A legutóbbi fordulóban rácsodálkoztunk, hogy talán a Milan a bajnokság legnagyobb esélyese, de az Inter azonnal a segítségünkre sietett. Amit nem tud sem a világválogatottként fungáló Milan, sem a Wagner-sorozatnál is unalmasabb Juventus, azt az Inter edzője nélkül, gyakorlatilag emberhátrányban játszva is röhögve megcsinálja (amúgy juhéjj és éljen, egyre közelebb vagyunk a megérdemelt sörünkhöz: ehhez már csak egy pirosat kell begyűjtenie Muntarinak). A röhögve talán túlzás, a Cataniának több lehetősége is akadt, hogy egyenlítsen, de az Inter – nevezhetjük malacnak is, a lényegen nem változtat – nagyon ritkán lövi lábon magát ilyen helyzetekben, és ez még akkor is igaz, ha Paolucci gólja valószínűleg szabályos körülmények között esett. Pedig ahhoz, hogy szoros legyen a befutó (és ne kelljen az Internek külső segítséget igénybe vennie ahhoz, hogy érdekes maradjon a Serie A), nagyon kellene, hogy a két töketlen üldöző folyamatosan Mourinhóék nyakába csorgassa a nyálát, mert akkor inkább hajlamosak lesznek hibázni, mint így, hogy elég nagy biztonságban érezhetik magukat. Az aduász az, ha megsérül Ibrahimovic (amit persze nem kívánunk neki, megelégszünk azzal is, ha eltiltják 14 meccsre), mert egyébként max. a fogadóirodákban bízhatnak a tavalyi befutót habzó szájjal figyelő szurkeszek. (Catania-Inter 0-2)

Mit mondhatnánk el a Juventusról, amit eddig még nem vetettünk a szemükre?! Lassan ott tartunk, hogy Nedved frizuráját kell jobban szemügyre vennünk (az megvan, hogy marchisiónak olyan szeme van, mint egy vámpírnak?), esetleg Buffon travifesztiválról elemelt batman-jelmezét. Ha egyik sem, akkor megfordítjuk a kazettát, és máris jön a B oldalról egy klasszikus: a Juventus mostani udinei veresége és a Fiorentina legyőzése között játékban az ég adta világon semmi különbség nem volt. A különbség az ellenfélnél keresendő, Gila gyenge volt, Di Natale zseniális – amivel természetesen azt akarjuk mondani, hogy igencsak esetleges, ki pofozza le a Juventust, és kit vernek meg a torinóiak egy Del Piero-szabadrúgással. Mivel perverz örömöt okoz, hogy a kommentek között fecnikre anyáznak, előhúzok még egy sarkos megállapítást a cilinderből: Buffon (Buon Compleanno) két klasszissal szarabbul véd, mióta visszatért, mint Manninger bármikor a szezon során. Csak neki eddig fut a röfi, mert Gila szabályos gólját (könnyű lövés jött ki a páncélmellényről) nem adták meg, és az Udinese ellen sem lett gól a hibájából. A védéseket megcsinálja, a reflexei nem kopnak, de a hosszú kihagyás miatt kicsit bizonytalan a labdával, úgyhogy most bedurcázok, és addig nem leszek hajlandó a világ legjobb kapusának nevezni, míg nem hoz egy meccset egyedül. Szerencsére erre minden esélye megvan – gyakorlatilag minden egyes Juventus-meccsen. (Udinese-Juventus 2-1)

Vajon hova lőtte volna Ronaldinho azt a szabadrúgást, amit Becksi úgy bevarrt a rövidbe, ahogy kell? És Pirlo? És vajon mi történt volna a 87. percben Palladino (pfff…) beadásával, ha Favalli helyett Nesta áll a Milan védelmének közepén? Valószínűleg sem Ronaldinho, sem Pirlo nem lőtte volna be (kicsivel a gól után nem tévedett sokat ő sem), és még valószínűbben Nesta nem tartotta volna játékban megmosolyogtató helyezkedésével a komplett genovai támadóalakzatot, élén a gólszerző Militóval. A Milannak nem fog menni a barcelónázás, azaz a védekezésnek az a pofonegyszerű módja, hogy nem adják oda a labdát az ellenfélnek, mert ehhez egyszerűen nem elég jók elöl, amit valószínűleg Ancelotti is pontosan tud, elég csak rápillantanunk a cseréire. 20 perccel a vége előtt Becks helyett Flamini, Seedorf helyett pedig Senderos, majd az egyetlen csatár helyett Ronaldinho. Az eredmény: bekapott gól, döntetlen, bosszankodás. Mert nem téma, nagyon masszív, jó kis csapat a Genoa, de ha a Milan nem cirkuszi látványosságnak szánja az idei szezont, akkor be kellene darálni az olyan ellenfelekt, mint a Grifoni. A mostani Milan ugyanis pont ott van, ahol a helye: harmadik. (Milan-Genoa 1-1)

A Roma már meg tudja nyerni az ilyen ikszes meccseket is, ez mindenképpen biztató, és valóban hasítanak is a farkasok olyannyira, hogy már inkább az lenne a meglepetés, ha nem csatlakoznának hamarosan a heavy metalból Enyára váltó Milan-Juve kettőshöz. Szerencsétlen Cassettit több szempontból is nagyon sajnáljuk, egyrészt azért, mert mindenkit sajnálunk, aki ilyen szerencsétlenül sérül meg, másrészt meg azért, mert ha komoly a baj, akkor a Roma nem fogja elengedni Panuccit, akinek egyszerűen szeretjük nézni a játékát (viszont nem járunk a Roma edzéseire). A Palermo játéka mindenképpen kellemes csalódás, Miccoli nélkül is simán partiban voltak, ha a Nocerino-féle semmirekellőket kitakarítják az öltözőből, nem is kell emberhátrányban játszaniuk, és talán az eredmények is serényebben jönnek majd. A Roma egyébként már simán látótávolságon belül van, szinte sajnáljuk, hogy jövő héten a Genoa az Olimpicóban veri meg őket. (Roma-Palermo 2-1)

A Lazio semmi perc alatt ott találhatja magát, ahol tavaly volt kénytelen eltölteni szezonja jelentős részét, mostanában ugyanis az összes szembejövő feltörli a rómaiakkal az éppen aktuális pályát. Ez szerdán a Marassiban esett meg velük, ráadásul a Samp kihagyott egy büntetőt is (Muslera kivédte, őrület!), úgyhogy lehetett volna csúnyább is. Lett is a végén, amikor a vonal mellett kibontakozott csörtébe az összes pályán lévő játékos mellett beszállt a padról friss erőként érkező Cassano is, de legnagyobb sajnálatunkra a sérült elméjű játékos nem kezdett mészárlásba félmeztelenre vetkőzve. Sebaj, majd legközelebb. (Sampdoria-Lazio 3-1)
Ó, jajj, az ilyet annyira utáljuk. Van egy szépreményű fiatal játékos, aki megkapja a lehetőséget, de ahelyett, hogy óriásit domborítva a mennybe menne, kirúgja csapata alól a sámlit. Sepe még az első félidőben állt be a Napoli kapujába, a végén pedig az ő közreműködésével lőhetett (szép támadás után) győztes gólt a Fiorentina. Ha ez bármennyire vigasztalja a 18 éves srácot, a Serie A egyik legjobb kapusa egy még az övénél is komolyabb lepkét szedett be, Frey leventéje leginkább Manninger Lazio elleni bakijára hasonlít – kettővel megszorozva. (Fiorentina-Napoli 2-1)

Az Atalantának hivatalosan is a kurvaannyát. Elvitte a süti kis kötésünket, pedig ültek a koccosabb tippek is, úgyhogy mostantól bosszúból hosszú hetekig megveretjük őket mindenkivel. A Bologna sikerének értékéből semmit nem von le, hogy Coppola hibáiból egy gólt sem tudtak begyötörni, pedig a bergamói kapus mindent megtett, hogy gólkirályt csináljon Di Vaióból. (Atalanta-Bologna 0-1)
Acquafresca eldöntötte, aztán lebicegett, de a Cagliari így is büszke lehet arra, amit idén művel. Az első fordulók után reménytelenül az utolsó helyen senyvedő szardíniaiak torinói vendégjátékától már most a frász kerülgeti az egyszeri gobbót, a Cagliari ugyanis egyszerűen jó kis csapat. (Cagliari-Siena 1-0)
A Chievo a kutya szájából hozott vissza egy pontot a Lecce elleni két kiállítást hozó meccsen, melyen a vendégek játékosa, Vives a szezon egyik gólját ragasztotta a veronai kapuba. Nem meglepő, hogy a Chievo egyenlítő gólját eredményező támadás Makinwától indult, nagyon kellett egy hozzá hasonló csatár, ha már az áruló Tiribocchi a mezőny legocsmányabb mezére (a Cagliari két évvel ezelőttije verhetetlen azért) cserélte a szép sárgát. (Chievo-Lecce 1-1).
Nem szeretnénk sok szót vesztegetni a Torino és a Reggina gólnélküli döntetlenjére, sokkal jobban szeretnénk, ha ezt jövőre sem kellene megtennünk. Orlandi ponttal mutatkozott be a vendégeknél, ha még valaki nem ismerte volna korábbról. (Torino-Reggina 0-0)

Sajnos megint összecsúsztunk, mentségünkre, a hétközi forduló még szorosabbá teszi az életünket. A forduló rangadóját Rómában játsszák, ahol a Lazio és a Milan próbál megkapaszkodni ott, ahol most van, a Juventusnak sokkal nehezebb meccse következik, mint azt a szezon előtt gondoltuk volna, az Inter pedig akkor is leveri a Torinót, ha már most elkezdenek ügyeskedni a szoros befutó ügyében. Üveggömb helyett hasraütéssel próbálkozunk.

Lazio-Milan 2-1
Igazából szívesebben mondanánk, hogy 4-4, de az utóbbi hetekben látottak alapján ez nincs benne. A Milan kifogyott a középhátvédekből, a Favalli-Bonera kettőssel kezdő csapat nehéz meccs elé nézne még a Reggina ellen is, a Laziónak pedig nagyon kellene már egy kis sikerélmény az elmúlt három forduló 1 pontja és 3-8-as gólkülönbsége után.

Juventus-Cagliari 1-1
Múlt héten megelőlegeztük az udinei győzelmet, most már óvatosabbak vagyunk, mert ha egy teljesen fogalmatlan csapat 12 nyeretlen meccs után simán legyalulja a torinóiakat, akkor az Inter otthonából megérdemelt ponttal távozó, a Laziót szétbombázó Cagliarit nem verethetjük meg még az Olimpicóban sem.

Inter-Torino 3-0
Emlékeink szerint a Toro tavaly is hasonló helyzetben utazott Milánóba, és akkor egészen szépen helytállt, most viszont az Internek esze ágában nincs a nehezen visszaszerzett jelentős előnyét kockára tenni. Nekimennek a Torónak, őket pedig egy apró lehelet is felborítja, úgyhogy ez fix egyes.

Reggina-Roma 0-2
Bár Totti a változatosság kedvéért sérült, a Roma nem engedheti meg, hogy a szépen ívelő forma pont a reménytelenül tökutolsó Reggina pályáján törjön meg. Csak az a kérdés, mennyi időt vesz igénybe az első római gól begyötrése, ha gyorsan összejön, még egy megsemmisítő csapás is benne van. (Diamuotene? mostkomolyan?)

Napoli-Udinese 2-0
Csatlakozunk a szimpátiatüntetéshez Mannini miatt, de nem csak ezért veretjük meg az Udinesét Nápolyban, hanem azért is, mert visszatér Hamsik (akinek távozásával kifulladt néhány hétre a csapat játéka), no meg azért, mert az Udinese Juventus elleni győzelméből az ég adta világon semmilyen következtetésre nem juthatunk.

Bologna-Fiorentina 1-2
Nem hiszünk a Bolognának. A Fiorentinának inkább hinnénk, ha végre mondanának valamit, amit nem cáfolnak meg egy fordulóval később, és ennek talán pont most jön el az ideje, mert három gyufából érkezve megcsapták a Napolit, ennek pedig muszáj egy kis lendületet adnia. Egy kis lendület pont elég is a Bologna ellen.

Genoa-Palermo 3-2
Most megmérettetik a Palermo elszántsága, ami egészen szép dolgokat sajtolt ki a rendszerint erre alkalmatlan rózsaszínekből. Az ellenfél ugyanis az óriási formában focizó Genoa, mely olyan meggyőzően alakítja az Udinese és a Napoli tavalyi szerepét, hogy lassan maga is elhiszi, ott maradhat végig, ahol most áll.

Chievo-Sampdoria 1-2
Ez a Chievo sormintájába pont bele is illik, a Sampban pedig azt tippeltük, Pazzini magára fog találni, amit eddig nem tett meg. Mivel a Chievo hazai pályán a második legtöbb gólt kapta az egész mezőnyben, itt a remek alkalom, hogy az Őrült megmutassa, mit tud Cassanóval a háta mögött.

Atalanta-Catania 0-0
Doni eltiltott, és egyébként sincs formában az Atalanta (elsütjük: ellőtték a puskaporukat), de ugyanez áll a szicíliaiakra is, egy meccsnek pedig mindig gól nélkül kell végződnie a Serie A-ban. Igen, mégsem veretjük meg az Atalantát.

Siena-Lecce 1-1
Odaadnánk a Sienának, de akkora gólt lőtt a Lecce a hét közben, amilyet mindig szívesen nézünk. Támadhatatlan érveléssel nem szolgálhatunk, csak annyit jegyeznénk meg, hogy aki úgy dönt, megnézi a meccset, az a hazaiak balszárnyára figyeljen, állítólag a Charltontól érkezett Brandao miatt érdemes.