Az utolsó komoly akadály, amit az Inter és a bajnoki cím között volt, fogta magát, és ledőlt magától, most már a Chievo-Siena kettősben bízhatnak csak Rómában. A Roma is nehéz meccset tudott le, és - őszintén szólva - nem várt eredménnyel hozta a parmai túrát, én például arra számítottam, hogy összeesnek lelkileg. Nyert a Milan, és már matematikailag is biztos BL-résztvevő, ikszelt a Juventus, és már matematikailag is biztos, hogy nem BL-résztvevő, kettőjük között nem dőlt el semmi, a Palermo és a Samp tovább verekszik az utolsó kanálért a húsosfazék mellett. Az Atalanta a legszerencsétlenebb módon nem tudta életben tartani magát, most már csak egy másnapos leheletnyi választja el őket a Serie B-től, így valószínűleg kevesek kívánsága válik valóra, és bennmarad a Lazio.
Mert ha a futballnak vannak istenei, azok csak egy megfelelő büntetést szabhatnának ki a Lazióra: a kiesést. De közelítsünk józanabbul egy kicsit, hiszen Olaszországban járunk, itt azért egy számrendszerrel alacsonyabb a fehérruhás szűzlányok attitűdjének megnyilvánulási valószínűsége, mint Angliában, ahol kottára ugyanezt megcsinálták a dokkmunkások.
Ha akarsz látni zavarban levő Lazio-drukkert, akkor kérdezd meg tőle, hogy mivel lehetne durvábban betetőzni az idei tragikus évet: a kieséssel, vagy a Roma bajnoki címével? A mostani válasz már csalás, hiszen például a bolognai győzelemmel a Lazio igen messze került attól, hogy valóban kiessen (még azért nem lehetetlen), ezért úgy érezték, bőven belefér, hogy lefeküdjenek az Internek, és ezt büszkén vállalják is. Ugyanakkor ha valaki követi legalább minimális szinten a nemzetközi futball eseményeit, az tisztában van vele, hogy a fair play kifejezés nagyjából annyit számít Olaszországban, mint egy itt a piros, hol a piros standnál. Szoros, és egészen másfajta érzelmi kötődések szabják meg a Serie A kapcsolatrendszerét, mint a többi nagy bajnokságét. Ez az egész hajcihő a résztvevők mindegyikének imidzsébe tökéletesen belefér, és ne gondoljuk egy percre sem azt, hogy a Roma szurkolói nem tettek volna ugyanígy fordított helyzetben. És akkor a lazialék kifeszítettek egy transzparenst, amire ezt írták: Mourinho, egy igaz ember a hamis futballban. (Lazio-Inter 0-2)
Lassan elkezdhetik pácolni a húsokat Milánóban, a Chievo és a Siena ellen már nem lehet elbukni, és ezt talán már Rómában is tudomásul veszik lassan. Szörnyű érzés lehet, hogy egy ekkorát menő Roma pont beleszalad egy 20 éves történelmi csúcspontot ostromló Interbe, mert azt talán ragozni is felesleges, hogy ez a Roma az elmúlt négy év minden egyes bajnokságát úgy húzta volna be, mint annak a rendje. (Parma-Roma 1-2)
A Milan gyenge meccsen legyakta a Fiorentinát (1-0), amelyet úgy lerabolnak a nyáron, mint a bodzaszedők a siófoki aranypartot. Kicsit átrendeződnek az erőviszonyok a következő néhány évre, és ez nemcsak a firenzeiek egy szinttel lejjebb süllyedését jelenti, de a Milan sem valószínű, hogy megteszi azt, amire például a Juventus készül. A milánói keret 15 százalékát lenne szabad megtartani, a többieknek fel is út, le is út, néhányukat még seggbe is kellene rúgni, ahogy kiesnek a San Siro ajtaján. Ehelyett sokkal valószínűbb, hogy lesz némi toldozgatás-foldozgatás, néhány látszatigazolás, de a lényegit dolgok, azaz a problémák gyökere megmarad. Ez többek között azért is problémás, mert ha idén nem is bukja el a 4. BL-helyet a Serie A, jövőre egy reszketeg Milannal, és egy rutintalan Samp-Palermo kettőssel ez már szinte biztosra vehető, hiszen az EL-különítményre sem a legjobb ránézni.
Itt van mindjárt a Juventus, amely most már egészen biztosan nem szerepel jövőre a BL-ben, és ez nem is baj, ami az olasz kvótát illeti. A helyzetük annyival jobb, mint a Milané, hogy a szándék, és a tőke is rendelkezésre áll ahhoz, hogy az idei gyalázatot lemossák. Röpködnek a nevek és az összegek, egyelőre önző módon csak azokkal foglalkozunk, akiket szívesen is látnánk mi magunk is: Kjaer, Vargas, Torres, Kuyt – utóbbi kettő nyilván csak akkor, ha jön Benitez, amit viszont nem nagyon szeretnénk. Az idei évért pedig mindenki, akinek köze volt hozzá, nagyon mélyen szégyellje magát, beleértve ezt a húgyfos cataniai 1-1-et is.
Az Atalanta a létező legdurvább mazószexre kényszerítette saját szurkolóit a bennmaradás szempontjából döntőnek nevezhető, Bologna elleni meccsen (1-1). Csak hogy még jobban fájjon, vezetést szereztek, aztán kihagytak egy tizenegyest, végül a hajrában egy öngóllal vágták el a kötelet maguk fölött. A két másik kieső nem tudott beleszólni a BL-helyért folyó csatába, a Samp otthon intézte el a Livornót (2-0), a Palermo Sienában nyert (1-2), és a Napoli is leelőzte a Juvét, miután nyert Veronában (1-2).
A Bari csúnyán megrakta a végére teljesen leeresztő Genoát (3-0), Koman nem játszott végig, de az első gólt ő készítette elő. A Cagliari-Udinese (2-2) sokkal jobb meccs volt, mint amit várhattunk tőle, és Di Natale is gólt lőtt, így 26 találatával még nincs nagyon messze az európai Aranycipőtől (Messi, 29), olasz gólkirályi címe pedig szinte biztosra vehető.
Hamarosan poszttal jelentkezünk a másodosztály állásáról, mert komoly izgalmak várhatók a Serie B hajrájában. A Lecce szinte biztosan visszajut, de a 2. és a 10. között csak 8 pont van, itt a playoff-helyekért hatalmas bunyó lesz az utolsó fordulókban. Még négy van hátra, egyébként.
Az utolsó 100 komment: