Barátságos meccseket játszott Európa. Pályára lépett szinte az összes EB-résztvevő, néhányan egymás ellen, mások a csalódottak közül választottak maguknak ellenfelet – némelyek nem olyan marha okosan. A két rendező egyaránt kikapott, de a különbség ég és föld a két gyufa között, hiszen míg a svájciak jelentősen megnehezítették a játékukat még igencsak keresgélő angolok dolgát, a labancokat majdani csoportellenfelüktől, a német válogatottól szenvedtek cseppet sem meglepő vereséget. A gigászok közül az olaszok és a hollandok mosolya lehet szélesebb az átlagnál, örülhetnek a spanyolok is, hiszen megverték a franciákat, de róluk tudjuk, hogy inkább magukat a versenyeket szeretik elrontani, a kijutással soha nincs gondjuk. Furcsa mezekbe bújtatott csapatok szolgálnak külön érdekességgel hajtás után.

Kezdjük akkor mindjárt egy olyan csapattal, mely egyből nem különösebben szerencsésen választott ellenfelet magának. Horvátországról van szó, mely otthon szenvedett megsemmisítő vereséget a holland válogatottól, méghozzá úgy, hogy Van der Saarnak mindössze egy bravúrt kellett bemutatnia. Bemutatta. (Egyébként nagyon örülnénk, ha valaki meg tudná nekünk magyarázni, mit keresett a világ egyik legjobb kapusa éveken keresztül a Fulhamben – aminek igen, tudjuk, ki a tulaja.) A horvátok védekezése az elég részletes összefoglaló alapján – gondolunk itt elsősorban a második gólra -  egyelőre nem sok optimizmusra ad okot, hiába kerültek az egyik leglazább csoportba (GER, AUS, POL).

A világbajnok simán megcsapta Portugáliát, pedig megmondjuk őszintén, mi Decóékat odavárjuk a végére is. (Ricardo – Bosingwa, Pepe, F. Meira, R. Carvalho – Maniche, Nani – Simao Sabrosa, Deco, C. Ronaldo – Quaresma). Az olaszok úgyis jók lesznek megint, ha meg nem, akkor is nyerni fognak és lássuk be, aki abból a csoportból továbbmegy, az elég nagy lendülettel szalad majd neki a kieséses szakasznak. Camoranesi hiányában az őt a Juvéban is váltakozó sikerrel pótoló Palladino bevetése némileg meglepetés az Azzuri jobbszárnyán, annál természetesebb Toni gólja, mellyel már csak egy választja el Viallitól. Cannavaro kékben sokkal meggyőzőbb, mint fehérben, Amelia feltűnése a kapuban pedig főhajtás a Livorno feltámadása előtt (melyről hamarosan posztolunk is), azt meg már a szezon előtt megmondtuk, hogy Gamberini király.

Spanyolországlegyőzte ugyan Franciaországot, de ezt jórészt a francia csatárok bőkezűségének köszönheti, a döntetlen talán reálisabb lett volna. Arra mindenképpen jó volt ez az eredmény, hogy a surmó-válogatottunk padjához két kézzel kapaszkodó Luis Aragonés kispadját megszilárdítsa. Torres meghúzódott, nem gondoljuk, hogy súlyos lenne, miközben nem tudunk szó nélkül elmenni az Adidas vicces dizájnereinek bohókás tréfája mellett, miszerint a franciákat spanyol mezbe öltöztette, a hazaiakra pedig olyan színű felsőt húzatott, amilyet tíz sör után vizel az ember. Vajon ez lesz majd az az esemény, amikor a spanyolok méltóztatnak úgy teljesíteni, ahogy keretük erejéből fakadóan illene?

Capello ennyit akart a meccstől, semmi többet. Az angol válogatott téblábolós kezdés után a második félidőben már itt-ott mutatott is valamit, ezzel pedig tulajdonképpen simán megverte a két rendező közül még mindig sokkal jobbnak tűnő Svájcot. A kommentelőkre bízzuk annak eldöntését, hogy vajon mivel zsarolja aktuális edzőit Wes Brown, hogy mindenhol feltűnik, ugyanakkor van egy olyan meglátásunk is, hogy Joe Cole az elmúlt 10 év legtechnikásabb angol játékosa. Egyelőre nem tudjuk, mi a terve csapatával az olasz mesternek, de életrajzából kiindulva eredményesen és rondán játszó angol válogatottat vizionálunk magunk elé.

Az osztrákoknál volt ugye egy kezdeményezés, miszerint az elégedetlen nép visszaléptette volna csapatát, hogy ne égjenek szénné a kontinens szeme láttára. Egyre kevésbé tűnik hülyeségnek, hiszen az utóbbi időben az összes ellenfelük átgyalogolt rajtuk és kicsit visszatekintve nem gondoljuk, hogy volt olyan selejtezőcsoport, amiből továbbmentek volna. Most a Nagy Testvér nyomott barackot a fejükre, a németek háromgólos győzelmében semmi meglepő nincsen, hacsak nem az, hogy a kapujukat Lehmann védte. Felkérem Bundesliga-szakértőinket, hogy nevesítsék a szerintük legjobb német kapusokat 1-3 sorakoztatva! A híradások szerint az osztrákok nem voltak rosszak az első félidőben, majd a másodikra összeestek, mint a vizes bukta a réztepsiben. Üdvözöljük Gomez első gólját, akiről Heinrich még a szezon előtt dicshimnuszokat zengett!

A románok beleszaladtak az izraeli késbe (amibe mostanában szokás beleszaladni, úgy látszik), a brazilok győztek Írországban, majdani csoportellenfelünk, Dánia Szlovéniában nyert, a törökök és a svédek játéka annyira nem fekszik egymásnak, hogy a 0-0 nem nagy meglepetés, az ukránok ezúttal Cipruson ásták magukat még néhány méterrel mélyebbre, Wales pedig Norvégiát oktatta nagy szigorral.

Mi is játszottunk, de a Szlovákia elleni meccs pont ilyen kevés szót érdemel, pedig fel voltunk készülve egy örömködős poszt legyártására. Ráadásul nem kerültünk közelebb a ki-legyen-a- balszélsőnk kérdéskör megoldásához sem. Teringettét!