A huszonegyedik fordulóban sem kapott ki a Barcelona. Sőt a Real Madrid is győzött. Az első két helyezett csapat kiléte nem kérdéses többé, viszont a dobogóért hajtó Sevilla, Valencia páros bukdácsolása még rejtegethet némi izgalmat a bajnokság végéig. Főleg, ha az andalúzok támadójátéka és Unai Emery csapatának védelme továbbra is ilyen alacsony szinten látja el feladatát. Míg a csapat nem látja kárát, addig nincs azzal baj, ha egy focista Kocsis Zoltánt megszégyenítő sebességgel és vehemenciával vezényel. Más a helyzet, ha mindez a védőmunka rovására megy. A Sevilla problémája pont ennek fordítottja. Nekik egy karmester kellene az esetleges támadójátékuk változatossá tételéhez. Persze ők még örülhetnek, mert a dobogóért küzdeni mindig könnyebb, mint a kiesés ellen. Főleg úgy nehéz, hogy a másodosztály felé vezető út legbiztosabb ékkövei már házon belül vannak. Oliveira és Sergio Garcia idén a Betisen próbálnak meg segíteni. A Real Madrid is igazolt még valakit, akiről nem sokan hallottak eddig, de arrafelé a hétvége egy kicsit másról szólt. Raúl egy újabb rekordhoz érkezett, de mielőtt komolyan foglalkoznánk ennek valódi értékével, egy kicsit még emésztgetnünk kell a számot. Esett 29 gól, az Atlético szégyenteljes módon szenvedett vereséget, a Villarreal megalázta magát, míg Vadócz Krisztián csapata rangadót nyert. Tovább után részletek.

Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor már kockázat nélkül tippelhetünk rá, hogy a hétvége legjobb mérkőzését a Valencia játssza majd. Nyernek, kikapnak, vagy éppen döntetlenre végeznek? Egyáltalán nem számít! Ami fontos, hogy jó és izgalmas mérkőzésre számíthatunk. Pár emlékezetes jelenettel tarkítva. Aki látta soha nem felejti el, hogy Marchena mekkora luftot rúgott utolsó emberként. Szégyenében úgy kinyílt a szeme, mint a szája szokott reklamálásnál. De például az sem volt semmi, amikor Miguel  három méter hátrányból vezényelt a védősornak, hogy valaki lépjen már ki Crusatra, mert az andalúz támadó olyan csúnyán megkerülte őt, mint Veres János a közbeszerzési eljárást. Maduro és a tényleg remek napot kifogó Marchena arcán tanácstalanságot véltünk felfedezni a portugál védő mozdulatai láttán. Nem is jöttek rá, hogy itten most tolódniuk kellene. Negredo mindkét hibát góllal büntette, de a győzelemhez ez sem volt elegendő. Nem is lehetett, hiszen Villa vezérletével a támadók kompenzálni tudták csapatkapitányuk gyenge formáját. (Valencia – Almería 3-2) S ez az amire a Sevilla képtelen. Mármint, hogy a védelmi megingásokat az ellenfél kapuja előtt egyenlítse ki. Pedig próbálkoznak rendesen. Látványosan mennek előre. Néha az ellenfél térfelén tartják a labdát, néha szélsőik sebességére építve támadgatnak, de minden apró trükk, vagy taktikai variáció eredménytelennek bizonyul. Pedig mind a bajnoki pozíció, mind az egymás elleni kupamérkőzés miatt a Valencia elé kellene helyeznünk az andalúzokat, de ha választanunk kellene, akkor inkább nézzük Marchena szerencsétlenkedését, mint a Sevilla kilátástalan próbálkozásait. Bárcsak most mondhatnánk, hogy a spanyol kupa miatt történik mindez, de ha az utolsó UEFA kupa mérkőzésükre gondolunk, akkor nem feltétlenül mentegetnénk a csapatot, amelyik annak ellenére dobogós, hogy már a sokadik megmagyarázhatatlan eredménnyel és produkcióval rukkolt elő. (Sporting – Sevilla 1-0) Ennek meg csak egy helyen örülnek nagyon. Bilbaóban. Na nem azért mert, ők szeretnének felkapaszkodni a dobogóra, hanem azért, mert szívesen kilépniének az európai porondra. Erre meg a mostaninál tökéletesebb szituációt nem is találhatnának. Ugyanis a sorsolás szeszélye folytán ki-ki mérkőzést játszhatnak a jelenleg gyengébbnek tűnő Sevillával. S nem lesznek szomorúak akkor sem, ha netalán kikapnak. Illetve lehetnek, de a reményeik továbbra is élni fognak, hiszen a Mallorca nem ütheti ki a Barcelonát. Így ha a két kupadöntős csapat az első négyben végez, akkor szétlövésre kerülhet sor a másodosztály elől menekülő szigetlakók ellen. Persze mindez fikció, mert a fogadóirodák sem tudják eldönteni,  hogy most akkor a baszkok vagy az andalúzok számítanak esélyesebbnek a továbbjutásra. A mostani forduló után meg különösen bajban lehet minden szerencsejátékos, hiszen egy egyértelműen felkészült és a mérkőzést látszólag tökéletesen kontrolláló Málaga sem kerekedett az Athletic fölé. Sőt az újonc kikapott, mert Yeste és Llorente is igen jól bánik a labdával, amennyiben az ellenfél kapujába kell juttatnia. (Athletic – Málaga 3-2)

Ilyen szempontból a Barcelona sem panaszkodhat, mivel három játékosa is előkelő helyen tanyázik a góllövőlistán. A Liga becsületét egyedül David Villa mentegeti, de a valenciai nehéz helyzetét nagyban jelzi, hogy a katalánok igazi gólhelyzet nélkül is  bármikor be tudnak találni. Az eredmény önmagáért beszél, mert ha manapság létezik nehéz mérkőzés a ligában, akkor a santanderi mindenképpen annak számít. Munitis vénségére is kellő tűzzel és megfelelő sebességgel rendelkezik, Zigic láthatóan élvezi, hogy visszatérhetett  önkéntes valenciai száműzetéséből. Sajnos a Nou Campban eredményes Garay egyáltalán, míg a visszatérő Tchité csak röpke fél órát játszhatott. Na nem mintha velük sokkal több esélye lett volna a hazai csapatnak a győzelemre, de egy kicsivel talán tovább és határozottabban lehetett volna rángatni az oroszlán bajszát. Ez lenne a Barcelonának is az érdeke, hiszen a nagyon könnyen kiharcolt, sorozatos győzelmek általában megbosszulják magukat. Lehet rajta vitatkozni, hogy pontosan mennyit is érnek a már csak nevében spanyol elit elleni sikerek, de inkább a hátradőlés nyugalmával, mint a minőséggel szolgálják a Barca felkészülését. Sokkal inkább félő, hogy Messi góljai nem fogják megmenteni a katalánokat, ha esetleg nem Perreira helyezheti Victor Valdes kezébe a labdát. Persze egy vereségtől még ugyanúgy meg kell süvegelni a katalánok idei teljesítményét, hiszen magasan kiemelkednek a mezőnyből. (Racing – Barcelona 1-2) Persze nem mintha komolyan kellene venni a mezőnyt, amelyet az Atlético Madrid képvisel a futball legmagasabb szintjén. Pedig Agüeroék kézzel-lábbal tiporják mindazt, amiért komolyan lehetne számolni velük bármilyen megmérettetésen. Itt igazából nem is arról van szó, hogy már régóta nem kóstolták meg a győzelem ízét, sokkal inkább arról, hogy a Valladolid következetesen megalázta őket. Már az őszi - tíz Valladolid játékos ellen kibekkelt - döntetlen jelezte, hogy nem is kell olyan nagy átütőerő a piros-fehér csapat legyőzéséhez. Most meg aztán csak az mentette meg a hazai csapatot, hogy a vendégcsatárok a Zenit kapu előtti hatékonyságát is alul tudták múlni. Az edzőváltás kötelező, veszítenivaló nincs és akár még jól is elsülhet. Persze ehhez az kell, hogy valaki elmagyarázza a kivétel nélkül butának tűnő védőknek, hogy ha nem szaladgálnak össze-vissza, talán lenne némi esélyük méltósággal levonulni a mérkőzés végén. Mondjuk legalább az ifjúsági csapat elleni buli meccsek után. (Atlético – Valladolid 1-2) Madrid másik felén akár röhöghetnének is, ha nem jönne egyből a fricska, hogy a Vicente Calderonban legalább tudnak új játékost igazolni. Nekik meg holmi Faubert jutott, akire még Mijatovics is röhögve mutogathat. Pedig az ő kárörvendésének igazán nincs alapja. Bár egyre biztosabban érezzük, hogy meg kell követnünk őt és az általa igazolt van der Vaartot is a negatív kritikáink miatt. Egyszerűen azért jött a holland, hogy a kieső Sneijdert alkalomadtán pótolhassa. A feladatra tökéletesen alkalmas. Egyforma szarul játszik mindkettő. Persze ettől még épül a veretlenségi sorozat és a kártyavár, csak nehogy Fernando Torres simán rájuk borítsa az asztalt. Gago kiállítása egyébként egy újabb előrelépési lehetőséget jelent, mert ha Lassana Diarra megoldja egyedül, amit az argentin nem tudott, akkor a Madridban rejlő potenciál hirtelen megnövekszik. Persze a nulláról mindig könnyebb indulni. Sneijder végre az általa preferált pozícióból rombolhatná a róla kialakult képet, miközben egy francia futóbolond és egy meg nem értett, de véletlenül remek formában játszó holland zseni szaladgálhatna a két szélen. (Numancia – Real Madrid 0-2)

Azt mondja Marcos Senna, hogy a Villarreal idénye nem éppen úgy kezdődött, ahogyan azt várták. A macska rúgja meg, hogy ez bennünk eddig nem fogalmazódott meg. Ezután könnyes szemmel isszuk majd a bociszemű, brazilból lett spanyol szavait, hátha kiderül, hogy a Depor elleni kollektív térdelő hadművelet a tervezőasztalon lett ilyenre álmodva. A viccet félretéve a Villarreal mindazt meglázta, ami miatt szerethetővé vált. Ezt a kudarcot már nem kenhetjük a totális tévedés szinonimájának, Franconak, vagy a formán kívüli Llorentének a nyakába. Ehhez az kellett volna, hogy ne csupán kék-fehér mezben akarjon valaki focizni. (Deportivo – Villarreal 3-0) Olyan lelkesedés kellett volna, mint amilyet a Getafe játékosain fedezhettünk fel. Főleg miután az elején kétgólos előnybe kerülő Betis emberhátrányba került. Mentek is Uchéék előre, mint a mérgezett egér, s végül csak egy összeesküvés miatt nem győzhettek. Vagy inkább Soldado adta el a mérkőzést, mert máskülönben egy portugál kapus nem fog büntetőt kiélezett helyzetben. (Betis – Getafe 2-2) Normál esetben egy mezőnyjátékos sem. Egyrészt nem nagyon szoktak odaállni a gólvonalra. Másrészt, ha véletlenül odakerülnek, akkor is esélytelennek számítanak. Az Espanyol gólját jegyző Parejának sem sikerült a bavúr. Pedig a csípőjét már úgy mozgatta, mint Dudek a Milan elleni BL döntőben, de mégsem vetődött sikeresen. Egyébként a sors büntetésének számít, hogy pár pillanattal az egygólos előny birtokában elkövetett taktikai csere után kiállítják a kapusodat. Egyre komolyabb bajban az Espanyol. Egyetlen reményük a szinte minden csapatával kieső Ivan Alonso lehet. Haloványnak tűnik. (Espanyol – Recreativo 1-1) Az Osasuna és a Mallorca legalább okosan oldotta meg a feladatot, hiszen a kiesés elleni küzdelemhez legalább három ponttal járultak hozzá a csapatok. Pamplonában  Igaz nem osztozva és nem is az a csapat győzött, amelyik többre ment volna vele. Jelenleg hármas holtversenyben esnének ki a sereghajtók, de ez igazából nem számít, ha nem sikerül valakit megelőzniük. A forma az Osasuna, a sorsolás az Espanyol esélyeit növeli, de hogy miben reménykedhetnek Mallorcán, az még számunkra is titok. (Osasuna – Mallorca 1-0)