Eredményszinten kiegyensúlyozott, góllövés szempontjából erős közepes, a végkifejletre nézve viszont lényeges változást nem hozó fordulón van túl a francia mezőny. Már-már monoton, de lassú tempóban gyűlnek a pontok az első hat neve mellett, a hétvége nyertese a nehézkes győzelmet arató Lille. Erding és a Boulogne egyenként rúgtak egy hármast, ezekről kiemelten értekezünk, akárcsak arról a fiatalemberről, aki az élvonalban tartja az önmagához képest újabb tragikus évet futó St-Étienne-t, illetve felidézünk két ordas pofont tíz évvel ezelőttről.
Ahogy azt már kommentben említettem, úgy mellélőttem a tippekkel, mint Lisandro López Madridban, és ez arra tanított meg, hogy minden jóslatot komolyan kell venni, még azt is, amit viccnek szántam. Erding halálpontos befejezéseivel úgy törte ripityára exklubja játékkedvét és vele az élcelődést, mint suttyó punkok a borosüveget. Hoaraunak jár egy pacsi, elvégre ő indította el a pusztítást - és az ő gólpassza is fejezte be -, meg a másodikat megácsoló Giuly-nek, továbbá a harmadiknál jeleskedő Jallet-nak. A baj annyi mindössze, hogy nem mindig kerül sorra olyan ellenfél, akit rá lehet venni, hogy bepucsítson a fővárosi közhangulat érdekében. A török pici fáziskéséssel ünnepelte századik bajnokiját elérte a tucatot - ennél többet egy korábbi évében se szerzett - és épp Lisandroval osztozik a góllövőlista dobogóján. [PSG-Sochaux 4-1]
Megnézve az utóbbi hetek gólszerzőit, nem nehéz megállapítani, hogy a Zöldeknél egy, csak egy legény van talpon, mégpedig a fiatal Riviére, aki a lassan berögzülő gól-szaltó kombónál Lyonban se adta alább. Gyakorlatilag egy cikk sem mulasztotta el megemlíteni utána, hogy Domenech is ott sasolt a Gerland-ban, de ezt a gondolatmenetet ne is folytassuk, a főnök nyilván a hazaiak válogatottjait ellenőrízte. A Riviére-gól a hajráig életben tartotta a St-Étienne sokáig valószínűtlennek tűnő esélyét a három pontra, Lisandro viszont ezúttal sokkal jobban koncentrált. Nem ez a pont tartja majd a zöldeket a vonal fölött, hanem az, hogy az erőteljes mourinhósodást mutató Galtier sokkal több teret adott csatárának, mint elődje: Riviére 2010-ben már ötödjére talált be bajnokin (plusz kettő még a kupában) és ezeken a meccseken a társaság tizenegy pontot gyűjtött. [Lyon-St-Étienne 1-1] A Jelen-Niculae párosról ismét elmondjuk, hogy remekül működik, ezúttal is volt vagy két-három gól az együttműködésben, de a lengyel karrierje egyik legnagyobb ziccerét lőtte az égbe üres kapunál - mindezt azután, hogy Oliech szünet előtt "beeső" góljára Costa reagált. Mivel Jelen elbénázta azt, amit hétközben nem, az egy ponttal mindkét gárda még tartja meglepő pozícióját, az Auxerre pedig négy nap leforgása alatt négy pontot szerzett az első kettő otthonában. [Montpellier-Auxerre 1-1]
A legkevesebb gól épp arra a meccsre jutott, ahonnan a legtöbb impulzust vártuk. A nagy feszülés csak egy pontot hozott a Bordeaux-nak, mégis felettébb értékes a Monacóban kibruszolt iksz* egy ennyire sokismeretlenes szituációban. Ugyanakkor egyedül a riválisokon múlik, hogy a hárommeccses bajnoki nyeretlenség keltette látszólagos visszaesésből nem hoznak ki többet - de ők is csak az ikszeket gyűjtik. [Monaco-Bordeaux 0-0]
*A BL-re tekintettel Chamakh és Gourcuff pihenőt kapott, a felforgatott védelem közepén pedig Fernando szerepelt Planus helyén.
A Marseille meccseit jó nézni, ahogy hömpölyög, kívánja a szemed, elöl-hátul van bőven eksön, de legtöbbször az OM jön ki elégedetten a partiból. Masszív, nehezen bontható védelme van a Toulouse-nak, csak így Gignac távolétében elég szárnyaszegettek előrejátékban és labdatartásban, bár most az OM ellen sem tehették meg, hogy nem futják ki a belüket, konkrétan a gólt (Paulo Machado meg ha akarna, se tudna kis gólt lőni) is egy ijesztő lerohanásból szerezték: úgy zuhantak át a vendégeken, mint egy kiadós hasmenés. Mindkét kapunál voltak lehetőségek, de végül akárcsak az őszi felvonás Vélodrome-ban, ez is döntetlent hozott - csak Mandanda és Pelé bravúrhegyei miatt nem lett hatgólos a meccs. [Toulouse-OM 1-1] Marseille-i győzelem esetén még tömörebbé válhatott volna az élboly, de a hat érintett közül csak a Lille nyert. Heti ellenfele, a Grenoble dolgai már ősszel rendeződtek, a becsületes focival azonban sosem adós a társaság, most is megszorongatta a lille-iek tökét - páran zokon is vették ezt -, Hazard gólja érvénytelen volt, Cesar öngólja viszont segített megtartani az északiak príma otthoni mérlegét. [Lille-Grenoble 1-0]
Pár szóban a többi kieső(jelölt)ről és a középső részekről: egy lépéssel közelebb került az émelyítő csúszdához a Le Mans is, mivel a valószínűleg utolsó menekülőkapun se találta meg a kilincset, Rémy meg - az új edző, egykori OM-középpályás Eric Roy javaslatára - odament, letörte és a képükbe nyihogott. Jön a hullám, ezek meg nem akarnak futni, hát erről nagyanyám bölcsessége jut eszembe: ide figyelj, mindenki azt kapja, amit megérdemel. [Le Mans-Nice 0-1] Legalább a Boulogne-oltást megspóroltuk, mert még a Le Mans-nál is szánnivalóbb produkciót tett az asztalra a Nancy, ahogy azt sejteni is lehetett. A Boulogne Mikulás óta vár bajnoki győzelemre és ezt három dologgal tette teljessé: 1. először rúgott hármast a ligában 2. és rögtön idegenben 3. pont akkor, amikor kiesőtársai elbuktak. Moussilou, a keret egyik leggólképesebb játékosa közel 3 éve talált utoljára a hálóba, ráadásul egy jókora darabot lőtt (videón) - mondjuk ha a hátralévő körökben bepakol vagy tíz gólt, tán az a nyolcpontos különbség is leküzdhető, ami elválasztja az újoncot a bennmaradástól. [Nancy-Boulogne 1-3]
Fölényes labdabirtokláson kívül valódi ziccert nem tudott kialakítani a házigazda a Nungesserben, a százalékos statisztika persze csalafinta lehet, hiszen a meccs kétharmadában a Rennes volt előnyben, azt pedig az idő haladtával egyre kényelmesebben tartotta. Marveaux szerezte az elsőt - egyébiránt a nyolcadikat -, Gyané volt a második, az öröm pedig közös. [Valenciennes-Rennes 0-2] Múlthét után újra egy bekk segítsége kellett a gólszerzéshez a narancssárgáknak, kellően jól volt időzítve a mozdulat, a Lens-ban már nem maradt egy fröccsnyi energia se. [Lorient-Lens 1-0]
***JÁTÉK***
Heti kérdésünk:
Kettős győzelemmel jut-e tovább a Bordeaux a BL-ben? Igen/Nem
Rendkívül időigényes kutatást igénylő, eldöntendő kérdés. A válaszokat ide legyetek kedvesek: ligue1.nst@gmail.com
*** RETRO ***
A francia klubok elég szépen teljesítenek a nemzetközi vizeken, ott, ahol napra pontosan tíz éve hasonlóan emlékezetes körülmények között semmisültek meg. Előtúrtam az archívumból két BL-meccs, két súlyos vereség jegyzőkönyvét: az egyébként sem brillírozó Bordeaux-Marseille párost összesen kilencszer (!) alázták meg. Előbbinél Laslandes és Dugarry hiánya, utóbbinál a kényszerből megfiatalított védelem szerepelt fő okként a súlyos vereséget követő nyilatkozatokban. A közösségi kedvenc Valencia Claudio López nélkül oktatott, Rómában meg Salas és Verón pótlása okozhatott gondot, egészen addig, amíg Simone Inzaghi el nem kezdte írni a történelmet, ahogy később elmondta, egyetlen lírába se mert volna fogadni, hogy ennyire beindul. Hát igen, százezrek voltak ezzel ugyanígy.
2000. márc.15. Bordeaux-Valencia 1-4 (0-1) Lescure, v.: Stuchlik.
G.: Wiltord (54.), ill. Djukics (41.), Mendieta (11-esből, 48.), Kily González (71.) Juan Sánchez (90.) P.: Szaveljics (47.)
Bordeaux: Ramé - Grenet, Szaveljics, Alicarte, Bonnissel - Ziani, Diabaté (Afanou, 50.), Pavón, Micoud (Rouviére, 77.) - Feindouno (Colucci, 62.), Wiltord. E.: Elie Baup.Valencia: Canizares - Angloma, Djukics, Pellegrino, Carboni - Mendieta (Björklund, 56.) Farinós, Gerard, Kily González (Óscar, 85.) - Ilie (Angulo, 72.), Juan Sánchez. E.: Héctor Cúper.
2000.márc.14. Lazio-OM 5-1 (3-0) Olimpico, v.: Frisk.
G.: S. Inzaghi (17., 37., 38., 71.), Boksics (82.), ill. J. Leroy (50.)
Lazio: Marchegiani - Negro, Nesta, Mihajlovics (Couto, 51.), Pancaro (Gottardi, 74.) - Sergio Conceicao, Simeone, Sztankovics (Sensini, 68.), Nedved - S. Inzaghi, Boksics. E.: Sven-Göran Eriksson.OM: Porato - Fischer (Bakayoko, 46.), Luccin, Abardonado, L. Martin (R. Martini, 46.) - Brando, Dalmat, J. Leroy, De La Pena - Pires, Pouget (Moses, 61.) E.: Bernard Casoni.
Utolsó kommentek