogy az utolsó percben megnyerje a meccset, illetve mostanság azért is, hogy tátongó lyuk ékeskedjen a lecsupaszított védelem közepén. Portóban az angol csapatok ellen rendszerint életlen latinos pengeséget láthattuk, még egy kicsontozott Arsenal is simán elhozta volna, amiért utazott, ha Łukasz Fabiański nem kondítja meg kétszer is önnön vészharangjukat.   

Tavaly óta már egyszer nagyot fordult a világ, de a Fiorentina számára nem jó hír, hogy azóta újra visszafordult. 360 fokos fordulatot vett a meccs – nyúlunk vissza egy klasszikusig. A legutóbbi csoportkörben a Bayern nagy magabiztossággal gázolt át a Fiorentinán, Firenzében egy pontot sikerült megtartania a Violának, de a továbbjutásra szemernyi esélye sem volt. Idén viszont csoportelső lett, és nem is érdemtelenül, mert például a Liverpoolt oda-vissza elverte, miközben a Bayern szurkolói már a lehetséges Európa Liga-ellenfeleket mustrálgatták. Az ősz télbe fordult, megették Sir Robin kobzosát, és azt látjuk, hogy a Fiorentinán boldog-boldogtalan átgyalogol, már csak 11. a bajnokságban, a Bayern pedig a Juventus miszlikbe aprításának lendületével kaszabolja a szembejövőket. Lesz egy Porto-Arsenal is.

Az ég kék, a fű zöld, Rooneyt meg nem szabad egyedül hagyni. Magas futballtartalmú, elragadtatásra bőven okot adó játéknappal támadt fel 2010-ben a Bajnokok Ligája, a nyolcaddöntők első részét bátran nevezhetjük maradéktalannak. A Milan és a Manchester United megmutatták azt is, amiért szeretni, és azt is, amiért félteni lehet őket: az olaszok az első félidőben 2007-ig pörgették vissza az idő kerekét, az angolok – és főleg Wayne Rooney – 2014-ig pörgették előre a másodikban, és mivel ez egy kifejezetten magas színvonalú Premier League-meccsre hajazott, értelemszerűen nyertek is. A Real Madrid a kétségbeejtőnél egy fokkal jobb, de így is vereséget érő teljesítménnyel nem tudta a MU-hoz hasonlóan borítani a történelmi hagyományokat, és simán kikapott Lyonban. Kattintás után kicsit bővebben.

Két évvel ezelőtt a Milan egészen elsőrangú produkcióval lepte meg a Manchester Unitedet, az óriásit futballozó olaszok keresztbe lenyelték az angolokat. Lássuk be, ennek most jóval kevesebb az esélye, még ha ez a United nem is olyan erős, mint az volt, és nem is függött annyira egy embertől, mint a mostani. És közben más volt a Milan is, egy csúcsra járatott Seedorffal, Kakával, Pirlóval egészen más felállni, mint feszülten reménykedni, hogy Ronaldinhónak pont olyan napja lesz. A Lyon, ha lehet, még többet változott azóta, hogy szokássá tette a Real Madrid ledurungolását. Ez a mostani csapat – szemben a közelmúlttal – még hazájában sem tud uralkodni, és ha a madridiak három pontért mennek, meg is szerzik. A játéknap két nagy visszatérője nem is biztos, hogy kezdeni fog .

Elképesztő düh dolgozik bennem, és bizony vissza kell fognom magam, amikor véleményt formálok. De muszáj megkérdeznem, hogy milyen befektető az, amely mindenféle garancia, pénz nélkül kirúgatta Mészöly Gézát? Kik ezek az emberek? És hogyan jönnek ehhez? És egyáltalán miként hagyhatták, hogy ez megtörténjen? Nemcsak a fiam miatt vagyok felháborodva, hanem a Vasas miatt is. S mondom ezt úgy, hogy pontosan tudom, milyen nehéz ma tisztességes szponzort, befektetőt találni. Magam is próbáltam... – fakadt ki a Nemzeti Sportnak Mészöly Kálmán.

Madrid összefogott a Barcelona ellen és az elmúlt évekhez hasonlóan, az Atlético győzelemmel segítette a királyiakat a felzárkózásban. A Barcelona játékosai pedig amióta már csak két fronton érdekelt a csapat, hullanak, mint a táborozók a Péntek 13-ban. Tovább után közöljük meglátásainkat a két naggyal és sok kicsivel kapcsolatban, kitekintve egy gól erejéig a második liga küzdelmeire is.

Necces pontokat szereztek a nagyok a 24. fordulóban, a Milan és a Juventus a győzelemért, az Inter az egy pontjáért szült hármas ikreket a hétvégén. A Roma feltartóztathatatlan, a Fiorentina menthetetlen, a tabella alján pedig olyan eredmények születtek, amiket elég nehéz a véletlen, vagy a csodaszerű formajavulás számlájára írni. Komanék kikaptak Cagliariban, de a magyar középpályás a mezőny egyik legjobbja volt, ami kifejezetten jó hír, mert hamarosan nagy szüksége lesz rá az U21-es válogatottnak. Ennél a fordulónál sokkal fontosabb dolgok következnek az előttünk álló napokban, Európába kirándul az olasz futball színe-java, így kicsit már ebből a szempontból is nézzük a mögöttünk hagyott játéknapot. Vesszen a totonero!

Tizenkilenccel a szerényebb hétvégék között szerepel majd a legutóbbi, ami távolról sem volt jóféle, nagy revelációkkal sem szolgált, egyszerűen csak rögzültek az ismert pontok: az éllovasok győzelmükkel elnyúltak egy kicsit a mit sem változó középmezőnytől, amelyet szeretne, de idén már képtelen elérni a messze lemaradva, légüres térben, kilátástalanul evickélő ötös. Rengeteg kapusbaki, két emlékezetes gól, egy ihletett brazil és egyetlen vendéggyőzelem - így tömöríthető mindaz, ami ebből a körből fontos.

Egy különleges esemény kapcsán most a Chelsea egyik legendájáról, Kerry Dixonról olvashattok pár sort. Egy vérbeli Chelsea szurkolónak talán nem kell magyarázni, ki is az a King Kerry, talán a riválisok szurkolóinak is ismerős lehet a név, ám nem tudják hova tenni. Dixon a Chelsea szürke korszakának, a ’80-as éveknek félistene volt, hajtás után kiderül, miért - kecsegtet minket ZenZo vendégszerző, akitől legfrissebb posztunkat kaptuk.