Ahogy azt a németektől várta az ember, gyakorlatilag tökéletes világbajnokságot rendeztek. Hibátlan szervezés, makulátlan stadionok, egészen elviselhető induló – arról már nem ők tehettek, hogy a brazilok csak neveket hoztak, az angolok még azokat sem, a portugál-holland az újkori vb-k legundorítóbb meccsét hozta, Graham Pollnak meg egy pár percre elment az esze. Arról már egy kicsit tehettek, hogy megvették a vb rendezésének a jogát, de futballszerető emberként azt sem bántam volna, ha Charles Dempseynek pisztolyt szorítanak a fejéhez a voksáért cserébe, csak ne Dél-Afrika rendezze a tornát. Láttunk egy közepes, de erényeire okosan ráerősítő német csapatot, egy közepes, de Zidane-ra okosan ráerősítő franciát, és egy közepes, de világbajnoki címet szerző olaszt. A Rádió Q-val indított közös vb-történeti sorozatunk múltba révedő részének utolsó posztját tartja a kezében a tisztelt olvasó.
Németország akkor is képes lett volna megrendezni a világbajnokságot, ha 2006. június 7-én reggel szólnak nekik, hogy holnap nyitómeccs. A helyi viszonyokra jellemző, hogy müncheni Olympiastadion (70 ezres), a brémai Weserstadion (43 ezres), a Mönchengladbach Borussia-Parkja (47 ezres) meccs nélkül maradt, helyettük a 12 kiválasztott létesítménybe öntötték vödörszám a pénzt. Nem mintha gond lett volna bármelyikkel is, de a németek villantani akartak, és sikerült is nekik: a vb-helyszínekre csak az agyonhasznált klisét tudjuk használni, miszerint minden igényt kielégítettek.
Németország kicsit mégis aggódott a torna előtt, hiszen azért a lényeg mégiscsak a válogatott lett volna, azzal pedig nem álltak valami jól. Erősen középszerűnek tűnt a Nationalelf, elsősorban csatárposzton, ahol ott volt ugyan a nagy tornákra feléledő Miro Klose, de rajta kívül épkézláb labdarúgónak csak honfitársa, Lukas Podolski tűnt, Asamoah a magyarba se kéne, Neuville meg hát a csúcson sem volt egy meghatározó figura. A német kezdő nem tűnt gyengének annyira, de lyukas poszt már ekkor is több volt, mint klasszis, és a padon olyan arcok ültek, mint Huth, vagy Nowotny. Egy fontos erénye azonban már a német U16-os tollaslabda válogatottnak is van, ez pedig természetesen hatványozottan volt jelen a nagyokban.
Európából – ezredszer is – a spanyolok tűntek kifejezetten erősnek (a két évvel későbbi Eb-győztes kezdőjéből David Silva kivételével mindenki ott is volt Németországban), a hollandok és az angolok is szívták magukat rendesen, a portugálok pedig az Aranygeneráció tagjait C. Ronaldóval kiegészítve reménykedtek. Egy dolog volt csak biztos: a Calciopoli által morálisan a padlóba döngölt olaszok nem nyernek itt lópikulát sem.
Észak-, és Közép-Amerikából a szokásos arcokon kívül Trinidad és Tobago érkezett, Dél-Amerika hiánytalanul felsorakozott (Uruguay már egy jó ideje nem jelentős hiányzó), Ázsiából pedig, ahogy általában, most is mindegy volt, kik jutnak ki, bár furcsa volt Ausztráliát innen célba csapva látni – mindenesetre a világ véres szájjal kívánta, hogy Dél-Korea minél előbb semmisüljön meg. Afrikából új arcok is érkeztek, Elefántcsontpart, Togo és Angola mellett Ghánától vártak sokat a szakértők. Lássuk, hogy verekedték ki magukat az érintettek.
2003 novemberében heinrich kollégával (távolról sem 385 néző között) az üllői úton egy 1-0-s észt sikerrel véget ért meccsen búcsút intettünk Gellei Imrének, hogy aztán a pestises középkort idéző sötét mélységbe tett lépéseink csúcspontjaként Lothar Matthäusszal kezdjük meg 2004-et. A németnek azt még el tudtam volna nézni, hogy a futballhoz tökhülye (bár már ehhez sem kellett volna külföldről edzőt hozni, jól állunk ilyenekből itthon is), de amikor elkezdett egyre pofátlanabbul kísérletezgetni, még az is megfordult a fejemben, ami soha korábban: a bojkott. Loddar azért eltöltött néhány évet a futballpályákon, ezért már az elejétől kezdve nem jutott eszembe, hogy Kriston Attila és Kovács Péter beválogatása a válogatott érdekeit szolgálja. Sokkal inkább szolgáltak alantas anyagi érdekeket, ami már csak egy lépésre volt attól, hogy elbundázza a válogatott meccseit. Ripsz-ropsz, Kriston Zizuból is hirtelen légiós lett, de a hülye marhája még mindig elhitte, hogy talán.
Ott voltunk Zágrábban is, és aztán az összes selejtezőn, ahol nagyon gyorsan kiderült, hogy a fogadkozás ellenére nem leszünk ott Németországban. Izlandot és Máltát oda-vissza verte az egyébként a mostaninál nem rosszabb emberanyaggal rendelkező csapat, de a továbbjutókkal szemben sehol nem voltunk, a horvátok elleni hazai iksz már annak volt köszönhető, hogy senkinek sehova nem számított a meccs. Meggyőződéssel vallom, Matthäus volt a mélypont, hiába jött utána a klasszik Bozsik-jelentés, meg a máltai gyalázat. (_benito)
Selejtezők - (heinrich)
198 ország csapott a lecsóba, és 1982 után először, mind a hat konföderáció képviseltette magát Németországban, ahol csak a házigazdának járt automatikus részvétel. Európából a csoportgyőztesek, illetve a két legjobb csoportmásodik került ki egyenes ágon, a többieknek pótselejtezőt kellett vívniuk.
A spanyolok leiskolázták a szlovákokat (5-1, 1-1), a csehek továbbdöcögtek Norvégia ellen (1-0, 1-0), Svájc pedig a törököket bírta le (2-0, 2-4), akik ezt nehezen tudták megemészteni, és a legszebb oszmán hagyományokat felelevenítve dzsihádot hirdettek a lefújás után; játékosok, edzők, segítők, fékevesztett szotyolaárusok ütötték egymást a pályán és az öltözőfolyosón. A gong utáni akciót – elég pitiáner módon – három zártkapus meccsel büntette a FIFA.
A selejtezők érdekessége volt, hogy Anglia, Wales és Észak-Írország egymás hegyén-hátán vívta a kijutásért folytatott küzdelmeket, ami hat darab kiemelt biztosítási kategóriába eső derbit jelentett. Görögország elfoglalta az őt megillető helyet a futballtérképen, az Európa-bajnoki címvédő negyedik helyen végzett csoportjában, amit egyébként – masszív meglepetésre – Ukrajna húzott be, rövid történelme során először. További elsőzők: Angola, Elefántcsontpart, Csehország, Ghána, Szerbia-Montenegró, Togo, Trinidad és Tobago.
A csoport
Németország
Ecuador
Lengyelország
Costa Rica
Különösebb érdekességről nem tudunk beszámolni, a németek felmorzsolták nagy meglepetésre gyengécske csoportjukat, a lengyelek ismét nem tudtak túllépni saját árnyékukon, és Costa Rica sem tudta megismételni a Japánban mutatott szívderítő játékát.
A kör legemlékezetesebb megmozdulásának a nyitómeccsen született Lahm találatot jelöljük, mely értelemszerűen a vb első gólja volt.
B csoport
Anglia
Svédország
Paraguay
Trinidad és Tobago
Ha remegő lábakkal is, de az angolok felkúsztak a csoport élére. Ehhez elsősorban egy paraguayi öngól, és két, igencsak kései Crouch és Gerrard találat kellett a meglepően jó focival kirukkoló Trinidad ellen. A csoport fénypontja az angol-svéd derbi volt, melyen Gerrardék folyamatos kartácstüzet zúdítottak Isaksson kapujára, végül Joe Cole kandeláberek közül lecsapódó bombájával szerezték meg a vezetést. A svédek inkább fejesekből veszélyeztettek, és két kapufa után Allback végül egyenlíteni tudott. A végére is komoly izgalmak maradtak, öt perccel a lefújás előtt Gerrard ismét vezetést szerzett az angoloknak, de Larsson a legvégén egalizált. A meccsnek egyébként mindössze annyi tétje volt, hogy ki jut tovább első, illetve második helyen, illetve hogy megszakad-e a svédek harmncnyolc meccs óta tartó veretlensége (az angolok ellen).
C csoport
Argentína
Hollandia
Elefántcsontpart
Szerbia-Montenegró
Kétség kívül ez volt a legbrutálisabb csoport, még ha végül már az utolsó kör előtt el is dőlt minden. Az argentinok Elefántcsontpart ellen kezdtek, remek meccsen bírták le az afrikai csapatot, de akár fordított eredmény is születhetett volna. Ezután ritkán látható verést utaltak ki a szerbeknek – ezzel a győzelemmel rögtön csúcsfavorittá léptek elő, különösen, hogy a mutatott játék is igen meggyőző volt, Cambiasso gólját például 25 passz előzte meg, mire kisakkozták a ziccert.
Argentína mögött a hollandok léptek tovább, de meg kell jegyeznünk, hogy Elefántcsontpart hatalmasat játszott, ennél jóval többet érdemeltek volna első vb-jükön.
D csoport
Portugália
Mexikó
Angola
Irán
Nagyon nem érdemes cifrázni a történteket, a torna legszerényebb csoportját láthattuk, a portugálok gond nélkül libbentek tovább, egyedül a Mehikó elleni meccset szenvedték meg, különösen a meccs első félideje volt parázs. Akadt még kihagyott tizenegyes, meg kamuesést követő kiállítás (mindkettő a szombréróknál), de a döntetlen sem változtatott volna semmin.
E csoport
Olaszország
Ghána
Csehország
USA
Igen komoly rugdosódást hozott a csoport (19 sárga és 5 piros), ami leginkább az olasz-amerikai ütközeten csúcsosodott ki, ezt választjuk a legemlékezetesebb összecsapásnak is. Az olaszok egyébként magukhoz képest szárnyaltak, két győzelmet és öt gólt is sikerült felmutatniuk a csoportban, miközben csak egyet kaptak, azt is Zaccardótól (jó ég, ez az ember világbajnok). Csehország hiába kezdett remek játékkal, Ghána kifektette őket, majd az olaszokkal vívott ki-ki meccsen sem tudtak maradandót alkotni.
F csoport
Brazília
Ausztrália
Horvátország
Japán
Bár a brazilok három győzelemmel abszolválták a csoportot, mégis inkább a Cahill, Viduka, Kewell, Bresciano, Schwarzer, Hiddink fémjelezte Ausztrália produkciója maradt emlékezetes, többször is vert helyzetből tudtak felállni (Cahill a padról beállva 2+1-gyel zárt), és teljesen megérdemelten jutottak a tizenhat közé – a vb-k történetében első óceániai csapatként.
G csoport
Svájc
Franciaország
Dél-Korea
Togo
Egy újabb halovány csoport, elsősorban a Togói csapat szereplését övező pénzügyi viták ugranak be, Adebayor már akkor bizonyította, hogy pénzügyekben alaposabb, mint egy svájci bankár – a belviszályoknak nulla pont, és pocsék szereplés lett az eredménye, ezt a vb-t elvitelre kérték.
Svájc gólt sem kapva nyerte meg csoportját, a franciák meccseit egyedül a válogatottba visszatérő Zizou miatt volt érdemes megtekinteni, Korea pedig hiába szerzett négy pontot is, ez kevésnek bizonyult a továbbjutáshoz. Úgy kell nekik.
H csoport
Spanyolország
Ukrajna
Tunézia
Szaúd-Arábia
Argentínához hasonlóan a spanyolok is igen meggyőző játékot mutattak – bár egy jóval zsengébb csoportban – mégis sokan a végső győzelmet kezdték emlegetni velük kapcsolatban. Ukrajna megalázó vereséggel nyitott, de később a csorda két koszlott tagját elejtették, igazából a selejtezőkön dolgoztak meg az egyenes kiesésért, mintsem a vb-n.
Nyolcaddöntők (_benito): Németország-Svédország 2-0, Argentína-Mexikó 2-1 (h.u.), Anglia-Ecuador 1-0, Portugália-Hollandia 1-0, Olaszország-Ausztrália 1-0, Svájc-Ukrajna 0-0 (büntetőkkel: 0-3), Brazília-Ghána 3-0, Spanyolország-Franciaország 1-3
Talán nem csak a szerbiamontevideónak lőtt góljuk miatt gondolták sokan, hogy Argentína nyeri a világbajnokságot. Nagyon egyben volt ez az argentin csapat, de egy dolog már a legjobb 16 között látszott: igazából nem nagyon szeretnek futballozni. Illetve szeretnek, de csak addig, amíg a vezetést megszerzik, utána már nemcsak utálnak, de a nézőkkel is megutáltatják. Mexikó ellen még csak kicsi baj lett ebből, mert megelégedtek a döntő fölénnyel, és így egészen a hosszabbításig mentek, ahol Maxi Rodriguez ordenáré nagy góljával továbbmentek a nyolc közé.
Németország két Podolski-góllal gyorsan lerendezte a svédeket, az angolok pedig gyenge teljesítménnyel, és egy Becksi-szabadrúgással bírták le Ecuadort. Brazília a minden szembejövőbe belerúgó Ghánát verte, méghozzá többek között Ronaldo vb-rekordot jelentő 15. góljával, de a meccsről inkább az marad meg, hogy utána a Spiegel lehozta, ölég sokan fogadtak arra, hogy legalább hárommal nyer Brazília. Svájc és Ukrajna elhatározták, hogy ha fene fenét eszik, akkor sem lőnek kapura 120 percig, de a svájciaknak olyan jól sikerült a mutatvány, hogy a végén 11-esből sem jött össze a dolog. Viszont az első csapat lett, amely veretlenül, kapott gól nélkül zúgott ki a tornáról. Bravó!
Az olaszok 10 emberrel, és az emlékezetes büntetővel verték ki Ausztráliát, amivel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy az bizony jogos 11-es volt, hiszen egyértelműen akadályozták Grossót a továbbhaladásban, ami szabálytalan még akkor is, ha egy totyogós csecsemő is át tudta volna lépni a bután befekvő ausztrál bekket. A portugál-holland miatt mindenki Ivanovot veszi elő, pedig az orosz csak egy hibát követett el: nem állította ki Figót, a többi ítélete mind jogos volt. A gusztustalan rugdosódásban mindkét fél lelkesen vett részt, talán a hollandok annyival undorítóbbak voltak, hogy ők egyértelműen C.Ronaldo kinyírására mentek rá, ami végül Boulahruznak egy combra bevitt talpalással sikerült is.
Spanyolország gyorsan vezetést szerzett, de a franciák az emlékezetes Ribéry-góllal egyenlítettek, és fokozatosan visszajöttek a meccsbe úgy, hogy a végén már nem is érdemtelenül jutottak tovább. Pernia egy életre megjegyezhette, kicsoda Ribéry, a franciák pedig talán még maguk sem hitték, hogy a nyolc közé jutottak.
Negyeddöntők: Németország-Argentína 1-1 (büntetőkkel: 4-2), Olaszország-Ukrajna 3-0, Anglia-Portugália 0-0 (büntetőkkel: 1-3), Franciaország-Brazília 1-0
Peckerman egy barom, neki köszönhették az argentinok, hogy nem jutottak be a legjobb négy közé. Uralták a meccset, jobbak voltak, de elkövették azt a hibát, hogy megszerezték a vezetést akkor, amikor még nagyon sok volt hátra. Innentől kezdve Peckerman sündisznóállásba rendelte csapatát, és amikor ezt megerősített centere és irányító középpályása lecserélésével, élő ember nem volt, aki meglepődött volna, hogy két perccel később Németország kiegyenlített. Az már ugye nem volt kérdés, hogy Argentína a hosszabbításban bocskorlábú favágókkal a csapatban képtelen lesz dönteni, ahogy az sem, hogy ha büntetőket rúgnak, azt nem ők fogják megnyerni. Így is lett, és hogy még egy triviát idebiggyesszünk, természetesen verekedés tört ki a büntetők után.
Olaszország gond nélkül verte Ukrajnát, és úgy jutott az elődöntőbe, hogy egyetlen erős ellenféllel sem találkozott. Anglia és Portugália gyenge, de durva meccset játszott, amiről valószínűleg mindenkinek Wayne Rooney kiállítása marad meg, amiért a kretén angol sajtó közellenségnek kiáltotta ki a pirosat kibulizó Ronaldót. Én legalábbis sehol nem olvastam olyat, hogy Ejj, Wayne, hát miért tapostad szét a földön fekvő ellenfél tökeit? A 0-0 utáni büntetőknél a szép angol hagyományokat követve háromból egy (Hargreaves) bírta begyötörni a saját 11-esét. Franciaország egy csapásra világbajnoki esélyessé vált, amint Zidane elkezdte az őrületbe kergetni a brazilokat. A Legnagyobb megállíthatatlan volt, még egyszer utoljára megmutatta, miért mantrázzuk róla megállás nélkül, amit. Zinedine Zidane összes labdaérintése brazília ellen - parádés videó.
Henry góljával teljesen jogosan fektették ki a brazilokat, akiknél egymás lábát taposva akadályozta a másikat Juninho és Kaká.
Elődöntők: Németország-Olaszország 0-2 (h.u.), Franciaország-Portugália 1-0
Európa (1934, 66 és 82 utána harmadszor) kisajátította az elődöntőket. Olaszország saját erősségeire gyúrva állta a sarat a németekkel szemben, élvezetes kis meccs kerekedett, különösen akkor, amikor a 0-0-t követő hosszabbításban Lippi szólt a fiainak, hogy talán nem lenne baj, ha nem kerülne sor büntetőkre Németország ellen. A 11-esek minimum kétséges kimenetele miatt az olaszok megindultak, mint a meszes, és Grosso gyönyörű akciót követő gyönyörű góljával, majd Alex szintén nem csúnya perdítésével a lefújás előtt percekkel megnyerték az elődöntőt. Néhány olvasónkat most megkérem, hogy fordítsák el a tekintetüket, mert rettenetesen fájdalmas lesz, ami most következik.
A portugálokat csak maroknyi szurkolójuk biztatta Münchenben, a közutálatnak örvendő Portugáliának még Lisszabonban sem lett volna sok esélye a továbbjutásra. Nem meglepő módon Zidane büntetőjével a franciák jutottak a döntőbe.
Helyosztók:
A bronzmeccsen a németek voltak a nemcsalódott csapat, a vb előtt nem volt az országban ember, aki ne írta volna alá a bronzmeccset, és Schweinsteiger parádéjával be is húzták a portugálok elleni kisdöntőt. Portugália szokás szerint közel volt, de szokás szerint nem ért el semmit, és az ok ismét az volt, ami az utóbbi jó néhány évben mindig: csatár nélkül nem lehet futballozni. A kisdöntőnek volt még egy kiemelendő mozzanata: Kahn megszabadította magától a nemzetközi futballt, Nuno még egy csukafejessel elköszönt tőle a 88. percben.
A döntőben nem a futball kapta a főszerepet, hanem Zidane – és ez a kettő jelen esetben messze nem ugyanazt jelentette. Az ő büntetőjét Materazzi (az olaszok egyik kétgólosa a vb-n) egyenlítette ki, jöttek a büntetők, amit egészen hihetetlen módon az olaszok rúgtak jobban, illetve nem is annyira hihetetlen módon Trezeguet kihagyta, és Olaszország lett a világbajnok. A döntő sztorija természetesen Zidane mellpora Materazzinak, aminek külön wiki-oldala van, úgyhogy nem is mennénk bele a dolog boncolgatásába. Legyen elég annyi, hogy a legnagyobb nagyon is ember volt, nem is illett volna bele a róla alkotott képbe, ha az ezüstéremmel a nyakában bebattyog az öltözőbe, és visszavonul. Eszünk ágában nincs felmenteni, már csak azért sem, mert hát ki veszi komolyan ezen a világon, amit Materazzi mond neki.
Döntő
2006. július 9. - Berlin (69.000 néző)
Vezette: Horacio ELIZONDO (ARG)
Olaszország - Franciaország 1-1 (1-1, 1-1; 5-3)
Lássuk a
B (első félidő)
B (második félidő)
C (tizenegyesek)
összefoglalóját, és a mozzanatot, ami eldöntötte a kupa sorsát - Grosso büntetője
A világbajnokság arca nem is lehetne más, mint Zinedine Zidane, akiről viszont már áradoztunk egyet, és semmit nem szeretnénk kevésbé, mint ismétlésekkel untatni az olvasóinkat. A világbajnokság viszont rengeteg olyan érdekességet hozott, ami tényleg érdekessé tette a tornát. Egy kevésre taksált német csapatot, amely nemcsak a szurkolóinak, de az egész országnak jót tett azzal, hogy hatalmasat küzdve bronzérmet szerzett. Egy visszavonuló, és egy feltűnő világsztárral érkező francia válogatottat, amelynek úgy kijött a lépés, ahogy a két évvel később Európa-bajnokságot nyerő spanyoloknak nem. Egy szokás szerint elbukó portugál, és egy hozzájuk hasonló holland csapatot, amelyekből hiányzott valami ahhoz, hogy igazán mély nyomot hagyjanak. És persze egy hagyományos szerencséjét most dacos koncentrációval megfejelő olasz válogatottat, amelyben a legtöbben azt sem tudták a vb ideje alatt, hogy hazatérve pezsgőfürdő, vagy kattogó bilincsek várják őket.
A sorozat múlttal foglalkozó része itt véget ér, vannak még hiányosságok a posztokban, ezeket lehetőség szerint pótolni fogjuk, de egészen a dél-afrikai tornáig folyik tovább a dolog. Hogy pontosan milyen formában, azt hamarosan nyilvánosságra hozzuk.
UPDATE, illetve inkább csak egy jogos köszönetnyilvánítás. A magyar futballal foglalkozó részekhez kizárólag ezt az oldalt használtuk, ezen kívül csak vendégszerzőink hozzáértését. Köszönet szempontpuskának, és medcónak, akik nélkül nem készült volna el a sorozat.
Az utolsó 100 komment: