Már nem babra, hanem elődöntőre megy a játék, így mindenki valós súlyával érzi a kiesés esélye által generált pluszterhet. Nem lehet hibázni, mert minden apró vétség az álmok végét jelentheti. Ez kétségkívül nehéz lehet minden pályára lépő játékos számára, de szerencsére az afrikai foci elérte azt a szintet, hogy aki nem tudja feldolgozni a ki-ki meccsekkel járó többletterhet, annak nincs helye a legjobb négy között. Ghána majdnem belebukott az első komolyabb összecsapásába, de a vártnál nehezebben boldogult Elefántcsontpart is, habár végül simán győzött az elefántok csatájában. Allah és Manucho párbaját - egyelőre még - előbbi nyerte, de két év múlva már nem lesz ez ilyen egyértelmű. A leghosszabb ideig Tunézia és Kamerun gyűrte egymást, de nem biztos, hogy megérte a továbbjutásba fektetett idő. Afrikában nagyon meleg van és rájöttünk, hogy szeretjük Angolát. Tovább után részletek:

Ő(Agogo) velünk. Ki ellenünk?

Kialakult a legjobb négy mezőnye az Afrika kupán. Meglepetés nem történt, az esélyesebb csapatok jutottak elődöntőbe, de az odavezető út nem mindenki számára volt zökkenőmentes. Az első elődöntőben semmi váratlan nem történt, mert a ghánai csapat beteljesítette a sárgában, zöldben és pirosban pompázó közönség óhaját. De azért nem volt ez olyan egyértelmű, mert Essienék pontosan ugyanúgy féltek Nigériától, mint Elefántcsontpart a csoportmérkőzések kezdetekor. Pedig ez a nigériai csapat egyedül kapusa szaltóival hívta fel magára a figyelmet, s azt is csak elvétve láthatta a nagyérdemű, mert a mozdulat egyébként a gólöröm kifejezésére szolgál. Azonban a bíró megkegyelmezett a szuper sasoknak és egy olyan mozdulatért adott büntetőt, amely után még Dombi Tibi sem esett volna el. Mindenesetre Aiyegbenit ez érdekelte legkevésbé és belőtte a kötelezőt. A meglepetés érlelődött, de Essien egy távoli fejessel igazságossá tette az eredményt. Ettől izgalmas lett a mérkőzés, mert a hazaiak megérezték, hogy a gatyák alól kilógó pelenkákkal nagyon hamar újra a sokkal hűvösebb Európában találhatják magukat. A sors igazságtalansága, hogy ennek köszönhetően Mensahnak - más lehetőség hiányában - ki kellett állítania magát, így amikor Asamoah Gyan elhagyta a pályát és Essien is egy sorral hátrébb került, már könnyeinkkel küszködtünk, hogy ez a Nigéria bizony elődöntőért fog játszani. Azonban a fekete csillagok minden észérv és addig mutatott játék ellenére a nigériai lábak között megszerezték a vezetést, s néha szemet gyönyörködtető passzokkal tartották az eredményt. Azonban nem értjük, hogy pontosan mitől is voltak megijedve az elején. Különösen akkor, ha Agogo velük van, aki góljával immáron halhatatlan lett. (Ghána – Nigéria 2-1)

 

Ő(Drogba) velünk. Ki ellenünk?

Pascal Feindouno eltiltása ellenére a lelátóról szemlélte, hogy lesz-e lehetősége még pályára lépni a kupán, vagy eltékozolt egy hetet az életéből és potyára maradt Ghánában. Megmondjuk őszintén, hogy alábecsültük a nélküle felálló guineai csapatot, ugyanis elhittük, hogy Elefántcsontpart nem kegyelmez majd a Syli Nationalénak. Végül Drogbáék kiütéses győzelmet arattak. Azonban Guinea nem akart tudomást venni a szereposztásról, amely alapján neki simán le kellett volna feküdnie az elefántok előtt. Bár Keita egy hatalmas kapushiba révén (szöget zárni büdös?) megszerezte a vezetést, a mérkőzés meglepően kiegyenlített volt. Egészen a hetvenedik percig, amikor Drogba találata eldöntötte a mérkőzést, s ettől annyira szétesett a vezére nélkül felálló csapat, hogy gyorsan bekapott még három találatot, így az esélyesebb Elefántcsontpart behúzta a kötelezőt. (Elefántcsontpart – Guinea 5-0)

Ő(Allah) velünk. Ki ellenünk?

Egy nappal később az általunk legjobban várt nyolcaddöntőn Angola próbált meg továbblépni a címvédőn. A mérkőzés tétjét mindkét csapat kellően átérezte, s ennek köszönhetően egy minden igényt kielégítő és színvonalas találkozót produkáltak. A fáraók szerezték meg a vezetést egy szerencsétlen kezezés után megítélt - egyébként jogos – büntetővel, amelyre válaszul a Manchester United legújabb szerzeménye válaszolt. Most úgy érezzük, ha Manucho semmi mást nem cselekedett volna a tornán, ez a gól, akkor is kényszeredett mosolyra kötelez minden Premier League menedzsert, akinek nincs portugál – vagy portugál kapcsolatokkal rendelkező – segédedzője. A fáraók is csak fejüket csóválták miközben a lövés helyét (onnan?) és a kapu felső sarkát (oda?) szemlélték, azonban nem törtek meg és visszavették a vezetést. Persze szerintünk ők sem tudták, hogy ki terelte a hálóba labdát: Zaki hasa vagy Allah lehelete. Az egyiptomi játékos legmélyebb tisztelete mellett, inkább az utóbbira tippelnénk. Ilyen felvezetés után a hátralévő egyórányi játékban -sajnos - már nem eset gól, pedig próbálkozásokban nem szenvedtünk hiányt, de amíg az antilopok elkönnyelműsködték helyzeteiket, addig a szakmában márkásnak számító nevet viselő Lama bravúrral védte az egyiptomiak összes próbálkozását. Négy között a címvédő. (Angola – Egyiptom 1-2)

 
Ő(Manucho) velünk. Ki ellenünk?

Majdnem biztosak vagyunk benne, hogy Angola simán továbbjutott volna az utolsó összecsapáson érdekelt két csapat közül bármelyik ellen, azonban a taktikai döntetleneknek van egy nagy hátránya: a biztos továbbjutásra való törekvés elhomályosítja a jövőbeli lehetőségeket. Ennek megfelelően a legjobb négy leggyengébb láncszemét kerestük. Ráadásul jó sokáig, mert a két csapat nem bírt egymással. Egy tipikus afrikai kapuskifutás után szerezte meg a vezetést Kamerun, majd nemsokára Geremi növelte az előnyt egy jól kivitelezett szabadrúgással. Ekkor még mindenki azt gondolta, hogy Eto’o és társai magabiztos továbbjutásától lesz hangos az afrikai sajtó, azonban a rendes játékidő hátralévő részében inkább karthágói sasok domináltak, és ha a kapuk egy kicsit nagyobbak lennének, akkor nem oroszlánüvöltés hangja töltötte volna be a ghánai éjszakát. Egy szabadrúgás hozta vissza a tunéziai reményeket, majd a második félidő rengeteg helyzete közül egy utat talált a hálóba, azonban egyértelművé vált, hogy Allah már elfordította tekintetét az Afrika kupáról, így jöhetett a hosszabbítás, amelyben Kamerun nagyon gyorsan megszerezte a mindent eldöntő találatot, így ő folytathatja tovább.(Tunézia – Kamerun 2-3)

Ő(Fortuna) velünk. Ki ellenünk?

Ghána – Kamerun és Elefántcsontpart – Egyiptom mérkőzések következnek majd, és meglepetés lenne, ha nem a két eddig százszázalékos válogatott kerülne a döntőbe. Ugyanakkor nem felejtkezhetünk el arról, hogy a ghánai válogatottban Essien Mensahtól nem csak a kapitányi karszalagot, hanem a védelemben elfoglalt helyét is megörökölte. Míg Drogbáék nem éppen a legkellemesebb emlékekkel gondolhatnak az előző torna döntőjére, amelyben végül az egyiptomi fáraók diadalmaskodtak felettük. Azonban talán az ilyen zavaró körülmények sem akadályozhatják meg az általunk elképzelt álomdöntő létrejöttét.