A Barcelona ismét nem tudta kihasználni a kínálkozó lehetőséget. Nem szeretnénk folyamatosan az előző mondatot hangoztatni, de kénytelenek vagyunk, mert a katalánok gyenge napjain is alulmúlják a királyi gárdát. Így meg aztán nagyon nehéz komolyan venni a barcelonai ígéreteket, amelyben többször is kifejtették már, hogy a bajnoki címhez a Real Madrid botlásaira is szükség van. Most, hogy a fővárosiak véresre botladozták a térdüket, a különbség még mindig nem olvadt jelentősen, sőt lassan elérte a kritikus pontot, amely mellett annak bizonyos díszsorfalnak nagyobb az esélye, mint a gránátvörös-kékek bajnoki címének. Egyébként a Sevilla tette a legtöbbet a listavezető nyugalmáért, hiszen legyőzte az új trónkövetelő Villarreal csapatát. Az Atlético megtalálta a hétgólos labdáját, de csak egy félidőn keresztül merte használni. Az Espanyol ismét kikapott, de most nem úgy, miközben a Deportivo meglepett mindenkit, de legfőképpen a Racingot. A Valencia tartalékol, csak még nem tudjuk pontosan mire. Esett 26 gól, és kiesőhelyre került a Zaragoza. Tovább után részletek.
Várakozásaink csak félig teljesültek a helyzetkihasználás mélységeként beharangozott mérkőzésen. Örülünk, hogy fiatalkorú csatárjelöltek számára tiltást vezettünk be, mert egyszerűen csak a szánalmas szó többszöri ismételgetésével fejezhetjük ki meglátásainkat a pamplonai támadójáték láttán. Pedig nem rossz csapat az Osasuna, de ha bármelyik - a város nevezetes futtatásán résztvevő - bikát beállítanák centerbe, sokkal több sikerélményben lenne része a helyieknek. S meglenne az az előnye, hogy legalább nem röhögnék sírásig magukat az ellenfél védői. Nem akarjuk bántani a hazai támadókat, de meg kell jegyeznünk, hogy még a Sportklub szerkesztői is hamarabb (pontosan a második félidőre) kitalálták a pályaválasztót, mint ők a kaput el. Ezért aztán még a - nem túl acélos - huelvai védősor is kellő önbizalmat nyert a hazai próbálkozások fogalmatlansága láttán. Persze a három ponthoz szükség volt az egyetlen szem vendéghelyzet gólra váltásához. Azt nem tudjuk, hogy ennyi elég lesz–e a bennmaradáshoz, de kezdetnek nem rossz. (Osasuna – Recreativo 0-1) Bármennyire is megérdemelné, nem fogja elbukni a bajnokságot a Real Madrid. Ráadásul a diadal ünneplésének pillanataiban csak nagyon keveseknek jut eszébe a kudarcokkal teli és szánalmas februári produkció. Páran talán majd elgondolkodnak, hogy miként sikerülhetett megvédeni a bajnoki címet Nistelrooy nélkül. Hogyan úszták meg kedvenceik a vereséget a Mallorca elleni mérkőzésen. Az igazság az, hogy simán hozta volna a mérkőzést a listavezető. Sneijder megszerezte a vezetést, s bár nem játszottak tetszetősen, vagy domináltak a vendégek, egyszerűen nem tudtuk elképzelni, hogy ezt bebukhatják. Aztán jött a huszonkettedik életévét pár nappal ezelőtt betöltő Ramos második sárgája, s máris a védekezés került előtérbe. Nem ez volt az első kiállítása - nem is ez lesz az utolsó - a madridi jobbhátvédnek, de a mostani egyértelműen megfosztotta csapatát két ponttól. Nem csoda, hogy a lehetőségtől szagot fogó szigetlakók - ha nem is mindent egy lapra feltéve – rohamoztak ezután. Persze ezen az estén valamelyik felsőbb hatalom fogta Casillas és csapata kezét. Maradt a döntetlen. Na meg az egy pont, amivel még sikerült is növelni az előnyt. Az már legyen a konkurencia problémája, hogy ennyi is elég a boldogsághoz. (Mallorca - Real Madrid 01-1) Van egy hely Spanyolországban, ahol az egy pontnak is nagyon örülnének. Nehéz megmagyarázni mi történik Zaragozában. Egy kicsit magunk is zavarban vagyunk, aminek a legfőbb jele, hogy nem fogjuk a hasunkat a röhögéstől, amikor az aragóniaiak év eleji célkitűzései eszünkbe jutnak. Hátulról a harmadik az első négybe vágyó gárda. Nem tudjuk, hogy pontosan mi vezetett ide, de a kiesés legfőbb várományosává lépett elő a gárda. A negyedik edző próbálja kihozni a legjobbat az erős keretből, de már sokan visszasírják az őszi idényt még sikeresen levezénylő Victor Fernandezt. Innen viszont nagyon nehéz lesz, mert ezen a mérkőzésen nagyon csúnyán alulmaradt a hazai csapat, ami nem igazán hat ösztönzőleg a játékosokra. Akik egyébként kitették a lelküket a pályára, s mezőnyben szinte nem is engedték szóhoz jutni a vendégeket. Azonban a ritka vendégtámadások szinte kivétel nélkül gólban végződtek, mert a védelem úgy elbizonytalanodott a térfélen átmerészkedő támadók láttán, mint bigott katolikus szűzlányok a nászéjszakán. (Zaragoza – Betis 0-3)
Alex Ferguson tanácstalanul dörzsölgeti a szemeit majd, amikor megtekinti a Barcelona mostani összecsapását. Emlékeiben még egy tarthatatlan és kegyetlenül pimasz Henry él, aki nem egy mérkőzést döntött el a nagy rivális javára. Ehhez képest most egy impotens támadóhármas tagjaként a lelkesedés legkisebb jele nélkül a helyzetek kihagyásában jeleskedik. A Nou Camp közönsége is tanácstalanul nézte egy darabig, amint a kedvencek a kapufákkal folytattak élet-halál harcot. Aztán ahogyan a vendégcsapat a saját térfeléről, úgy kerültek elő a fehér kendők a zsebekből. Számunkra majdnem mindegy, hogy kitől vagy mitől javul meg a katalánok játéka, de illene rákapcsolniuk, mert Gago és Higuaín hamarosan kétszeres bajnoknak vallhatja magát. Egyébként az ilyen meccseken megy el a bajnokság., mert míg a Real Madrid simán győz akkor is, ha nem neki kéne, addig a gránátvörös-kékek simán pontokat hullajtanak, ha nekik kéne nyerniük. Nincs tovább. A bajnokság olyan szinten elment, hogy nem is érdemes vele foglalkozni. Marad a Bajnokok Ligája, ahol a csapat az életéért és az edzőjéért küzdhet. Na és persze, reménykedhet, hogy a Schalke játékosai nem látták ezt a mérkőzést, mert ha megérzik a vérszagot könnyen sírásba torkollhat a kupameccs. (Barcelona – Getafe 0-0) A Villarreal is sokat köszönhet a Getafének, mert így minimális előnnyel – egymás elleni eredménnyel – még a katalánok előtt maradt. Pedig sírtak rendesen Sevillában, ahol váratlan taktikai variációval lepte meg őket Manolo Jimenez. Látatlanban nagy luxusnak tűnt Kanouté pihentetése, de ezúttal az eredmény az edzővel volt, mialatt a játékosok most nem az ellenfélen bosszulták meg a homokozóban őket ért gyerekkori sérelmeket. Elsüllyedt a sárga tengeralattjáró, de szégyenre semmi oka nincsen, hiszen az érem továbbra is kijár neki, s még mindig szépen csillog az ezüst. A Sevilla helyzete egy fokkal bonyolultabb, hiszen öt ponttal (ami a gyakorlatban hat) vannak lemaradva a negyedik helytől, s bár Luis Fabiano gólkirályi címe biztos, valószínűleg az elitligában való indulás lehetőségére elcserélné a brazil. (Sevilla – Villarreal 2-0) Ehhez mindössze az újra a hétgólos labdával játszó Atléticot kellene megelőzniük. Erre esély még van is, hiszen a remek felvezetés dacára sikerült Forlánéknak izgalmat csempészniük a mérkőzésbe. Ember- és kétgólos előnyben nem szoktak veszíteni a csapatok. Különösen akkor nem, amikor mindez már a találkozó ötödik percében bekövetkezik. Ennek megfelelően elég savanyú arcot vágtak a hazaiak, amikor kettőnél és kicsivel később háromnál is utolérte ellenfelét a felszabadultan küzdő vendéggárda. Aztán az újabb kiállítás és Simao gólja végleg eldöntötte a mérkőzést, s a hétgólos labda is a szertárban pihent már a második félidőben. Az újabb két hazai találat nem osztott, nem szorzott, hiszen az Atlético legfőbb célját, a három pontot már régen nem veszélyeztette semmi. Érdekes, hogy az Almería már másodszor játszott idén kettős emberhátrányban és ezúttal sem vallott szégyent. Sőt! (Atlético – Almería 6-3)
Bár a Real Madrid és a Barcelona is pontokat veszített hétvégén, a forduló meglepetését mégis a Deportivo santanderi győzelme jelenti. Nagyjából ugyanaz történt, mint Zaragozában, annyi különbséggel, hogy itt már a második percben megszületett a vendéggól, aminek köszönhetően kialakult a hazaiak nyomasztó fölénye, amire a vendégek gólokkal válaszoltak. Meg sem álltak háromig, s már a félidő végére elúszott a Racing mérkőzése. A Deportivo viszont végleg megmenekült. (Racing – Deportivo 1-3) Mondhatnánk, hogy váratlanul, de nem teljesen lenne igazunk, így jelző nélkül vagyunk kénytelenek leírni: A Valencia vereséget szenvedett Murciában. Egyszerűen már csak a biztos bennmaradás és a kupagyőzelem hozhatja vissza a sírból a Valencia idényét, mialatt a Murcia a Zaragoza megelőzésére készülhet. Kár, hogy az még kevésnek tűnik. (Murcia – Valencia 1-0) Főleg azért, mert a Valladolid is győzőtt, így tartván megfelelő távolságot a tizennyolcadik helytől. A Levante számára már régóta mindegy, de azért becsülendő, hogy játékosai továbbra is hajtanak, és látszólag megpróbálják a lehetetlent. Pedig lehet, hogy már jövő héten biztossá válik. (Levante – Valladolid 0-3) Az Espanyol le sem tagadhatta volna, hogy a három pontért utazott Bilbaóba. Meg szeerették volna mutatni, hogy nem annyira szánalmasak, mint a közelmúltban elért eredményeik mutatják. Bár vereség lett a vége, azért a céljukat részben sikerült elérniük, hiszen mindössze a rúgott gólok terén nem múlták felül a baszkokat. A sors iróniája, hogy végül mindig csak ez számít.(Athletic - Espanyol 1-0)
Utolsó kommentek