Történhetett volna egy csomó minden a rangadók játéknapján, ehelyett igazából semmi nem történt. A semmi tökéletesen leírja a Roma-Milan-t, és bár szintén 0-0 lett a forduló egy másik rangadója, az Inter-Genoa azért egy klasszissal jobb meccs volt. Rangadót nyert a Juventus, de ennek nagyon komoly hiba lenne igazi jelentőséget tulajdonítani, mert nincs neki, a Palermo azonnal vissza is előzte a torinóiakat a 4. BL-helyen. Újra jön a Samp is, amely a Lazio leverése után már csak egy egységre van a Juvétól, a rómaiak pedig a legrosszabb bennmaradó posztján egyensúlyoznak. Van egy olyan érzésünk, hogy a tabella eleje, és a vége már nem változik jelentősen, a célszalag és a csapóajtó is ilyen sorrendben ereszti át a csapatokat. Csak a Juve odaér a BL-re.
Sajátos emésztési, és kiválasztási problémák miatt úgy éreztem magam szombaton, mint Poulsen megmihálylott alsónadrágja az Albinoleffe elleni hosszabbításos kupameccsen, és óriásit kellett csalódnom, amikor azt vártam, hogy az aznapra rendelt olasz futballfieszta majd enyhít a kínjaimon.
Manninger előbb megmutatta, hogy miért védhet a Juventusban, majd azt is, hogy miért csak második számú kapus. Ekkor már túl voltunk Diego lesgyanús (szerintem onside, de nem számítok véleményileg) gólján, az olasz kommentek között fennálló állapotokra jellemző, hogy senki nem jegyezte meg, milyen pofátlanul köcsög cselt engedett meg magának a világ egyik legjobb kapusával szemben. A legvitatottabb jelenet mégsem ez volt, hanem Manninger második katasztrofális kirohanása, az osztráktól annyira megijedt Chiellini, hogy átölelte Keirrisont, akinek a hátvéd ölelésétől minden erő kiszaladt a lábából, és összeesett, mint a vizes bukta a réztepsiben. Ezen a napon ez volt az első alkalom, hogy elvigyorodtam. (Fiorentina-Juventus 1-2)
És a borzalmaknak még nem volt vége: a Roma-Milan legjobb részei azok voltak, amikor a mérges macskát kergettem a retyón, a meccs felénél vettem észre, hogy felüdülés otthagyni az egészet a francba néhány percre. Ahogy a kommentek között is jeleztem, Brera szerint a tökéletes meccs 0-0-ra végződik, de biztosan nem erre gondolt. Még talán a Milan közelebb állt a győzelemhez, amit csak azért érdemes megjegyezni, mert így újra rámutathatunk arra, miféle edző Ranieri. Kicsiket lehet nyerni vele, de bankot csak az robbant, aki kockáztat. (Roma-Milan 0-0)
Az Inter, ne szépítsük, elszórt két pontot a Genoa ellen, mégsem akar elolvadni az előny. Pedig most még az az előnyük is megvolt, hogy tudták: ha nyernek a Rossoblu ellen, újra leszakíthatják magukról a mezőnyt. Az Inter kisebb völgyben van egyébként, de nincs, aki kihasználja, mert nem is hiszi el magáról senki, hogy meg tudná tenni. Balotelli, ezt egyre biztosabban érezzük, a legnagyobb türhő, aki valaha futballpályára tette a csámpás bütykeit. (Inter-Genoa 0-0)
A Palermo a Livorno legyűrésével (1-0) újra a 4. helyen termett, és még kitart a remény egy darabig, hogy a csutkaszar Juventus odaszerencsétlenkedi a jövő évi BL-szereplést a rózsaszíneknek. De aztán úgysem. A Napoli már bele is kezdett abba, amibe a Palermo fog nemsokára, és gyorsan ki is kapott Bolognában (2-1), ahol az egykori nápolyi hős, Zalazseta kezelte a körfűrészt. Az összefoglaló alapján pörgős kis meccs volt. A Bariban a következő büntetőt már muszáj lesz Komanra bízni (megint kihagytak egyet), amihez persze nem árt, ha a pályán van a magyar támadó. A Chievót azért nélküle is megborították (1-0).
A Samp a vártnál nehezebben gyűrte le a Laziót (2-1), a Siena nem tudta megverni a Parmát (1-1), és a Cagliari sem a Cataniát (2-2). Az Udinese-Atalantán meg telibe találtunk a jóslatunkkal: szót sem róla! (0-0).
Utolsó kommentek