Eredményszinten kiegyensúlyozott, góllövés szempontjából erős közepes, a végkifejletre nézve viszont lényeges változást nem hozó fordulón van túl a francia mezőny. Már-már monoton, de lassú tempóban gyűlnek a pontok az első hat neve mellett, a hétvége nyertese a nehézkes győzelmet arató Lille. Erding és a Boulogne egyenként rúgtak egy hármast, ezekről kiemelten értekezünk, akárcsak arról a fiatalemberről, aki az élvonalban tartja az önmagához képest újabb tragikus évet futó St-Étienne-t, illetve felidézünk két ordas pofont tíz évvel ezelőttről.

Bendegúz nem tartozott a jó gyerekek közé. Pedig rossz gyerek nincs, csak nagyszájú, eleven, csibész, akinek nehéz lekötni a figyelmét, akit nehéz fegyelmezni, motiválni. Az óvónők eleinte csak annak örültek, hogy alkalmanként volt egy-egy óra, amikor Bendegúzt és barátait elvitték “dolog”-ra. Így kevesebben maradtak a csoportban, és mikor egy órával később visszatértek, nyugodtabbak voltak, “kitombolták” magukat. Később, ahogy egyre nőtt Bendegúz lelkesedése a “dolog” iránt, javult a viselkedése, fegyelmezettebbé vált. A foglalkozások után fülig érő szájjal mesélte, hogy aznap mit tanultak, mit csináltak, vagy hogy éppen miért dícsérték meg. A “dolog” volt az első olyan foglalkozás, ahol a szigorú szabályok ellenére is jól érezte magát. Motiválta, alig várta a “dolog” napját. Ezt a fajta foglalkozást az óvoda nem nyújthatta számára, mégis, ez volt az, amely az óvodai foglalkozásokat is hasznossá tette. Bendegúz ma már iskolás, délutánonként továbbra is különórákra jár, hiszen ezt szokta meg, számára ez a normális – nem a tv-nézés. Bendegúz nem lett jó gyerek, de tisztelettudó, jó tanuló. Ja, és a “dolog” lett a hobbija.

A jóízlés, drágám, az nevetséges; a botrány, a botrány az egészséges. A RádióQ-val közös vb-történeti sorozatunk legújabb darabja a tornák nehézsúlyú botrányhőseinek állít posztot. Garrincha, Higuita vagy éppen Gazza csak piti, hátulgombolós pancser a tovább után következő arcok mögött, hiszen ők nem csak az órák közti szünetben rendetlenkedtek, hanem a labdarúgás legszentebb eseményén is igen, bevállalták.  

Biztosan sokaknak feltűnt, hogy alakul, formálódik, és reméljük, elindul arra az NST, amerre tartania kell. A szent cél érdekében visszacsábítottuk magunk közé a Gurut, aki állandó rovattal jelentkezik mostantól, minden továbbit akkor tőle: A derbit az különbözteti meg a rangadótól, hogy az előbbiben a pillanatnyi helyezéstől, formától függetlenül, két óriási hagyományokkal rendelkező csapat csap össze. Egy korábbi írásomat kezdtem ezzel a mondattal és a rovat indulásához is ezt a gondolatot választom mottónak. Vasárnap négy városban nyolc szurkolótábor készül az év legfontosabb meccsére.

Nagyon nehéz még egy beharangozót is összehozni egy bajnoki forduló elé, olyan pillanatban amikor a spanyol futballról mindenkinek a Real Madrid BL-ből történő kiesése jut eszébe. Akár kárörvendés, akár elemzés, akár szurkolói elhivatottság céljából rengeteg vélemény hangzott el az elmúlt napokban Real témában. Őszintén megvallva eluntuk a Real Madrid témát és annak ellenére sem folytatjuk régen megmondott igazságaink felemlegetését, új világmegváltó javaslataink írásba foglalását, hogy mindkettőre lennének ötleteink, mint ahogyan kommentelőinknek is bőven. A Real Madrid most találja ki maga, hogy mi lesz vele, mi pedig örömmel várjuk és nézzük a tévében. A listavezető Real, az egyik legrosszabb formában lévő csapathoz a Valladolidhoz látogat a hétvégén, míg a BL-nyolcaddöntő visszavágójára készülő Barcelona jóval nehezebb feladatra vállalkozik, ha a Valenciát szeretné legyőzni, még akkor is, ha erre hazai pályán nyílik lehetősége.

Miután a Bordeaux négy napon belül kétszer vesztett pontokat az utolsó percben, kicsit masszívabbá vált az élboly: négy ponton (!) belül tolakodik az első hat, ez pedig durva dolgokat vetít előre, kár lenne tagadni. Nemcsak azt reméljük a mezőnytől, hogy megint az élbajnokságok egyik leghúzósabb befutóját prezentálja, az is elvárható, hogy a Real- és Pool-veréstől szikrázó francia hetet hasonlóan tartalmas tételekkel zárja le. A Lyon-St-Étienne vagy a Montpellier-Auxerre se kutya ám, de leginkább a kora esti Monaco-Bordeaux-ra gondolunk, elvégre a csörte előélete - a Bordeaux utóbbi két látogatása tizenhárom gólt hozott - szinte kiabált, hogy röpke fapados időutazást szerveztünk elé.

Hosszú idő után végre egy normális forduló a PL-ben is. Ráadásul nem is akármilyen meccsekkel.
Az Arsenal a kiesés ellen küzdő Hullhoz látogat, ahogy már megszokhattuk, tartalékosan. A Chelsea Zola csapatát fogadja, az Old Traffordra pedig Geráék utaznak. A BL indulást jelentő pozícióért folyó harcban az érintettek verhető ellenfeleket kapnak, de a kiesés elleni küzdelem fényében két párharcot is rendeznek (Bolton-Wigan, Burnley-Wolves). Mindezek ellenére, vagy tán pont ezért, érzésünk szerint a legszörnyűbb fociélményt a Pool-Pompey mérkőzés megnézése fogja jelenti a hétvégén. Ne habozz, lapozz.

Makacsul nem akar összébb rázódni a tabella eleje, bár ne elégedetlenkedjünk, hiszen már az is nagy dolog, hogy az Inter nem lépett meg annyi ponttal, amennyivel már a világ bármely egyetemére be lehet kerülni. Bár nem győznek a Kiemelten Ellenséges Területnek számító Massiminóban sem, mégsem lépdel hozzájuk senki közelebb, mert sem a Milan, sem a Roma nem szerez három pontot. Sőt, az első hét csapatból egyedül a Juventus nyer, mert Nápolyban is hiába szólítanak nagy rohamra a fanfárok, a Fiorentina nem kap ki – és talán elindul felfelé. A hátsó fertály nyugton marad, egyedül a Siena helyzete válik még kilátástalanabbá, Koman pedig talán újra lehetőséget kap az Olympicóban, ahol a Laziótól illene nem kikapnia a Barinak, mert hipp-hopp ott találhatja magát a lógó orrúak között. Nem sok papírformát hajtogatunk tovább után.

A világ boldogabbik feléhez tartozók, azaz akik rákattintanak a tovább gombra, megtudhatják, hogy az egyenként is komikusan alacsony valószínűségi változójú események, miszerint A= nyer a Hannover, B= félidőnként kétszer betalál a Schalke idegenben, C= Podolski gólt lő és D= kikap a Leverkusen, ezúttal együttesen következtek be. Április elseje odébb van, Podolski szabadrúgását tényleg beütötte Butt, nem kell rögtön kételkedni. De a legviccesebben felháborító, hogy a Leverkusen meg tényleg úgy gondolta, bőven elég lesz a mezeket kivinni a gyepre, ők addig csomagolhatnak pár doboz Aspirint az öltözőben. Hát egy nagy szart.

A Real Madridnál tényleg nagy gáz van, és erről most szólnunk kell. Azonban hogy a királyiak ne mindig pancho_sanza kommentelőkkel vívott háborújával kapcsolatban szerepeljenek az NST-n, semleges kollégát kértünk fel a kérdés kivizsgálásáért felelős bizottság élére, és az alapzatban bukkantunk repedésekre, rejtett hibákat találtunk Florentino Perez operációs rendszerében és a madridi futballfilozófiában.

16-an maradtak az Európa Ligában, és azt szoktuk mondani, hogy aki idáig eljut, az már igyekszik komolyan venni a tornát, és szeretné megnyerni. Más kérdés, hogy ez most nagyon nem igaz, hiszen akad néhány csapat, amelyeknek élet-halál, hogy minél hamarabb kizúgjanak, mert akkor marad energia a fontosabb dolgokra. Ennek a csoportnak a zászlóvivője a Juventus, amelynek pont elég baja van azzal, hogy a bajnokikat sem bírják végigdarálni, de a BL-helyekre igyekvő Hamburg, a hasonló tétért folyó spanyol versenyfutásban igencsak érdekelt Valencia, és a belga bajnoki címért könyöklő Anderlecht is így áll a dologhoz. A másik társaság – akik ebből persze előnyt kovácsolhatnak – a bajnoki szezonjukat már vagy elkapálták (Atléti, Werder, Liverpool, Wolfsburg, Standard), vagy nagyon jól állnak (Benfica, Pana), vagy egyszerűen csak meglepték saját magukat azzal, hogy idáig jutottak (Fulham, Lille). Igazán jó meccsek majd a következő körtől várhatók, az viszont évről évre nagyon komolyra sikerül, úgyhogy böjtöljük ki.

Egy, csak egy legény nem keresgéli az állát a Real Madrid kiesése után. A csilliárd dollárból felpimpelt luxusverdát pirostól pirosig alázta a sufnituningolt francia roadster, ami lehet, hogy nem is csak annak volt köszönhető, hogy az előbbit vezető Gonzalo Higuain elváltotta magát a start után nem sokkal. Eközben az északi végeken az olaszosan játszó angolok nagyon simán gyalulták le az angolosan játszó olaszokat, akiknek így csak annyi vigaszuk maradt, hogy talán a világ jelenlegi legjobb fomájában futballozó csatára aprította miszlikbe őket. Két csatár lesz hajtás után a sarokpont, egyikük tragikus hőssé válása mitikus magasságokba emelt egy mezei bloggert, másikuk meg egyszerűen csak rohadt jó. Érdekel bővebben? 

Nem tisztünk eldönteni, hogy csak udvariaskodnak/hitegetnek a felek, amikor azt mondják a Manchester United-Milan visszavágó előtt, hogy nyílt a továbbjutást kérdése, de annyit feltétlenül szeretnénk jelezni, hogy szerintünk bizony az. Lehull a lepel, Garcia bőrmester is színt vall végre, és elmondja, mi a Milan lényege, donnelly pedig erőt vett magán, és megpróbálta kiemelni a Manchester United jó oldalát. Francia szekciónk vezetője, OJ meglepő végkifejletként csak egy szépítésnyit lát a Real Madridban (már azt is tudja, hogyan születik a szépségtapasz), és még azt is nagy teljesítménynek érzi. Jönnek a nyolcaddöntők visszavágóinak újabb csörtéi, hajtás után újszerű beharangozónk második kiadása érkezik.

Ha valaki ügyesen bánt a távirányítóval, akkor akár átlagosan kilencpercenként is láthatott gólt a képernyőjén a két keddi BL-nyolcaddöntő második mérkőzésén. A meccsenkénti öt gól kiemelkedően magas, de ettől függetlenül volt hiányérzetünk a látottak miatt. A Porto alig volt pályán, míg Firenzében csak az az öt perc volt különösen izgalmas. Azonban, ami fölöttébb érdekes, hogy mindkét pályán az a csapat lehetett szomorú, amelyiknek jobb a kapusa.Tovább után mindkét meccsről, csak itt, csak most, csak Nektek.

A mai BL-játéknapba sűrítették az izgalmakat, ami abból a szempontból kár, hogy választanunk kell a két, intenzitásában kocsmai bicskázásra emlékeztető csúcsderbi között. Az NST-n végbemenő változások hírnökeként csavarintunk egyet a szokásos Három dolog-ra épített beharangozón, és már kicsit a döntőre gondolva a Hajrá-Mocskos pár első felét ontjuk pixelbe nektek, ha már egyszer itt-ott érzelmileg is érintettek vagyunk a mai párharcokban. Mocsing a jobbhátvéd posztjától fél, _benito reméli, hogy Vargas megkeveri, bárki lesz ott, de tart tőle, hogy Prandelli holnap countryval nyitja a napot. Benő nem tart az osztrák elektropopper által vezetett Portótól, pedig jobban tenné, mert a Portónak általában elég, ha megnyeri az odavágót.

Történhetett volna egy csomó minden a rangadók játéknapján, ehelyett igazából semmi nem történt. A semmi tökéletesen leírja a Roma-Milan-t, és bár szintén 0-0 lett a forduló egy másik rangadója, az Inter-Genoa azért egy klasszissal jobb meccs volt. Rangadót nyert a Juventus, de ennek nagyon komoly hiba lenne igazi jelentőséget tulajdonítani, mert nincs neki, a Palermo azonnal vissza is előzte a torinóiakat a 4. BL-helyen. Újra jön a Samp is, amely a Lazio leverése után már csak egy egységre van a Juvétól, a rómaiak pedig a legrosszabb bennmaradó posztján egyensúlyoznak. Van egy olyan érzésünk, hogy a tabella eleje, és a vége már nem változik jelentősen, a célszalag és a csapóajtó is ilyen sorrendben ereszti át a csapatokat. Csak a Juve odaér a BL-re.

Újra élvonalba álltak, akik már régen megmondták, hogy ez már nem az a Barca, viszont ez a Real Madrid az a Real Madrid lehet. A sok szakértés és a meg nem kerülhető tények mellett, több kérdés merült fel bennünk annak kapcsán, hogy mi is történik valójában a 25. fordulót követően, amikor a Real átvette a vezetést a tabellán a katalánok előtt. Nem szeretnénk elhamarkodottan pálcát törni a kiesőjelöltek fölött, de erre a fertályra is kitérünk. Utolsó harmadához érkezett a La Liga idei kiírása, és e számszaki törésvonal mentén megpróbáljuk kitalálni, hogy kinek mire lehet még esélye, és mire nem. Tovább után jönnek legfontosabb gondolataink a hétvégi fordulóval kapcsolatban.

Ha a tabellára nézünk, feltűnhet, hogy szinte tök ugyanolyan, mint a múlthéten - persze, mivel a hétvége nagyobbik részében nem történt semmi, amit jó szívvel és malícia nélkül ajánlhatnánk megtekintésre, ezúttal tehát a megszokottnál rövidebb összefoglalóval készültünk. Nincs kit dicsérni, nincs miért ekézni. Született hat döntetlen, két gólnál többhöz pedig csak Nizzában volt szerencséjük a kilátogatóknak. Szerencsére a Bordeaux és a Montpellier nem spórolt a tanulságokkal - mondhatjuk úgy is, a hazaiak kapusa megmentette a hétvégét - , így az érdektelen részek után elsősorban a vasárnap este történéseire koncentrálunk.

Nem tudjuk, volt-e már ilyen a blog történetében, de ha volt is, biztos nem mindennap fordul elő, hogy lányok(!) vállalkozzanak itt posztírásra. Mi vettük a bátorságot, egyszer van egy évben gyereknap nőnap, ami remek alkalmat ad arra, hogy bevéssük magunkat az NST virtuális "históriás könyvébe"! A véleményünk foci témában igen szubjektív, sokszor a szívünkkel, és nem a fejünkkel gondolkodunk, és ez nem kicsi zavart okozott a poszt összekalapálásában. Ha kiváncsi vagy az eredményre, vagyis arra, hogyan is látja Mac_KAPUFA, littleflower és hajas baba a focit, húzd az egeret a tovább gombra és katt.

A héten rendezett olasz-magyar utánpótlás selejtező, és az oroszok elleni barátságos meccs kapcsán most újra a világbajnokságon túlra tekintünk. Mivel jómagam csak fél éve nézem, látom közelebbről a labdarúgó utánpótlás-nevelést, elöljárómhoz, a Baráti Bőrlabda FC edzőjéhez, Kender Zsolthoz fordultam vendégszerzős posztért, aki tíz éve foglalkozik a korosztályos képzéssel. Ma este ő lesz a vendégünk a Rádió Q-val közösen üzemeltetett sorozatunkban, és az utánpótlás-képzés sajátosságai mellett a terület törvényi, jogszabályi hátterével is foglalkozunk, hiszen beste esőfelhők gyülekeznek a nevelőegyesületek feje fölött.

A spanyol bajnokság 25. fordulója végre olyan, amelyben legalább az esélye megvan annak, hogy a bajnoki címért folyó párharcban változás álljon be. Ezúttal a Real Madrid találkozik a kevés veszélyes ellenfél egyikével, a Sevillával. Előtte a Barcelona a kiscsapatok közül talán legjobb formában lévő Almeriához látogat, ami forma ide vagy oda, továbbra is kötelező győzelem. Kíváncsian várjuk még a vasárnap esti Zaragoza-Atlético Madrid derbit is, mert ezektől a csapatoktól talán remélhetünk vagy jó játékot, vagy legalább érdekes összecsapást.

Nem múlt el nyomtalanul a clasico: a vihar felkorbácsolta az indulatokat, a hullámok pedig az elmúlt napok híreit látva egész magasra csaptak. Idegenben javíthat a PSG, de kisebb esélyekkel lép majd gyepre, mint a Boulogne-hoz látogató Lyon. Ciani és Gourcuff meglehetősen közelről láthatta, milyen az az ellenállhatatlan spanyol stíl, következő feladatként a mögöttük settenkedő Montpellier-t sodorta utukba a sorsolás, a két élmunkás vasárnap este vív felettébb érdekes rangadót. Titkon ikszet remélünk, így négyen is egy ponton belülre kerülhetnének, onnantól már bármi is lesz, extrém sport.

Nem mondott semmi meglepőt az a 35 gól, amit az érintettek elhelyeztek egymás kapujában. Azt mondja, az Inter még mindig a legjobb olasz csapat, és azt is, hogy az őket követő Milan mögött a Roma döcögősre váltott. Kettő közülük azt mondja, hogy a Juventus egy rossz csapat, hét meg azt, hogy a Genoa letett minden nagy tervéről idén (ugyanez a hét azt is mondja, hogy a Bologna bent marad). A Fiorentina tovább nyújtja iszonyatos sorozatát, de ezúttal segített, hogy a Lazio is ugyanígy tegyen, Siena meg úgy felzárkózott, hogy már csak két győzelemre van a biztonságos talajtól. Nagyjából ennyi elég is a hótérdektelen 26. fordulóról, koncentráljunk inkább a 27-re, ahol rangadó rangadót ér, és természetesen minden az Inter keze alá dolgozik.

Az FA mindent megpróbál, hogy teljesen követhetetlen legyen a Premier League. A kupaküzdelmek miatt a hétvégén - meg hétfőn - hat meccset játszanak csak le a huszonkilencedik fordulóból. Majd kedden az FA-negyeddöntőhöz hasonlóan újra lesz Portsmouth-Birmingham és a Bolton is pályára lép szombat után. Azonban még szerdára is marad egy bajnoki. A BL-meccsek miatt óriási nézettségre számítunk a Burnley-Stoke rangadón.
A Chelsea a kupában próbál továbblépni, így megadja az esélyt a Unitednek és az Arsenalnak, hogy beelőzzék őket. Egyikükre sem vár lehetetlen küldetés, így könnyen elképzelhető, hogy nem a londoni Kékekkel fog kezdődni szombat este a tabella.
Lapozás után az elkövetkezendő öt nap nyolc meccse.

Negyeddöntőihez érkezett az FA-kupa. A hétvége kérdése egyértelmű, melyik csapat szurkolói énekelhetik, hogy Que Sera Sera, whatever will be, will be, we're going to Wembley, Que Sera Sera.
Az állva maradt csapatok közül, csak a Reading nem a PL-ben edződik hétről-hétre, rájuk a kissé csalódott Villa vár vasárnap. A szépen meghalni készülő Pompey a Birminghamet fogadja, a Spurs a Fulhamhez látogat, míg az óriásölő Stoke a Stamford Bridge-en találkozik a Chelsea-vel. A kupa toronymagas esélyese a londoni alakulat, hiszen a gigaklubok mind-mind kihullottak a tél folyamán. Azonban ez tényleg az a sorozat, ahol minden megtörténhet. Sőt! Még annak az ellenkezője is.
A pontos menetrend a lapozás után.