Jelenleg olyan focinemzet vagyunk, akik hétről-hétre kiemelik, számolják, hogy az a 3-4 játékosunk, akiket a focivilág boldogabb felén is számon tartanak, és az a legfeljebb egy tucat, aki olyan bajnokságban kap kisebb-nagyobb szerepet, amit a tévében is látni lehet, rúg-e gólt, ad-e gólpasszt az aktuális hétvégén, vagy legalább pár szóban megemlítik-e a játékát a nemzetközi hírforrások. Számunkra a mai a tavasz legfontosabb „magyar meccse”. Igen, ez a másodrangú európai kupasorozat döntője, amelyben az angol és spanyol bajnokság középmezőnyéhez tartozó csapatok találkoznak, de annyira szeretnénk látni, hogy bebizonyosodik, hogy van olyan honfitársunk, aki jobban tud futballozni, mint egy portugál vagy ír válogatott támadó, és nem okoz neki gondot megverni egy cseh vagy kolumbiai válogatott védőt.
Ennyit várunk, és még annyit, hogy ha nem túl nagy kérés: Gera Zoli légy szíves, döntsd el az EL-döntőt, hogy holnaptól ezt magyarázhassuk egymásnak és a külföldi ismerőseinknek!
Ja, és apám közben felhívott, megkérdezte hánykor lesz „Gera meccse”, úgy gondolta ezt most megnézi...

Csak némi ijesztgetésre futotta a kicsiktől, az Inter nem is csinálta össze magát a Chievo ellen, a Roma bajnoki címéért viszont komolyan aggódhatott az Olympico 60 ezres népe. A kicsik végül nem döntöttek semmiről, illetve csak arról, hogy az utolsó fordulóban hirdetünk bajnokot Olaszországban. A Milan ott tart, hogy már a 3. is befoghatják (meg már nem előzhetik), a Sampnak néz ki leginkább a Bajnokok Ligája, de a Palermo még odaérhet. A Juventus már biztosan júliusban kezdi a következő idényt, a kiesők is megvannak, középen már csak olyan kérdések vannak, hogy bejön-e mondjuk 9.-nek Koman Barija, a Genoa pozitívvá teszi-e a mérlegét, aki meg emlékszik rá, hogy kivel fogadtam nagyon részegen abban, hogy nem kell negyven pont a bennmaradáshoz, az szóljon.

A réz kémiai vegyjele Cu, rendszáma 29, de ez senkit sem érdekel, hiszen nyilván az aranyra hajt mindenki. Különösen igaz ez a május 29-én feldübörgő NST-kupára, melynek sikerült méltó helyszínt találnunk. Így most felszabadult egy kis időnk, melyben rendületlenül tovább keressük popp (3#), Isarsturm (2#), ktn, Oarbeaskoa, Aradebil, loveBZ, shinigami, ZenZo, vár a tévé, itáliainagysándor, pattopo (2#), rowi, sporttárs, hrvth, nagyontrue, pandasaro, csirko pasek, poolfanati, zsakfos, _HarryMay_, hakapesz imi (2#), Dr Keynes és gyap! méltó követőit. A Rorschach-teszt lényege, hogy az ember kapásból rávágja, ami az adott képről eszébe jut. Szabadítsuk fel tudatunk közösen és a kommentek között helyezzük el virtuális képaláírásunk. A legjobbat önkényes szerkesztőségi felkiáltással, esetleg a Duna jegén közösségileg választjuk meg. Az eddigi fordulók megtekinthetőek itt, a legújabb munkapéldányt pedig tovább után találjátok.

Az egyik legkiegyensúlyozottabb, legerősebb csoport a D jelű négyes lehet a 2010-es világbajnokságon. Németország, Szerbia, Ghána és Ausztrália is részt vett a négy évvel ezelőtti rendezvényen is, és a szerbeket kivéve a csoportkört is túlélték. Mindegyik együttesnek csalódás lenne, ha idén nem kerülnének a legjobb tizenhat közé, és mivel nincs igazán gyenge csapat közöttük, az összes meccsen parázs csata várható, bizonytalan kimenetellel. A németek továbbjutására azért mernénk fogadni, a másik három csapat közül viszont nehéz megjósolni a továbbjutó személyét, mert bár Ghána és Szerbia kerete is erősebb az ausztrálokénál, de náluk is akad több európai szintű klasszis. Vasárnap este 9 órától a Radio Q élő sportműsorában is elemezzük a csoportot.

Ismerjük a BL-indulókat, ismerjük az EL-indulókat, ismerjük a kiesőket. Anglia másra sem vár, mint a világbajnoki keret kihirdetésére. Várjál, ja igen! Lesz itt egy bajnoki címről döntő forduló is teaidőben, mely után tudni fogjuk, hogy megdől-e a Liverpool és a Manchester United által közösen tartott bajnoki rekord, illetve hogy nyerhet-e valamely angol klub négy első osztályú bajnoki címet egyhuzamban, meg hogy egy másik nyerhet-e összesen ennyit. Tovább után az utolsó bőrt is lehúzzuk a három dologról, ugyanis ennek keretében gyűjtöttünk össze olyanokat, amelyek kicsit megbonyolíthatják ezt az elsőre egyszerűnek tűnő utolsó fordulót.

Ezen a szombaton valóban lefelé lesz érdemes tekintgetni, mivel fent gyakorlatilag már tudunk mindent, bajnokot, kupaindulókat, lemaradókat. Ki erről csúszott le, ki arról, de bravúrra esélye már csak a Leverkusennek van, azonban ennek végrehajtásához egy elképesztően lúzer Werderre és egy tét nélkül is életképes Hamburg-ra lenne szükség, amik közül most egyik sem adott kellő mértékben. A nagyok tulajdonképpen mind cél nélkül lépnek pályára, részemről csak azt sajnálom, hogy a Bundesliga nadrágján megszáradt húgyfoltként éktelenkedő Köln döntheti el talán a kiesős csatát, mivel az ő nürnbergi eredményük legalább annyit számít majd, mint a Bochum-Hannoveré. Nem a leghálásabb feladat ám úgy beharangot írni, hogy majd’ minden meccs totál mindegy. Legalább tippjáték-ügyben itt a Titánok harca 2.

Inkább az utolsó fordulóban orrantunk izgalmat a leglényegesebb kérdést illetően, a borzasztó gusztustalan kupadöntő két résztvevője a 37. fordulóban behúzza hazai meccsét, hogy a lehető legtovább húzzák a szurkolók idegeit. Az utolsó BL-hely viszont valószínűleg eldől, méghozzá a lehető legjobb módon: a Palermo és a Samp egymás ellen fenekedik, ahogy a kiesőket illető kérdőjel is kiegyenesedhet ebben a körben. A Juve és a Napoli azért megy, hogy ne július végén kelljen elkezdenie a következő szezont, és lesz egy toszkán derbi is, már amennyire a már kiesett Siena rángatni fogja az istrángot Firenzében. Rendhagyó beharangozónkat egy visszatérő vendégszerző, romanista tollából olvashatjátok, aki még mindig szerelmes kedvenc klubjába. Ehhez mi már csak a tipjeinket tesszük hozzá, idén már majdnem utoljára.

Breaking news, vörös kód és rendkívüli állapot: büszkén harangozzuk be a második NST-kupát. Olvasók, kommentelők, nethuszárok, skalpvadászok, szotyolaárusok, maláj táncoslányok, B-közepek, jegyüzérek, játékosügynökök, forgatócsoportok és önmagukat megnevezni nem kívánó befektetők jelentkezését várjuk. Tovább után egyelőre a leglényegesebb információkat adjuk közre, már csak huszonkettőt kell aludni. 

Azok számára, akik rendszeresen olvasgatták a francia posztokat, esetleg még bele is néztek néhány meccsbe, egyértelmű: a legjobb helyre került a bajnoki cím. Oda, ahol 17 éve várják, ahol bele mertek nyúlni egy alapvetően jó csapatba a még jobb reményében. Marseille utcáin, kocsmáiban, iskoláiban derékmagasságban hömpölyög a mámor, Deschamps, Cheyrou, Niang és a többiek produkciója arrafelé egybefüggő részegséget váltott ki, nálunk egy ünnepi jellegű bejegyzést, többek közt a hiányzó darabkáról, az elképesztő tavaszról és a vágyott siker kulcsfiguráiról.  A marseille-i arany és ami mögötte van.

Négy fordulóval a zárás előtt már szinte biztos, hogy rájátszás lesz az olasz másodosztály harmadik feljutó helyéért, az pedig már teljesen biztos, hogy nem juthat vissza ugyanaz a három csapat, amelyik tavaly kizúgott. Egy viszont ott lesz, a Lecce legázolta a mezőnyt, és már ahhoz is óriási meglepetés kellene, hogy ne nyerje meg a Serie B-t, és a Torónak is van még esélye, hogy odaérjen legalább a rájátszásra. A Reggina viszont egy ideig úgy nézett ki, hogy a C1-gyel kacérkodik, és még most sincs teljes biztonságban, hiszen négy csapat esik ki, és a legjobb távozó Triestinának csak néggyel van kevesebb pontja. Feljutásra áll a B stabil magyarja, Vass Ádi, aki jelenleg második a Bresciával. Hajtás után kicsit bővebben.

Csúcsra ért a Bayern, a küszöbben esett hasra a Dortmund, átváltozott a Hannover, szomorú önmaga maradt a Hertha, megcsinálta bravúrját a Freiburg, a Bochum meg lefelé száguldva a lejtőn továbbra is tanácstalanul gondolkodik a lassítást illetően. Nagyjából ennyi, persze mindegyiket kicsit árnyaltan kell kezelni, mert ha a Schalke-t összességében dicsérjük és nem ekézzük a kihagyott salátásziccer miatt, akkor a BVB-hez is kicsit hasonlóan illene hozzáállni. Van bőven kit köpködni, ha már. Egyébként a szezon egyik legpikánsabb csemegéje jön majd a Hannover-Bochum kiesési rangadóval, miközben mindketten kicsit a Köln nürnbergi vendégjátékát figyelik. Bónusz üdítő kérdés a nagy melegben: van még egy olyan keret a bolygónkon, vagy akár az egész univerzumban, ahol a legdrágábban beszerzett tag a leghaszontalanabbakkal van stabilan egy súlycsoportban? (Nincs).

A hétközi forduló olyan, mint hőségben a forró tea - egy ízünk se kívánja. Túl kell esni rajta, mégha kicsit méltatlannak is tűnik, hogy épp egy ilyen pillanatban és nem hétvégén dől el végképp a bajnoki cím sorsa. A Marseille ötpontos előnye bearanyozódik, ha a Lyonba látogató Auxerre-rel szemben nem vesztenek pontot - erre készülni viszont nem érdemes, az orgiában fürdő, tomboló Vélodrome-ra annál inkább. Néhány bekezdés kupadöntőkről, csépelésről, az Auxerre-OM-ről és a szerdai játéknap tippjeiről a tovább után.

A futball nem sokban különbözik a zenétől, csak más testrészekkel csalogatják elő ugyanazt, ami milliók örömének forrása. Az elmúlt hónapokban többször is - egy belga, illetőleg egy angol zenekar kapcsán - a foci és a zene halmazának metszetébe lavíroztunk, most pedig egy francia banda, az idehaza természetesen ismeretlen Luke kedvéért nyitunk egy posztot. Mindennek az áprilisi So Foot egyik cikke szolgáltatja az apropót, amelyben persze kiderül, hogyan is látja a francia rockra telepedő angolszász hatást a frontember, Thomas Boulard, de számunkra érdekesebb, mivel is múlatja az időt a srácok sokszoros válogatott cimborája.

Az utolsó komoly akadály, amit az Inter és a bajnoki cím között volt, fogta magát, és ledőlt magától, most már a Chievo-Siena kettősben bízhatnak csak Rómában. A Roma is nehéz meccset tudott le, és - őszintén szólva - nem várt eredménnyel hozta a parmai túrát, én például arra számítottam, hogy összeesnek lelkileg. Nyert a Milan, és már matematikailag is biztos BL-résztvevő, ikszelt a Juventus, és már matematikailag is biztos, hogy nem BL-résztvevő, kettőjük között nem dőlt el semmi, a Palermo és a Samp tovább verekszik az utolsó kanálért a húsosfazék mellett. Az Atalanta a legszerencsétlenebb módon nem tudta életben tartani magát, most már csak egy másnapos leheletnyi választja el őket a Serie B-től, így valószínűleg kevesek kívánsága válik valóra, és bennmarad a Lazio.

Vannak, akik Old Spice-szettet kapnak ajándékba a szülőktől, mások Hétfő, Kedd, stb feliratú zoknit, megint mások jópofa feliratos bögrét. Buday Zoli viszont azt kapta a családtól, amiért mindannyian hupililák lettünk az irigységtől: két nap alatt egy müncheni és egy milánói BL-elődöntőt. Zolié a szó: voltunk olyan szerencsések, hogy családdal (édesanyámmal, aki szintén nem veti meg a focimeccseket és bátyámmal) elterveztük, hogy elmegyünk a Bayern München-Olimpique Lyon elődöntőre. Három héttel korábban voltunk a Bayern München-Manchester United meccsen is, így tudtuk, hogy nem egy nagy távolság kocsival és Európa 2. legkorszerűbb stadionjáról van szó a Wembley mögött. Ez így rendben is lett volna, de bátyám gondolt egy merészet, hogy Milánó sincs annyira messze és innentől lett végképp álomszerű az utazás.

Az NST-n belül is megoszlanak a vélemények a dologról, de annyit talán senki nem vitat, hogy Anglia a világbajnokság egyik esélyese. A C csoport megnyerése kötelező feladatnak ígérkezik, az ilyeneket pedig Capello alatt megoldják az angolok, pedig a történelmi hagyományok miatt például az amerikaiak ellen nehéz egyértelmű favoritnak kikiáltanunk őket. A csoportban a pótselejtezőn bicepszet villantó Szlovénia, és az afrikai playoffban heroikus – és botrányos – körülmények között Egyiptomot kiütő Algéria lesz még ott. A Rádió Q-val indított közös vb-történeti sorozatunk új szakaszába lépett a csoportok bemutatásával, a 3. poszt élőben történő kifejtéséhez este 9-kor a 99.5-re kell tekerned a zinternet.

Sem a Parma-Roma (1-2), sem a Milan-Fiorentina (1-0) eredményét nem találtam volna el, úgy éreztem, a rómaiak összeomlanak a Samp elleni vereség után, mint a szüreti széklet, a Milanban pedig idén már csak egy győzelmet láttunk. Nyilván ez valahol determinálja a további meglátások szavahihetőségét, de azért a tradíciók megtartása végett nem telhet el idén sem forduló, ami előtt nincs beharang. A Lazio akár komolyan beleszólhat a bajnoki címbe is (más kérdés, hogy akar-e), finisbe fordul a 4. helyért folyó verseny, és az utolsó bennmaradó helyért folyó kergetőzés, ahol a két érintett egymás ellen játszik. Bariban kíváncsian várjuk, jelentett-e bármit, hogy Koman tornásztatta meg legjobban Buffont múlt héten, a Chievo-Napolin pedig a vendégek tarthatják életben meglehetősen halovány reményeiket, ami a BL-szereplést illeti.

A múlt hétvégi fordulóban volt rá esély, hogy újra változzon a pontkülönbség az éllovasok között. Nem kellett nagy jóstehetség ahhoz, hogy a Real nehezebb dolgát jövendöljük. Egyik sztárgárda sem kápráztatta el szurkolóit, de most már nem is erről szól a dolog. A Villarreal felkúszott a nemzetközi helyek egyikére, míg a Getafe és a Sevilla pazar meccsen gondoskodott a hétvége gólcsúcsáról. Ezen a hétvégén a katalánoknak lesz klasszisokkal nehezebb dolga, mert saját maguk helyrerántására nem az El Madrigal a legmegfelelőbb helyszín és előbb is játszanak, mint a Real. A Tenerife és a Valladolid még mindig nem adta fel, érdekes lehet még a vége az alsó fertályon is, tekintettel arra, hogy az utolsó nyolc csapatból hat egymás ellen játszik ebben a körben.

Szinte bizonyos, hogy az utolsó forduló előtt nem tudjuk rövidre zárni az egy héten belül két edzőváltáson is áteső német bajnokságot. Igaz, ha a Schalke nem képes nyerni otthon a Werder ellen, gyakorlatilag elbukta a salátást, ha kikap, elméletileg is. De ez az egyetlen egyismeretlenes egyenlet egyelőre, hogy új értelmet adjak az alliteráció fogalmának. A forduló meccsét a Werder játssza – éppen a gelsenkircheniek ellen, – de hatalmas küzdelemre számítunk a Wolfsburg vesztfáliai vendégjátékán is, az itt megtáltosodó farkasfalka segítségével akár előzhetne is a Stuttgart. Pláne, hogy Misimovic visszatér.
Ne feledjük, az utolsó két játéknap már nem hazudtolja meg saját elnevezését és valamennyi meccs egy napon lesz, mi több, egy időpontban kezdődik – szombaton 15.30-kor csücsüljünk le tehát a készülékek elé!

Kupadöntő és bajnoki döntő általában sok egy hétvégére, de ezek a francos franciák tudják, mitől döglik a légy. Ballagás-levezetőnek kifejezetten erős, szilaj partit ígér az esti Auxerre-Marseille, ahol hazai sikert várunk egy kis kora nyári szívbaj jegyében, szombaton pedig a Monaco lendülete zúzza várhatóan ripityára a szánalmas fővárosi hurkapálca-gyülekezetet. Szó lesz még a múltheti forduló összegzéséről - mivel a franciákat kizárólag mi követjük nyomon, vannak kötelezettségeink -, a lyoni álmok bedőléséről, a teljesen szétpukkanó Bordeaux-ról és az egyetlen futballélményről, amelyre Strasbourgban szert tettem, vétek lenne kihagyni.

Az is előfordulhat, hogy minden kérdés eldől a hétvégén, de mi inkább a jövő heti horrorra esküszünk. Lesznek teljesen érdektelen meccsek, köztük olyan is, ahol egy magyar focistát fognak ünnepelni, lesznek félig érdektelen meccsek, és lesz két óriási téttel bíró mérkőzés is. A City-Villa a negyedik helyről dönthet, míg a Pool-Chelsea a bajnoki címről.
Tovább után, először két kommentelők segítségével visszatekintünk a múlt hét két találkozójára, majd rátok zúdítjuk tippjeinket a 37. fordulóval kapcsolatban. Ne habozz, lapozz.

Az NST stábja szeretné megragadni az alkalmat, hogy megköszönje Rafa Benítez eddigi munkásságát. A spanyol "sikeredző" ügyködését felölelő, gyümölcsöző hat év során a Liverpool FC kettő darab komoly trófeát szerzett, a 2005-ös Bajnokok Ligája serleget, valamint a 2006-os FA kupát. Ezeken kívül tavaly összejött egy PL ezüst, de a legnagyobb eredmény, amit a szemüveges fanszőrszakáll neve mellé írhatunk, hogy utolsó szezonjára sikerült valódi egyemberes csapattá rendezni a Poolt. Ha Torres nincs, akkor nincs semmi, akkor Stevie G sincs, mert egy N'Goggal nem igazán lehet összejátszani. Ezen problémák mögött nem csak olyan hibák húzódnak meg, mint nem megfelelő játékosok igazolása és azok nem megfelelő módon történő edzése. Itt a helyzetek menedzselésével, és a játékosok egymás iránti bizalmának kiépítésével is komoly gondok vannak.

Megnézzük, hogy a futball méltatlanul komolyan vett frázisa, mely szerint a frissen kinevezett edző olyan új impulzusokat hoz egy csapatba, amelyek segítségével garantáltan megnyeri az első meccsét, igaz-e az agyonvert kolibri dinamizmusával futballozó Hamburg esetében. Megláthatjuk továbbá, hogy az EL-trófeával Benitez hagy-e egy virtuális partvist az általa (is) összehordott szemétdomb eltakarítására, vagy elvárja, hogy a klub puszta kézzel kezdjen el padlót pucolni utána. A HSV-nak elég lenne egy nem gólnélküli döntetlen is, a ’Pool számára meg kötelező a – lehetőleg többgólos – győzelem, mégis utóbbit látjuk esélyesebbnek a döntőbe jutásra. Nem szeretnék Porto-Monaco Atlético-Fulham finálét, Európa két egykori uralkodója közül valamelyik menjen tovább.

Aki kétszer egymás után úgy el tudja bizonytalanítani a Barcelonát, hogy a címvédő jobban hajaz a Schalkéra, mint bármikor története során, annak a BL-döntőben a helye. Aki 90 percet lehoz úgy a Barcelona ellen, hogy a hat trófeát birtokló csúcsklubnak hazai pályán gyakorlatilag nincs kidolgozott helyzete, az nem antifutballt játszik, hanem olyan területvédekezést mutat be, ami egy kaukázusi juhásznak is becsületére válna. Aki 60 percen át emberhátrányban játszva is képes a fentieket megvalósítani egy idegenbeli BL-elődöntőben, az meg lehet, hogy a világ legjobb csapata. De az biztos, hogy a világ legjobb edzője irányítja. Van min vitatkozni a Barca-Inter meccs után, ezt meghagyjuk a kommentelőknek, hajtás után inkább azt próbáljuk alátámasztani, hogy a kiesés miatt még nem lett kevesebb a Barcelona, ellenben az olasz futball úgy született újjá, hogy az olaszoknak semmi közük nincs hozzá.