A forduló előtt az első 8 helyet elfoglaló csapatok közül egyedül a frenetikus szezon produkáló újonc, a Parma tudott nyerni, a nagyok, közepesek és úgy általában az európai kupákban érdekelt olasz csapatok közül ki kisebbet, ki nagyobbat, ki történelmi méretűt égett. Kicsit fáradni látszik mindenki, sóvárgó szemekkel már a karácsonyi pulyka felbukkanását várja az augusztus óta megállás nélkül heti 2-3 meccset letudó társaság. Az Inter 10 emberel nem tudta megőrizni előnyét Bergamóban (lassan hagyomány lesz, hogy a düledező romhalmazban bántják a Nazionalét), a Milannal kapcsolatban pedig pont valami olyasmire gondoltunk, amit a héten elővezettek, amikor azt mondtuk, nem hiszünk nekik. Lejátszották ugyanakkor a szezon meccsét (helyszín: Cagliari), és a kiesőjelöltek is durván megrázták magukat: nyert például a Lazio. A Juventusról is lesz szó hajtás után, de ezúttal rendhagyó szemszögből.

Érdekes meccs volt az Interé, kicsit a tavalyi szezonra emlékeztetett, mert most is kellett Julio Cesar, hogy ne kapjon gólt a bajnok (Cambiasso ravasz lövésénél például óriásit kellett védenie), csak annyi volt a különbség, hogy most a végén mégis beleszaladtak a késbe: jött a Kamon (TIRibocchi) és bevágta az Atalanta egyenlítését. Hozzá kell tennünk, ekkor már emberhátrányban volt az Inter, a szokásos szabadságáról visszatérő Sneijder – aki egyébként egy ordenáré nagy kapufát is lőtt szabadrúgásból – pihen újabb egy hetet egy se nem durva, se nem jelentős szabálytalanság után megkapott második sárga miatt. Ahogy az lenni szokott, az Internek megvolt a labdája a győzelemhez a végén, de a milánóiak punnyadtsága azt eredményezte, hogy Coppola iszonyú nagyot védve megmentett egy pontot, de így is kiesőhelyre csúsztak (Atalanta-Inter 1-1) A Milan még rosszabbul járt, a Palermo jó alaposan elverte őket hazai pályán. A szeptember vége óta veretlen csapatot parádés kontrajátékkal csinálták ki a szicíliaiak, akik még lőhettek volna néhányat, de nem valószínű, hogy szomorkodnának a 0-2 miatt. A Milannak is volt néhány nagy helyzete, de jellemző módon a legnagyobbat Zambrotta hajrában esett lövésénél kellett védenie Sirigunak. A Milan pont annyit érdemelt, amennyi járt a vasárnapi teljesítményükért (Milan-Palermo 0-2)

Az élet az olyan, hogy kegyetlen. Meg nem is mindig igazságos. A Bariban tulajdonképpen tök simán kikapó Juventusra nagyon sok mindent lehet mondani, ami igaz (a teljesség igénye nélkül: tanácstalan, ízetlen, formátlan, impotens, szerencsétlen), de volt ebben a meccsben valami olyan megfoghatatlan dolog, ami miatt egyszerűen nem tud az ember igazán haragudni a játékosokra. Azt a kétségbeesést, ami néhány arcról minden labdaérintésnél látszott csak még jobban aláhúzta az eufórikus gólöröm, amit Trezeguet gólja után bemutatott a sztárcsapat álcájában vergődő társaság. Hagyjuk a lézerezést, Diego büntetőjének ki kellett maradni, meg volt írva. Viszont a brazilt meg kell védenünk, mert nagyon akart, ez világosan látszott rajta. De ez most ilyen, be kell nyelni. Lesz majd másmilyen is, mondjuk olyan, mint az első néhány fordulóban. Egy sokkal aggasztóbb dologra viszont a gyakorlati meglátások csalhatatlanul szállító heinrich hívta fel a figyelmemet: a kimaradt büntető után egyik köcsög sem ment oda a brazilhoz, hogy legalább megbúbolja. Felipe Melónál viszont a létező legjobb helyen van az Arany Szemetes, vele ugyanaz a bajom, mint Poulsennel: az ilyen mértékben a csapatba hozott suttyóságot csak akkor tudom megbocsátani, ha az a csapat szolgálatába állítva hasznot hoz. (Bari-Juventus 3-1)

A Samp és a Roma nem rossz 0-0-t játszott, itt kapufák, ott nagy védések tették élvezhetővé Cassano első meccsét Totti ellen. Valaki a kommentek között fogalmazta meg jól: Pizzaro hiánya akkor tűnik fel, amikor nincs a pályán, mert a kis füstös képű bizony sokkal jobban passzol, mint De Rossi, az idei Brighit meg hagyjuk is. Ez a két csapat egyébként hajszálra ugyanolyan játékerőt képvisel, még ha ez a nevek alapján furcsának tűnik is (Sampdoria-Roma 0-0) Kíváncsian várjuk, vajon a Laziónál milyen eredményt hoz , hogy a két épkézláb, és jó formában levő szélsőhátvédet feljebb tolták egy sorral. Kicsit olyan ez, mintha a Juve feltolná centerbe Sissokót, mert ő a legjobb játékos, de hát egyelőre nem rossz annyira, mert a Genoa ellen például Kolarov úgy trappolt végig a balszélen, mintha oda született volna, azt meg mindig tudtuk róla, hogy ha megsuhintja a balost, ott kő kövön. A szerbnek még volt egy jó szabadrúgása is, de a Laziónak így is 10 emberre kellett fogyasztania a Genoát ahhoz, hogy nyerjen. (Lazio-Genoa 1-0)

A Chievo Pelliessier kapufát döngető fejesével beijesztett a liverpooli vértől csutakos bakancsokkal érkező Fiorentinának, mégis a Viola szerzett vezetést, méghozzá szerénytelenül nagy góllal. Avramov gyorsan megmutatta, miért második számú kapus (Frey mögött, úgyhogy ettől még lehetne jó kapus is), az első féliórán belül pedig fordított is a Chievo, és már nem is engedte ki a vezetést a kezéből. Győzelmükkel a veronaiak - egyetlen gólocskával - meg is előzték a Fiorentinát a tabellán (Chievo-Fiorentina 2-1) A 16. fordulóban bejelentkezett az első Szezon Meccse-gyanús történet, amit a Cagliariban vizitáló Napoli két gólja vezetett fel. Szűk negyedóra volt hátra, amikor úgy tűnt, hogy a szomszédvárak (na, jó, van köztük majdnem 500 kilométernyi tenger is, ráadásul Palermo közelebb is van) csatája eldőlt, de mivel a Napoli jobbszéle is így gondolta, a szárdok a baloldalon indított csapásokkal szétzilálták a vendégek védelmét, és a 90. percben már ők vezettek. Matri (a második gólt csúsztatta) klubrekordot állított fel, zsinórban hetedik meccsén szerzett gólt, de ennek nem tudott tiszta szívből örülni, mert a Napoli a 96. percben egyenlített. A vendégek már 10 emberrel mentek, mert közben Lavezzinek elborult az agya, és agyonrúgta a labdával Allegrit, a hazaiak edzőjét, akinek az volt a bűne, hogy egy kispad felé kicsorgó labdát elpöckölt a lelátó felé a 90. percben. (Cagliari-Napoli 3-3)

Szinisa Mihajlovics ennél rosszabbul nem is mutatkozhatott volna be a Catania padján: az elefántok hazai pályán kaptak ki a szintén a mocsárból kifele evickélő Livornótól , és máris az utolsó helyen találták magukat (Catania-Livorno 0-1), a Siena pedig győzelmi sorozatot épít, ami példátlan módon már két meccsből áll. Az Udinese ellen Ghezzal a 91. percben lőtt gólja lett a győztes találat, mert D’Agostino szépített a 93.-ban, de így is elmondható, hogy az udineiek újabb válságot építenek éppen (Siena-Udinese 2-1). A Parmának még egy kihagyott büntető is belefért, így is megverték a Bolognát, mert Amoruso a 87. percben 6 méterről megoldotta, amit 11-ről nem sikerült neki. A Parma ott figyel a negyedik helyen, és ha jön is a hullámvölgy (mert az jön), már biztosan szép szezonja lesz. Nem úgy a Bolognának. (Parma-Bologna 2-1)

Risultati e classifiche, itt meg az összes gól: