A naptári év utolsó fordulója után óhatatlanul némi számvetést készít az ember. Történik ez annak ellenére, hogy a spanyol bajnokság csak az ünnepek idején szünetel, és az újesztendő első hétvégéjén már folytatódnak is a küzdelmek. Természetesen mindenki azt latolgatja, hogy a Real Madrid nagyarányú győzelme előre vetíti-e a Barcelona utolérését, és ezen most nem feltétlenül a pontszámokra értjük, hanem a saját szurkolói szemében a játékkal való megelégedettséget, a semlegesek számára pedig a klub nevéhez méltó megbecsülést. A szoros követők kicsit lemaradtak és inkább a középmezőny felső részével hadakoznak az elérhető legjobb helyekért, míg az alsó régióban kezd kialakulni a mondhatni szokásossá váló massza, amelyben egy-egy győzelemnek vagy vereségnek is egyre nagyobb jelentősége lesz.

Real Madrid szurkolónak most nem csak azért lehet jó lenni, mert az állandóan meglévő lehetőség mellett, hogy összehasonlítsák csapatukat a fő rivális Barcelonával, egymás erősségeit, gyenge pontjait felmérve, vitatva vagy éppen elismerve, most csak úgy, magában is van értelme beszélni a csapatukról. Persze ez egyébként is így van szurkolói szemmel, de most azzal kecsegtet a 2010-es év, hogy talán a Real Madrid régi híréhez lesz méltó és visszacsatlakozik a közvetlen európai élvonalhoz, amit pár éve csak tisztes távolból figyel. A Zaragoza 6-0-ás legázolása és a Valencia idegenbeli legyőzése azért volt két nagyon fontos eredmény, mert olyan játékosok is vezető szerepet tudtak vállalni, akik néha okkal, néha ok nélkül válnak a szurkolók céltáblájává. Most úgy tűnik, hogy mindenkinek oda kell tennie magát a csapatba kerülésért és azért, hogy nélkülözhetetlenné váljék. Aztán, hogy ez a lendület és a keret jó formája meddig tart, az más kérdés, de ha az olyan eddig kevésbé sztárolt játékosok, mint van der Vaart, a balbekk posztján már a puszta fegyelmezettséggel elég sokat hozzátevő Arbeloa, az első számú csatárrá előlépő Higuain, a Valencia ellen győztes gólt és ezzel magabiztosságot szerző Garay felveszik a ritmust azt nyerheti a Real, ami mostanában nagyon hiányzott. Kétszeresére nő azon játékosok száma, akiktől elvárható, hogy meccseket döntsenek el. Persze össze van zuhanva a Zaragoza, azt tudjuk, a Valencia meg idegenben jobb, mint otthon, de ha csak az ezeken a meccseken jól szereplő játékosok szemszögéből nézzük, akkor ez kevésbé számít. Így, hogy van megfelelő formában lévő pótlás volt értelme a nyári „befektetéseknek”. Mielőtt bármit elkiabálnánk azért halkan jegyezzük meg, hogy egy-két rossz meccs és ugyanúgy Pellegrini feje és az átigazolások kerülnek majd szóba, de most ez egy olyan pillanat, amit igen faszán ki is lehet használni. Pepe időleges pótlása és a balhátvéd poszt továbbra is aktuális téma, a legutóbbi jelölt a Chelsea védője Braniszlav Ivanovics, de szóba került Evans (MU) Gonzalo Castro (Leverkusen) és Maicon neve is.
A januári szebb folytatásban bízó Gay valószínűleg csak átmeneti megoldás a Zaragoza kispadján, bár most is sikerült lelket vernie a fiúkba, de valószínűleg Victor Munoz, aki korábban már ült a Zaragoza kispadján, veszi át a csapat irányítását. (Real Madrid-Zaragoza 6-0; gólszerzők: Van der Vaart 2, Higuain 2, C. Ronaldo, Benzema)

A pár héttel korábban emlegetett szakadék újfent tágulni látszik, mert a Barca és a Real folyamatos győzelmei mellett egy-két meccse hullámvölgy is megengedhetetlen a Sevilla és a Valencia számára. Luis Fabiano kiválásával esik egy időbe a Sevilla visszaesése. Manolo szerint a koncentráció hiánya okozta a vesztüket a Getafe ellen, amit igazolni látszik a 25-7-es kapura lövési arány is, de meg kell említsük a Getafe kapuját Örző Codina nevét is, aki például Kanouté fejesénél hatalmasat védett. Soldado duplájára csak a második félidőben érkezett érdemi válasz Negredo jóvoltából, aki Navas beadását értékesítette. A vendégeknél két gólja ellenére sem biztos, hogy Soldado – aki úgy döntött nem kíván a Blackburn Roversbe igazolni - volt a legjobb, hanem inkább a stabilan jó formát futó Pedro León, aki a forduló egyik legszebb gólját lőhette volna, ha Palop nem hárít a cselsorozata után. (Sevilla-Getafe 1-2; gólszerzők: Negredo ill.: Soldado 2)

A Valencia mestere szerint egyáltalán nem jelentett csalódást, hogy nem tudtak nyerni a Depor otthonában. Ez valóban így lehet, tekintve, hogy a legnagyobb gólszerzési lehetőségek a hazaiak előtt adódtak, főleg Valerón két nagy helyzeténél, amiből az egyik kapufa lett. A Depor uralni tudta a játékot, köszönhetően annak, hogy a Valencia játékosai közül többen is gyengébb napot fogtak ki és így Villa minimális alkalommal tudott csak helyzetbe kerülni. A széleken Mata és Joaquín halványabb volt az elvártnál és ez azt jelentette, hogy nem csak a Valencia támadásainak megfékezésére maradt erő, hanem Manuel Pablo és Filipe is tudta támogatni az építkezést. A Valenciánál mindenki az átlagot tudta csak teljesíteni, ami például Bruno esetében elég szerény, ő teljes vakvágánynak tűnik. Kérdés, hogy mi történik majd a Valencia keretével az átigazolási időszakban, mert a jelek arra utalnak, hogy az anyagi gondok újfent sokkolják a vezetést. A Rubin Kazanytól ingyen megszerzett Chori Dominguez érkezése mellett, a költségek csökkentése várható, ami a hírek szerint még olyan ősrégi játékosok eladását is jelentheti, mint Baraja vagy Vicente. Nem beszélve a mindig „kilógó” Zigicről vagy Del Hornoról. (Depor-Valencia 0-0)

Az Athletic Bilbao Osasuna elleni győzelmével a hetedik helyre lépett a táblázaton, ami annak tudható be, hogy átlendültek az ősz közepén rájuk törő holtponton és az otthoni meccseiket ismét biztosan húzzák be, míg idegenben sem esélytelenek. Úgy találjuk, hogy Caparrós mester érdeme, hogy a Bilbao szerkezete idén alapvetően jónak tűnik. A szélső védőik, különösen Iraola a támadásokban is sokat segítenek, míg a középpályán három olyan játékos szerepel Gurpegui, Orbaiz és Javi Martinez személyében, akik nem csak szűrni, de futballozni is tudnak, és így beadásokból, indításokból többször tudják helyzetbe hozni az elől tartózkodókat. Az első hármas pedig szintén jól muzsikál, főleg akkor, ha a karrierje elején sokkal nagyobb tehetségnek tűnő Yeste is jól pörög. A két csatár közül nyilván Llorente az erősebb, de Toquero meg az a fajta, aki egy ilyen szintű csapatban második ékként hozzá tud tenni bőven a támadásokhoz. A három napja tizennyolcadik életévébe lépő Muniaintól pedig egyelőre csereként, de már most igen sokat várnak a baszk szurkolók. Az Osasuna sok hiányzóval esélytelen volt és ezt igazolták is. A 12. percben lényegében el is dőlt a mérkőzés, amikor már 2-0 volt az eredmény. Jó hír, hogy Vadócz Krisztián eggyel növelhette bajnoki mérkőzései számát, a 82. perctől játszott Oier helyén. (Bilbao-Osasuna 2-0, gólszerzők: Yeste, Llorente)

Az ötödik helyen „telelő” Mallorca a kiesés ellen menekülő Málaga otthonában kapott ki és így mindenképpen elmondható, hogy kizárólag parádés otthoni mérlegének köszönheti előkelő helyezését. Mindkét gólnál az izraeli Aouate hibázott, hozzásegítve ezzel a hazaiakat idei második győzelmükhöz. (Malaga-Mallorca 2-1; gólszerzők: Fernando, Forestieri il.: Julio Alvarez)

A Villarreal zsinórban aratott harmadik győzelmével, reménykedve tekinthet a januári folytatás elé, miután gond nélkül legyőzte a támadásban teljesen veszélytelen Racing Santandert. A sárgák a félév végére összeállni látszanak és már a kilencedik helyen tanyáznak, csatlakozva a nemzetközi kupáért harcoló felsőházhoz, míg a Santander, ha szokás szerint nem veszi kölcsön Zigicet, aki csak ebben a csapatban tud gólt szerezni, végig a kiesés ellen fog küzdeni. (Villarreal-Racing 2-0; gólszerzők: Llorente, Rossi,)

A Valladolid Sporting Gijón elleni mérkőzésén a bosnyák Medunjanin megismételte az Espanyol elleni teljesítményét és ismét az utolsó percben szerzett gólt, amivel a kilencedik fordulóban pontot mentett, most pedig győzelmet szerzett csapatának. (Valladolid-Sportin Gijón 2-1; gólszerzők: Nivaldo, Medunjanin ill.: Luis Morán)

A Espanyol öt góltalan mérkőzés után kettővel terhelte a gyengélkedő Almeria hálóját, ami azt eredményezte, hogy a lélektelenül játszó vendégek szakvezetőjét Hugó Sanchezt el is bocsátották így Karácsony előtt, hogy ne fájjon többé a feje, a néha tényleg reménytelennek tűnő csapata miatt. Az Espanyolnak nagyon kellett már egy siker, még ha nem is egy nagy skalpot gyűjtöttek be. A hangulat náluk is erőteljesen az edzőváltás irányába mutatott, most talán van egy lélegzetvételnyi szünete Pochettinonak. (Espanyol-Almeria 2-0; gólszerzők: Marquez, Coro)

A forduló záró mérkőzésén, egyik beigazolódott jóslatunknak megfelelően az Atlético Madrid nem tudott nyerni Tenerifén, ahol viszont legalább rövidujjús idő volt. Csak a létszám miatt mondhatjuk, hogy egyenlő felek küzdelme volt, mert a mérkőzésen mutatott játék alapján a Tenerife érdemelt volna inkább győzelmet. A hazai alakulatot nem látni túl gyakran „tévés meccsen” és bár a matracosok korántsem védekezésükről híresek, a meglepetés erejével hatott a fehér-kékek helyenként tényleg ötletes támadójátéka. A két szélen Komé és a csapatkapitány Ayoze egész jó dolgokat csinált, míg Nino a gólja mellett is veszélyes tűnt. Az Atléticonak Asenjo hozta az egy pontot, aki egy tizenegyes hárításával tűnt ki a félidő végén. Az első gólnál a már-már szokásos jelenet zajlott a vendégek kapuja előtt, sem azt az embert nem fogta senki, aki egy beadás után visszafejelte a labdát, sem azt a kettőt, aki a hosszún érkezett. Mindezt úgy, hogy egyébként létszámfölényben voltak a tizenhatoson belül. Míg a Tenerifének eredmény, hogy három pontra van a kieső zónától, az Atlético számára nyilván sírás, hogy ők meg kettőre. (Tenerife-Atlético Madrid 1-1; gólszerzők: Nino ill.: Jurado)

A spanyol másodosztályban a hétvégén olyan rangadót rendeztek, amelyet az első osztályban szoktunk meg, ugyanis a Betis látogatott a Real Sociedad otthonába. A második vonalhoz képet erős kerettel rendelkező csapatok közül a hazaiak örülhettek, akik győzelmüknek köszönhetően vezetik a táblázatot, míg a Betis, kilenc ponttal lemaradva az ötödik helyen áll.
(Real Sociedad-Betis 2-0; gólszerzők: Carlos Bueno, Xabi Prieto)

Táblázat

Góllövőlista