A fiatalítás közepén tartó Bafana Bafana, a négy évvel ezelőtt győztes Tunézia, a közelmúlt egyik fényes csillaga, Angola és a bombaerősnek tűnő Szenegál alkotta csoport beharangozójában utóbbi kettő továbbjutását jövendöltük. A négyes pikantériája, hogy négy különböző futballkultúrából érkező edzők (brazil, francia, portugál és lengyel) vezetésével indultak harcba és egyik válogatott kiesése és továbbjutása sem tartozott volna a nagy meglepetés kategóriába. Ehhez képest változatos fordulókon vagyunk túl, amely során a csoport sztárja El Hadji Diuof elvesztette koronáját, míg csapata az edzőjét. Az új király Manucho, akire nem kisebb szaktekintély, mint Sir Alex Ferguson vetette ki hálóját. Tovább után részletek:

 
Éhező Afrika

Az egyetlen csoport, amelynek küzdelmeiről még nem számoltunk be a D jelű kvartett volt. Az előszeretettel kiszámíthatatlannak becézett négyes azonban rácáfolt az előzetes várakozásokra. Illetve nem is annyira rácáfolt, hanem sokkal inkább hamarabb eldőlt, mint azt mi vártuk. A csoport első találkozóján a karthágói sasok hatalmas elánnal próbálták kivájni Teranga oroszlánjainak szemét, s az igyekezetük gyümölcseként már a tizedik percben a vezetés mámorító érzésével futkározhattak a pályán. Sajnos azonban megtorpantak így a félidő hajrájában az ébredező Szenegál kiegyenlített, majd helyzetek sokaságát puskázta el, mire sikerült megszerezni azt a találatot, amellyel akár nyerhetett is volna, ha Mejdi Traoui valamivel kevesebb önbizalommal játszik. Így viszont egy borzalmasan nagy góllal mentett pontot a sasoknak. (Tunézia – Szenegál 2-2) Ezután nem sokkal bemutatkozott a torna utolsó két válogatottja is, s egy meglepően kiegyensúlyozott találkozóba kezdtek, amely első félideje nem a helyzetekről lesz híres, mert míg a fekete antilopok egyetlen kapura tartó labdájuk gólt eredményezett, addig a Bafana Bafana egyetlen távoli lövéséből nem lett gól. Aztán a dél-afrikaiak felpörgették a második félidőt, s fokozatosan tűz alatt tartották az angolai bozótharcosokat kaput, aminek eredményeként megszületett az egyenlítő találat nem sokkal a vége előtt, így itt egy igazságosnak mondható döntetlen született. (Dél-afrikai Köztársaság – Angola 1-1)

Allah terelte kapuba

Sokkal okosabbak lettünk volna, ha az első forduló mérkőzései véget érnek a nyolcvanadik perc környékén. Azonban nem így történt, s a csapatok nulláról folytathatták harcukat a továbbjutásért. Először az oroszlánok indultak antilopvadászatra, s mindkét fél próbált megfelelni a vadon szabályainak: a ragadozók voltak fölényben. Ez az eredményben is megmutatkozott, mivel az egyik szenegáli szabadrúgás után a komplett angolai csapat a tizenhatoson kívülről figyelte, amint öt támadó próbálja befejezni az akciót az ötösön belül. Nem tudjuk Dakarban fel voltak-e készülve a folytatásban bekövetkező eseményekre, de a valóságban elég viccesen nézne ki egy antilop oroszlánnal a szájában. Pedig a szabályokra fittyet hányva oldalról lepték meg a nagyvadat, amely láthatóan nem készült fel az ilyen irányból érkező támadásokra beadásokra, amelyek közül három is eredményes volt. Henryk Wojciech Kasperczak lemondott a mérkőzés után. (Szenegál – Angola 1-3) A karthágói sasok a Szenegál ellen már megtapasztalt elánnal mentek neki a Bafana Bafanának, s sikerült is a fiatal átlagéletkorú csapatot meglepniük. Háromszor. Egy fejes, egy szerencsés-flipperes pattogás és egy elképesztő védőmegoldás után zördült meg a háló. Szegény dél-afrikaiak pedig nem feltétlenül ezt érdemelték, mert küzdöttek lelkesen és több lehetőségük is volt a közbeszúrásra, azonban a kapott gólok száma bénítóan hatott rájuk, s ez majdnem az ötödik középkezdésükhöz vezetett a második félidő elején. Szerencséjükre azonban ez elmaradt, így némileg magukra találtak és legalább egy szépítőtalálatra futotta erejükből. Sajnáltuk őket, mert a távoli lövésekre épülő taktikájuk szerintünk sokkal többet érdemelt volna.  (Dél-afrikai Köztársaság – Tunézia 1-3)

Ketten megoldjuk

Bár nagyon szerettük a két győzelemmel végződő mérkőzést, nagyon hamar világossá vált előttünk, hogy a szerepek leosztása nem pont ideális, mivel a két győztes egymás kezét fogva sétálhatott a legjobb nyolc közé. Nagyon szeretjük az őszinte afrikai labdarúgást, de ha a portugál és a francia származású szövetségi kapitányokra gondoltunk, nem sok esélyt láttunk egy döntetlentől eltérő eredményre. Aztán mégis reménykedtünk, hogy egy őszinte és jó mérkőzésen döntik el a csoportelsőség kérdését. Ezt alátámasztandó nem a leggyengébb összeállításban kezdtek a csapatok, így egy kicsit elbizonytalanodtunk a várt eredményre feltett fizetésünket illetően. Aztán rájöttünk, hogy mindez csak látszat, mert mindösszesen egy-két pillanat akadt a mérkőzésen, amikor a csapatok valamelyike látszólag döntésre akarta vinni a dolgot. Ebben is főleg az angolai válogatott járt élen, mivel a másik mérkőzés úgy alakult, hogy a kiesés lehetősége fel sem merülhetett egyik csapat esetében sem. Így akár egy parázs hajrá is bekövetkezhetett volna, de ebből nem lett semmi. Gusztustalan foci volt ez, de az vesse rájuk az első követ, aki másként cselekedett volna. (Angola – Tunézia 0-0) Mindkét csapatnak volt még halvány továbbjutási esélye, viszont ehhez egy legalább két góllal kellett volna diadalmaskodni az aktuális ellenfél felett és hatásosan imádkozni a másik mérkőzés kedvező eredményéért. Egyik sem sikerült. A fiatal Bafana Bafana és a reményvesztett Teranga oroszlánjai igazságos döntetlen keretében őrizték meg nyeretlenségüket és búcsúztak a kontinenstornától. Viszont a hasonló eredménysort teljesen eltérő hangulatban értékelhetik, mert míg Szenegál szurkolói a csalódás kupájaként fognak emlékezni a ghánai tornáról, addig a dél-afrikaiak számára a remény megtestesítője volt ez a tíz nap. Természetesen jobb hangulatban folytathatnák felkészülésüket a hazai rendezésű világbajnokságra, amennyiben sikerül nyerniük utolsó mérkőzésükön, de ez a mindenhonnan bátran tüzelő csapat mindenképpen szép eredményeket érhet el a jövőben. Ugyanakkor Szenegál esetében nincs mentség, lassan nekik is új csapatban kell gondolkodniuk, mert a 2002-ben még csodált csapatuk lassan elkopott és csalódást okozott, ráadásul nem is jogosítja fel őket több sikerre. (Szenegál – Dél-afrikai Köztársaság)

Jövök Manchester

Elkerülte egymást a két északi csapat, így nem kell versenyt imádkozniuk Allah kegyeiért, ugyanakkor így is érdekes mérkőzésekre van kilátás, csak azt sajnáljuk, hogy Egyiptom és Angola csak egymás kárára kerülhet a legjobb négy közé, míg a Tunézia – Kamerun párharcból valószínűleg a leggyengébb csapat fog a négy közé kerülni. Persze az egyenes kiesésben bármi megtörténhet, így nem jelenthetjük ki egyértelműen, hogy a fáraók és az oroszlánok becsületéért harcoló kameruniak jutnak majd tovább.