Előttünk nincs akadály, terjedünk, mint a ragály – újabb outsider a PL-volán mögött. A lehetőséget máskülönben arra használnám, hogy alaposan kiröhögjem az önmagába szerelmes, ötven éve ködös bűvöletben leledző nagy marha brit futballt, de erre most végképp nincs idő, nyakunkon a tizenhetedik forduló zárása. Meg aztán nem is annyira futballjukkal, mint inkább megtévedt újságíróikkal, és nevetséges árképzésükkel akad problémánk. Angol bekkeket a nagy hadronütköztetőbe jeligével adjuk közre újabb rendhagyó beharangozónk.

Burnley – Arsenal 1-2
A hazaiak csapatát számomra teljesen ismeretlen sportemberek alkotják, gyors kattintgatás után annyit sikerült kiderítenem hogy harminchárom nyaldaseggemtélennyáron év után jutottak újra az első osztályba, és a városi Chumbawamba lépteiben haladva anarcho-punkkal hangolnak a meccseik előtt, tán érdemes lenne megfontolni Balotelli leigazolását. Meglepően tapasztaltam, hogy idén mindössze egyetlen vereséget szenvedtek otthon, ettől függetlenül még jobban meg leszek lepve, ha ellen tudnának állni az Arsenal-flippernek.

Azon lehetne vitatkozni, hogy most a Burnley vagy a Chelsea ellen kell bajnokságot nyerni, azt viszont leszögezhetjük, hogy Wengeréknek mindenképp szükségük lenne legalább egy extra golyóra a jackpothoz.

Chelsea – Portsmouth 4-1
A Portsmouth nekem úgy van a fejemben, mint egykori, máshol levedlett sztárok szelektív gyűjtőhelye, és ahogy a táblázatot elnézem, elég környezetbarátra sikerült a tároló kialakítása. Futballt csak nyomokban tartalmaznak, nem veszélyesek senkire, és lebomlásuk is egy éven belül várható. A Chelsea-ről mindenki tud mindent, nem is szakértünk gyémántveretes catenaccióról, minden bizonnyal kilapítják a pillesúllyal mérlegelő vendégeket.  

Liverpool – Wigan 2-1
Nem elég nekünk a magunk baja, az NST pudli-szekciójának jajveszékelését is hallgatnunk kell, így sorsközösséget vállalva inkább némán érezzük át világfájdalmukat, és nem hajolunk le csak a kisebb kövekért. A Pool támadásait elnézve mindig az a gyerekjáték jut eszembe (sajnos fogalmam sincs, hogy hívják rendesen), amelyikben az egy szabad helyet kihasználva kell tologatni a négyzeteket, hogy végül megkapjuk ~ a 101 kiskutya képét, vagy ilyesmi, naszóval a Pool is így toszogatja a labdát; tanácstalanul és sovány sikerélménnyel kecsegtetve. A félelmetes Titus Bramble (nagy kedvenc) vezette védelem wígan elhozhatja (volt már?) az egy pontot, hacsak Aquilani meg nem tanult focizni gyorsba' a héten.

Tottenham – Manchester City 1-3
Egyik wannabe a másik ellen, bár őszintén szólva a Spurs maximum annyit tehet az ügyért, hogy bakot tart a jóval vehemensebbnek tűnő bankároknak, akik egyébként rövidesen a legjobb négyben találhatják magukat, egyre fogyóban a lyukas posztok, bár az ilyen Bellamy-féle arcokkal nem sokra fognak menni – még ha eddig faja szezonja is van. A meccs legnagyobb kérdése számomra az, hogy Tevez legalább egy szabadrúgást képes-e eltekerni a sorfal mellett, vagy nem nyugszik, míg ki nem végez valakit.