Év vége van, a számadások ideje. A megszokottól eltérően, idén egy picikét szusszanhatnak a PL csapatok, hiszen újévkor nem lesz meccs, s akik a FA kupát sem akarják komolyan venni, azok hülyére ihatják magukat szilveszterkor is. Így nekünk is van egy kis időnk megmutatni Nektek két különleges válogatottat még a januári adok-veszek és Gerrard pere előtt. Lapozás után az első.

Az ötlet már a szezon utáni válogatottak kialakításánál megszületett. Nyomasztott minket (azé' annyira nem), hogy szinte csak a top4 játékosaival tömjük tele a csapatokat, pedig a mezőny maradék részét is legalább annyira csippázzuk. Aztán jött az EB, és megint olyanra nem maradt idő, amit igazán szívesen csinálunk. Most azonban itt az alkalom. Két all star csapatot mutatunk be. Először egy - amolyan - Outsider válogatottat, amely az 5-20. helyezettek bivalyerős játékosaiból áll, és amely, szerintünk, bucira verné a másik válogatottat. Az a top4 leggyengébb képességű labdarúgóiból fog állni.
Fontos megemlíteni, hogy életképes csapatokat próbáltunk kialakítani, vagyis posztokra igazoltunk és a szubjektivitást is a minimális szintre tereltük. Emiatt még véletlenül sem köcsögválogatottról van szó a második esetben.

Nu, akkor a Kicsik közötti Óriások.

A kapus poszt már évek óta az övé. Nálunk az egész PL tekintetében is. Tökéletes lépés volt tőle, hogy a süllyedő Roversből a Villába igazolt. Brad Friedel azon kevesek közé tartozik, aki megbízható, de emellett meccsenként két-három óriási bravúrt is képes bemutatni. Az amerikai hálóőr a szezon végén már betölti a 38. születésnapját is, de csalódnánk, ha jövőre már nem látnánk a PL-ben. Azt lehet kevesen tudják, hogy a Galatasarayban is védett, volt kölcsönbe a Brondbynél és a Liverpool mezét is huszonötször magára húzta. Ismert azonban a Blackburnben lett, ahol 2004-ben még gólt is szerzett (eggyel többet, mint Baros és Smith együttvéve a tavalyi szezonban). A 90. percben egyenlített a Charlton ellen, de mégis kikaptak. Még éveket kívánunk neki!

A védelem összerakása már komoly vitákat szült. Különösen saját magunkkal, és a középső védők tekintetében. Végül legyőztük klubszimpátiánkat, és Richardsot a padra ültettük. Tavaly simán bekerült volna, 2008-ban már nem egyértelmű. A védősor közepe így az Upson - Laursen duóval áll fel. A West Ham válogatott védője is jókor lépett le előző klubjától. Eligazolása óta a Birmingham újra a Championshipben küzd, ő meg visszaverekedte magát a nemzeti tizenegybe. Sőt! A németek ellen ő szerezte meg a vezetést Berlinben.

Párja a Villa csapatkapitánya lesz. Martin Laursennek talán csak egy rossz meccse volt idén. Azt meg nagyon nem sajnáljuk, hogy ellenünk még nem volt formában. Azt inkább, hogy Huszti nem vágta be a gólpasszát. Tökéletesen helyezkedik, és az ellenfél kapuja előtt is veszélyes. Jelenlegi klubjánál már nyolc gólnál tart. Nagy valószínűséggel, korábbi klubjai mind-mind szívesen látnák újra a keretükben, de csak nem lesz olyan bolond, hogy visszamegy a Milánba vagy a Parmába.

A védelem két szélére is válogatottak kerültek. A jobb oldalon Glen Johnson rohangálna nálunk. Chelsea-ből való eljövetele jó döntés volt. A Pompey-nál játékban van, újra gondolnak rá a válogatottnál. Véleményünk szerint, itt lenne az ideje eggyel feljebb lépni. A Portsmouthnál ennél többet nem fog tudni elérni. Tavaly FA kupát nyert, ilyen kis klubbal ezt nehéz lenne megismételni. Talán még nevelőegyesületénél (WHU) is találna új motivációt, de szívből csak az Evertont tudjuk javasolni a mikrofonfejűnek. Akkor csapattársa lehetne a bal oldali védőnknek. Joleon Lescott is túl van már hat válogatott fellépésen, és Laursenhez hasonlóan, ő is nagyon érzi az ellen kapuját. Lassan három éve van Liverpoolban, és tizenhárom gólt szerzett. A tavalyi Everton menetelésnek az egyik vezére volt, hárompontot érő gólokkal, megbízható védőmunkával. Pályán való viselkedését, és a homlokán lévő pamacsot nagyon nem bírjuk, de mint ígértük, itt a tudásra/hasznosságra koncentrálunk.

Középpálya. Ugyanaz a probléma: melyik ujjunkba harapjunk. És ismét felülemelkedtünk érzéseinken. Itt Andy Reid szorult a padra, hogy életképesebb legyen a tizenegy.

Elsőként a megkérdőjelezhetetlenek. Két Villa játékos. Két ballábas. Mindkettőjüket baromi nehéz lesz megtartania O'Neillnek. Gareth Barry a nyáron már majdnem a Liverpoolban (vagy az Arsenalban) kötött ki 11 év Aston Villa szolgálat után. Meglepődnénk, ha nem állná meg a helyét ott is. A Villában több szervező feladat jut neki, de már közhelynek számít, hogy amikor ő van Gerrard mellett a válogatottban, akkor a Pool ikon is jól muzsikál. Ahogy a válogatottban, mi is védekező középpályásként számolnánk vele kis csapatunkban.

Mellette, teljesen a bal oldalon, Ashley Young futkározna fel-le. A Watfordban nevelkedett 23 éves szélső pazar formában van. Tavaly huszonöt pontot szerzett a kanadai táblázaton (nyolc gól, tizenhét assziszt) és idén is adott már hat gólpasszt öt rúgott gólja mellett. A válogatottban - érzésünk szerint - hosszú ideig ő jelentheti az állandóságot a balszélen. Hogy meddig marad a birminghami klubban? Ez a Villától is függ. Ha sikerülne BL helyezést elcsípniük a bajnokságban, akkor tálán könnyebb lenne megtartani a keretet és erősíteni a vékonyabb posztokon. Helyettese Martin Petrov lehetne, ha nem lenne maródi.

A középpálya jobb oldala már egy kicsit véleményesebb. Itt középre Jimmy Bullardot tettük. A Fulham bohém spílerénél nem tudtuk félretenni személyes szimpátiánkat. Ő nem csak az a játékos, aki élvezi a játékot. Őrajta látszódik is. Kár, hogy csak ennyiben hasonlítunk. Tavaly miatta is maradt benn a Fulham, idén miatta is teljesítenek jól. Humora legendás. Ritka, hogy ne említenék meg vele kapcsolatban, amikor Ausztriában egy mandolinnal rögtönzött rövid koncertet, csökkentve a feszültséget csapattársaiban, akik a Real galaktikusait bámulták szájtátva. Azt már kevesebben tudják, hogy egyik nagymamája német (nehezebben érthető jó humora) és 2006 előtt akár válogatott is lehetett volna Klinsmann irányítása alatt (szívesen játszott volna régi csapattársa, Lampard ellen a vébén). Aztán mégis majdnem angol válogatott lett, de a keretösszetartáson túl még nem jutott. Kár. C'mon Jimmy!

A jobbszélre is fenegyereket toltunk ki. Steven Ireland mostanság már középen, néha meg elől játszik, de nekünk jobbszélsőként kell. Közben majd Bullarddal cserélhetnek a jobb hatékonyság érdekében. A City neveltje brutális sebességgel fejlődik, idén már a gólokkal sem marad adós. Viselkedni azonban nem tud. Volt már letoltgatyás gólöröme, de kacagni csak a válogatottból való kirúgásán tudunk, amikor azt hazudta, hogy a nagymamája halt meg, így hazaengedték az edzőtáborból. Később kiderült, hogy nem is halt meg a nagymamája (ezen különösen a család lepődött meg, mert ők is az újságból tudták meg). Ekkor javított, hogy nagypapája elvált, és a második nagymami halt meg, de ez sem volt igaz. Majd elmondta az igazságot, hogy a barátnőjéhez akart menni, aki elvetélt. Senki sem érti, miért nem ezzel kezdte, de azóta sem kapott behívót. Pedig! Az új kocsija is cuki.

Csatárposzton Gabriel Agbonlahor adja magát. Ő is Villa nevelés, mint Barry. Igaz ő volt kölcsönben a Watfordnál és Sheffield szerdai felénél. Idén már kilenc gólnál tart, simán túlszárnyalhatja a tavalyi tizenegyet. Gyors, agilis, kellően kemény és még csak huszonkettő. Younggal meg borzasztóan jól megértik egymás.

A kérdés: ki legyen mellette? Házi kedvencünk, Tuncay? Esetleg Pavljucsenko? Nem. Mi Michael Owent raknánk oda. Ha nem sérült és megfelelő társasakat kap, akkor kevés csatár jobb nála. Buta volt a Real, hogy nem használta őt rendeltetésének megfelelően. Még mindig nincs harminc, de sérülékenysége miatt óriási lutri a leigazolása. Azonban a Newcastle-től mennie kell. ASAP. Talán most januárban. Nagyon sok helyre befér.

A padra, menedzsernek, Martin O'Neillt ültetjük. Segítője David Moyes lesz. A cserék pedig, akik rendelkezésükre állnak:

Joe Hart - Jagielka, Richards - Reid, valamelyik Petrov - Pavljucsenko, Tuncay, Defoe, Zaki

Rögtön jövünk a gyenge top4-gyel.