1993-ban az NHL, 1995-ben az NBA játékvezetők sztrájkoltak egy jóízűt, biztosan sokan emlékeznek, hogy ebben az időszakban több okból is rengeteg vitás, de legalábbis vitatott eset került be az almanachokba. Merthogy bíró nélkül nincs játék, játszani viszont muszáj volt, úgyhogy jobb híján a két amerikai major bajnokság vezetői a másodosztálynak számító minor ligákból, egyetemi bajnokságokból és a bíróképzők frissen végzett, ígéretes ifjoncaiból töltötték fel a keretet. Az amerikai bírók azonban egyszerű okok miatt maradtak távol, ők a fizetésük megemelését szerették volna munkabeszüntetéssel elérni, a Serie A-ban viszont egészen más a helyzet. Itt csalás, sportszerűtlen viselkedés és vesztegetésben való részvétel, valamint a sportfogadásokra vonatkozó törvényi szabályozás megsértésének alapos gyanúja miatt tört ki a rigóvész. Pályán kívülre kerültek az olasz bajnokság legjobb játékvezetői, ennek pedig meglett az ára.

A Juventus éppen levelet készül írni FIGc-nek, az AIA-nak, az UEFA-nak, a CIA-nek és az HBO-nak is (ha már így belejöttek), amelyben panaszt tesznek az őket rendszeresen sújtó bírói tévedések miatt. A levélben helyet kapnak olyan feltételezések (grazie, La Gazzetta), miszerint a Juventus hozzávetőlegesen 15 pontot veszített el idén a kárukra elkövetett játékvezetői tévedések folytán, ami IMHO a létező legnagyobb marhaság. Ki tudhatja, hogy a) a büntetőből automatice gól születik, b) a gól nem változtatja meg döntően a játék képét akár egyik, akár a másik irányba, c) beleszámolták a 15 pontba a kimaradó büntetőket? Ettől függetlenül vajon igaza van a Juventusnak? Mert ők nem a fenti marhaság miatt kampányolnak, hanem azért, mert véleményük szerint szándékos csalás áldozataivá válnak.

Olaszország kisebbik fele (az, amelyik nem Gobbo) ettől függetlenül vagy hasát fogva röhög a Juvén, vagy kárörvendően mutogat rájuk. Még hogy csalás? Az volt a csalás, amit ti csináltatok, most aztán lehet lapítani, mint szar a fűbe’, teccik érteni? Egymást túlkiabálva osztja a fél élvonal a felháborodott Öreg Hölgyet, ennek zászlóvivője a héten pont a Juve elleni derbire gyúró Toro, melynek szurkolói „Szegény Juve, pont úgy bánnak velük, mint a többiekkel!” feliratú transzparenssel melegítenek. A Genoa elnöke már visszafogottabb némileg („Ha a Juventus levelet ír az őt sújtó tévedésekről, a Genoának legalábbis könyvet kellene”), de a legfelháborítóbb mind közül az Inter részéről érkező kommentár. „Előbb utóbb minden csapatot sújt néhány játékvezetői hiba (…), de ezek inkább a játékvezetők rutintalanságának köszönhetők, nem úgy, mint korábban” így az Inter részéről Paolillo, akit innen is csókoltatunk, és nagyon várjuk, hogy mit reagál majd, amikor az előbb-utóbb elérkezik, mert egyelőre a Nerazzuri kezet csókolhat a bíróknak az ajándékba kapott pontokért, ezért talán sportszerűbb lett volna, ha szépen csöndben marad.

De tudjuk jól, az élet ilyen. Ha egyszer lebuksz, hogy félredugtál, a csajod teljesen jogosan hisztizik be minden sms-prüttyögésnél, te pedig jobban teszed, ha lehajtott fejjel bocsánatot kérsz azért is, hogy élsz. Ez így megy, nincs mit tenni. A Juventus csalt (nem akarunk belemenni, hogy ki csalt még és hogy miért nem büntetik őket is hasonló mértékben), a büntetése példátlanul szigorú volt, a Bianconeri pedig durván megszenvedte a Calciopolit: bajnoki cím a levesben, sztárjátékosok sora távozott bagóért, egy év a húsosfazéktól távol és most itt van az idei szezon is.

Mert igen, talán még a legelvakultabb Juve-gyűlölők sem tagadják: az Öreg Hölgy nagyon rondán kapja idén. Három vereségük közül a Nápolyban elszenvedett gyufához teljesen egyértelműen a bírók segítették hozzá az Azzurit, az Udinese elleni hazai 0-1 is lehetett volna döntetlen, ha Nocerino megkapja jogosnak tűnő büntetőjét (1:07-nél, még sárgát is kap érte), a hétvégén pedig a legszigorúbb esetben is minimum két tizenegyest kérhettek jogosan számon Dondarinin - nem is beszélve a végül vereséget jelentő büntető megítéléséről. Ezek talán kevésbé fájnának annyira, ha közben nem azt kellene nézniük, ahogy az Inter sorozatban olyan ítéleteknek köszönhetően győz, vagy ment pontot, melyek finoman fogalmazva sem azt sugallják, hogy a bírók egyenlő mércével mérnek. És akkor a bírók, ha úgy tetszik, konklúzióként. Ha én tavaly a Lumezzane-Crotone meccset vezettem a Serie C-ben és friss A-ligás bíróként a Juve egyik meccsén kell fújnom, hát én is rohadtul vigyáznék, hogy még véletlenül se legyen olyan szaga a dolognak, mintha a Bianconerinek kedveznék. Hát kell az nekem, hogy aztán hónapokig vizsgálódjanak körülöttem, megtaláljon a sajtó és a szurkolók, vagy ne adj’ Isten még pihentessenek is egy pár fordulót?!

Vagy lehallgassanak…?!