Első blikkre nyugis forduló elé nézünk. Azonban a kupaforduló közelsége, a sok sérült és az ingadozó formák miatt a big5-nak sem lesz könnyű dolga a hétközi fordulóban. Rangadónak talán csak Everton-Arsenal-t lehet nevezni, de pikánsnak ígérkezik Barton visszatérése Manchesterbe, a tucatnyi sérültjét nélkülöző MU látogatása a sereghajtóhoz és a Pool wigani szántóföldön való vizitálása is. Tovább után a 23. forduló beharangozója Dalacin C, Rubophen és Elixirium thymi compositium árnyékában.

Aki elvégezte a házit, az láthatta, hogy a Celtic kreatívjai hiányában bemutatott szenvedése McGeady rehabilitálásával messzinek tűnik, míg a Rangers ismét bizonytalan. Persze az is fontos szempont, hogy Gordon Strachan (otthon) Nakamura-Brown-Crosas-McGeady középpályával állt fel, és egyik kulturált futballra képes középpályása sem volt formán kívül, így időnként valódi terrort, és a vízelvezető rendszerbe préselő nyomást élhetett át a Hibernian csapata. Walter Smith ezzel szemben (idegenben) Ferguson-McCulloch-Mendes középső középpályát küldött ki a Pittodrie közönsége elé, amiből nem pont az előre rohanás szándéka szűrhető le, de még ez se lett volna baj, ha Barry Ferguson és Pedro Mendes hozza a meccset, azonban nekik ez Kenny Millerrel és a kissé még éretlen Fleckkel nem sikerült, Kris Boyd pedig későn jött. Volt két 3-2-es meccs, Csabiék is ilyen arányban győztek, mindössze két döntetlen született, folyt a vér és Rósa Dénes is suhintott egy egészséges kapufát, vagyis tovább után nem a legunalmasabb, hanem a 23. forduló összefoglalója olvasható, amelyben még az is bebizonyosodik, hogy az SPL a világ legerősebb bajnoksága.

Hivatalosan is letudtuk 2008-at. A zergebaszó hideg ellenére átlépünk a 2009-es tavaszi szezonba, amit úgy fogunk emlegeteni, mint azt az évet, amikor… negyedszer nyer zsinórban az Inter? A masszív semmi zseniális ragozásával is odaér a Juventus? A Milanban tobzódó zsenialitás felülkerekedik az itt ugyancsak nagy mennyiségben jelen levő töketlenségen? Egyelőre minden a szánk íze szerint alakul, nem dőlt el a félidőre semmi, tehát már most jobb a szezon, mint a tavalyi volt, ha pedig a befutót is lehetne überelni, akkor azt kérnénk szépen, igen. Az első fordulóban nagyon jó játéka volt a Juventusnak Firenzében, az igazán balszerencsés pontvesztés után lehet visszavágni, hatványozottan igaz ugyanez az augusztusban a Bologna ellen pofára eső Milanra, és nincs okunk feltételezni, hogy ne lenne megint jó meccs a déli derbi. Tovább oson a Genoa (jelenleg kettővel a Milan, öttel a Juve mögött állnak), ideális ellenfelet fogad az Inter, és egyből az első tavaszi fordulóban megütközik a kiesés két legfőbb esélyese. Kitavaszodott, örvendjünk!

Már régen volt ennyire kiegyensúlyozott az SPL, noha ez a tabellán továbbra sem látszik, de egyetérhetünk abban, hogy egyáltalán nem lepődünk meg, ha egy masszívan alsóházi csapat elkapja valamelyik nagymenőt, az meg egyenesen természetes, hogy a harmadik helyezett Aberdeen legyalázza az éllovast. A Celtic ezzel a 4-2-es vereséggel (Boruc nélkül, ő ugyanis bemelegítés közben megsérült...) két pontra engedte fel a Rangers-t, akik Collum játékvezető igen mulatságos asszisztálása mellett verték otthon a Falkirk-öt. A szerző két hete lefejelte a falat, de mivel a fal már jobban van, egy szédült és kavart poszt keretein belül, tabellával, videókkal következhet:

 

Már el is dőlt volna? Nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy a félidőre felépített előny ledolgozhatatlan a hátralévő tizenkilenc mérkőzésen. Egyébként is mennyit ér az újabb pontrekord? Meghatározhatja egy csapat szereplését az elnökének személye? Két mérkőzés után kijelenthető, hogy a legjobb téli igazolás a Racing csapatához köthető? Valóban szüksége van a Barcelonának Lahmra? Na és a Real Madridnak újabb holland csatárra? Van összefüggés Vadócz Krisztián meglepően sok őszi szereplése és csapatának helyezése között? Egy év alatt mitől lett kiesőjelöltből rettegett ellenfél az Athletic? Megmenekülhet a Mallorca és az Espanyol? Bennmarad mindhárom újonc? Kérdések válasz nélkül. Félidőhöz érkeztünk és miután az egész őszi szezon a Barcelona menetelésétől volt hangos, így velük célszerű kezdeni.

Kezdetnek vettünk egy jó kapust, most mellé tesszük minden idők talán legellentmondásosabb magyar játékosát, a nincstelenségből a Csillag börtön érintésével milliomossá vált, megtörhetetlen bekket, védelmünk tartópillérét. Ő maga legszívesebben a jéghideg, acélkemény profi álcáját öltötte magára, de mi ezt csak szimpla túlélési technikának könyveljük be. Elő a hideg-meleg ellátmánnyal, monstre, életét hűen tükröző, káosz szagú posztban következik az NST oldtimer válogatott középhátvédje:

Az utolsó őszi fordulóig kellett várnia a kárörvendők mezőnyének, hogy kifektetve lássa az Intert (a Milan csak megverte őket), mégis csak egy pontot tudott hozni Mourinhóékon a bolyhos nyuszitappancsban Rómába utazó Juventus. A Milan gyengén játszva, Pato és Abbiati közreműködésével szerzett egy megérdemelt pont helyett további két érdemtelent, a Napoli a (z ex-)tökutolsó Chievótól kapott ki, a Genoa leccei győzelmével meg is előzte Lavezziéket. Baptista ollózása és Zampa szívrohama a mikrofon mögött még nem gerjeszt minket komoly következtetések levonására, azt már azonban egyre biztosabban érezzük, hogy nem lesz a kedvenc csapatunk a Bologna - Di Vaio 14. gólja ide, idegenbeli siker oda. Féltávnál vagyunk, és ha nem csal az orrunk, komoly befutó lesz idén is, csak inkább három szereplővel.

Egy hét alatt hét pontot hozott a MU a Poolon. A Chelsea úgy maradt bajnokesélyes, hogy a rendes játékidő leteltekor Scolarit már repülőn láttuk. Az Arsenalt van Persie repíti. A Villa három pontra a listavezetőtől. A nyolcadik West Ham csak nyolc pontra van az utolsó West Bromtól. A City durvábban vásárol, mint Piri néni a piacon. Halmosi és Fülöp kezdő volt. Címszavakban ennyi, de van ennél fontosabb hírünk is: nincs kólareklám a sportcsatornán. Tovább után, erről nem, hanem a 22. fordulóról.

Hétvégén elérkezünk a Serie A szezonjának feléhez, az utolsó őszi forduló pedig méltónak tűnik a fordulatos, izgalmas rajthoz. Az élmezőny tagjaira kifejezetten rázós játéknap vár, az Internek Bergamóban kellene legalább megtartania négypontos előnyét, a Juventus a forduló rangadóján a Lazio otthonában több vitát is eldönthet, a Milan pedig a teljességgel kiszámíthatatlan Fiorentina ellen vetheti be újra nagyon szép, de leginkább használhatatlan középpályáját. Egy valag döntetlent tippeltünk, melyek közül egyedül a Bologna szicíliai vendégjátéka nem meglepetés, látunk egy feltámadásnyi erőt a Chievóban, nem érzünk győzelmet a csatárok nélkül Torinóba utazó Romában, viszont a Cagliarit esélyesnek véljük az Udinese lepofozására. De ez mind semmit nem számít, mert újabban úgysem találunk el semmit.

Szinte hihetetlen, de vesztett pontok tekintetében még mindig a MU a listavezető a PL-ben. A múlt heti csonka, és a szerdai hipercsonka forduló után, végre egy sablonos, tízmeccses, háromnapos körnek futhatunk neki. A kínálatból egyértelműen kiemelkedik a hétfő esti liverpooli derbi, de pikánsnak ígérkezik az Arsenal törlesztési kísérlete a Hull otthonában és Defoe skizofrén előadása a White Heart Lane-en is. Tovább után egy rémálmunkról, és annak fényében a tippjeinkről.

Rooney szöglete egy kisebb háborút robbantott ki, melyben a központi hatalmakat a Manchester-Róma tengely, illetve az innovatív megoldásokat pártoló kommentelők jelentették, míg az entente elsősorban a Liverpool és a Chelsea szurkolóit, valamint a konzervatívabb felfogású olvasókat tömörítette. A munkahét utolsó napján, még a következő forduló előtt, a vitát lezárandó, kiértékelendő, és nem újabb vitát gerjesztendő, született meg ez a poszt, mely tekinthető az NST egy részének állásfoglalásaként is.

Ha van olyan, hogy láthatatlan légió, meg láthatatlan kiállítás, akkor láthatatlan hősöknek is lenniük kell. Nekem például vannak is. Kapus, aki a gólt is védte, aki a legsúlyosabb löketeket is elnéző mosollyal pöccintette ki a léc alól, átjátszhatatlan védők, kiismerhetetlen összekötők és a kaput romba döntő, feltartóztathatatlan középcsatárok. Hősök, akiket sosem láttam. Csak egy hajszál választ el attól, hogy az ’akikről sosem hallottam’ kitételt is ideszúrjam, hiszen a magyar futball hagyományainak ápolása nálunk kimerül abban, hogy a névadó legnagyobb szégyenére olykor átnevezünk egy romhalmazt X stadionnak és korosztálytól függően aranycsapatozunk, albertezünk, nyilasizunk egy sort, azt is céltalanul.

Az ember nem is gondolná, hogy milyen sok találkozási pont van a Franz Ferdinand nevű zenekar és a Real Madrid futballcsapatának történetében. Egy tökéletes világban talán soha nem is tűnne fel az embernek az európai kultúra két igencsak távoli szereplője közötti kapcsolat, azonban a véletlenek folytán úgy alakult, hogy ugyanazon a  napon teszik tiszteletüket nemzetünk fővárosában. 2005 augusztusában komoly dilemma elé állított minket a sors, amikor a zene és a futball iránti rajongásunk vetekedett egymással. Akkor a futball nyert. Azóta sok víz lefojlyt a Dunán, a skót banda tízezreket megtáncoltott, a Real Madrid kerete is jelentősen átalakult, de a kultúrharc továbbra is folytatódik. 2009 januárjában az  kérdés, hogy egy új album hallatán esetleg egy újabb igazolás láttán csettintünk fel majd elégedettebben. Jelenleg a futball vesztésre áll. S nem pusztán azért, mert van der Vaartra pillantva önkéntelenül is dúdolgatni kezdjük, hogy "I love the sound of you walking away". A bajnokság őszi fordulóinak lassan vége, a versenyfutás gyakorlatilag eldőlt. Nem is annyira a pontkülönbség okán kell ezt mondanunk, hanem a Barcelona és az üldözők játéka közötti szakadék miatt. A csapat, amelyik úgysem veszít, hogy az öltözőben Iniesta mondja a mérkőzés előtti lelkesítő beszédet, simán nyeri majd a bajnokságot. Egyszerűen nem lehet utolérni.

Azt tudtuk, hogy a Roma-Milan jó meccs lesz, de hogy a Cagliari a Meazzában ugrik az Inter torkának, Firenzében tesz ugyanígy a Lecce és a hajráig tartja magát Nápolyban a Chievo (és még annál is jobban a Catania), azt nagyon hunyorítva sem sikerült kiolvasnunk az üveggömbből. Helycsere volt a dobogón és a kiesők között is, a Juventus pedig tovább döfködi a kötőtűket a tévék elé kárhoztatott nézők szemeibe. Bemutatkozott Becks, öt gól esett Palermóban és Reggio Calabriában (itt örültek neki, ott kevésbé), és már nem jut eszünkbe több hülye vicc a Bologna 1-1-eire. Mindez bővebben hajtás után.

Hetek óta vesztett pontok tekintetében fekszünk, és abban is kelünk. Ez alól a huszonegyedik forduló sem volt kivétel. A forduló nagy vesztese egyértelműen a Chelsea, a Liverpool és a Tottenham. Míg a United mellett az Arsenal és a Villa is elégedett lehet az összes eredménnyel. Láttunk egyoldalú rangadót, csapnivaló listavezetőt és bűnrossz meccset is. Lapozás után ezekről, és egy parádés vendégtippelőről.

David Beckhamben gazdag Serie A-hétvégét kívánunk a boldog újév és a minden más jó mellé, ami egyben azt is bizonyítja, hogy nem tűnt el az olasz futball az NST-ről, csak áldozatul esett egy időre néhány más dolognak. A 18. forduló simának ígérkezik, nagy meglepetésekre mi magunk sem számítunk, érdekes meccsekre annál inkább. Az ilyen kéthetes szünetek általában nem tesznek jót a csapatok formájának, mi is kíváncsian várjuk, ki hol folytatja, amit karácsony előtt abbahagyott, ugyanakkor kispolgári ízlésünk legfőbb bizonyítékaként nagyon várjuk, hogy tétmeccsen is lássuk a világ legjobb szélsőjét a Serie A-ban. Kezdőként nem fogjuk, az már kiderült.

Akkor belevágunk. Elkezdjük a 2009-es évet. A popsink befagy, a nadrágszárat szorosabbra kellett húznunk, de a Premier League robog tovább. Lesz két helyi rangadó kapásból (a Villa Parkban és a Riverside-on), a kiesés ellen több csapat már most is küzd, de még Liverpoolban is a MU-Chelsea lesz a téma. Lapozás után az év első beharangozója, kivételesen videó nélkül.

Mivel Bundesliga tartományban a kiscsapat kifejezés nem értelmezhető, mi nem tudunk holmi John McClane vs. Halálcsillag típusú válogatottat kiállítani. Helyette, különösebb koncepcióval nem bíró posztba ömlesztjük a szilveszteri hangulatúnak gondolt, vagy egyéb okokból szívünknek kedves videókat, mellyel elsősorban a nevetségesen hosszú téli szünet sivárságát kívánjuk elpusztítani. Tovább után néhány Bundi-közeli reklám, a kihagyhatatlan Trapattoni-show, jajj, szegény Schweini és a liga hivatalos zenei beszállítója is színpadra lép.

Két fordulóval (és két videóval) jelentkezünk, na meg nem utolsó sorban egy különleges válogatottal. A Gers a Dundee-nak köszönhetően öt pontra lopózott fel, miközben a mandarinmezűek már a második helyet szeretnék. Csaba csapatából kezd kijönni az állat, az Inverness egyre rosszabb, sőt ennél rosszabb már nem is lehetne, a Celtic baloldala pedig Husztiért kiált. Skócia virágai, 19. fejezet.

XVI. Benedek pápa (aka Joseph Ratzinger) – szakítva a hagyományokkal – ezúttal nem papokat választott ki a lábmosási ceremóniához, hanem tizenkét világi személyt. Szakítva a hagyományokkal, a Microsoft nem várta meg a hónap második keddjét és idő előtt kiadta a WMF-sérülékenység javítását. A France Football - szakítva a hagyományokkal - arra kérte a szavazásban résztvevő 96 szakújságírót, hogy ne csak az Európában szereplőket vegye figyelembe, hanem arra a játékosra adja le a voksát, akit a világ legjobbjának tart. Szakítva a hagyományokkal a Mercedes csúcsmodelljét már nem a McLaren, hanem a HWA építi. A GM szakítva a hagyományokkal nem Párizsban, hanem közelgő centenáriumi ünnepségén, Detroitban mutatja be az általa messiásként várt Chevrolet Volt. A HVG Állásbörze, Országos Képzési és Karriernapok nevet viselő rendezvény szakítva a hagyományokkal, egy olyan fórumot kívánt létrehozni, mely…

Második körben a négy gigantikus PL klub gyenge, vagy gyengébb képességű játékosaiból gyúrunk egy csapatot. Vannak posztok, ahol meg kellett erőltetni magunkat, hogy egyáltalán valaki legyen ott is, de több helyen annyira adta magát a megoldás, hogy egy másodpercig sem hezitáltunk. Lapozás után tizenegy megélhetési gondokkal nem nagyon küzdő, gyengébb képességű focista, és szakértőként Pataky Attila.

Év vége van, a számadások ideje. A megszokottól eltérően, idén egy picikét szusszanhatnak a PL csapatok, hiszen újévkor nem lesz meccs, s akik a FA kupát sem akarják komolyan venni, azok hülyére ihatják magukat szilveszterkor is. Így nekünk is van egy kis időnk megmutatni Nektek két különleges válogatottat még a januári adok-veszek és Gerrard pere előtt. Lapozás után az első.

Beköszöntött a tél, itt az influenza-szezon, mindezek tetejébe az egész világon végigsöpör a pénzügyi válság. Szeretném azt hinni, hogy nem a Vesszen a GDP felszólítás talált hallgató fülekre, hanem az az oka, hogy az elmúlt években az amerikai bankok, ööö... ökológiai hitelválság, portfólió, pénzügyi paradigma, meg ilyenek. Az adósok most nem tudnak fizetni. Az egyik legnagyobb amerikai pénzintézet, a Lehman Brothers is csődöt jelentett. A világ pénzügyi cégei már több mint 500 milliárd dollárt (85 000 milliárd forint) vesztettek. Tovább után NEM egy pénzügyi-gazdasági értékelő-elemző folytatást találunk, ycool könyörtelenül mattolja a GDP-t.