Két fordulóval (és két videóval) jelentkezünk, na meg nem utolsó sorban egy különleges válogatottal. A Gers a Dundee-nak köszönhetően öt pontra lopózott fel, miközben a mandarinmezűek már a második helyet szeretnék. Csaba csapatából kezd kijönni az állat, az Inverness egyre rosszabb, sőt ennél rosszabb már nem is lehetne, a Celtic baloldala pedig Husztiért kiált. Skócia virágai, 19. fejezet.

Annyira berágtunk az értékelhetetlen összecsapást hozó ünnepközi örökrangadó után - melyen az egyetlen futballra emlékeztető megmozdulás McDonald mellelátvesz-félfordulattalbezúzahosszúfelsőbe gólja volt, és amellyel a Celtic 7 pontra növelte előnyét -, hogy (amellett, hogy nem tettünk be Old Firm-játékosokat a válogatottunkba) arról a fordulóról nem voltunk hajlandóak (és képesek) önálló poszt keretein belül megemlékezni.
Azért pár sorban összefoglaljuk a 20. kör legfontosabb eseményeit, hogy utána megnézzünk egy videót a Kuplung zenekartól, Mária országából, illetve egy másik bandától, akik a Dallas Cowboys jövőbeli otthonában rezidáltak. Rangers-Celtic ugyebár 0-1; a St Mirren utolsó Love Streeten játszott hazai meccsén 1-0-ra verte a Hamiltont; a Motherwell Chris Porter mesterhármasával 3-2-t ért el otthon az Inverness ellenében (bár a meccs jóval simább volt annál, amit az eredmény sugallhat); Hibbes-Killie 2-4 - az eredmény alakulása 0-2, 2-2; Dundee-Falkirk 1-0; Aberdeen-Hearts 1-0, Tördela Csaba csapatából két kiállítással, ezek közül egyik a lefújás után.

Az év végén elején egy olyan összeállítással szeretnénk kedveskedni olvasóinkak, melybe a legjobb Old Firmön kívüli (a továbbiakban NOF) skót játékosokat szedtük össze, tehát egy NST-féle skót ligaválogatott következik.

1 JAMIE LANGFIELD
Ketrecharcosunk az Aberdeen egyese, Langfield, akiről nem sok szó esett őszi posztjaink során, annak ellenére, hogy a NOF kezdőkapusok között ő kapja a legkevesebb gólt. Persze valószínűleg Borucot is lenyomná, de hát a lengyel hetekig sérült volt - csapata szerencséjére. A 29 éves játékos évek óta a skót válogatott harmadik számú kapusa, ha összehívják a keretet, de valójában csak negyedik: David Marshall, Allan McGregor és Craig Gordon sérülése esetén tudna csak bemutatkozni a nemzeti tizenegyben.

2 JACKIE McNAMARA
Legjobb tuskónk természetesen Jackie McNamara, aki százhúsz évesen is a Falkirk legjobbja. Amennyiben a Kirk végül túléli ezt az évadot, az nagymértékben a gyerekek számára példát mutató, végig küzdő nagyfaternak lesz köszönhető. Na jó, még csak 35, de már több mint tizenhárom éve annak, hogy bemutatkozott a Celtic-ben. Gough után a második védő, akit két különböző évben két különböző fórumon választottak meg a legjobb skót labdarúgónak (1998-ban a játékosok, 2004-ben a szakírók tartották őt a legjobbnak).

3 CHARLIE MULGREW
Újabb aberdoni játékos csapatunkban, méghozzá a gólerős balbunkó, a balszélen is életképes Mulgrew, aki első teljes SPL évében - 2006-ban kölcsönben szerepelt már a Dundee-nál, de azóta egészen 2008 nyaráig Angliában alkalmazták - már négy dugónál jár, és ebből kettőt nevelőegyesülete, a Celtic ellen szerzett. Strachan annak idején Lee Naylorra meg két zacskó szotyira cserélte, ezt felírhatjuk az ősz-vörös menedzser legnagyobb ballépései közé, hiszen Naylor-féléből minden skót csapat keretében van vagy kettő...

4 LEE WILKIE és 5 CHRIS BERRA
A középső védőkön nem kellett sokat gondolkodnunk, a sérülékeny Wilkie a Dundee csapatkapitánya és (egyik) legveszélyesebb játékosa, míg Berra a Szívek Dzsudzsák Balázsa. A másik fő éremesélyes Hearts védelmét egyelőre hiba nélkül irányítja, és ha így folytatja, jövőre talán Pöte kolléga PL-válogatottjában láthatjuk viszont.

6 GARY McDONALD
Ez a csapatrész - mármint a fedezetsor - sem marad Aberdeen játékos nélkül, a középső középpályára ugyanis a tavaly ilyenkor még az Oldhamben futballozó bombázó, McDonald az egyik emberünk. Persze erre a posztra bármilyen favágót betehetnénk, ha van mellette olyasvalaki, aki focizni is tud - mint az lejjebb is látható - de mi szívesebben rakjuk tele asztalosok helyett sportolókkal a középpályát.

7 DEREK RIORDAN
A technikás skót szélső mint kifejezés a Jimmy Johnstone utáni időkben jobbára oximoron, de nekünk ettől még ezekre a posztokra is kell decens játékosokat találnunk. Az összes támadó pozícióban bevethető Riordan még nem érte el azt a szintet, amit 2006 előtt hozott nevelőegyesületénél, de már így is igazolta azt a döntést, miszerint a nyáron visszaköltözött Glasgow-ból Edinburgh-ba, bár véleményünk szerint Gordon Strachan a jelenlegi helyzetben igencsak hasznát venné a 01-es mezben rohamozó egyszeres válogatottnak.

8 SCOTT ROBERTSON
Itt van Robertson is, ebből az igen szerethető Dundee-ból, akit egyébként a városi riválistól csábított át Craig Levein a nyáron (mert olyan jó). Scotty fiú Maradona gyermekei ellen még a válogatottban is bemutatkozott az ősszel, csak így tovább!

 

9 STEVEN FLETCHER (c)
Az ő maradása kérdéses, ugyanis a jelenlegi legjobb NOF játékos, valamint a játékjogát birtokló Hibernian válogathat a kérők között. Lehetett már hallani a Real Madridról, de véleményünk szerint komolyabb csapatokban is megállná a helyét, például a Cityben, vagy a Boróban. Ha marad, és Riordanék felnőnek hozzá, akár még az általunk jósolt bronzérem is elérhető lehet.

 

10 JAMES McCARTHY
A Hamilton mindössze 18 éves támadó középpályása a kakukktojás csapatunkban, hiszen ő nagyapjára való tekintettel az ír válogatottat választotta szülőhazája ellenében, noha George Burley tárt karokkal várná a sötétkék együttesben is, mert felnőtt szinten még nem szerepelt a zöld sziget legjobbjai között. A nyáron hároméves szerződést írt alá nevelőegyesületéhez, de elég kicsi az esélye annak, hogy ezt ki is fogja tölteni.

11 SCOTT ARFIELD
Ezekre a posztokra általában külföldről hoznak játékosokat az SPL-be a fentebb már megemlített probléma okán, de Arfield a fedezetsor közepén, és a balszélen is használható. A Falkirk húszéves középpályása a csapat legnagyobb értéke, 2007 óta rendszeresen ott van a kezdőben, és a közép-skóciai alakulat egyik legjobbja.


 

Huszonegy forduló után, tizenhéttel a vége előtt

A CELTIC ismét hét védekező játékossal állt fel, ahogyan egy Rangers-t meg lehet verni, de egy Dundee-t nem, pláne úgy, hogy nem használják ki a helyzeteket, és nem képesek/hajlandóak az első félidőben eldönteni a meccset. A középpályán csak egy valaki képes előre passzolni (Nakamura), és ez kevés, még akkor is, ha két jó csatár játszik előre. Cudar világ lesz itt, amíg nem tér vissza Maloney, vagy nem érkezik meg Huszti - McGeady 100%-os rehabilitációjában nem bízunk, véleményünk szerint Strachan ahogy tudja elpasszolja még a Superbowl előtt.

A RANGERS gyötri a labdát és az ellenfelet a középpályán, ebben bivalyerős a keret, és ez éppen elég ahhoz, hogy Kris Boyd most már 18. góljánál járjon. A Celtic-Hearts-Dundee hármast viszont csak jó játékkal lehet megverni, ellenük szenved is rendesen Walter Smith csapata az utóbbi hónapokban. Ha minden jól megy, januárban ki lehet szórni az Adam-féle tuskókat meg a Lafferty-féle súlytalan egyéneket, és néhány karakteres játékossal felturbózni a csapatot, és utolérni a szintén szenvedő Celticet. (A képen nem benito kolléga, hanem Barry Ferguson látható.)

Az ívelgetősnek elkönyvelt DUNDEE olykor szellemesebb futballra képes, mint a két nagy együttvéve - bár ez főleg az Old Firm kritikája, viszont az mindent elmond, hogy ebben a kiírásban még nem szenvedtek vereséget sem a Celtic-től, sem pedig a Rangers-től.

Az egynullák és nullanullák határmezsgyéjén táncoló, bár jobbára diadalmaskodó HEARTS-nak becsúszott egy vereség az Aberdeen ellen, viszont szombaton a városi rangadón nem kaptak gólt (Balogh!) - igaz nem is rúgtak. Gyilok lesz még itt a Dundee és Aberdeen-szerű csapatok ellen.

Az ABERDEEN ütötte Csabiékat, majd simán kikapott Hamiltonban, pedig már azt hittük, hogy háromesélyes lesz a bronzérem, de nincs az a Queen of the South játékos, akinek az anyja kitenné a hűtőajtóra a Hamilton elleni 0-2 utáni meccs jegyzőkönyvét.

A Killie elleni HIBERNIAN zakó a középmezőnyös belharcok egyik legszebb példája, ezzel ellentétben az Edinburgh-i gólnélküli városi rangadó a rossz derbik iskolapéldája, de inkább ez, mint egy Genova-Sampdoria kézitusa.

A KILMARNOCK a fenti győzelem után a Kirk otthonában ikszelt, ami nem szégyen, hiszen két idegenbeli meccsen négy pont szinte minden körülmények között vállalható.

A ST MIRREN begyötört egyet az Accies ellen, viszont a MOTHERWELL elleni hat(száz)pontos meccsen ez nem jött össze, viszont a klínsít itt is megvolt, így egy varázslatos nullanullával debütált a vadonatúj St Mirren Park.

Miután hat láb mélyre helyeztük a HAMILTONt, és elkezdtünk földet hányi rájuk, váratlanul összeállt az árpádsávos csapat, és néha nyernek kettőnullra, mint most az Aberdeen ellen. Még mindig nem meggyőzőek, de alakul az a tizenegyedik hely.

A FALKIRK kiszámíthatatlan, ez a Killie elleni otthoni 1-1 olyan nesze semmi, fogd meg jól. Még bejöhet a kiesésük, pláne ha kirúgják Craig Brewstert az INVERNESS-től, mert a Rangers elleni hazai 0-3 a felföldiek hatodik veresége volt egyhuzamban. Ez egyelőre másodosztályú teljesítmény.

Hearts-Hibernian 0-0
Celtic-Dundee 2-2
Falkirk-Kilmarnock 1-1
Hamilton-Aberdeen 2-0
St Mirren-Motherwell 0-0
Inverness-Rangers 0-3