Megmozdult az eleje és a hátulja is, az elitben a Juve a bajnoki címért folyó versenyből szállt ki (ha egyáltalán benne volt), az Udinese pedig az utolsó Bl-helyért zajló csatát lesz kénytelen szemlélőként végignézni, míg hátul idegenbeli győzelmével az Empoli tornászta magát lényegesen pofásabb helyzetbe, a legyőzött Toro pedig ezzel fintorogva visszaszállt a kiesés elleni harcba. Gyönyörű gólokkal, elképesztő védésekkel és a szezon jelenleg futó szakaszára jellemző hatalmas csatákkal köszöntött ránk a Serie A 32. fordulója! Hat fordulóval a vége előtt még sem a bajnokot, sem a kupaindulókat, sem a kiesőket nem tudjuk megnevezni egyértelműen, és már most szeretnénk felhívni a figyelmet a hétvégi fordulóra, ahol a komplett élmezőny száll szembe saját magával, és nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy bemondjuk előre: sokat fog tisztulni a kép! Hajtás után leadott, majd visszaszerzett előnyök, Alta Tensione nem csak Milánóban és szemét eltakaró Totti.

Szombaton a Roma megkapta az esélyt, hogy komoly nyomás alá helyezze a rázósnak ígérkező bergamói túrára készülő Intert, hiszen a Genoa legyőzésével De Rossiék egy pontnyira rámásztak a Nerazzurira. Úgy is kezdtek, hogy ezzel nem lesz semmi gond, Taddei idén ugyan nem sokat játszik, viszont mindig jó helyen kolbászol és hol járomcsonttal, hol csizmaszárral szerez fontos gólokat, öt perccel később Vucinics ragasztott formás gólt Rubinho kapujába, és már dőltünk is hátra – a Romával együtt. Csak közben felébredt a Genoa, Gasperini a meglehetősen ügyefogyott kezdőjébe beküldte Leónt, a profit, akinek komoly része volt abban, hogy a magára találó Rossoblu a második félidőben egy percen belül előbb visszajött a meccsbe, majd egyenlíteni is tudott. Ilyenkor pedig mindig az a baj, hogy a lendület már oda, a kazánok másodszori felfűtése pedig mindig rohadt nehéz feladat, így gyorsan kettőt is cserélt Spalletti, bejött Mancini (majdnem megtapsolták a Roma szurkolói, de aztán inkább mégsem…), és Brighi, de a Roma győzelméhez nagy szükség volt a gólkirály-jelöltre is, Borriello ugyanis igen kretén módon lerúgta Taddeit – akiről mondtuk, hogy mindig jó helyen kolbászol, ugyebár – a büntetőt pedig De Rossi minden dühét beleadva a léc alá püfölte. De miért volt dühös a mi Danielénk? Bizony azért, mert megkapta 13. sárgáját, a szabály pedig úgy rendelkezik, hogy mostantól a fedezet minden egyes újabb lapja egymeccses eltiltással jár majd. A Román már azért kezdenek a fáradtság jelei jelentkezni, a csodaszép rózsaszín felsőben feszítő Totti például nem is merte nézni pajtása büntetőjét – mondjuk ahogy nekifutott, mi is megrettentünk, hogy a labda csatlakozik a föld körüli pályán keringő Jaap Stam-tizenegyest elszenvedő zsugához, de a gólt ugye nem kell magyarázni, ezzel pedig maradt a Farkasok négypontos hátránya, viszont az Inter magabiztos győzelmét látva ez a 32. forduló után elég soknak tűnik. (Roma-Genoa 3-2)

Na, akkor már azt is tudjuk, hogy az Inter jól viseli, ha nyomás alá helyezik, hiszen az otthonában mindig veszélyes Atalanta ellen úgy végzett szőnyegbombázást, hogy ellenfele helyzetig sem nagyon jutott el. Balotelli szerintünk úgy 17 éves, ahogy Martins annak idején, vagy mondjuk a magyar könnyűzene Szandija, ki 18 éves volt végig, míg általánosba jártunk, ám ez semmit sem számít, ha olyan higgadtan pofozza be a helyzeteit, ahogy most tette (mármint nem Szandi). Az Inter 4-3-2-1 formációja egyébként lehetne sokkal veszélyesebb is, mint amilyen most, ha a tökéletesen formán kívül játszó Sztankovics lecsücsülne szépen a padra, de ez ellen az Atalanta ellen most ennyi is elég volt – nem véletlenül szerzi az Inter a legtöbb gólt, elöl most sem volt gond. Hátul viszont… Ez a Burdisso-Rivas kettős biztos valami rossz vicc lehet, csak senki nem nevet rajta, legkevésbé a Nerazzuri szurkolói, hacsak kínjukban nem. Jöttek is a bergamói cserék, az általában egy csatárral pályára lépő Atalantában furcsa is volt mindjárt hármat látni, de ahelyett, hogy összejött volna az egyébként teljesen érdemtelen egyenlítés, Balotelli kilépett a védők között és 25 17 tavaszának minden rutinjával eldöntötte a meccset. Doni még a végén kireklamált magának egy pirosat, de ez már nagyon keveseket érdekelt, azt pedig meghagyjuk a kommentek közötti vita vezérszálának, hogy a spori miért nem fújta le az első Inter-gól előtt Vieira szabálytalanságát. (Atalanta-Inter 0-2)

Megmondjuk őszintén, vérzik a szívünk a Juventusért – ugyanakkor kalapunkat lengetve állunk sorfalat Szicília rózsaszínben pompázó hőseinek. Elképesztően jó meccset produkált ugyanis a két csapat a forduló vasárnap esti rangadóján, két ellentétes félidővel, csodálatos csatárokkal és olyan ritkán látható kapusbravúrokkal, amelyekre csak olyan mókás arcú bácsikák képesek, mint például Fontana. Az első félidőben kiderült, hogy a Juvénak rohadtul kell egy klasszis középső védő, hiszen Amauri egymaga csinált bohócot a jelenlegi kettőből, akik közül hiába tartjuk többre társánál Chiellinit, Vanczák Vili ikertestvére a második palermói gólnál hatalmasat hibázott, előtte pedig ziccert rontott. Az első félidőben tehát jogosan került előnybe a Palermo, Amauri mindkét gólja mestermunka volt a maga nemében, ráadásul Nedved összefejelt Guanával (mindketten kórházban töltötték az éjszakát, szerencsére nincs nagy baj), így Ranieri kénytelen volt átállni a 4-3-1-2 formációra, amit aztán tovább kényszerült gyúrni a szünetben: jött Tiago és Salihamdzsics, a Juve pedig megindult, mint a veszedelem. Aki meglepődött, hogy Sissoko olyan szlalomot vezetett elő Alex szépítő gólja előtt, amilyet, az mit szólt volna, ha Legro épphogy látótávolságból eleresztett lökete nem két centivel a vinkli mellett zúg el, hanem mondjuk kiszakítja tőből a kaput?! És még nem volt vége! Treze szórakozott el egy ziccert, kis híján öngólt szerzett a Palermo, de Fontana apó mindig ott volt, ahol lenni kellett, úgyhogy hiába nyomott úgy a Juve, hogy minden pillanatban benne volt a meccsben a Bianconeri vezetőgólja, maradt a 2-2. Tíz perc volt hátra, amikor Fontana előhúzta a kalapjából a vezércselt: történt, hogy a meccsen egyébként az Öreg Hölgy valaha volt leghűségesebb lovagjává előlépő Del Piero ígéretes pozícióból szabadrúgáshoz jutott, amikor pedig Alex úgy játszik, ahogy vasárnap este, általában ordenáré nagy gólokat lődöz ilyen helyzetekből. Tudta ezt Jimmy is, és úgy döntött, nem indul el a sorfal fölött csodálatosan eltekeredő labdára, hanem inkább a helyén marad, hogy a kapufáról visszapattanót kapura tessékelő Treze labdáját tolja ki a léc alól. Hi-he-tet-len védés volt, egyszerűen nem hittünk a szemünknek, hogy ezt ki lehetett szedni! Ez pedig egy olyan meccs volt, melyen végül minden a Palermo szája íze szerint alakult, a szicíliai kapanyél a lefújás előtti percekben ugyanis elképesztően nagyot szólt, mert hát mikor szerezze élete első A-ligás gólját a jobbhátvéd Cassani, ha nem a Juve elleni rangadón?! Csodálatos meccs volt ez, kérem szépen, mivel magunk egyébként sem bíztunk különösebben a héten Torinóban több száj által magabiztosan hangoztatott scudettóban, nem is bántuk különösebben, hogy így alakult. Ezt a Juvét ugyanis lehet szeretni, mi pedig egyelőre ennyit is várunk csak tőlük. (Palermo-Juventus 3-2)

Igen furcsa volt a Milant 4-4-2 formációban látni, ugyanakkor örömmel üdvözöltük újra a pályán Pippo Miót, aki ráadásul mindjárt kettőt vágva megnyerte a meccset csapatának. Ancelotti erős kezdést vezényelt, hogy gyorsan megtörjék a négymeccses veretlenségi szériát építő Cagliari lendületét, ami be is jött, Kaká kapott díszkíséretet a védőktől a 8. percben, peckesen elvágtatott addig a pontig, ahonnan okos lövéssel megszerezhette a vezetést a Milannak, majd félóra elteltével érkezett Pippo, akit szintén elfelejtettek emberfogással megtisztelni a vendégvédők, a veterán pedig nem hibázott. Kalac miatt már kezdtük rosszul érezni magunkat, hogy ráakasztottuk tavaly a suttyóválogatott egyes mezét, most azonban némileg megerősített minket akkori döntésünk jogosságában: hiába véd idén jó formában, ekkora potyát, amit most beszedett, igen ritkán látunk. Aztán mégsem lett izgalmas a meccs vége, erről pedig ismét Pippo gondoskodott, aki ugyan a ziccert elcseszte (a szombati újságok is megírták, hogy kifele fogja megtolni), ám aztán egy szép csellel és egy pontos lövéssel javított, a Milan pedig ezzel felbukkant a víz alól és tüdőrepesztő levegővétel után máris a négy ponttal előttük tanyázó Fiorentina ülepét kezdte méregetni. (Milan-Cagliari 3-1)

Ez az ülep foglalja el ugyanis jelenleg az utolsó Bl-helyet jelentő negyedik pozíciót, melyet most a Reggina legyőzésével erősített meg. Calabria szépreményű harcosai idén még nem nyertek idegenben, és a süllyedő hajó kapitányának megtett Orlandi nem is vallott szégyent fiaival Firenzében, hiszen Mutu mindent eldöntő gólja csak a lefújás előtt esett, addig pedig néhányszor igen közel járt az Amaranto Pazzo góljának kiegyenlítéséhez. A Viola igencsak jól teszi, ha jövő héten nem bánik ilyen bőkezűen a helyzeteivel, hiszen az Inter elleni idegenbeli fellépés tétje akár a mostani helyük bebiztosítása is lehet, hiszen ugyanekkor a Milan a Juvéhoz látogat, a lilák pedig nagyon nem szeretnék a szezont komoly siker nélkül zárni, márpedig a kupából már rég kizúgtak, az UEFA kupában pedig a hazai 1-1 után nem nekik áll majd a zászló Eindhovenben, úgyhogy nincs más hátra, az életük árán is meg kell őrizniük jelenlegi pozíciójukat. A Reggina pedig hiába tökutolsó, a hátsó fertály nagyanyám babgulyását idéző sűrűsége miatt egy győzelemmel akár egészen az utolsó, még bennmaradást garantáló helyre rakétázhat előre. Kár, hogy a Sampot fogadják jövő héten… (Fiorentina-Reggina 2-0)

Cassano két gólpasszal tette emlékezetessé visszatérését, de a Livorno elleni 2-0-s győzelemben szerepet vállalt a játékvezető is, Romeo ugyanis 0-0-nál érvénytelenítette a vendégek szabályos gólját. A Samp a Bl-re még biztosan nem áll készen, akármilyen kiváló formában vannak is, a Livorno pedig egész héten nyers marhamájat fogyaszt majd, a hétvégén ugyanis a Cagliarit fogadják. (Sampdoria-Livorno 2-0)
A Catania leverte a Napolit, ami igazából nem nagy meglepetés, arányára viszont minden bizonnyal sokan felkapják a fejüket. Zenga bemutakozása az Elefanti kispadján látványosra sikeredett, hiszen csapata már negyedóra után kettővel úszott az igen tompának tűnő Napoli ellen, a fordulás után pedig a fél élvonal által csábított Vargas mindent eldöntött. Csak szólunk: a Catania jövő héten derbit tol a Palermo ellen! (Catania-Napoli 3-0)
A Torinónak sikerült otthon kikapni az Empolitól, méghozzá úgy, hogy két perccel a lefújás előtt Di Michele már mindenkin túljutott, de az üres kapuba bólintás feladata túl nehéznek bizonyult számára, az ellentámadásból pedig Giovinco labdáját Vanucchi bepofozta, így ismét éledeznek az empoli remények a bennmaradást illetően. A Toro viszont a vereséggel még nem tudta le idénybeli kötelezettségeit, sőt, újra csatába kell szállniuk, hiszen már csak öt pontra vannak a legjobb kiesőtől! (Torino-Empoli 0-1)

A Parma és a Lazio bolond első félidőt produkált, melybe négy gól mellett számtalan helyzet és kapusbravúr/baki is belefért. Végül igazságosnak mondható döntetlen született, ami a vendégeknek a tökmindegy kategória, a hazaiaknak viszont égető szükségük lett volna a győzelemre, hiszen egyetlen pontocskával hasítanak csak a 29 pontos kiesők előtt. Ráadásul hétvégén Empoliban kellene valamit összeokoskodni… (Parma-Lazio 2-2)
A Siena otthon tartott egy pontot az Udinese ellen, mindkét csapatban cserejátékosok szerezték a gólokat, és bár a vendégek talán közelebb álltak a győzelemhez a Bianconeri-rangadón, a Siena a rá jellemző harcossággal megszerezte a számára már kevesebb jelentőséggel bíró pontot. Az Udinese jövő héten megkapja a lehetőséget, hogy eldöntse az olasz bajnokság 2007-08-as szezonját, kíváncsian várjuk, élnek-e vele. (Siena-Udinese 1-1)

A B-ligában győzött a két éllovas, a Chievo Messinában nyert 3-2-re, a Bologna pedig a Modenát oktatta (4-1), de az üldözők sem hibáztak, az Albinoleffe és a Lecce is győzni tudott, a Brescia (Vass majdnem egy teljes félidőt kapott) viszont csak döntetlenre volt képes, így már 11 ponttal marad le az éllovastól. A magyar rangadón a Grosetto a fél órát kapó Filkorral a soraiban idegenben alázta Avellinót, mely nem csoda, hogy nem tudott gólt szerezni, hiszen végig jegelték Kenőt az ügyefogyott marhái.