Fiorentina-Milan?! ManCity – Arsenal??! Ugyan kérem. Tűzzel-vassal, lőporszaggal érkezik a Bundesliga, már pénteken tömör gyönyörre van kilátás, hiszen itt a Rostock – FC Bayern futballmámor. Megnézzük jól, mit ér az öreg Sagnol fogadkozása, miszerint a tavasz összes bajnokiját meg kell nyernünk. Ja, és Free Tibet, bár ezt csak mi tesszük hozzá gondolatban. Husztiéknak remek alkalmuk lesz bizonyítani a Nordbank Arenában, hogy a szezon legnagyobb égése csak múló elmebaj volt (5 azaz ÖT szőrme a Cottbustól), mialatt Hajnalék a playmate kategóriába tartozó Nürnberggel dévajkodnak, és nem utolsó sorban azt is megtudhatjuk, hogy milyen hatással van a sváb szervezetre, ha hirtelen felindulásból nagyobb dózis kén-tetroxid (SO4, hehe) kerül lenyomásra a torkukon. Minden idők legnagyobb pénzköltését mutatták be a csapatok, ez a gyakorlatban 48M ajró eltapsolását jelenti. Németországban is erősödnek a hangok, mármint hogy engedélyezzék a Dollár Papák bevonulását a ligába, melynek ugye az az akadálya, hogy a jelenlegi szabályzás szerint a klubok 51%-a saját tulajdonban kell, hogy legyen. Ladies and Gentlemen – start your engine, let’s get ready to rumble, meg ilyenek.

Hansa Rostock – Bayern München 0-3
A koldus a királyfi ellen, bár ebben az esetben az egyetlen hasonlóság az lesz, hogy ősszel is ennyi volt az eredmény. Nem mintha a BM hejj-de-jó előjelekkel várná a meccset, néhány hete csak sovány ikszre futotta a gyűlölt 1860 München ellen, de meglátásunk szerint ennél is több aggodalomra adhat okot, hogy még mindig az a legnagyobb hír az öltözőben, hogy Martin Vasquez lesz Klinsi fegyverhordozója. Eközben Hitzfeld arról szónokol, hogy szívből kell játszani, meg tűz, meg szikra, majd fű alatt azzal zár, hogy talán jobb lett volna nem egy kiesőjelölttel kezdeni. Van itt tűz, kérem tisztelettel. A szünetben egyébként nem történt csoda, még mindig Ribéry passzol és változatlan Toni&Miro lövi a gólokat, bár legutóbb már Schlaudraff is villantott egy duplát. No de a Rostock… Az amúgy is siralmas felkészülési meccseket megkoronázták azzal, hogy a Hoffenheim ellen kizúztak a kupából is, Pagelsdorf meg is mondta, hogy ilyen gyalázatos játékkal sanszunk sincs a Bayern ellen, kíváncsi vagyok a csapat reakciójára. Mi is. Pláne, hogy Beinlich megint adja a sérültet, biztos pofonszagot hoz a szél.

Energie Cottbus – Leverkusen 0-2
A hazaiak már-már hihető feltámadásba kezdtek a szezon végén, mást ne mondjunk három meccse veretlenek. Aztán gondolták, hogy a lendületet meglovagolva még jól meg is erősítik a csapatot, és vettek egy halom játékost, akiknek sem megjegyezni, sem leírni nem tudjuk a nevét. Bár ez arrafelé már hagyományosnak is mondható, Adebowale Ogungbure és Witold Wawrzyczek után. Kínában készültek a tavaszra, onnan is összeszedték a négy évvel ezelőtti Év játékosát (Branko Jelic), és hogy formálódik a csapat, azt abból is láthatjuk, hogy csak 3-1-re nyomta le őket az Erzgebirge, a török bajnokság egyik milliárdos topcsapata. Ja nem, az a Galata, ez meg tulajdonképpen a Bundesliga kettő, annak is a vesszőfutója, csak ez a név megkavart kissé. Nem a legjobb szezonkezdet egy kötéltáncos csapatnak, de ez van. Egyetlen pozitívumként annyi, hogy Piplica 2009-ig marad. Skibbéék szép csendben voltak a télen, török edzőtábor után jobbára B2 csapatokkal meccseltek, változó sikerrel. Carsten Ramelow és Lukas Sinkiewicz sérült, Sarpei és Haggui még az Afrika kupán vigéckedik, tiszta mázli, hogy Rolfes és Gekas felépült a finisre.

Karlsruhe – Nürnberg 1-1
De csak mert Hajnaléknak nem szokásuk kikapni otthon. A felkészülés minden volt, csak jó nem, és a Nürnbergtől megszerzett Kennedy miatt sem kell vitustáncot járni, sőt, szerintünk a kupagyőztes csinálta a jobb vásárt. És ha már vásár, bőszen pörgött az emberkereskedelem mindkét oldalon. Jan Koller személyében igazi jó arc érkezett vissza a Bundesligába, bár szerintünk Petric mellett jobban mutatna. Nem tudjuk nem respektálni az öreget, pedig kezdetben (az idők hajnalán) nem voltunk nagy véleménnyel az ügyetlen colosról. Colosnak 34 évesen is az, de az edzőmeccseken (tudjuk, nem jelentenek semmit…) tüzelt, mint a bekészült Castor Troy, akire egyébként meglepően hajaz (sic). Mellette Mintal is kezdi nagyon régi önmagát idézni, sima tavaszt jósolunk a vendégeknek. Hajnalt, óriási meglepetésre, nem tudta megtartani a KSC és bányászként folytatja jövőre – ezzel egyébként a bádeniek 19 góljából 11(5+6) távozik. Közben óvatosan vállon veregetjük magunkat, hiszen mi már októberben vizualizáltuk a transfert.

Duisburg – Dortmund 1-2
Bruno Hübner érkezett a zebrák sportigazgatói székébe, már az ő felügyelete alatt került a csapathoz a hannoveri Schröter és Bojan Vrucina, a Bundesligában roppant népszerű horvát bajnokságból. Van távozó is, Roque Junior jelezte a vezetőknek, hogy finoman szólva sem érzi magát késznek a folytatásra, hideg is van, meg szar a kaja, ő inkább visszamenne szambaföldre. A vendégeknél nem volt nagy mozgás a génállományban, mint ahogy a sérültek listája is megszokottan hosszú. Kuba, Degen és Weidenfeller a hónap közepéig nem bevethető (a túloldalon is hiányzik Starke). A BVB a kupában  lebírta a Werdert, egy felkészülési torna elődöntőjében pedig ötöt rúgott a Leverkusennek. Csak azért, hogy a döntőben lenyomja őket a Fortuna Düsseldorf (NB III). Ez az idei Dortmund. Nyomorult zebrákat biztos koncnak tekintjük a tavasszal, ráadásul a BVB-nek illik revansot venni az őszi alázásért.
 
Hamburg – Hannover 3-1
A HSV jól kezdte az új évet, megnyerték, és ezzel megvédték címüket a Dubai Football Challenge 2008-on. Győzelmet ültek az Európában is ismert Vasco da Gama ellen, van der Vaart (a szappanopera király) pedig rúgott vagy tízet a télen. A vicc az, hogy 24 évével már a rutin-szekciót képviseli. A kikötőbe a világ minden tájáról érkeznek szállítmányok, jobbára fiatal suhancok – a HSV a liga legfiatalabb csapata, a keretben tíz, 21 év alatti játékos van. Vincent Kompany 21, Jerome Boateng 19, Ben-Hatira 19 Eric-Maxim Choupo-Moting 18 Sebastian Langkamp 20 és a most érkezett Anton Putsilo (Dinamo Minszk) is csak 20. Azt mondjuk változatlan nem tudni, hogy ki veszi majd kézbe a frissen érettségizett bandát Steevens után, csak annyit tudunk, hogy nem Rehhagel. Husztiék Spanyolországban teleltek, közepes meccseket játszva, de még így is csak egy shotout-ot könyvelhetett el Enke, azaz továbbra sem javul a hátsó alakzat.

Hertha – Frankfurt 1-0
Gojko Kacar? Ez megvan valakinek? Állítólag Kelet-Európa legnagyobb tehetsége, 20 éves korára közel 80 meccset játszott a Vojvodinában és a válogatottba is kapott már meghívót, pedig nem is Matthaus a kapitánya. Kifejezetten Favre kérésére került a csapathoz svájcból a brazil Raffael (nem titkolt kedvence) és Rudolf Skacel a Southamptonból, sérültek nincsenek. A vendégektől viszont a csúnya, gonosz Schalke elszipkázta Streitet – beírjuk egy megrendítő erejű gyomrosnak. A sasoknak leginkább a góllövésekkel akadt problémájuk ősszel, így kerülhetett Caio Cesar Alves dos Santos, röviden Caio a Bundesligába (aus Palmeiras Sao Paulo 27/11), valamint a görög válogatott Evangelos Mantzios (Panathinaikos 25/14). Bármennyire is utál támadni a Berlin (meg aztán nem is megy nekik annyira…), most jönniük kell, mert földharcban jobb az Eintracht.

Bielefeld – Wolfsburg 1-1
Az előző két kiírás elődöntőse levitézlett a Carl Zeiss Jena ellenében (akik már a Nürnberget is kiütötték), a felkészülés gyehennára sikerült, igazolás fronton semmi érdemleges. Magath már a szezon előtt egy évtizedre való játékost vett, most csak a farkasokat is elérő japó hullám első madaráról, Makoto Hasebéről kell beszámolnunk, aki a Red Diamondstól jött hét válogatottsággal a háta mögött, no meg a Schalke ellen parádézó Bengalióról, aki a ketrecbe érkezett, hiszen Jentzsch finoman szólva sem volt Magath szíve csücske (már ha van neki olyan). A Bielefeld fertelmes őszt zárt, és csak a Wolfsburg ijesztő vendégjátékainak egyikében bízhatnak. 

Schalke – Stuttgart 2-1
Az SO4 nem kínált szerződést a fiatal (de annál öntudatosabb) Mesut Özilnek, akit a svábok azonnal tűz alá is vettek, de végül a sérülésektől módszeresen tizedelt Werderhez került, míg a megöregedett Dario Rodrigez visszatért Uruguayba, Azaouagh meg a Bochumnál keresi a boldogulást. A bevételi oldalon Albert Streit, Ze Roberto (nem az, egy másik) és Vicente Sanchez áll (szintán uru), no meg a 17 éves örmény csodagyerek, Levan Kenia, aki játszott már Pirlo, Gattuso és Luka Toni ellen is. A sváboknál még mindig Gomez a csodafegyber, az ő mesterhármasával élték túl a kupát az amatőr vetélytárs ellen (3-2) – azaz minden a régi errefelé is. Cacau jól halad a gyógyulással, Ewerthon meg jól halad Spanyolországba, az Espanyol híveket boldogíthatja ezután, Radu érkezik a helyére, ami elég meglepő, mert pont annyira nem csinált semmit az ősszel, mint a brazil. Mindkét oldalon 3-3 válogatott lesz a pályán (Kuranyi, Westermann és Jones vs.) Hitzlsperger, Hilbert, Gomez). A forduló rangadóján a Schalkét hirdetjük győztesnek, egyszerűen kraftból.

Werder Bremen – Bochum 2-0
Leginkább zaklatottnak nevezhetjük a zöldek felkészülését, megint WC papír kell a sérültek felsorolásához, a legnagyobb veszteség minden bizonnyal a hosszú idő után visszatérő Frings, aki újabb térdszalag beszakadást szenvedett, egyelőre rehabilitálódik. Távozik viszont Borowski, aki annyi derék, jellemes társához hasonlóan Bayern apuci karjaiba szaladt Brémából, miután csúnyán összeveszett Schaaf mesterrel, aki nem átalotta 30 perc után lehozni az utolsó fordulóban. Szép volt, Tim! Carlos lazagyerek Alberto hazatelepült, Andreasen meg Fulhambe költözött, a gyakori fejcsóválás és értetlenkedés lehetőségét ezután átadom Habinak. A kupakiesést nem említjük, láthatóan nem izgatta magát a Werder. A Bochum a századik kísérletet teszi ezen a magasságon, azaz még soha nem nyertek Brémában. Talán azért, mert eddig nem volt soraik közt Shinji Ono (igen, még egy japó a Bundesligában), és a Shakhtartól beszerzett támadó, Aleksej Belik? Nem hisszük, különösen, hogy Epalle is távol lesz a Weserstadiontól. Olyan ötezer kilométerre.