Az ember mindig tanul valamit. Például azt, hogy mielőtt a futball szerethetőbbé tételét és felemelkedését szolgáló javaslatokat olvasgatna, tegye félre az ebédjét. Csak a félrenyelés kellemetlen érzését elkerülendő. Már önmagában az is érdekes, hogy miközben Európa legnagyobb szemétdombján üldögélünk, Léderer Ákos megkoronáztatott, még egy sporttörténelmi mérkőzést is csak csúsztatva láthatunk, a nemzetközi labdarúgás problémáira határozott válaszokkal rendelkezünk. Például esélyegyenlőséget szeretnénk. Csak mert az olyan romantikus. Na meg jól is hangzik.  Talán még a csajoknak is bejönne. Csodáljuk, hogy ezidáig egyetlen politikai erő sem karolta fel az ötletet. Elvégre lehetne reménykedni, hogy akkor majd a Dinamo Kijev a Fradival egymást váltva uralja Európát. Az elitbajnokságok élcsapatai megroggyannak és végre-valahára nem az nyer címeket, akinek a legtöbb pénze, legjobb játékosai és legkomolyabb mezeladási mutatói vannak. Mindenki azonos eséllyel indulhat. Sőt aki szarul szerepel, az még jobban is erősíthet a végén. Mert az úgy igazságos. Pontosan mint Amerikában. Meg álmainkban.

A megoldás is kézenfekvő, mivel arrafelé a fizetési sapka komoly szabályozó erőnek számít. Persze nem is a lehetőségek hazájáról beszélnénk, ha a megfelelő anyagi háttérrel rendelkező kluboknak nem lenne kiskapujuk a limit nélküli vásárolgatáshoz. Igaz, hogy „luxusadót” kell fizetni érte, de ha valaki Allen, Pierce és Garnett játékával akarja riogatni az ellent, akkor simán megteheti. A Boston bajnokságot akart nyerni.  Nem számított a pénz és a fizetési sapka. Arrafelé amúgy is hadban állnak a fejfedőkkel. Már az úgynevezett „Larry Bird rule” megalkotásából is serényen kivették részüket. Lehet, hogy nincs igazunk, de szerintünk a kivételt jelentő szabályt részben azért vezették be, mert a Boston fizetésekre fordítható kerete éppen kimerülőben volt, amikor a fehér legendával új szerződést kellett volna kötniük. Viszont az állami törvények kimondták, hogy a munkáltató csak jobb feltételekkel szerződtetheti újra ugyanazt a munkavállalót. Tehát egy sportszövetség szabálya állt szemben egy állami törvénnyel. Ekkor jött az ideológia, amit a jóhiszemű szurkoló benyel, mint kacsa a nokedlit. Mégpedig azt, hogy a legfontosabb játékosok megtartása a sportág érdeke. Pedig inkább azoké, akik meg tudják és akarják fizetni tartani a drága sztárokat. Szerencsére Massachusetts legendásan komoly jogi háttérbázisáról és temérdek pénzéről egyaránt nevezetes, így számukra már harminc évvel ezelőtt sem jelentett gondot egy kisebb kapu építtetése.

A visszásságot Joe Smith esete jelenti, aki éppen illett a Minnesota bajnoki címet remélő elképzeléseibe, viszont a sapka  alól már nagyon csúnyán kilógott volna a fizetése. A franchise (klub) okosan úgy döntött, hogy kapjon egy rövidebb szerződést annyi pénzért, amennyi még Dávid Kornélnak is kevés volna. Meg egy ígéretet, hogy majd honorálják ezt az alamizsnát amikor kontraktus lejártával érvényesíteni lehet a Larry Bird rule-t. Végül fény derült a turpisságra, lett nagy botrány és miegymás, de meglepődnénk, ha az eset valóban egyedi lett volna. Pedig a szabályok azért vannak, hogy legalább látszólag tiszteljék és betartsák őket. Főleg amikor a pénzről van szó. A profiknál ezért van a sapka. Az amatőröknél meg a fizetés tiltása. Bár azt senki sem érti, hogy LeBron James analfabéta mamája miért kapott terepjárót és öröklakást. Természetesen a középiskolában hobbiból pattogtató kisfia születésnapjára. Akár azt is mondhatnánk, hogy ez is csak egy kirívó eset, de pont az ifjú titán szerződtetésének oltárán áldozott fel a Cleveland egy egész bajnoki szezont. Ha egy egyenmackós japán nyugdíjaskülönítmény látogatott el Gund Arénába, ők is a kortyolhattak volna a „lovagok” véréből. Ki volt adva a játékosoknak, hogy veszíteni kell. Mindenáron. Csak azért, hogy a valóban gyengébb csapatok helyett az választhasson először, aki a legpofátlanabbul adja le a meccseit. Ennél még a Manchester City heves érzelmeket kiváltó ajánlata is sokkal korrektebbnek tűnik. Kakát vagy Mourinhot igazolni bűnös gondolat, de Phil Jacksont és Shaquille O’Neilalt szerződtetni már tudatos csapatépítés? A követendő példa. Miben különbözik ez Figo vagy Zidane megvásárlásától? Ráadásul a Lakers a Real Madrid hasonlatra keményen rá is tromfolt, amikor a Chelsea lendületével rámozdult Odomra és Gasolra is.

1992-től van Bajnokok Ligája. Megnézhetjük, hogy hány csapat nyert az elmúlt tizenhat évben Bajnokok Ligáját és hányan NBA-t. Sőt azt is megnézhetjük, hogy hányan nyertek ugyanazzal a csapattal több BL-t és hányan bajnoki aranygyűrűt. Pedig ott kinn a folyamatos esélykiegyenlítés és a gyengébbek támogatása szabályok közé van fektetve. Meg fizetési sapkák alá szorítva. Valami mégsem stimmel a rendszerrel. Például Alaszkának ugyanúgy nincs NBA csapata, mint Magyarországnak Bajnokok Ligája indulója. (25 államban egyáltalán nincs profi sport!) Ha az NHL nem szünetelne az olimpia idején, akkor a válogatott szintű jégkorong nagyságrendekkel kevésbé mozgatná meg az átlagos sportfogyasztó fantáziáját. Az amerikai és az európai élsport sok tekintetben különbözik. Az öreg kontinens klubjai párhuzamosan több kiírásban versenyeznek, amelyek jövedelmeiből különböző módon és arányban részesednek. Vannak összehangolhatatlan elemek, mint például az utánpótlás nevelésének módja. Tanulni lehet egymástól, de egyáltalán nem gondoljuk, hogy pont a fizetési sapka bevezetése jelentené a megoldást az európai futball problémáira. Hiú ábránd azt gondolni, hogy a tehetősebb csapatoknál  megmaradó pénzösszegből az Old Traffordot vagy a Bernabéut újítanák fel minden nyáron. Valószínűleg nem is a magyar államadóságot finanszíroznák belőle. Sokkal reálisabb, hogy Rooney mamája kapna  évente egy új lakást vagy jachtot. Mi is érezzük, hogy a pénz egyre fontosabb szerephez jut szeretett sportunkban, de még azt sem tudjuk eldönteni, hogy melyik az a tradíció, amelyikért érdemes - és van is értelme - kiállni, s melyikért nem. Példáink legalább annyira szélsőségesek, mint amilyen felületes ismeretekkel rendelkezünk a kosárlabdát érintő kérdésekben, de az biztos, hogyha látnánk tökéletes megoldást, akkor már publikáltuk volna.

Ajánlott olvasmány:
Esélyegyenlőséget a futballban!
A válogatottak védelmében
A klubok védelmében