A futball világnyelv. Faktum.
Egy arcpirító bőr után ugyanaz a gonosz kacaj szakad fel a dagesztáni birkalegelőn, mint a kolumbiai kokacserjék tövében, még akkor is, ha magát a cselt máshogy nevezi az angol, mint a francia, sőt, a német és az osztrák is. És, kérem szépen, ha már a futball politikai, gazdasági és vallási vonatkozásairól szót ejtettünk, akkor miért hagynánk ki éppen az egyik legfontosabbat, magát a futball-nyelvet? Ez ugyanis létezik, pont úgy, ahogy az ívhegesztőknek és a génsebészeknek, a focinak is megvan a maga nyelvezete. Gondoljunk csak bele, mennyit ért mondjuk egy kínai gyorsbüfés abból, hogy egy bringa után kiosztott egy bőrt, aztán egy esernyő után bekiflizte a kockába, a center meg a vinklibe ollózta. (Ugye mindenkinek megvan a DVD játékos?) annak ellenére, hogy flottul mondja az arcodba, hogy enhén cípősz, hatszá’hú. Labdarúgás-nyelvészet következik tehát alapfokon, melynek során bepillantunk a különböző nyelvek foci-zsargonjának mókásabb szemelvényeibe (mely egyben néhol futballtörténeti visszatekintést is jelent majd), végül megállapítjuk, hogy Füst Milánnak természetesen megint igaza volt. Mindez hajtás után.

Maradjunk is akkor mindjárt a bőrnél, közismertebb nevén a köténynél, Urbányi Pisti alagútcselénél. A közismerten szárnyaló fantáziájú humorral megáldott német sporttársak nem is színezték túl, megragadtak az István által említett Tunnel-trick elnevezésnél, míg a náluk csak egy fokkal szellemesebb labancok a Gurkerl (uborka) néven emlegetik, melyet széttárt karral és felvont szemöldökkel fogadunk. Mert akkora uborkája még talán Drogbának sincs (pedig a Ló becenév nem lehet véletlen), hogy egy kötény elakadjon benne, ha valakinek van jobb ötlete, a kommentek között ossza meg velünk.
Az angolok úgy hívják, nutmeg (szerecsendió), de ez itt nem a lábak között elhelyezkedő diókra utal, hanem arra, hogy annak idején a kereskedők az áru magas értéke miatt rendszeresen úgy verték át a vásárlókat, hogy a felső szerecsendió réteg alá fakérget rejtettek, ebből alakult ki a kifejezés: csúnyán átver. A franciáknál Le petit pont (kis híd) a neve - erre még visszatérünk, mert náluk van nagy híd is, a hollandok sem kerekítettek nagy feneket a dolognak (pedig ott divat a nagy fenék), egyszerűen kapunak (panna) nevezik. Portugálul (azaz brazilul) canudo a neve, ami szívószálat jelent, ez pedig bizonyíték arra, hogy megszívni valamit nem csak magyarul lehet, míg a spanyolok is az alagút felé hajlanak inkább. Vizuális típusoknak 4:50-ben elbeszélve:

A csőr, avagy spicc (hallottuk már bányász-rüsztnek is) nem az elegáns, képzett játékosok sajátja, bár kétségkívül hasznos tud lenni, ha nincs elég hely és idő arra, hogy lendületet vegyünk. A dánok töler-nek, az angolok toe howlernek hívják (mindkettő a testrészt jelöli, semmi különös), de itt érdekes módon a németek jelentkeznek az ultimate megfejtéssel, ők ugyanis bauernspitznek nevezik a mozdulatot, amiből a spitz adja magát, a bauer pedig földművest jelent. A kevésbé szerencsés lövések közé vehetjük a gyertyát is, ami németül pont így hangzik (Kerze), a hollandok pedig rakétának (Vuurpilj) hívják.

És az esernyő? Szerintünk tök jó név, bár valóban kifejező a portugál chapéu (kalap), vagy a spanyol sombrero is (Hacer un Sombrero), miközben az angolok a kalapot egészen más kontextusban használják, a hat-trick ugyanis mesterhármast jelent.
A nem különösebben fantáziadús megkerülős-csel nevet nem nagy kunszt leverni, erre a portugálok a drible de vaca (tehén-csel) elnevezéssel indítanak versenyzőt, ami már egy fokkal jobb, hiszen mi sem egyszerűbb, mint egy mezőn legelésző bocit megkerülni, a franciák pedig erre használják a fent már szóba került La grand pont (nagy híd) kifejezést.
Na, mi lehet a hattyú halála? Igen, pont ugyanaz, mint a dying swan és a den sterbenden Schwan, azaz eljátszott szabálytalanság, színészkedés. A németek (és a hollandok) egyébként egy másik madarat is idekevernek, méghozzá a magát feldobó játékosra vonatkoztatva: a Schwalbe fecskét jelent. Ki vitatná, hogy a spanyol futball burjánzó melegágya a színészkedésnek, nem véletlen, hogy nekik is van kifejezésük a fenti sportszerűtlen magatartásra, a Hacer la cama szó szerint azt jelenti, hogy megveti az ágyát.

Még néhány csel, köztük mindjárt a kedvencünk: a dánok elnevezték az akciót, melynek során a csatár két védő között megtolja a labdát és kapura tör, méghozzá Moses-nek, aki ugyebár a Vörös tenger kettéválasztásával bizonyult méltónak az elnevezésre. Pironkodva jelentjük be, hogy a Le Foulard-ot (sál) magunk is számtalanszor megpróbáltuk, de legtöbbjéből elismerő morajlás helyett komikus perecelés kerekedett. Ez az a passz, amikor a játékos a támaszkodó lába mögött rúgja el a labdát. Egyébként Argentínában Rabona néven (tehénfarok) fut, nekünk meg, mivel az elmúlt 20 évben nem született játékosunk, aki meg tudja csinálni, szavunk sincs rá. Brazil-török 2002-ből?? Úgy hívják, Rainbow és életünkben egyszer láttuk csak, hogy sikerült volna (szegény Robbie Carlos ette-itta 1:06-nál), pedig elég látványos és még egy oda-vissza bőrnél is nagyobbat sebez az elszenvedőjén, aki zokogva rúgja le utána a cipőjét a kispadon és elátkozza a percet is, amikor a Mellbe babám, ha szeretsz IV letöltése helyett focizni indult. Szintén alázásra használatos a Shoeshine (cipőfényezés) kifejezés, mely az álló labda körüli ugrándozást jelenti, valahogy úgy, mint a biciklizés.

Kicsit térjünk most át olyan kifejezésekre, melyek futballtörténelmi események nevét viselik, annál is inkább, mert itt már magyar vonatkozású dolgokra is bukkanunk. Olaszul a Zona Cesarini a sérülések miatti hosszabbítást jelöli, nevét pedig arról Renato Cesariniről kapta, aki pont a magyarok ellen szerzett a lefújás előtt gólt 1931-ben. A megbonthatatlan német-angol barátság jegyében születhetett a Wembleytor kifejezés, melyet a németek olyan gólokra értenek, amiket annak ellenére megadott a bíró, hogy a labda nem jutott a kapuba (1966-ra emlékezünk), de a cseheknél is Anglican névre hallgat az ilyen gól. A németek is megkapják, a nálunk is használt Bundesliga-frizura a cseheknél is ezt a nevet viseli, ami már csak azért is furcsa, mert utolsó mohikánként Skuhravyn emlékszünk kivételes szépségű tetűlétrára. A fent említett  Rainbow egyébként ismeretes Ardiles-flick néven is, mert a Menekülés a győzelembe (1:47-nél figyelsz!) című alkotás (azóta sem csináltak megközelítően olyan jó focis filmet sem) egy jelenetében a címszereplő oktatja a fenti mozdulattal a rátámadó náci disznót. Na, ki tudja, mi a magyar vonatkozású ebben? Nyilván sokan.

És még mindig nincs vége! Van itt még néhány dolog, amiről úgy gondoljuk, érdemes rá, hogy megosszuk kedves mindnyájukkal. Itt van mindjárt a szintén Dániából származó Optimistblikket (optimista pillantás), melyet arra használnak, amikor a kapura lövő játékos – természetesen puszta színjátékból – úgy néz a labdája után, mintha abban reménykedne, hogy gól lesz belőle, pedig pontosan tudja, hogy az méterekkel elkerüli a kaput. Aztán minő meglepetés, hogy olaszul neve van a (magunk között labdabaszásnak nevezett) hátvédek közötti keresztbe passzolgatásnak, amiről Cantona óta tudjuk, hogy micsoda szemtelenség. Úgy hívják, Melina, de a dánok itt sem rosszak, az Atariból származó Pong névvel övék az arany! Na, és vajon melyik nyelv hívja Jusatsu-ten-nek (öngyilkosság) az öngólt? Igen, a japán lesz az…

Ezek itt meg szép megmozdulások, benne többek között a Roberto Carlos-féle Mansiz-csellel még egyszer, és természetesen az általunk csak Blanco-cselnek ismert röhejes, de hatékony mozdulatsor, melyet Le saut de grenouille (békaugrás) néven emlegetnek a franciák.