Az FA kupa csatározásai játsszák a főszerepet a ködös Albionban a hétvégén. Hét nyolcaddöntőt rendeznek szombaton és vasárnap. A West Ham - Boró és az Everton - Villa párosításokon kívül, a PL csapatok Championship együttesekkel néznek szembe. Európa legősibb és legkomolyabban vett kupaküzdelmének ezen szakasza sokszor már a brit fociért nem rajongó fociőrültek figyelmét is leköti. Ennek fényében, mi is bekapcsolódunk a küzdelmekbe. Tovább után a párosítások és a mi tippjeink.

Mint az közismert, az 1996. évi Nobel-díjat Curl, Kroto és Smalley kapta a buckminster-fullerénnek elnevezett C60 molekula felfedezéséért, de a tizenkét ötszögből és tetszőleges számú hatszögből felépített lyukas molekula ötletét D. E. H. Jones már 1966-ban felvetette. Hatvan szénatomot ilyen módon elrendezve, egy nagy szimmetriájú alakzat adódik, a csonkolt ikozaéder. A fullerén szóba jöhet mint kenőanyag, a fémkomplexképzési hajlam pedig beláthatatlan lehetőségeket biztosít a katalízisben. Hát ez szuper. Magunk részéről ugyanakkor az öreg Jones maistrónak ítéljük a Nobel-díjat – természetesen a tökéletes futball labda megalkotásáért.

"Öt percen múlt csak, hogy ne kiáltsuk már most ki bajnoknak a Manchester Unitedet. Aztán Torres kettőt villant és visszahozta meccsbe a Liverpoolt; a United egynullás sikereiért nem fizetnek a fogadóirodák; kilenc csapat gólt sem rúgott."

Többek között ezeket írtuk múlt héten. Ezeken csak annyit tudunk javítani, hogy most tizenegy csapat volt gólképtelen. Lapozás után a PL egyik leggólínségesebb fordulójáról, elküldött menedzserekről és sikeres felzárkózásunkról.

Vagy hülyék vagyunk, vagy naivak, de mi elhittük, hogy rámegyünk az izraeliek torkára, és átharapjuk. Ebből az lett, hogy most csalódottak vagyunk, ez viszont már biztos, hogy a mi hülyeségünk miatt is van, mert az elmúlt évek magyar válogatottjaitól ez egy kiváló teljesítmény lett volna (valami megmozdult a magyar futballban, ill. voltak biztató jelek a játékunkban), de Koemantól ennél sokkal, de sokkal többet vártunk. Mert ez magyarán mondva nem csak egy sima halom szar volt, hanem egy ijesztő halom szar.

Fiaink felkerekedtek, kettős kereszttel, koronával a mellükön, és elindultak a Szentföldre, hogy megtalálják Juhász Roland helyettesét. Kérdés, hogy a Wales-ben fejelgető Gyepes Gábor, vagy a Cornwallban kenyeret pusztító Tímár Krisztián fogja fegyelmezni Benayount? Kérdés, hogy ki vezeti a támadást? Nos Gyepes biztosan nem, viszont a jelenlegi gazdasági helyzetben nem lenne rossz biznisz, ha a Szent Kereszt egy darabjával térnének vissza a fiúk, ha hazafelé összeszednék mondjuk a Szent Grált (vagy legalább valami közönséges bőségszarut), de nekünk, futballszerető magyaroknak egy győzelem is bőven elég lenne ahhoz, hogy jól induljon az évünk.

Egyre távolabbról hallik az Inter lassan harsány kacajjá erősödő kuncogása, ha így megy tovább, az üldözők is  jobban teszik, ha egymás felé fordítják inkább figyelmüket, miközben Mourinhóék a fogadóirodák ajánlatait nyálazzák át. A Juventus óriási kandisznóval nyert, a Milannak még ez sem jött össze, úgyhogy most megint a torinóiak vannak előrébb egy leheletnyivel. Jön a Fiorentina is, amelyen átgázolt volna a Lazio, ha nem Frey védi a kapuját, a Roma pedig aljasul rálépett a Genoa tökére, majd hanyatt lökte. A Napoli elfelejtett nyerni, az Udinese most tanulgatja újra, és egyre erősebben érezzük, hogy a kiesők kiléte idén sokkal korábban dől el, mint tavaly.

Természetesen az, hogy mindketten csapatuk legjobbjai egész évben, és bár nincs különösebb apropója, nem tudtunk  tovább ellenállni a közléskényszernek. A Bayern számára tökéletesen alakult a hétvége, duplán érdemes volt kipréselni a szuszt a BVB-ből, hiszen rajtuk kívül minden nemzetközi kupás csapat savanyú pofával nyugtázta a fordulót. Tovább után Ribéry jövőjével, Beckenbauer nyilatkozatával és a tulajdonviszonyokban várható szabálymódosítással foglalkozunk bővebben.

Baljós csend honol Olaszországban, a tömeg lélegzetvisszafojtva figyel. A RAI bejelenti, hogy Diego leütési ára £26m, a boldog tulajdonos a Juventus. Mocorgás támad az első sorokban, de a hangoskodókat lepisszegik. Nem erre várnak. A speaker felolvassa CéRonaldó nyílt kihívását Ibrahimovics felé. Megjelennek az első szotyolaárusok, de a közleményt senki nem kívánja kommentálni. Mi lesz már? Hol késik? A morajlás erősödik, a Vatikánban félreverik a harangokat. A hír igaz. _benito kolléga prágai vendégjátéka miatt a várva-várt jóslatok ezúttal elmaradnak. A bejelentésre tíz százalékot emelkednek a zsilett részvények - mégiscsak lesz pénz Beckhamre. De kit érdekel ez ilyenkor.

Sajnos egyelőre nem a sztárboksz keretei között, de így sem utolsó látvány a Bundesliga második helyén tanyázó Hertha. Továbbra is vezet a Hoffenheim, mostantól lehet vagdosni a centit, ráadásul a táblázat első hat csapata közül csak a HSV tudott nyerni rajtuk kívül. Elbúcsúztattuk ugyan Huszti Szabit, viszont máris nagy örömmel köszöntjük Futács Márkót, akit igen szellemesen gulyás-ágyúcskának kereszteltek a német lapok, Király Gabi érkezésével pedig máris sűrűbben vagyunk. Tovább után nyilatkozatokkal és eunuch fricskákkal borzoljuk az idegeket.

Pár kupaújrajátszás és megfejthetetlen igazolás után a huszötödik kanyar következik a Premier League-ben. A Tottenham-Arsenalon kívül világraszóló rangadó nem lesz, de ettől függetlenül, egyetlen meccs sem egyesélyes. A West Ham mumusnak számít a United szurkolók körében, a Pompey nem esélytelen a Gerrardot nélkülöző Pool ellen, és a Chelsea-t sem jogosítja fel semmi sem, hogy lenézze az újonc Hullt. A középmezőnyben Wigan-Fulham, a kiesés ellen West Brom-Newcastle összecsapás lesz a jobb poziciók eléréséhez. Tovább után elbambulunk a tabellán és 10+1 tuti tippet ajánlunk a figyelmetekbe.

Az ember mindig tanul valamit. Például azt, hogy mielőtt a futball szerethetőbbé tételét és felemelkedését szolgáló javaslatokat olvasgatna, tegye félre az ebédjét. Csak a félrenyelés kellemetlen érzését elkerülendő. Már önmagában az is érdekes, hogy miközben Európa legnagyobb szemétdombján üldögélünk, Léderer Ákos megkoronáztatott, még egy sporttörténelmi mérkőzést is csak csúsztatva láthatunk, a nemzetközi labdarúgás problémáira határozott válaszokkal rendelkezünk. Például esélyegyenlőséget szeretnénk. Csak mert az olyan romantikus. Na meg jól is hangzik.  Talán még a csajoknak is bejönne. Csodáljuk, hogy ezidáig egyetlen politikai erő sem karolta fel az ötletet. Elvégre lehetne reménykedni, hogy akkor majd a Dinamo Kijev a Fradival egymást váltva uralja Európát. Az elitbajnokságok élcsapatai megroggyannak és végre-valahára nem az nyer címeket, akinek a legtöbb pénze, legjobb játékosai és legkomolyabb mezeladási mutatói vannak. Mindenki azonos eséllyel indulhat. Sőt aki szarul szerepel, az még jobban is erősíthet a végén. Mert az úgy igazságos. Pontosan mint Amerikában. Meg álmainkban.

Két pont a különbség, a Celtic eltöketlenkedte, ahogyan az várható volt, a Rangers pedig Fleck segítségével behúzta, ahogyan arra szintén lehetett számítani. Újra a nagytestvérek után jelentkezünk, na nem a kommentelők reklamációja miatt, hanem mert a szerző a hétvégi bajnokin összeszedett egy kisebb posztkilövőidegsérülést, és lassaban kezdhetett bele az írásba, mint a többiek. Foglalkozunk az átigazolási ablak történéseinek summázásával, és Csabával meg csapatával. A hétvégén nem lesz bajnoki forduló, de 15-én ismét Old Firm! A képen egy Inverness fanatikus készül a bajnok elleni összecsapásra.

A huszonegyedik fordulóban sem kapott ki a Barcelona. Sőt a Real Madrid is győzött. Az első két helyezett csapat kiléte nem kérdéses többé, viszont a dobogóért hajtó Sevilla, Valencia páros bukdácsolása még rejtegethet némi izgalmat a bajnokság végéig. Főleg, ha az andalúzok támadójátéka és Unai Emery csapatának védelme továbbra is ilyen alacsony szinten látja el feladatát. Míg a csapat nem látja kárát, addig nincs azzal baj, ha egy focista Kocsis Zoltánt megszégyenítő sebességgel és vehemenciával vezényel. Más a helyzet, ha mindez a védőmunka rovására megy. A Sevilla problémája pont ennek fordítottja. Nekik egy karmester kellene az esetleges támadójátékuk változatossá tételéhez. Persze ők még örülhetnek, mert a dobogóért küzdeni mindig könnyebb, mint a kiesés ellen. Főleg úgy nehéz, hogy a másodosztály felé vezető út legbiztosabb ékkövei már házon belül vannak. Oliveira és Sergio Garcia idén a Betisen próbálnak meg segíteni. A Real Madrid is igazolt még valakit, akiről nem sokan hallottak eddig, de arrafelé a hétvége egy kicsit másról szólt. Raúl egy újabb rekordhoz érkezett, de mielőtt komolyan foglalkoznánk ennek valódi értékével, egy kicsit még emésztgetnünk kell a számot. Esett 29 gól, az Atlético szégyenteljes módon szenvedett vereséget, a Villarreal megalázta magát, míg Vadócz Krisztián csapata rangadót nyert. Tovább után részletek.

A magam részéről van bennem valami alapvető idegenkedés a frissiben kitalált sportoktól, a jorky mégis hamar befészkelte magát sportkonzervatív szívembe. Már első alkalommal is élvezhető, gyors, pörgős észjáték, a helyzetfelismerésnek döntő szerepe van. Ha muszáj asszociálnunk, akkor a futsal és a squash szerelemgyermekének kell vizionálnunk a jorkyt, hivatalos nevén a jorkyballt. Tovább után alapvető szabálymagyarázattal, személyes élményeinkkel és néhány videóval szolgálunk a magyarországi tömegsport oltárán.

Akit csak ennyi érdekel, annak megmondjuk csípőből: hatszor. Cirka harmincból.  Vasárnap délutánig úgy nézett ki, ez nem a nagyok fordulója lesz, de aztán az egyik nagy úgy határozott, ha már mindenki az ő boldogulásukat tartja a legfontosabbnak, nem hagyják kihasználatlanul a helyzetet. Az Inter és a Juventus égése között azért jelentős különbség van (nem, nem az, hogy a Juvét kifektették), az milánóiak ugyanis csak elflegmázták a Torino elleni meccsüket, a Juventust viszont egészen egyszerűen megverte egy jobb csapat. A Roma két percre volt attól, hogy egy pontra feljöjjön a BL-helyek utolsóján trónoló Genoára, az Udinese pedig pont Nápolyban gondolta úgy, hogy itt az ideje visszatérni a meglehetősen régen elhagyott ösvényre. A Fiorentina a havazás miatt elhalasztott meccsen avatta századossá (majd százegyedessé) Mutut. Hajtás után mindenkit bántani fogunk.

Öt percen múlt csak, hogy ne kiáltsuk már most ki bajnoknak a Manchester Unitedet. Aztán Torres kettőt villant és visszahozta meccsbe a Liverpoolt. A hétvégén, a számtalan bírói bakin kívül, sok minden megütötte a szemünket. Robbie Keane még a padra sem ülhetett le, a Spurs óriási kakiban van, a United egynullás sikereiért nem fizetnek a fogadóirodák, az Arsenal fogja nyerni az első Európaliga döntőt, a City-n lassan már nevetni sem lehet, kilenc csapat gólt sem rúgott, és Bosingwa megoldotta az egyik vesszőparipánkat, a csináljunk már valamit a szögletzászlónál időt húzó játékgyilkosokkal. Lapozás után bővebben.

Könnyfátyolos szemmel, de atyai büszkeséggel integetjük el Huszti Szabolcsot – a fiunk egyetemista lett. Huszti körül hónapok óta nagy volt a bizonytalanság, kinőtte a Hannovert, már tavaly is volt rá esély, hogy továbbálljon. Azt hittük, a Hamburg és a Celtic párviadalából kerül ki a győztes, a célfotó mégis a hatalmas kannáit bedobó Zenit Szentpétervár javára döntött. Miért most? Mert a transzfert még az UEFA kupa vasárnap esti nevezési határideje előtt le kellett bonyolítani, ahol egyébként éppen Stuttgart – Zenit a párosítás.

A legutóbbi fordulóban rácsodálkoztunk, hogy talán a Milan a bajnokság legnagyobb esélyese, de az Inter azonnal a segítségünkre sietett. Amit nem tud sem a világválogatottként fungáló Milan, sem a Wagner-sorozatnál is unalmasabb Juventus, azt az Inter edzője nélkül, gyakorlatilag emberhátrányban játszva is röhögve megcsinálja (amúgy juhéjj és éljen, egyre közelebb vagyunk a megérdemelt sörünkhöz: ehhez már csak egy pirosat kell begyűjtenie Muntarinak). A röhögve talán túlzás, a Cataniának több lehetősége is akadt, hogy egyenlítsen, de az Inter – nevezhetjük malacnak is, a lényegen nem változtat – nagyon ritkán lövi lábon magát ilyen helyzetekben, és ez még akkor is igaz, ha Paolucci gólja valószínűleg szabályos körülmények között esett. Pedig ahhoz, hogy szoros legyen a befutó (és ne kelljen az Internek külső segítséget igénybe vennie ahhoz, hogy érdekes maradjon a Serie A), nagyon kellene, hogy a két töketlen üldöző folyamatosan Mourinhóék nyakába csorgassa a nyálát, mert akkor inkább hajlamosak lesznek hibázni, mint így, hogy elég nagy biztonságban érezhetik magukat. Az aduász az, ha megsérül Ibrahimovic (amit persze nem kívánunk neki, megelégszünk azzal is, ha eltiltják 14 meccsre), mert egyébként max. a fogadóirodákban bízhatnak a tavalyi befutót habzó szájjal figyelő szurkeszek. (Catania-Inter 0-2)

Persze nem úgy, ahogy Olaszországban szokás, de akkor is. Midőn a Hoffenheim egy veszélytelennek látszó edzőmeccsel térden lőtte magát és Ibisevic szezonjának vége szakadt, ott a bajnokságot is le lehetett zárni, jöhet az eredményhirdetés, tus, salátabár. Ezek után – Sanogóval a csatársorban – a BL hely megszerzése is nagyobb bravúrnak tűnik, mint az őszi elsőség. Mindenhol azt kell olvasni, hogy a Bayern és a HSV között fog eldőlni a bajnokság. Ha ez valóban így van, akkor egyszerűbb lenne világosan leírni: a Bundesliga lefőtt, sanyi, ennek harangoztak. Merthogy jobbára ez így is van, hacsak a Bayern le nem harapja tőből mindkét lábát – de egyelőre pont a Hamburg állt neki a hentesmunkának. Nagytakarított a BVB és a Schalke, a magyarok maradtak a helyükön, a téli szezon nyertese a Hertha lehet. Átigazolások, vélemények, Podolski és Diego ostorozás, Ribéry megsemmisülése, valamint némi távprognózis tovább után.

Még meg sem száradt a tinta az összefoglalón, még el sem érte csúcspontját a Pool-MU vita a kommentek között, máris robog tovább a Premier League. A 24. forduló érdekes meccseket ígér a táblázat elején és végén is. Kiemelkedik a Chelsea vendégjátáka az Anfield Roadon, de ennek a meccsnek akár a United is lehet a nyertese.
Lesz megint Tyne-Wear derby, az Arsenalnak londoni rivális ellen kellene végre valamit mutatnia, a Hullnak vízválasztó meccse következik, a Villának meg egyszerűen egy nehéz.
Tovább után az elkövetkező tíz meccs lehetséges végeredménye, ahogy mi gondoljuk gyógyszerek hatása alatt.

Ahogy az olaszoknál, úgy a PL-ben is szinte az egész élboly a listavezetőt fixálta orálisan. Miközben a United - a kitudjahányadik védelmi felállással - hozta tizenegyedik kapott gól nélküli meccsét, addig a Liverpool - vagy inkább Benitez - hülyét csinál magukból és szurkolóikból, az Arsenal meg továbbra sem tud meggyőző játékkal kirukkolni. A Villa és a Chelsea győzelme azt jelentheti, hogy az aktuális forma alapján háromesélyesnek lehetne nyilvánítani a bajnokságért folyó harcot. Persze ez badarság, tizenöt fordulóval a vége előtt, de az tény, hogy a MU és a Pool mégha ugyanazon a pályán is haladnak, de bizonyosan ellentétes irányba. Lapozás után nem csak a táblázat elejéről.

Lóránt csapatba állításával a tér-idő kontinuum csapdájába kerültünk, lévén a század első harmadában még nem létezett a középhátvéd kifejezés*. Ezen anomália miatt most nem egy-egy klasszikus szélsőhátvéddel erősödik az Oldtimer válogatottunk, hanem két bekkel: Fogl II Károllyal és Fogl III Józseffel, akik a minden körülmények között légmentesen záró, átjátszhatatlan Fogl-gátat alkották. Most ne afféle hurkagátat képzeljünk magunk elé, mint a Hoover vagy az Asszuáni, itt öt szilaj támadó hömpölygő árja csapódott góléhesen, vérben forgó szemekkel a falba, és öt támadó hullott a mélybe csüggedten, leforrázva, habját veszítve. Mindebből az is kiderült, hogy az Oldtimer válogatottunkat szubjektív okok miatt 3-2-5-ös rendszerben szerepeltetjük.

Nem terveztük, hogy rovat lesz ebből, de látva, hogy az előzőhöz is örömmel szóltatok hozzá, közkinccsé tesszük az újabb NST-taktikai értekezleten kirobbant vitát, mely ezúttal szintén egy liverpooli játékosról szólt. Nincs senki, aki meg tudná mondani, hogy került szóba Robbie Fowler, de öt percen belül harsány rikoltozás vette át az érvek helyét az asztal körül, és már itt látszott: ismét titeket kell megkérnünk, hogy tegyetek igazságot.

Az első tavaszi forduló már régen nem azt jelenti, amit régen. 2009-ben nem beszélhetünk téli felkészülésről, a csapatok nem  újra belevágnak a küzdelmekbe, hanem "csak" folytatják, amit pár napja abbahagytak. Ha jobban is koncentrálnak, az mindössze azért van, mert először találkoznak olyan ellenféllel, amellyel szemben a folyó versenysorozatból származó törlesztenivalójuk lehet. Az első fordulóban megesett az a szégyen, hogy a Real Madrid és a Barcelona is vereséget szenvedett. Azóta változtattunk a sorrenden és immáron azt mondjuk, hogy a Barcelona és  Real Madrid is visszavágott. A bosszú azonban édesebb lehet a katalánok számára, hiszen ők csak egyszer kaptak ki, így húsz forduló után elmondhatják, hogy minden csapat ellen szereztek pontot. Madridban kicsit más a helyzet, hiszen arrafelé a nagy visszatérés előkészítése folyik, amelynek részeként nagy neveket hallhatunk mindenhonnan. Mielőtt azonban a Barcelona szurkolói ijedtükben disznófejek levágásához folyamodnának, jelenlegi négy csapatkapitányukból egyik sem tűnik megfelelőnek a futball gyilkosának kampányához. Florentino Perez ismét kész, hogy munkába álljon és gépfegyverrel írasson alá szerződéseket klubokkal, valamint játékosokkal. Ami megbocsátható, amikor holland és francia élcsapatokról, vagy angol és spanyol középcsapatokról van szó, de szentségtörés, ha valaki a Juventus, a Barcelona, a Manchester, az Inter vagy a Liverpool legjobbjaira vet szemet. Elsősorban a fociról kellene szólnunk, de a Barcelonán túl nagyon nehéz igazi sportértéket találni a Ligában.

Vágjunk a közepébe: Gianni Agnelli halálának 6. évfordulóján imádott klubjának jelenlegi elnöke azt nyilatkozta: Gianni szerette volna a mostani csapatot. Szerintünk meg nem. Egyszerűen azért, mert ezen a Juventuson kis túlzással rohadtul nincs mit szeretni. A játékuk tudatossága egészen a felezővonalig tart, onnantól mindenki improvizál, szerencsére néha ki-kitör a zseni egyik-másik játékosból, és olyankor Del Piero ad egy olyan passzt Machisiónak, amilyet (majd még egyet Marchionninak, de jellemző, hogy míg a védekező középpályás szép mozdulattal belövi, addig a támadó kétszer is belepüföli a kapusba a ziccert), és ezzel meg is lehet nyerni egy meccset. Sőt, egy rangadót is. Úgy kezdődött a torinói tavasz, hogy az élre is állt a csapat, ez pedig azt üzeni: minden fasza, rendben mennek a dolgok. Pedig hát erről szó sincs, a csapat játéka csapnivaló, és akik még védik a mundér becsületét, azoknak is egyre fogy a puskapora. Lejátszott idén a Juventus cirka 30 tétmeccset, és úgy vezette a Serie A-t 24 órán keresztül (és jutott tovább elsőként a BL-ben), hogy a harmadán sem volt képes tisztességes játékot mutatni, a masszív védekezés (és a fenti zsenik) hoztak egy-egy nehezebbnek tűnő meccset - a Milan ellen jó játékkal, a Real ellen a szar ellenfélnek köszönhetően -, de földbe döngölni még a kiesőket sem tudja Ranieri csapata. Amauri 60 méterre az ellenfél kapujától küzd a labdákért, a két szél teljesen használhatatlan, a Juventus kezdőjében van összesen két játékos, akitől váratlan megoldásra lehet számítani. A Fiorentina elleni meccs egy három pontot érő vereség volt. És az szenvedi el, aki örvendezik fölötte. (Juventus-Fiorentina 1-0)