Újra élvonalba álltak, akik már régen megmondták, hogy ez már nem az a Barca, viszont ez a Real Madrid az a Real Madrid lehet. A sok szakértés és a meg nem kerülhető tények mellett, több kérdés merült fel bennünk annak kapcsán, hogy mi is történik valójában a 25. fordulót követően, amikor a Real átvette a vezetést a tabellán a katalánok előtt. Nem szeretnénk elhamarkodottan pálcát törni a kiesőjelöltek fölött, de erre a fertályra is kitérünk. Utolsó harmadához érkezett a La Liga idei kiírása, és e számszaki törésvonal mentén megpróbáljuk kitalálni, hogy kinek mire lehet még esélye, és mire nem. Tovább után jönnek legfontosabb gondolataink a hétvégi fordulóval kapcsolatban.

A párharc és a lélektana

A tények azt mutatják, hogy a Real Madrid és a Barcelona egyaránt kiemelkedő szezont fut. A 20 illetve 19 megnyert meccs semmi kívánnivalót nem hagy maga után. A rúgott gólok átlaga jóval kettő fölött, míg a kapott góloké stabilan egy alatt van. Messi vezeti a góllövőlistát, míg Higuain és C.Ronaldo jelentős számú meccskihagyással is, együtt 30 gólnál jár. Akkor miről beszélünk? Valamelyiknek elsőnek kell lenni, míg a másik értelemszerűen második lesz. Az alcímben említett lélektant nem arra értjük, amire hajlamosak ráirányítani a figyelmünket, történetesen, hogy a Real Madrid átvette a vezetést és ez majd megdobja az önbizalmukat, míg a Barcelona úgy érzi, hogy most már neki kell futnia az eredmény után, és erőlködve lépést tartani az ősi riválissal. Feltételezzük, hogy ezek a játékosok, edzők túl vannak azon a szinten, hogy ez határozza meg a mindennapi felkészülésüket. Egészen biztosan van most lélektani helyzet, de ez nem más, mint annak a kérdésnek a csapaton belüli megoldása, hogy a szezon előtt elképzelt és azóta inkább többé mint kevésbé végre is hajtott taktikából, mi az az elem a Real esetében, ami felhajtó erőt, és mi az a Barcánál, ami visszaesést jelent.

És most a taktika

Taktikán most nem azt értjük, amit már sokan sok helyen leírtak, hogy ki milyen irányba vezeti a labdát általában, mi a pontosan rajzolható menete a támadásoknak, hanem azt, hogy a megismert alapjátékból kiinduló egyedi elemek előre vagy hátra mozdítják a csapat szekerét. Igenis mindkét csapatnak van alapjátéka. A Barcáé egyértelmű, azt mindenki el tudja mesélni lépésről-lépésre. A Realnál viszont nem ilyen egyszerű a helyzet. Az alapjátékban főleg páros és egyéni megoldásokra épülő változatok vannak. Támadásban egyre többször látjuk például megjelenni azt az elemet, hogy a befelé húzó C.Ronaldo mögött hagyott térbe érkezik Marcelo sprintben, és rögtön két lehetőség adódik. A kapuralövés mellett az is, hogy leteszi a balszélre és beadás lesz belőle. Másik hasonló dolog, hogy C. és Kaká mozgása által az ellenfél védelme is kénytelen gyakrabban kinyílni, így az erre kiválóan alkalmas Higuainnak nem azzal kell foglalkozni, hogy kilépjen oldalra labdákért, vagy a kapunak háttal állva próbálkozzon, hanem azzal, hogy megtalálja a réseket és szinte azonnal helyzetbe kerülhessen. Több gól is született így mostanában. Guardiola esetében nem forrott ki a minden meccsen ugyanolyan szinten kivitelezhető megoldás, illetve Ibrahimoviccsal kevésbé lehet jól eljátszani amit szeretne, míg Pellegrininél most éppen olyan fázis van, hogy sülnek azok a dolgok amiket támadásban a csapat erősségének lehet tekinteni.

Együtt a kettő, a forma

A Realnál azt eredményezi, hogy hangsúlyozottan a spanyol bajnokság szintjén, mostanra nem a gyengeségekről, hanem az erősségekről tudunk beszélni, és ezt a játékosok is érzik. A Barcelonánál pedig pont fordítva. Az Almeria elleni meccset 2-2 és a kiállítás után is megnyerhették volna, de a jelenlegi egy-két hiányzó elem (a valóban éles befejező csatár és a bal szél aktivitása) miatt több feladat hárul a többi erősségre, Messi és Alves oldalára. Arányaiban ez így szűkebb teret ad és több hibázásra készteti a belső középpályásokat is. Így a pályán tartózkodó játékosokon most az a nyomás van, hogy a kevesebb éles fegyvert kell pontosabban alkalmazni. Ezt nevezzük annak, hogy a Real jelenleg jobb formában van, a Barca pedig magához képest rosszabban. (Real Madrid-Sevilla 3-2, Almeria-Barcelona 2-2)

A nemzetközi porondról pedig itt és most csak annyit, hogy a játékosok nyilatkozatai alapján, mind a Stuttgart mind a Lyon elleni összecsapás azért tűnt nehezebbnek, mert sokkal fizikálisabb ütközetről volt szó. Ettől még mindkét esetben jobb a spanyol csapat elvileg, csak máshogy küzdő ellenfél ellen kell megszerezni a lépésnyi előnyöket, vagy produkálni a támadóharmadban történő, szinte állandó labdatartást.

A válasz 42

Ennyi pontot kellene elvileg elérnie azon gárdáknak, amelyek nem szeretnének kiesni a spanyol bajnokságból, mert a statisztikák szerint ennyivel nem szoktak kiesni a csapatok. Ha azt az adatot vesszük, hogy a jelenleg hátul álló hármas (Valladolid, Tenerife, Xerez) ennek a felét sem szerezte még meg a bajnokság kétharmadánál, akkor kijelenthetjük, hogy nem nagyon van visszaút a számukra. Tekintve, hogy a bajnokság folyamán egyik csapat sem tudott még felmutatni egymás után két sikert, annak ellenére sem, hogy edzőt már mindhárman váltottak, nem látjuk annak lehetőségét, hogy a hátralévő fordulókban, bármelyikük öt-hat győzelmet szerezzen, ami biztosan elég lenne a bennmaradáshoz. A Xerez meglepő módon elkapta a Malagát idegenben (Malaga-Xerez 2-4), de ők már régen kiszálltak a küzdelemből.

Az európai kupákért

Aki látta a Valencia Racing Santander elleni mérkőzését alátámaszthatja, hogy a fentiekhez kapcsolódó forma és előnyök kihasználása tekintetében a Valencia mély ponton van. Ez az ő esetükben azért változhat, mert egyrészt szokott, másrészt meg, mert Villa, Silva és Banega kell hozzá, a többiek egy-két meccstől eltekintve, mindegy mit csinálnak egy-egy gyengébb ellenfél ellen. A gyenge formát a sok hiányzó mellett, az támasztja alá leginkább, hogy egy szintén rossz passzban lévő ellenfél tudott föléjük kerekedni. (Valencia-Racing 0-0) A Sevilla ezt a szezont már beáldozta, továbbra is áll az a tézisünk, hogy a mögöttük lévő csapatok többet fognak hibázni, még így is, hogy Manolo gárdája állandóan változik, és nem látjuk a kialakult csapatot.
A Mallorca újfent simán nyert hazai pályán (Mallorca-Sporting Gijón 3-0) ugyanakkor a hazai meccsei közül hátra van még az Atlético, a Barcelona, a Valencia és a Real Madrid elleni is, így a Depor és a Bilbao is megelőzheti Manzanóékat, ami természetesen egyáltalán nem probléma, csak erre kell számítaniuk. A Depor átlagos csapatán egy-egy friss tavaszi szellő is lendíthet annyit, hogy megszerezze az 5-6. helyek valamelyikét. Ez a szellő a hétvégén Guardado volt a Tenerife ellen. Ők csak mögöttük álló ellenfeleket fogadnak már hazai pályán, leszámítva a Mallorcát. (Depor-Tenerife 3-1)
A Bilbao Toquero duplájával verte a hétvégén a Valladolidot (Bilbao-Valladolid 2-0) és visszakapcsolódott az európai helyekért folytatott küzdelembe, ami ha a baszkok keretét, lehetőségeit viszonylag állandónak tekintjük a spanyol csapatok között, akkor nem túl jó jel. Kellene lenni még pár csapatnak, amely megelőzi vagy a képviselt minőség, vagy extra egyéni teljesítmények vagy esetleg jelentős edzői szerepvállalás eredményeképpen.

A többiek

Látjuk, hogy az Atlético Madridnak külön bajnokságban kellene szerepelni, amelyben csak az általuk fontosnak tartott meccsek eredményeit foglalják táblázatba, ugyanis nem az a baj, hogy nem vernek meg egy feltámadóban lévő Zaragozát, hanem az, hogy hogyan nem. Unásig ismételtük már lagymatag mivoltukat, úgyhogy ezt most hanyagolnánk, de az most már nagyon valószínű, hogy ebből maximum kupagyőzelem lehet. A Villarreal dettó, és a hétvégi ellenfelének az Espanyolnak is csak az a szerencséje, hogy a többiek sem jók most. Az Osasuna és a Getafe gól nélküli döntetlent játszott egymással, ami egyiknek sem rossz, de nem is jó semmire. (Zaragoza-Atlético Madrid 1-1, Espanyol-Villarreal 0-0, Osasuna-Getafe 0-0)

Akikben látunk fantáziát jelenleg az az Almeria és a Zaragoza. Előbbiek a tócsás Negredo gólt leszámítva Karácsony előtt kaptak ki utoljára és esetükben nem tudunk másra gondolni a siker okaként, mint az edzőváltásra. Lillo színrelépésével megváltozott a piros-fehérek hozzáállása. Azon meccseiken, amelyeken hasonló szintű ellenfelekkel kerülnek szembe, megpróbálják jobban uralni a játékot és kevésbé átadni a teret. Ennek eredményeképpen hatból 4 csapat ellen jobb eredmény értek el, mint az őszi első hat meccsükön. És tekintve, hogy jelentős különbség nem mutatkozott eleinte hazai és idegenbeli teljesítményük között, ez az adat fejlődésüket mutatja.

A forduló meccseinek összefoglalói egy helyen

Táblázat és góllövőlista