Kérjük, csatolják be öveiket, mert ez rázós lesz! Szerény meglátásunk szerint már egyébként is a Serie A a legizgalmasabb a jelentősebb európai bajnokságok közül, ez a megállapítás pedig akár további lökést is kaphat az előttünk álló játéknapon – vagy akár el is dőlhet szinte az összes, a táblázat felső részét illető kérdés. Lássuk be, utóbbira azért nagyobb esély van… Az Inter négypontos előnyébe kapaszkodva fogadja a sikeres UEFA-kampányából érkező Fiorentinát, a Roma pedig az idén a nagyvadak megtréfálásából sportot űző Udineséhez látogat. Ezen a két meccsen pedig nem csak a scudetto sorsa dőlhet el, hanem az is, hogy a Milannak marad-e esélye a Fiorentina befogására, hiszen a Rossoneri eközben az Öreg Hölgy vendége lesz, és bizony ott nem lesz elég az Internek szurkolni, hogy minél alaposabban lássa el a Viola baját, mert ezzel még csak annyit érnének el, hogy nem nő a különbség. Hajlamosak lennénk megfelejtkezni a Sampdoriáról, ami nagy butaság lenne részünkről, hiszen a Reggio Calabriában vizitáló Blucerchiati a többi meccs szerencsés alakulása esetén akár egy pontra is feljöhet a Fiorentina mögé, sőt, a Roma kivéreztetésével az Udinese is igen kedvező helyzetből várhatná a hajrát. Hogy ehhez még jön a hagyományosan heves (sajnos néha túlságosan is…) érzelmeket kiváltó Szicíliai Derbi? És akkor a hátsó fertályról még egy szót sem szóltunk, pedig ott is gyepálják egymást emberül. Kell ennél több és jobb?

Juventus – Milan 2-1
Az igazi Derby d’Italia következik szombat este, hiszen nem elég, hogy az elmúlt 16 bajnoki kiírásból tizenháromszor a két csapat egyike futott be elsőnek, az összesített scudetto-mérleg is a torinói és milánói gigászok fölényét mutatja – hihetetlen, de az összes eddigi olasz bajnoki kiírás csaknem felét ez a két csapat söpörte be!
A Calciopoli bűnbakjaiként a tavalyi szezont mindketten kukoricán térdelve vezekelték végig (közben a Juventus feje fölé még egy csöpögő vízcsapot is tettek), ami nem akadályozta meg a Milant abban, hogy előbb Európa, majd a világ legjobb csapatának is koronázza magát, ám az idei Serie A kiírás már nem sikerül nekik olyan jól, mint a másodosztály kénköves bűzét magáról sikeresen leizzadó Juventusnak. A milánóiak vergődnek, a keret összes hiányossága egyszerre bukkant elő, így nekik igazából élet-halál a rangadó, ha épkézláb játékosokat akarnak a San Siróba csábítani a nyáron, míg a Bianconeri igazából többé-kevésbé kihozta a szezonjából, amit akart, hiszen szinte biztosnak látszik a Bl-szereplés 2009-ben – ráadásul a zebratortára már a véres habot is felfújták, melyet az Inter szája széléről törölgettek le.
Az Öreg Hölgy azért idén korántsem olyan félelmetes, mint azt megszokhattuk tőle. Voltak ennek a szezonnak olyan periódusai, amikor a mutatott játék (ez egyébként a dicső korszakban is gyakran hagyott bennünk hiányérzetet) és az eredmények azt mutatták, nem különösebben szerencsés kézzel nyúltak a fiatalítás eszközéhez, és bizony megfordult a fejünkben az is, hogy ennek nagy ára lesz. Végül, úgy néz ki, nem volt igazunk, hiszen bár a legutóbbi fordulóban – elképesztően nagy meccsen! – vereséget szenvedtek a poraiból feltámadó Palermo ellen, a közvetlen vetélytársak bukdácsolásának köszönhetően bár a bajnoki címért már nincsenek versenyben, a dobogó legalsó foka immár nem lehetőség, hanem egyértelmű elvárás.
A Milan viszont sem eredményeket, sem jó játékot nem produkál idén, a tavaly még oly félelmetesnek tűnő Rossoneri több sebből vérzik, mint a south parki Kenny. Ennek, valamint az időközben igencsak kivirágzó vetélytársaknak köszönhetően már nem az a kérdés Ancelottiék számára, hogy indulhatnak-e jövőre a létfontosságú kincset termelő Bl-ben, hanem az, hogy egyáltalán megmutathatják-e magukat Európában, hiszen idén még vár rájuk egy Inter és egy Udinese elleni hazai, ugyanakkor Nápolyba sem esélyesként utaznak majd az utolsó előtti fordulóban. A védelem katasztrofális állapotban van, és Kaká nélkül megbénulnak a támadásaik is, ami csak azért furcsa, mert pont azok a játékosok mondanak csütörtököt vasárnaponként, akik korábban a Milan sikereinek legfőbb letéteményesei voltak: Pirlo és Nesta egyszerűen klasszisukhoz méltatlan teljesítménnyel borzolják a kedélyeket, Seedorf sem rakja ki az ablakba, amit idén eddig a közösbe tett, és akkor még a feszítő csatárgondokról meg sem emlékeztünk.
Ez viszont A Derbi. A holtak feltámadnak, a sánták és bénák újra járnak, a vakok látnak, ráadásul ahogy a fentiekből kiderül, a tét sem csekély, ezért kifejezetten magas színvonalat tudunk ígérni szombat estére. Mit tagadjuk, az elmúlt években igen megkedveltük a Milan játékát (meggyőződésünk szerint tavaly a MU ellen az elmúlt 10 év legjobb olasz csapat által bemutatott játékát vezették elő), ezért roppantul fájna, ha nem láthatnánk őket a Bl-ben, ám sajnos a komplett védelem hiányozni fog Torinóban (Oddo és Jankulovszki sérültek, Nesta és Kaladze eltiltott), ezért bár papíron ismét a karácsonyfával indulnak neki a meccsnek, ez most inkább hajaz majd egy klasszikus 4-4-2-re, melyben Pirlo kezében lesz a karmesteri pálca, Kaká pedig Pippo Mio párjaként igyekszik zavart kelteni elöl. Tegyük gyorsan hozzá, a zavar egyes napokon magától is felüti a fejét a Legrottaglie-Chiellini kettős között, ráadásul a hírek szerint a két szélen a Zebina-Molinaro duót csodálhatjuk majd a Juve kezdőjében, a Seedorf őrzésére hivatott Salihamidzics jobbszélen történő bevetése miatt pedig Camoranesi ismét beljebb lép egy sorral. Láttuk már itt idén jól játszani, viszont mivel rosszul jóval többször, ezért vagy a fejsérülését szerencsésen kiheverő Nedvedbe helyezzük bizalmunkat, vagy az újabban részegítő szólókra vállalkozó Sissoko masszív játékától reméljük a zökkenőmentes középpályás fölény kialakítását.
Ez lesz a két csapat 73. összecsapása Torinóban, és nem meglepő módon a hazaiak komoly fölényét mutatja 32 győzelmük, amivel szemben csak 19 vereség áll, a gólkülönbség pedig 111-87 szintén a zebrák javára. Legutóbbi öt meccsén a Juve 10 pontot szerzett, míg a Milannak három vereség is becsúszott, ezzel pedig újabb érvet sorakoztattunk fel a hazai győzelem mellett. De nem szabad elfelejtenünk, az ilyen mérkőzéseknél semmit, sőt, még annyit sem számítanak az esélyek, a derbit az nyeri meg, aki az adott pillanatban jobban koncentrál és jobban akarja a győzelmet. Utóbbi pedig minden kétséget kizáróan a Milan… Na, akkor most mi lesz? Rohadt jó meccs, az lesz!

Inter – Fiorentina 2-1
Manciónak múlt héten bejött ez a 4-5-1 az Atalanta ellen, a hírek szerint most is hasonló felállásban küldi ki fiait az ellen a Fiorentina ellen, mely egyrészt biztosan fáradt, másrészt a sikeres európai túra után mindenképpen lendületben van. Különösen igaz ez Mutura, aki gondolatban már köti is össze Materazzi és Burdisso cipőfűzőjét. Azért meglepetés lenne, ha nem nyerne az Inter.

Udinese – Roma 2-3
Tippünkkel feltételeztük, hogy Mexés összekapja magát, mert bizony a három csatárral támadó Udinese ellen nagy szükség lenne rá. Cassetti veséjéből kioperálták Brown térdkalácsát, mégis ő lesz a Roma egyetlen komoly hiányzója, az Udinesében meg tök mindegy, ki játszik, ha ott van Di Natale és Quagliarella. Márpedig ott vannak, ez pedig egy jó kis meccs lesz. (Őszintén szólva csak azért mondtunk vendéget, hogy még egy ideig ringathassuk magunkat a szoros befutó csalfa reményébe) 

Reggina – Sampdoria 1-2
A surranópályán érkező Blucerchiati-szerelvény bizony olyan sebességgel közlekedik, hogy a sínen óvatlanul ácsorgó Regginából csak egy bordó plecsnit hagy, ezzel pedig érzésünk szerint rámennek a lilákra nagyon csúnyán, ha pedig elhiszik magukról, hogy ott lehetnek… a Regginától sem kell még búcsút vennünk, de azért nem árt felkészülni rá.

Genoa – Torino 1-1
Fo-gal-munk sincs! Otthon esélyesebbnek véljük a Genoát, kivált Borriello hazai góltermését figyelembe véve, de a Toro egész évben mást sem csinált, csak meglepő eredményeket produkált. Hátha most is.

Napoli – Atalanta 3-0
Hát, ez aztán senkit nem érdekel, hogy mi lesz, a legnagyobb baj pedig az, hogy a legkevésbé a játékosokat. Hacsak néhányan nem akarják még eladatni magukat (Hamsik, Lavezzi, Gargano, Floccari, Langella), ebből hazai lesz, mert hiába áll előrébb a bergamói egylet, a Napoli két klasszissal jobb csapat.

Livorno – Cagliari 1-1
Ami odafent az Inter-Fiorentina, az itt lent az Amaranto és az Isolani összecsapása. Annyira szoros itt a mezőny, hogy akár bele is férhet egy vereség valamelyik csapatnak, de az biztos, hogy nem jönne jókor egyiküknek sem. A Livorno újabban egyesével halad (lefelé...), a Cagliari viszont 8 pontot szerzett ez elmúlt öt meccsén, érzésünk szerint egy ikszre jók lesznek Toszkánában.

Lazio – Siena 2-1
Mondanánk mi szívesen, hogy döntetlen lesz, de a rómaik ezzel a meccsel már a kupa-elődöntőre hangolódnak, a vendégeknek pedig igazából belefér egy vereség is, mert igen messze vannak már a kieséstől. Ráadásul a Lazio ismét a Pandev - Rocchi, Bianchi trojkával üt rajta Manningeren.

Empoli – Parma 2-2
Na, ez viszont igen sok mindenről dönt a pincében. Az Empoli győzni tudott legutóbb idegenben, ezzel pedig sikeresen ragadták meg az utolsó esélyek egyikét, a Parma viszont vergődik, hiába erősebb lényegesen a kerete versenytársainál, ha veszítenének Empoliban, bizony már nyakig érne a szar, ami egyelőre csak szügyig lepi el őket.

Palermo – Catania 2-1
A Juve-verés és az edzőváltás lendületétől tolt hazaiak a múlt héten szintén parádés teljesítményt nyújtó Cataniát fogadják az idei második szicíliai derbin. Az elsőn a mikulás 3-1-es hazai győzelmet rakott be az Elefántok fája alá, ennek ellenére a rózsaszínek a középmezőnyben szerepelnek, a Catania viszont még nem dőlhet hátra, hiszen a kiesés elleni harc közbeni könyöklés fordulóról fordulóra másik csapatokat sodor jobb, illetve rosszabb helyzetbe.