Az egyébként is kiszámíthatatlanul girbegurbázó bajnokságban megborult minden és teljes képtelenség, hitetlenkedés lett úrrá a híveken. Mert ugyan miféle csillagászati-számmisztikai-sportfogadási algoritmussal magyarázható az a felettébb túlvilági tény, hogy a Grenoble, ahová egyébként már hónapok óta mint rokonhoz az elfekvőbe, esetleg mindenjótkívánni járnak a vendégek, az a csapat, amely szinte összes létező paraméterében a liga leggyengébbje (forduló előtt 12 lőtt gól), fogja magát és legyőzi megveri szenvtelenül megalázza az egyik legjobb védelemmel rendelkező Auxerre-t? Két napja gondolkozom ezen, de istenbizony, nem jutottam közelebb.

Fogadóóráról jövet az jutott eszembe - néha ilyesmire is ráérek, igen -, hogy a Grenoble azt a diákot idézi, akinek a félévi értesítő keltette pofonok üzenet csak hónapos késéssel jut el az agyáig, akkor viszont totál ledöbben a tantestület, csak úgy puffognak a padlón az állkapcsok. Szakmailag nem érdemes megközelíteni ezt a kirívóan nagy zakót, mert az Auxerre (szombat délig 15 kapott gól, ebből idegenben 4) összeomlását a világon semmi nem indokolta, Jelen rendben, egyedül Niculae hiányzott, róla viszont senki se hiszi, hogy hármat ér. Egyszerűen csak jöttek a dugók, egyik a másik után, Ljuboja indított egy bikanagy góllal - ami tőle legalább olyan ritka, mint Inzaghitól a szerelés -, de még tán a sajátjaira is a frászt hozta. Mire a népek észlelték, Macui és Akrour hogy felbátorodtak ezen, már négy volt közte... Legalább nem konkrét lenyomat nélkül esnek ki. [Grenoble-Auxerre 5-0, namégegyszer öt-null] Jobb minőségű képsorok itt.

Heti szopóág rovatunkat mindenképp a fővárosi eseményekkel kell folytatnunk, bőszen egyetértve azokkal, akik szerint a PSG edzői stábjának egy percig sincs tovább maradása. A Lorient egy erős tíz perc alatt rájuk gyújtotta a kispadot, úgyhogy Kombouarénak már csak becsületből illene a (remélhetőleg jó előre megfogalmazott) felmondólevelet bevinni a főnökhöz, mielőtt rituálisan szétrugdossa a valagát. Makelele volt az egyetlen, akinek volt mersze a szurkolók elé állni - a csapat zömével és edzőjével ellentétben még van némi hitele -, igaz, neki se nagyon sikerült csitítani a vérre vágyó mazochistákat. Már aki ott maradt, Amalfitano emelése olyan szinten alázott, az értelmesebbje szégyenében el is indult a kijárat felé... Most az edzőn a sor. A botrányos performansz láttán a L'Equipe se szarozott, két másik mellett a komplett védelemnek(!) 2-est adott. Jusson eszünkbe, hogy a mértékadó NS-nél ezt az osztályzatot kizárólag úgy lehet kiérdemelni, ha kiállítanak... [PSG-Lorient 0-3]

Ha már kalkulusok, a Bordeaux bekkjeit hármasra értékelték, látva, amit az első félórában hoztak, távolról se meglepő. Mintha bomba robbant volna a védelem közepén, akkora lyukat ebben a védelemben még nem láttam, megkockáztatom, Planus pedig talán élete leggyatrább produkcióját mutatta, évente egyszer nullázza le így magát, de most a rennes-iek két gól előtt is rútul hintába ültették. Bár többször cserbenhagyták az idén, támadóira most igazán büszke lehet Antonetti: Asamoah Gyan az elmúlt öt meccsén (négy ANK) négyszer eredményes volt, Bangoura is betalált, Briand pedig visszatérése óta először lubickolt, a rombolást elindító gól-gólpassz mellett is kuszálta a vendégeket becsülettel, picit elhomályosítva a sunyiban a liga legjobb játékosává cseperedő Marveaux-t (átlaga: 6.35), őt egyébként a válogatottba követeljük, mégpedig TGV-sebességgel. A Gourcuff-homecomingot hanyagoljuk, aki meccsre ment, kicsit miatta is tette, kár, hogy bordói részről csak Wendel hozott némi színt a játékba, amúgy a címvédő úgy kongott az ürességtől, mint egy oltópont a Spitzbergákon. Diarra ráadásul még le is sérült, a soros BL-meccsig esetleg felépül. [Rennes-Bordeaux 4-2]

Persze valahol kényelmes a címvédő helyzete, egyrészt minden sorozatban áll még, másrészt riválisait távcsővel is alig látja, ahhoz pedig még mindig szürreális bátorság kell, hogy valaki a hétvége abszolút nyertesét, a három pontra közelítő Montpellier-t annak titulálja. A leigázott Boulogne 2010-ben bajnokin egy árva gólt se szerzett, legutóbb karácsony előtt zörgette meg a hálókat, így egyre stabilabban őrzi a nagy semmit odalenn, hátrafelé forognia meg nem érdemes, a bennmaradást jelző vonal így is egyre messzebb. [Boulogne-Montpellier 0-2] Nem nyert ugyan, de nem is vesztett sokat a másik közvetlen üldöző sem. Ben Saada egy kicsit wattsos góllal egy órán át előnyben tartotta a Nizzát, ahol a góllá érő vendégfölény ellenére legalább egy pontot sikerült megmenekíteni. Ezt a Lille négyesei után minibravúrnak is vehetjük, ahogy azt is, hogy a Nizzából speciel nem állítottak ki senkit. [Nice-Lille 1-1] Erről pedig annyit, hogy: harcos, mondhatni diadalmas Dia-Dalmat-s döntetlen. [Sochaux-Nancy 1-1] Ha már ketten tippeljük karakterre ugyanazt, akkor joggal feltételezhetjük, hogy nem vagyunk kutyaütők - legalábbis úgy biztos nem, mint a Le Mans idegenben - , el nem hiszitek, de minden pontosan úgy történt, ahogy elképzeltük: szünet előtt vezetés (Monnet-Paquet), aztán pihi után gyorsan eldől a kérdőjel (Eduardo), végére meg maradt a ragtapasz (Maiga). [Lens-Le Mans 2-1]

Végül a Bordeaux valós(nak hitt) ellenfeleiről: Gignac, akárcsak Gomis a túloldalon, csak gyenge helyzet-karikatúrákig jutott, de a Toulouse baján sem Makoun nem teljesen jogszerű kiállítása, sem a cseréktől - elsősorban Kazimtól - remélt élénkítő hatás nem segített, az eredmény a Lyonnak jó, de csak statisztikailag. [Toulouse-Lyon 0-0] Phil megmondta a tutit, bár, a gálázáson mi szerényebb eredményt értettünk, erre a Marseille aggatott egy ötöst, szépen időben és csapatszinten is elosztva (mind az ötöt más vállalta) szeletelte fel a dinamikusan visszacsúszó Valenciennes ellenállását. A pontok sorsát lényegében eldöntő első két gól a vendégvédők ipari bénázására vezethető vissza, a kétgólos előny mögül már Cheyrou és Valbuena is bátrabban lövöldözhetett, zárásként pedig a padról beszálló Niang is elhelyezte tizedik bajnoki gólját. Noha Andradét és a Cissével kipótolt védelmet annyira nem tette próbára a vártnál jóval visszafogottabb ellenfél, előrejátékban sokat mutatott a Marseille. Apropó, itt szeretném közölni - remélem, enélkül is feltűnt -, hogy átmenetileg felfüggesztettem a Ben Arfa-szapulást, nyilván azért is, mert egyre több értelemmel és látvánnyal egészíti ki a játékot (mint ugye most, lásd a Lucho-gólt), de leginkább persze az az ok, hogy KO után ekézni egyszerűen nem elegáns. [OM-Valenciennes 5-1] Mindezek mellett szinte eltörpül, hogy a kapitány Matuidi első idei gólját az utolsó negyedórában Bergessio és a bizalommal élni képes Riviére toldotta meg eggyel-eggyel, közepes (a hétvégi standardhez képest) verést mérve ezzel  a december óta veretlen, a januárért pedig különösen remekül abszolváló Monacóra. Így a Nizza mellett a zöldek is ellentmondtak a beharangnak és megszerezték a huszonharmadikat pontból, más kérdés, hogy ezt is várhatóan ötletszerű vekengés követi majd. [St-Étienne-Monaco 3-0]

***

Kissé elmismásolt portrérovatunk szereplőjét a Grenoble balszárnyáról rekrutáltuk, igaz, Daiszuke Macui nem itt, hanem a Le Mans támadóprofiljában vált ismertté néhány éve. Akkor számolatlanul nyomta befelé a labdákat, két beadás között meg csúszócsomót kötött a hátráló védők lábára. 2004-ig profiskodott a J-League-ben, innen emelte ki az akkor másodosztályú Le Mans: a kis japó nem sokkal később már az élvonalat túráztatta. Számtalan megkeresés ellenére maradt a ligában (örülünk, mert jó forma), csakhogy a st-étienne-i kaland balul sült el és úgy néz ki, az alpesi túra is csúnya véget ér, mégha gólok tekintetében sejtésünk szerint ez lehet francia karrierje legeredményesebb szezonja. Ismertségéhez képest kevés szerepet kapott eddig a válogatottban.

Tabella

Góllövőlista

A minijátékot újfent pampito nyerte 23 32 góllal, keselyűpajtás se járt messze az igazságtól - megérzéseink közt akadt gyöngyszem bőven, nem véletlen, hogy mindhármunknál összejött egy telitalálat.