Végiggondolva a múlt emlékeit, feltűnő az a kontraszt, amit a tehetségek tömege és az eredmények csekély száma jelentett már a múltban is – mondta, és most folytatja termékeny vendégszerzőnk, medco, aki ezúttal a magyar válogatott történetének második ötven évét foglalja össze röviden, a világversenyek tükrében.

A chilei világbajnokság - 1962
Minden nagyszerűen ment a csoportban. Megvertük Angliát és Bulgáriát, döntetlent játszottunk Argentínával a záró fordulóban. A nyolc között azonban jöttek a Csehszlovákok. Ez még nem az 1969-es „jönnek a Csehszlovákok”-féle Szepesi performance. A mérkőzés maga volt a rémálom. Az elején Scherer lesgyanús helyzetben lőtt a jobbösszekötő helyéről gyengén, és Grosics bevédte. Ezután Tichy szabályos gólját a bíró (Latisev) nem adta meg, pedig a partjelző jelezte, hogy bent volt a kapufáról bepattanó labda. Még ez sem volt elég, mert a második félidőben az üres kapu torkában Fenyvesi nagy igyekezetében elütötte Sándort, aki nem tudta begurítani a labdát! Mentségünkre szolgál, hogy ez a csehszlovák csapat 0:0-ra végzett a brazilokkal a csoportmérkőzéseken, és végül a döntőbe jutott. Hiányzott Göröcs Titi, aki lesérült az argentin meccsen.

Az angliai világbajnokság - 1966
Erre a világbajnokságra is nagy esélyesként utazott ki a csapat. Megnyertük a tokiói olimpiát, negyedikek lettünk az 1964-es EB-n. Csak 18-as kerettel utaztunk ki, mert a vezetők úgy gondolták, ennyi is elég. A bombaerős portugáloktól egy ki-ki mérkőzésen kikaptunk, és jöttek a brazilok. Utoljára tőlünk kaptak ki 1954-ben. Azután megnyerték az 1958-as és 1962-es világbajnokságot. Pelé sérült volt. A brazilok ellen azonban minden bejött. Az elején Bene gólja egyszerre volt fenomenális, és a brazilok szempontjából megalázó. A brazilok még egyenlítettek, de ezt követte Farkas Jancsi ragyogóan eltalált kapáslövése a második félidőben, amit a BBC az 1958-78 közötti VB legszebb 120 gólja között a 7. legszebbnek taksált. Mellesleg Bene gólja lett a 15. A végén Mészöly 11-esével lett 3:1. Albert zseniálisan irányított a középpályáról. A bolgárokat már simán vertük (3:1). Ezután következett a tragédia a szovjet csapat képében. Megint a negyeddöntő, mint négy éve. Lidérces mérkőzés volt. A magyar játékosok feltűnően indiszponáltak voltak. Két védelmi hiba után már a szovjetek vezettek 2:0-ra. Bene szépített a második félidőben. Az egyenlítő gól lehetősége is megadódott, de Rákosi luftot rúgott a gólvonaltól három méterre! A TV képernyője előtt úgy tűnt, hogy nem nyerhetünk a szovjetek ellen. Ez persze, lehet, hogy csak fóbia, vagy komplexus, de ekkora formaingadozás már szinte megmagyarázhatatlan. Baróti rögtön a meccs után le is mondott! Érthetetlen az is, hogy Göröcsöt miért nem vittük ki, valamint az, hogy a benevezett Varga Zoltán és Tichy Lajos miért nem játszhatott, legalább a bolgárok ellen, hogy a többiek pihenjenek. A régi, szervezési hibák is előjöttek.  A sunderlandi szállás nem volt megfelelő.
A földszinti bárban folyamatosan játszották a Beatles slágereket, és Baróti kapitánynak állandóan fel kellett zavarnia a játékosokat a szobájukba, hogy pihenjenek. 

1978-as világbajnokság, Argentína
Lajos bácsinak megint szenzációs csapatot sikerült összeraknia. Gujdár(Mészáros) – Török (Martos), Kocsis(Bálint), Kereki(Rab), Tóth J. – Nyilasi(Müller), Pintér(Csapó), Zombori(Tóth A.) – Fazekas(Pusztai), Törőcsik, Várady(Nagy L.) A baj már a VB kezdete előtt megtörtént, a London-i meccs előtt. Mint tudjuk, Fazekas felesége és Törőcsik barátnője egy elegáns londoni áruházban eltulajdonítottak fehérneműket. Ez még nem volt elég, mentességet remélve büszkén hivatkoztak válogatott párjukra. Ezt természetesen megszellőztette a sajtó is. Ráadásul Várady, még előzőleg egy edzésen lesérült, nem is tarthatott a csapattal. Pintér is megsértődött, mert Fazekas után nem ő kapta a csapatkapitányi szalagot. Ezek után a nyitómeccset a házigazda argentínokkal játszottuk. A bíró természetesen ellenünk fújt. Az állandóan faragott Törőcsiket, majd Nyilasit is kiállították. Pedig az előzmények ellenére az első gólt Csapó lőtte… Ez a VB is elúszott. Megint hiba volt, hogy a VB előtt nagy esélyesnek lettünk beállítva, és nem vigyáztak eléggé a csapatra.

A spanyolországi világbajnokság 1982

Megint nagyon ígéretes csapatunk volt. Még szerepelt Nyilasi, és már Kiss László révén egy nagy tehetség ontotta a gólokat. Az első meccsen Salvador ellen egy parádés 10:1-el indítottunk. Ez VB rekord volt! Második mérkőzésünkön a Maradonával felálló Argentínával játszottunk. Ahelyett, hogy megpróbáltunk volna visszavágni az 1978-as vereségért, beijedtünk, és hét védővel, és egyértelmű, kizárólagos védekezéssel kezdtük a mérkőzést. A második félidőre már beállt Fazekas Martos helyett. Rúgtunk is egy gólt 0:4 után, de akkor már késő volt. A végén a belgákkal ikszeltünk és kiestünk. Ezt a bravúrt szinte senki sem tudja megismételni utánunk, hogy gólzáporos kezdés után kiesik.   

A mexikói világbajnokság - 1986
Több kedvezőtlen előjel is megelőzte az emlékezetes, 0:6-os összeomlást. Először is Mezey elküldte Nyilasit a válogatottól, mert klubja igényt tartott rá. Ezt követte a talán súlyosabb hiba. A felkészülés során magaslatra vitte Mezey a csapatot, de hideg éghajlatra (Alpok). Mexikóban az első mérkőzés előtt öt nappal még sziporkázott a csapat a felkészülési mérkőzésen. Az első csoportmeccsen azonban csak lézengtek a pályán. Az orvosi formaidőzítés – finoman szólva – nem volt tökéletes. Felmerült, de ezt csak halkan „mondom”, hogy valami serkentőt kaphattak a játékosok, mert addig feltűnően jó volt a kondíciójuk az egész pályás letámadáshoz, amivel megvertük a hollandokat és a brazilokat is. Ezt a készítményt aztán elvonhatták a játékosoktól, és a negatív hatása látszott meg. Nem merem azt mondani, hogy dopping, hanem csak serkentő. Mégis megdöbbentő, hogy ez a hírtelen, ólmos fáradtság egyszerre jött ki minden játékosból. Ráadásul gyanús, hogy még a magyar újságírók is ki voltak tiltva minden edzésről. Még megvertük Kanadát 2:0-ra, de a játékosok ott is csak lézengtek a pályán, majd 3:0-ra kikaptunk Franciaországtól, és végül csomagolhattunk. Véleményünk szerint itt súlyos, részben felkészítési, részben formaidőzítési hiányosságok voltak. A vezetőedző hibája, hogy elszigetelte a csapatot a külvilágtól, még a magyar újságíróktól is. A kérdés, hogy mi volt a titkolnivaló? Az eredmények végül nem őt igazolták.

Tanulságok:

1/A legfontosabb tanulság a számunkra, hogy elsősorban a saját játékunkat kell játszani. Például 1982-ben támadójátékban sziporkáztunk Salvador ellen. Az argentinok ellen hét védővel sem tudtunk jól védekezni. Aki nem tud védekezni, az nem erőltesse. Számunkra a régi mondás az igaz, a legjobb védekezés a támadás. Mindig akkor voltunk jók, amikor kreatív volt a támadójátékunk. Ehhez persze jó lelkiállapot is kell, és kellő önértékelés. Ilyen gyenge bajnoksággal ez persze nehéz.

2/ Baj van a lelki felkészítéssel, és a kiegyensúlyozott, jó versenyzői képességekkel. Ezt csak egy erős bajnokságban, és versenyzésre felkészítő edzőkkel lehet elérni. Az a tapasztalat, hogy például 1977-ben , 1981-ben és 1985-ben nagyon jók voltunk a VB előtti évben, megnyertük a selejtezőket. A következő évben aztán szinte rá sem lehetett ismerni a csapatunkra. Más országok ilyenkor erősítenek, és a VB-re érik el csúcsformájukat.. Vegyük példának a más sportágakban elért nagyszerű eredményeket. Például kajak-kenuban rendkívül erős a hazai mezőny, és most gyakorlatilag világelsők vagyunk. Vizilabdában 1998 óta világelsők vagyunk, tőlünk igazolnak a külföldiek. Még kézilabdában is ott vagyunk a világ élvonalában, és nagyon erős a hazai bajnokság. Tehát lehet máshogy is csinálni!

3/ Nagyon fontos a csapategység kialakítása és megőrzése. Ennek a hiányát láttuk a párizsi olimpián. Ott ellentét volt a hazai amatőr és a külföldi profi játékosok között, valamint éles ellentét alakult ki a játékosok és a vezetők között
is. A svájci VB előtt is ezt tették tönkre a premizálással a vezetők. Az 1978-as VB előtt Fazekas és Törőcsik esete, valamint a csapatkapitány kiválasztása volt hibás, és rombolta az egységet.

4/ Megkerülhetetlen a vezetői hibákból okulni, és levonni a tanulságokat. 1924-ben elszakadt egymástól a futballvezetőség és a játékosok. Ez elfogadhatatlan. 1934-ben a futballdiplomáciából kaptunk elégtelent, pedig akkor még erős volt a magyar foci. 1938-ban egy szövetségi rendszeren /tengelyhatalmak/ belül alárendeltük magunkat egy magasabb érdeknek /olaszok/. 1954-ben, bár nem volt egyértelműen bizonyítható, de a magyar pártvezetés – feltételezhetően szovjet nyomásra – beleegyezett a második helybe az enyhülés érdekében. Ezt támaszthatja alá a szovjet segítség a német sportorvosnak. 1958-ban hiba volt, hogy a második legidősebb csapattal indultunk, valamint kapkodás volt az összeállításokban, például Bozsik középcsatár, Sándor balszélső helyen történő szerepeltetése. 1966-ban luxus volt, hogy csak 18-as kerettel mentünk ki. A kapitány eleve kihagyta Göröcsöt, de Tichyt és Vargát sem játszatta. Az alapvető hiba megint az volt, hogy egy szövetségi rendszeren belül megint aláfeküdtünk egy – vélt – politikai elvárásnak. Ez persze megint nem bizonyítható, de aki látta a mérkőzést, az erre így emlékszik. Igazolható ez azzal, hogy Baróti kapitány rögtön a mérkőzés után lemondott. 1978-ban a csapat közvetlen felkészítésében és összetartásában voltak hibák, mert a nyitómérkőzésre már egy lelkileg megtört csapat állt ki. Ld. Várady sérülése, Fazakas és Törőcsik esete. 1986-ban történt a legfeltűnőbb vezetői hiba. Mezey kapitány még az újságírókat is távol tartotta a csapattól, zárt kapus edzéseket tartott. A nyitó meccs előtt még száguldoztak a játékosok, az első mérkőzésen viszont csak kóvályogtak a pályán a jelenlévő riporterek szeme láttára. Óriási formaidőzítési hiba történt, de nem kizárható a doppingmegvonás esete sem. Itt már ellenőrzés van, szemben a felkészülési időszakkal. Valószínűleg mindenki használ ilyen szereket, de erős orvosi, és laborháttérrel. Ez itt nem volt jól megszervezve. Egyébként is, vajon mi volt az, amit ilyen erősen titkolni kellett?

A következő világversenyeken legalább az alapvető, évtizedek óta előforduló hibákat korrigálni kellene, ha hasonló eredményeket akarunk elérni, mint a magyar kajakos-kenus válogatott, vagy a vízilabdázók, kézilabdázók. Tehát támadó szellemű foci, erős lelki felkészítés, jó csapategység és korrekt vezetői hozzáállás. Mindez nem valósítható meg egy jó utánpótlás és erős bajnokság nélkül. Ezt nem lehet megspórolni.