A Liverpool és a Chelsea háza táját kivéve mindenki a manchesteri derbire készül. Egyrészt a mücheni katasztrófa évfordulóját követő első United-meccs lesz a mai, másrészt ugye a derby az a derby... Ha ez még mind nem lenne elég, akkor is égnénk a kíváncsiságtól, hogy vajon sikerül-e a Unitednek visszaadni a medvepuszit, amit a City of Manchester stadionban kaptak még az ősszel.

A vasárnap két szupermeccsel csábítgat minket a tévé elé a Premier League, hát nem fogunk ellenállni. Őszintén szólva egy Fulham-Derbyt is szívesebben nézünk a Super Bowlnál, tehát annyira nem is kell fűzni bennünket - a Chelsea-Liverpoolt és a manchesteri derbyt  nem hagynánk ki semmi pénzért. (Na jó, őszintén szólva azért lenne olyan összeg...) Mivel két ilyen mérkőzés nehezebben fér meg egy posztban, mint egy stadionban, a United-Cityről holnap bővebben olvashattok, a jóslatok közül azért persze nem hagytuk ki ezt a meccset sem. Mit várunk a fordulótól? Elsősorban sokkal több gólt, mint amennyi az utóbbi hetekben esett.

Chelsea-Liverpool:
Évek óta az első Chelsea-Liverpool bajnoki a Special One nélkül, jó ideje az első komoly Liverpool-meccs Fernando Torres nélkül, és persze a Kékek csalódott ghánai bronzhuszárai is hiányoznak majd. A körülmények akár azt is sejtethetnék, hogy az utóbbi idők a többnyire küszködős, gólszegény meccseit, türelmünket próbára tevő döntetlenjeit elfelejthetjük a vasárnapi Chelsea-Liverpool előtt, viszont a Vörösök kispadján továbbra is Rafa Benítez trónol, ettől pedig az egyszeri jós és gömbje is visszatér a földre még azelőtt, hogy a képzelete hipp-hopp szárnyalni kezdene.

Az egyik legutálatosabb dolog a fociban világon, amikor az egyik játékos sérülést színlelve fetreng a pályán. Azt sem szeretjük, ha valaki az ellene elkövetett szabálytalanságot próbálja imitálni, de ennél is szörnyűbb az, amikor az időhúzás miatt percenként be kell rendelni az orvosi stábot és a sérült játékos hihetetlen fájdalommal az arcán lebattyog a pályáról, hogy tíz másodperccel később két kézzel jelentkezzen játékra. Általában a fontos és nagy téttel bíró összecsapások sajátja a szimulálás ilyenfajta megnyilvánulása, és már vannak nemzetek, amelyek tökélyre fejlesztették ezt. Kamerun és Egyiptom nem tartozik ezek közé az országok közé, de ettől függetlenül éltek a fegyverrel, aminek következtében bár mindkét elődöntő 95 percig tartott, valójában a nyolcvanadikban le lehetett volna fújni őket. Addigra az érdemi dolgok eldőltek és nekünk maradt a fetrengés látványa. Meglepetésre a két legnagyobb esélyes sem jutott döntőbe, miközben a helyzetkihasználásban jeleskedő, és igazi kapusokkal rendelkező Kamerun és Egyiptom szállhat harcba az Afrika kupáért. Hogy ez miként alakult így? Tovább után részletek:

Van egy olyan megérzésünk, hogy ebben a fordulóban az Inter akkor sem kap tizenegyest, ha a hátvédek segédeszközöket is segítségül hívva Cruz kitépett lábával akasztják Ibrahimovicsot a büntetőterületen belül, ugyanakkor azt is gondoljuk, hogy kiállítani sem fognak senkit tőlük, még akkor sem, ha Materazzi dalba foglalja a bíró komplett családfáját. Mi ennek örülünk, hiszen nem gyerek módon unjuk már a kommentek között folyó vitát, inkább azt szeretnénk, ha újra a játék lenne a téma és ehhez ez a forduló tökéletesen megfelel. A Juve nehéz túrája mellett a Milan a Sienát fogadja (csatárok híján Kakával a karácsonyfa tetején), az Inter Szicíliába látogat, a Fiorentina Bergamóba utazik, így a nagyon közül egyedül a Roma dolga ígérkezik könnyűnek (ők a Regginát fogadják). A derékhad is nagy összecsapásra készül, a középmezőny elején feszítő Sampdoria fogadja a vele helyet cserélni vágyó Napolit, a legutóbb idegenben parádézó Torino pedig a reménytelenül szar Palermo ellen bizonyíthat – mert lenne mit! Hajtás után belenézünk az üveggömbbe.

A csapatok nagyobbik része ázottan fejezte be az előző fordulót, amelyben a király verhetetlen mivoltára cáfolt rá az újonc Almería, így mutatva példát a Real Madrid árnyékában bukdácsoló bajnoki mezőnynek. A mostani fordulóban derül ki, hogy az andalúz kiscsapat tette ragadós lesz-e, azonban a listavezető mostani ellenfelére tekintve, erre nem sok esély kínálkozik. Ugyanakkor a hátránya csökkentése miatt örömmámorban úszó Barcelona Sevillába készül, és bár tudjuk, hogy a katalánok mindenhol győzni szeretnének, valószínűleg kellemetlen élményekkel gazdagabban érkeznek majd haza. A dobogóért harcoló három klub közül a legjobb helyzetben lévő Espanyol erősítheti meg pozícióját, míg a Villarreal és az Atlético is idegenben próbálja meg tartani a lépést. Ronald Koeman a valenciai szurkolók előtt vizsgázik, míg a Deportivo a végletek csapatává válhat. Hátul megy a lökdösődés, de előreláthatólag nem változik a sorrend. Esni fog 26 gól és az Eb felkészülés jegyében elkezdtük figyelni a Plasil játékát. Tovább után részletek:

Egy barátommal ki szeretnénk adni az angol Book of lists-széria szellemesen elnevezett, Football című darabját, amit Stephen Foster fociíró szerkesztett. A könyv - maga a tökéletes vonat-vécé-lustadélután-olvasmány - pont az, amit a sorozatcím igér: vicces/érdekes/meghökkentő focitémájú toplisták. Tudta-e Ön, hogy a legendás kameruni kapust, Thomas N'Konót 2002-ben a pálya szélén tartóztatták le mali rendőrök a Mali elleni meccs előtt, azzal a váddal, hogy rontást küldött a pályára? És hogy az Afrikai Labdarúgó Szövetség ezért egy évre el is tiltotta a válogatott kapusedzőjét? No és az angol játékos, aki szintén egy évet kapott, amiért edzésen banánt dugott a csapattársa fenekébe? A főként brit focisztorikra alapozó könyv magyar verziójába szeretnénk beleszerkeszteni a hazai futballfolklór legjavát,a legkövérebb játékosoktól a legrészegebb edzőkön át a legjobb pályaszéli zsíroskenyerekig. Az angol kiadáshoz hasonlóan itt is az lesz a gyakorlat, hogy a legjobb listatémákat, sztorikat, vagy akár saját toplistákat beküldő focirajongók beválogatott cuccai a saját nevük alatt jelennek meg. Vagyis irány az örökkévalóság! (Folytatás az ugrás után.)

Barátságos meccseket játszott Európa. Pályára lépett szinte az összes EB-résztvevő, néhányan egymás ellen, mások a csalódottak közül választottak maguknak ellenfelet – némelyek nem olyan marha okosan. A két rendező egyaránt kikapott, de a különbség ég és föld a két gyufa között, hiszen míg a svájciak jelentősen megnehezítették a játékukat még igencsak keresgélő angolok dolgát, a labancokat majdani csoportellenfelüktől, a német válogatottól szenvedtek cseppet sem meglepő vereséget. A gigászok közül az olaszok és a hollandok mosolya lehet szélesebb az átlagnál, örülhetnek a spanyolok is, hiszen megverték a franciákat, de róluk tudjuk, hogy inkább magukat a versenyeket szeretik elrontani, a kijutással soha nincs gondjuk. Furcsa mezekbe bújtatott csapatok szolgálnak külön érdekességgel hajtás után.

A futball világnyelv. Faktum.
Egy arcpirító bőr után ugyanaz a gonosz kacaj szakad fel a dagesztáni birkalegelőn, mint a kolumbiai kokacserjék tövében, még akkor is, ha magát a cselt máshogy nevezi az angol, mint a francia, sőt, a német és az osztrák is. És, kérem szépen, ha már a futball politikai, gazdasági és vallási vonatkozásairól szót ejtettünk, akkor miért hagynánk ki éppen az egyik legfontosabbat, magát a futball-nyelvet? Ez ugyanis létezik, pont úgy, ahogy az ívhegesztőknek és a génsebészeknek, a focinak is megvan a maga nyelvezete. Gondoljunk csak bele, mennyit ért mondjuk egy kínai gyorsbüfés abból, hogy egy bringa után kiosztott egy bőrt, aztán egy esernyő után bekiflizte a kockába, a center meg a vinklibe ollózta. (Ugye mindenkinek megvan a DVD játékos?) annak ellenére, hogy flottul mondja az arcodba, hogy enhén cípősz, hatszá’hú. Labdarúgás-nyelvészet következik tehát alapfokon, melynek során bepillantunk a különböző nyelvek foci-zsargonjának mókásabb szemelvényeibe (mely egyben néhol futballtörténeti visszatekintést is jelent majd), végül megállapítjuk, hogy Füst Milánnak természetesen megint igaza volt. Mindez hajtás után.

Jó estét, bátor szökelléssel elindult a Hajrá Svájc blog, ami az EB-ig hátralévő időben vidám, ütőképes, kemény, sárga, lyukacsos maggá próbálja összegyúrni a magyarul beszélő svájci drukkereket. Hogy miért érdemes Svájcnak drukkolni? Csapatunk hülye nevekben verhetetlen, gondoljatok csak Gygaxra, védelme ugyebár hagyományosan reteszszerű, középpályánk álomszerűen szövöget Tranquillo "Alpesi Szörfös" Barnettával az élen, elől meg a gay ikon Balise N'Kufo szórja szét a pudingvédőket. Első akciónk az iménti Anglia-Svájc online közvetítése volt. Aki kedvet érez, csatlakozzon iziben a Fondüsök hülye kiejtéssel vigadó táborához!

Már nem babra, hanem elődöntőre megy a játék, így mindenki valós súlyával érzi a kiesés esélye által generált pluszterhet. Nem lehet hibázni, mert minden apró vétség az álmok végét jelentheti. Ez kétségkívül nehéz lehet minden pályára lépő játékos számára, de szerencsére az afrikai foci elérte azt a szintet, hogy aki nem tudja feldolgozni a ki-ki meccsekkel járó többletterhet, annak nincs helye a legjobb négy között. Ghána majdnem belebukott az első komolyabb összecsapásába, de a vártnál nehezebben boldogult Elefántcsontpart is, habár végül simán győzött az elefántok csatájában. Allah és Manucho párbaját - egyelőre még - előbbi nyerte, de két év múlva már nem lesz ez ilyen egyértelmű. A leghosszabb ideig Tunézia és Kamerun gyűrte egymást, de nem biztos, hogy megérte a továbbjutásba fektetett idő. Afrikában nagyon meleg van és rájöttünk, hogy szeretjük Angolát. Tovább után részletek:

Ez volt a Manchester United második aranycsapata. Az első 1908-ban és 1911-ben bajnoki címet nyert, 1909-ben elhódította az FA-kupát. Aztán a világháborút követően Matt Busby került a United élére. 1952-ben, ’56-ban és ’57-ben is bajnoki címet nyertek, miközben 1957-ben a BEK elődöntőjében a Real Madrid búcsúztatta őket, az FA-kupa fináléjában pedig, az Aston Villától kaptak ki. 1958. január 14-én a BEK negyeddöntőjében Bobby Charlton és Eddie Colman, valamint Lazar Tasics góljaival 2-1-re verték a jugoszláv Crvena zvezda csapatát, majd jött február 5-én a visszavágó. Az azt követő napokat sosem felejti el sem a manchesteri, sem pedig a világ futballszerető közönsége. Nyolc futballista sosem tért vissza arról az útról. Rájuk emlékezünk ma…

„Véget ért hát a böjt hat hete, ami akár hét szűk esztendő is lehetne”- köszöntötte pénteken este Léderer Ákos a Hansa Rostock-Bayern München meccs nézőit, hogy aztán megadja az alaphangulatát az egész hétvégének, amit csupán egyetlen egy kétségbeesett, fejet falbaverős, az asztalt két marokkal csapkodós, szobaközepén toporgós felkiáltással foglalhatnék össze: másik kommentátort akarok!

A Bundesliga 18. fordulója persze inkább lesz emlékezetes az új igazolások sikeres debütálásáról, mint a szpíker kifejezésbeli problémáiról. Elég csak Martin Fenin triplájára gondolni a Frankfurt színeiben a Hertha ellen, vagy Mihal Papadopulosra, aki révén már negyed óra után vezetést szerzett a Cottbus a Leverkusen ellen. Na de ne szaladjunk előre, mindent csak szépen sorjában.

Egy Afrika kupával és a Super Bowllal nehezített hétvégén és fordulón vagyunk túl, amely során megtörtént az, amit leeső állal és tágra nyílt szemmel kommentált minden sporttal foglalkozó újságíró. Álljunk meg egy pillanatra. Üljünk le, vagy kapaszkodjunk valamibe erősen, és csak akkor olvassuk tovább: kikapott a Real Madrid. Pedig nincs ebben semmi misztikus, mert nem lehet végigmenni egy bajnokságon hibátlanul. Így aztán természetes volt, hogy pontokat kell veszíteniük. Az Almería pont alkalmas volt a királyi gárda hóhérának szerepére. Ennek megfelelően szagot kaphattak az üldözők, de közülük csak a két katalán gárda brusztolt ki három-három pontot, így csökkentve jelentősen a hátrányukat. Az Atlético Madrid mentette meg a fővárosi csapatokat a szégyentől, de az egy pont így is a csalódás kategóriába tartozik. A Villarreal és a Mallorca közösen pihente ki a kupa fáradalmait, míg a Racing Santander a Levante ellen vezetett le. Esett 17 gól, de az eső bizonyult a legmeghatározóbb tényezőnek sok helyen. Tovább után részletek.

Ez itt egy Robur. Csúnya, büdös és lassú. Nem arra született, hogy versenyeket döntsön el, inkább útkaparó munkások és emésztőgödör-ásó különítmények szállítmányozására tervezték. Aztán a hétvégén a Robur (mert ha lendületbe jön, akkor visz mindent) úgy elgázolta az útjába kerülő farkascsordát, hogy azok köpni-nyelni nem tudtak, ezzel pedig nagyon könnyen lehet, hogy a 4-3-2 felálláshoz makacsul ragaszkodó Inter fejére helyezték az egyébként is őket illető koronát. Hogy az Inter sem meggyőző újabban? Kit érdekel, ha még így is nyernek!? A kihívók – ha még beszélhetünk ilyenekről – közül a Juve hazai pályán nem bírt a tökutolsó Cagliarival, a Fiorentina pedig igen jó meccsen otthon kapott ki a Milantól.
Volt néhány bolond eredmény, rengeteg büntető (közülük néhány bizony ki is maradt) és elég sok gól, így unalmasnak semmiképpen nem nevezhetjük a Serie A 21. fordulóját.  Hajtás után adunk vitatémát a hétre.

Ez az eheti tanulmányok helye, a sokszor három dolog újabb gyűjteménye.

1. Rob Stylesnak, a Liverpool-Chelsea játékvezetőjének tényleg lelkiismeretfurdalása volt a azóta, mióta befújta azt a tizenegyest. (A Pool-Sunderland meccsen azért könnyített egy kicsit a lelkén)

2.  Valami kell, hogy  legyen a Fratton Park levegőjében. A jelenlegi legjobb öt csapat közül idén egyik sem tudott ott nyerni a házigazda Portsmouth ellen, a 2006/07-es szezon első öt helyezettje közül is csak a Chelseanek sikerült.

3. Az Aston Villa támadói Ashley Young nélkül gyámoltalan árvák.

Éppen a fejemet törtem, miként lehet ezt a három dolgot valamiképp érdekesebbé tenni, így ha bárkinek ötlete van, mailben jelzze, értékelni fogjuk a jó megoldásokat, váratlan cseleket. Ha már hetente támadtunk benneteket ezzel, kontrázzatok nyugodtan!

Az eheti téma keresgélése közben egy érdekes adatra bukkantunk az évkkönyvek lapozgatása közben. Az eddig sem volt kérdés, hogy világ több helyén előfordult már, hogy egy nemzeti kupasorozatban, egy kiscsapat remek teljesítményt nyújt, tán a döntőig menetel. Arra viszont már ritkán, hogy egymást követő két évben a korszak legnagyobb klubjait leckézteti meg, ráadásul ez egyiket kétszer is. A Brighton and Hove Albion erre a bravúrra volt képes. Ismerkedjünk meg a klubbal és idézzük fel a 24 évvel ezelőtt történteket. 1984. január 29-én történt.

Csonka fordulóval startolunk, az Arsenal éppen végzett a Manchester Cityvel a City otthonában, de úgy gondoltuk, azért tipp nélkül mégsem hétvége a hétvége..

Birmingham City-Derby County:
Otthon illene hoznia ezt a meccset a Birminghamnek, de a kissé felfrissült Jewell-csapat meg fogja nehezíteni a dolgukat.. Biztosak vagyunk abban, hogy a Derby kidolgoz majd két-három helyzetet, de gólt nem fog rúgni.. Nincs egy héten belül kétszer akkora szerencséjük, mint a Manchester City ellen volt..
1-0

Kialakult a legjobb négy mezőnye a spanyol kupában. A Barcelona a Valencia, míg a Getafe a Racing Santender ellen próbálja elérni, hogy a tavalyi elődöntőikhez hasonló, izgalmas és színvonalas párharcban dönthessék el a kupa sorsát. Ez azért is fontos, mert mindössze olvasóink csekély hányada érzi úgy, hogy a bajnokságban nem a Real Madrid nyer. Mi sem gondoljuk ezt, viszont bízunk benne, talán most méltó ellenfélre akad a listavezető Almeríában. A Barcelona az Osasunán veri le az őt ért sérelmeket, miközben az Atlético és a Villarreal a hétközi kudarcokért kárpótolja szurkolóit a fordulóban, amely egy sor izgalmasnak ígérkező találkozó reményével kecsegtet minket. Esni fog 31 gól és megtudjuk Mali három ékköve miként tette túl magát az Afrika kupából történő kiesésükön.

Tudom, ne is mondjátok, Olyan vagyok, mint a hosszútávfutó, aki akkor ér célba a New York maratonon, amikor az első helyezett már rég hazarepült Rabatba. De azért legyen kerek a világ...  

Ha hihetünk Wengernek, Alex Ferguson Eric Cantona után(?) valószínűleg Carlos Quierozzal csinálta a legjobb vásárt életében. Sir Alex és portugál segédjének kapcsolata az, ami megalapozta a United és a Sporting Lisszabon  szorosabb viszonyát, és megakadályozta Wengert abban, hogy C. Ronaldót az Ágyúsokhoz vigye, még a United előtt. Wenger szerint legalábbis ez a helyzet, és mi hiszünk neki - őszintén szólva azt is készséggel megvennénk, hogy külön dossziéja van a 2-5 éves tehetségekről, és megfigyelőket küld a bölcsődékbe, játékboltokba. Láthatjuk hát, milyen apróságokon múlnak néha az erőviszonyok...  A Ronaldo nélküli Arsenal jelenleg a második, a Ronaldóval felálló United első, a különbség pedig egyelőre nem több, mint a szoborhajú portugál. That Boy Ronaldo újabb két elképesztő góllal ostromolja az 1/1-es gólátlagot, februárban! Félelmetes.. Nem úgy a Liverpool, amely már a hetedik, és tudva, hogy az utolsó nyolc fordulóban a Tottenham és a jelenlegi TOP8 öt tagja is ellenfelük lesz, a negyedik helyet is nehezen kaparják majd ki maguknak - feltéve, ha nem történik gyökeres változás a csapatnál, Megmondjuk a tutit, a receptoraink nem érzékelnek semmi ilyesmit. Az igazi nagycsapatok és követői közötti különbséget jól körvonalazta ez a forduló. A Pool kikapott a Manchester City, az Everton és az Aston Villa is döntetlent játszott, míg a három komoly pályázó simán behúzta betevő három pontját.  Épp ez a különbség a bajnokjelöltek és az üldözők között.

Megint csavarunk egy kicsit a dolgon. Nem csak a topligás bajnokságokból és nem annyi meccset válogattunk ki, hanem ezúttal mindössze hat találkozó esélyeseire hívjuk fel a figyelmet. Nagyobb figyelmet szentelünk az idei évad történéseinek és kevesebbet foglalkozunk a múlttal, ami azért véleményünk szerint szerves része egy statisztikai esély megítélésének, mégis eképp döntöttünk.

Fiorentina-Milan?! ManCity – Arsenal??! Ugyan kérem. Tűzzel-vassal, lőporszaggal érkezik a Bundesliga, már pénteken tömör gyönyörre van kilátás, hiszen itt a Rostock – FC Bayern futballmámor. Megnézzük jól, mit ér az öreg Sagnol fogadkozása, miszerint a tavasz összes bajnokiját meg kell nyernünk. Ja, és Free Tibet, bár ezt csak mi tesszük hozzá gondolatban. Husztiéknak remek alkalmuk lesz bizonyítani a Nordbank Arenában, hogy a szezon legnagyobb égése csak múló elmebaj volt (5 azaz ÖT szőrme a Cottbustól), mialatt Hajnalék a playmate kategóriába tartozó Nürnberggel dévajkodnak, és nem utolsó sorban azt is megtudhatjuk, hogy milyen hatással van a sváb szervezetre, ha hirtelen felindulásból nagyobb dózis kén-tetroxid (SO4, hehe) kerül lenyomásra a torkukon. Minden idők legnagyobb pénzköltését mutatták be a csapatok, ez a gyakorlatban 48M ajró eltapsolását jelenti. Németországban is erősödnek a hangok, mármint hogy engedélyezzék a Dollár Papák bevonulását a ligába, melynek ugye az az akadálya, hogy a jelenlegi szabályzás szerint a klubok 51%-a saját tulajdonban kell, hogy legyen. Ladies and Gentlemen – start your engine, let’s get ready to rumble, meg ilyenek.

A gólparádét hozó hétközi kupaforduló után az élmezőny rajtaüt a kiesőjelölteken a Serie A 21. fordulójában. Többen is nemes bosszúra készülnek a második forduló visszavágójának apropóján, amire leginkább az akkor méreteset bucskázó Udinesének lenne oka. Lesz rangadó is, amiről bővebben is kifejtjük az üveggömbben látott eredmény kialakulásának mikéntjét, a középcsapatok tusakodása mellett pedig lázasan keressük a kiscsapatok között az óriásölőt, amely majd jól megleckézteti nagynevű riválisát. Kár, hogy nem lesz ilyen... Hajtás után jóslunk!

A fiatalítás közepén tartó Bafana Bafana, a négy évvel ezelőtt győztes Tunézia, a közelmúlt egyik fényes csillaga, Angola és a bombaerősnek tűnő Szenegál alkotta csoport beharangozójában utóbbi kettő továbbjutását jövendöltük. A négyes pikantériája, hogy négy különböző futballkultúrából érkező edzők (brazil, francia, portugál és lengyel) vezetésével indultak harcba és egyik válogatott kiesése és továbbjutása sem tartozott volna a nagy meglepetés kategóriába. Ehhez képest változatos fordulókon vagyunk túl, amely során a csoport sztárja El Hadji Diuof elvesztette koronáját, míg csapata az edzőjét. Az új király Manucho, akire nem kisebb szaktekintély, mint Sir Alex Ferguson vetette ki hálóját. Tovább után részletek:

Amint azt szerintünk minden kedves olvasónk tudja már, Dzsudzsák Balázs repülőrajtot vett az Eindhovennél, tegnap az Ajax-PSV szuperrangadón is betalált. Kicsit még féltjük ugyan Balázst, nehogy a jó magyar futballistaszokásoknak megfelelően csak villantson, később pedig megnyugodva azt higgye, hogy eddigi góljai miatt két hónap múlva megbocsájtják majd, ha edzésen nem fut egy vonal felé guruló, de még menthető labda után. Szó se róla, el kell ismernünk, manapság már egyre ritkább jelenség ez, talán a kikerülő játékosaink fiatalabb kora miatt kell egyre ritkábban átélnünk ugyanazt az élményt amit hajdanán, amikor a két cukorral, sok tejjel és Sporttal fogyasztott kávénk mellé reggelire leckét kapunk egy-egy egykor ígéretes játékosunktól arról, hogy miért is nem visszalépés karrierjükben egy osztállyal lejjebb szereplő, esetleg nagy terveket dédelgető hazai csapathoz igazolni egy mienknél azért erősebb nyugati bajnokság első osztályából. Balázs mindenesetre pontosan úgy kezdett, ahogy Ferenczi a Barnsleyban, Szabics a Stuttgartban, vagy akár korábban Fischer Pali az Ajaxban. Dzsudzsák azért persze nem fog minden szuperrangadón gólt lőni, de az biztos, hogy most van vagy ötmillió szurkolója itthon, és máris elég sok odakint Tulipánországban. Már becenevet is találtak Balázsnak, és mivel valószínűleg a hollandok sokkal könnyebben ejtik ki a nevét, mint leírják azt - lássuk be, ránézésre tényleg elég barátságtalan egy betűfonat ez a dzs - a becenév az írott "Dzsudzsák"-ra leginkább  hajazó Doedelzak lett, ami véletlenül dudát, skótdudát jelent. Sajnos hiába vetettük rá magunkat a SZTAKI szerverére, nem tudtuk meghallgatni, hogy is hangzik ez hollandul mert a hangosszótár a bájos "Jaj, jaj, a lekérés közben hiba történt" üzenetet adja a feltehetően hiányzó hangfájl miatt. (Ezúton tudatjuk az illetékesekkel, lenne rá igény.) A doedelzakkal kapcsolatban marad  tehát a bizonytalanság, az viszont már most holtbiztos: Dzsudzsák Balázs ezzel a góllal végleg megvette magának az eindhoveni drukkereket.

A C jelű kvartett tagjai két meglepően egyoldalú mérkőzéssel melegítettek be az első körben. Azonban mielőtt komolyabban elgondolkodtunk volna a szerepek újraosztásán, az afrikai futball rendje helyreállt. Ebben a legnagyobb szerepe az egyre nemesebb erényeket felmutató és akklimatizálódó Eto’o-nak van, aki immáron egyik célját elérte és az Afrika kupák történetének legeredményesebb góllövőjévé vált. Kamerunnal ellentétes utat járt be a zambiai válogatott, hiszen az első meccs váratlanul lehengerlő győzelme után beleszaladtak az oroszlán nyitott karmaiba, amiben kétségkívül nagy szerepe volt a védőjátékosaiknak, akik minden egyes helyzetet kihasználtak, hogy kitoljanak kapusukkal. Egyiptom magabiztosan kezdett, azonban fokozatosan leengedett az utolsó mérkőzésére, míg Szudán az Afrika kupa eddigi legstabilabb csapat benyomásást keltette bennünk, ha ugyan annak tekinthetünk egy együttest, amely minden mérkőzésén ragaszkodik a három extra középkezdéshez, míg a mezőny egyetlenjeként nem sikerült neki gólt szereznie. Az Atlasz oroszlánjainak bukása után a nagymacskák becsületét a szelídíthetetlen oroszlánok mentették meg. Tovább után részletek: