Inkább az utolsó fordulóban orrantunk izgalmat a leglényegesebb kérdést illetően, a borzasztó gusztustalan kupadöntő két résztvevője a 37. fordulóban behúzza hazai meccsét, hogy a lehető legtovább húzzák a szurkolók idegeit. Az utolsó BL-hely viszont valószínűleg eldől, méghozzá a lehető legjobb módon: a Palermo és a Samp egymás ellen fenekedik, ahogy a kiesőket illető kérdőjel is kiegyenesedhet ebben a körben. A Juve és a Napoli azért megy, hogy ne július végén kelljen elkezdenie a következő szezont, és lesz egy toszkán derbi is, már amennyire a már kiesett Siena rángatni fogja az istrángot Firenzében. Rendhagyó beharangozónkat egy visszatérő vendégszerző, romanista tollából olvashatjátok, aki még mindig szerelmes kedvenc klubjába. Ehhez mi már csak a tipjeinket tesszük hozzá, idén már majdnem utoljára.

Jelen sorok szerzője a tavalyi év szeptemberében vendégszerzőként posztot publikált Nevelj Te is Roma-szurkolókat címmel. A poszt tartalma röviden: szerző minden idegszálával és erőfeszítésével Roma szurkolót igyekszik nevelni akkor két és fél éves kislányából.

Szerző családi állapotában azóta jelentős változás állt be: tavaly október óta nem él együtt feleségével és kislányával. Az esetlegesen cinikus NST olvasók vitorlájából ezennel kifogjuk a szelet: a különélés nem szerző (Roma) szurkoló mivolta miatt következett be, az esetlegesen aggódó olvasókat pedig megnyugtatjuk: szerző heti minimum két alkalommal találkozik kislányával, és a szurkolóvá nevelést továbbra is fontasnak tartja. Itt kell megemlíteni, hogy kislánya a futball iránt az utóbbi időben határozott érdeklődést mutat: a közvetítések alkalmával minden esetben a kapust keresi a tévé képernyőjén, ugyanakkor a Romát egyedül szerző „Angyalom, kinek is drukkolunk mi?” kérdesekor említi: a Jómának. (Szerző ezt jelen életkorban elégségesnek tartja, de továbbra is elszánt, azonban Márai Sándor szavaival élve egy angyal és egy szent türelmével halkan és csendben várja a rajongás egy magasabb fokát)

Szerző családi állapotában további fejlemény: újra találkozott és azóta párkapcsolatban él fiatalkori szerelmével, akivel a kapcsolat kezdetén nyomatékosan közelte: számára a Roma nagyon fontos, illetve finom és diszkrét módszerekkel a hölgyben és annak nagyobbik fiában is megpróbálta elültetni a Roma iránt rajongás magját – szerző szerint sikerrel –, bár saját állítása szerint a szóban forgó gyerek esetében még türelmesebb, mint saját gyermekével: „mégsem az én gyerekem, mégsem én vagyok az apja…” És ami nem történt meg a házasságban, megtörténni látszik a párkapcsolatban: szerző némi önző érdektől vezérelve római hosszú hétvégét javasolt, az utazást az utolsó hazai meccsre – Roma-Cagliari – időzítve. A javaslat pozitív fogadtatásra talált, sőt, egy rövid és tényszerű SMS érkezett nemrég az útitárstól: a jegyeket az utazási iroda a szállás recepciójára szállítja majd. Távolságtartó, szikár hímsovén közlés: dicséretes asszonyi proaktivitás, illetve itt kell kiemelni a jegyek intézőjének megállapítását: „ez az egész, ami a Romát körülveszi, engem is mélyen megérint…” Szerző, aki egyébként az NST-nek helyszíni jelentést ígért a meccsről, e ponton azt érezte, hogy itt egy újabb alkalom, hogy valaki – ráadásul a másik nem képviselője – a Roma iránti rajongását (?) és a futball iránti szeretetét világgá kiabálja, így egy vendégposzt megírására bátorította jegyek lelkiismeretes gazdáját, hátha lesz olyan jó az NST, és leadja. (És lett - a szerk.)

Roma – amoR

Úgy játszom ezzel a két szóval a fejemben, mint Örkény az Egypercesekben A fűre lépni tilossal tette. Roma, amoR vagy amoR, Roma. Egy nő agyának működése amúgy is sokszor nehezen érthető a férfiak számára, de hogy jön ez az egész a focihoz? Már e három sor felejthetővé tenné ezt az egészet, de kérem Uraim, ne tegyék, ne adják fel ilyen könnyen, ha már vettem a bátorságot és próbálok a fociról írni.

Kezdjük ott, hogy 2010. május 9-én A.S. Roma - Cagliari összecsapás lesz Rómában. A tárgyra térvén én már biztosan ott leszek és velem együtt ő is, aki „csak miattam” ment bele, hogy tavaszi szerelmetes utazásunk alatt a lelátón üljünk, megszakítva a római városnézést.

Mert itt jött amoR, aki rávett egy lányt, hogy több napi kemény munkával jegyeket szerezzen erre a meccsre. (Csak halkan jegyzem meg, hogy ő beérte volna egy kávéházi szurkolással is, legalábbis ezt mondja…) A lány azonban még a római Szent István Ház tiszteletreméltó nővéreitől sem röstellt segítséget kérni, hogy meglepje lemondásra hajlamos Kedvesét. A lelke mélyén álmodozó kisgyereknek szeretett volna örömöt szerezni, és persze ezzel egyidejűleg halhatatlanná tenni magát a férfi emlékezetében. Talán ez utóbbi megbocsátható.

A lány nagyapjától hallott először a fociról, aki egy vasárnap délután Apáról mesélt neki. A fiúról, akit nem lehetett felcsalni a Stáhly utcai grundról, mert ő volt a kis vézna kapus bátyja csapatában. A fiú később gombokat kezdett összeragasztani és órákig csiszolgatva, szépítgetve készítette fel csapatát a gombfoci meccsekre. Ahol immár nem számított a sovány alkat, és bajnokká nőtte ki magát. A bátyból egy piros kétkazettás magnó maradt, amelyet a nagyapa 1986 nyarán, 30 évvel fia eltűnése után vett magának Új-Zélandon a viszontlátás örömére. És utána mennyivel szebb hangon szólt a közvetítés!

Az évek során a rádió mellett televízió fronton is biztosította az egyre jobb és jobb körülményeket magának a nagyapa: mint minden magyar család, a hatvanas-hetvenes években ők is fekete-fehérben nézték a közvetítéseket, majd az első színes TV megvételétől a meccsek már zöld fehér színben tükröződtek az új TV képernyőjén. Az új készülék a félszobában kapott helyet, és a kiszűrődő hangok már a nagymamát sem zavarták.

Idővel azonban egyre hangosabban hallatszott a sportriporter hangja: már az egész házat zavarva különböző elfoglaltságai közben. Az idős ember felháborodva hárította el a fülhallgató elzárt, magányos világát, amely számára a közvetítések halálát jelentette volna.

Az Apa mellől – miközben ő a rendszerváltás nyújtotta új lehetőségeket próbálta megragadni – el-elmaradozott a futball szeretete. Eltűnni azonban ezek a dolgok sosem tűnnek el, hiszen Apa 9 éves unokájának vetődéseit látva, újra lábában érzi azt az ismerős Stáhly utcai bizsergést. S bár az újabb rendszerváltás elfoglaltságai még mindig nem teszik számára lehetővé, hogy engedjen a belül már dübörgő hívó szónak, múltkor már majdnem igent mondott egy családi meccsnézésre.

A lány nem mondott nemet a hívó szóra, és fia első meccsén, ahol mint nézők szerettek volna részt venni, egy hosszan kígyózó Fradi tábort vett rá, hogy engedjék előre gyermekével, hogy ne kelljen csalódottan távozniuk, ha már nem tudtak az új szurkolói kártyáról. Az eset a foci nevelőerejét is bizonyította, miszerint a nők és a gyerekek előreengedése nem lehet kérdés. A meccs közben előjöttek a gimnáziumi évek emlékei. A lány akkoriban egy másik fiúval járt, aki Fradi szurkoló volt. Egy narancssárga kis Polszkival igyekeztek eljutni a meccsekre, amelynek ablakában ott feszült a zöld sasos zászló. Tóth Bence gólja mosolyt csalt az arcára, de ez a mosoly nem csak a gólörömnek szólt. Melegség öntötte el a szívét és egy gondolat, hogy lám, lám a foci, a szerelem és Róma talán valóban örök.

Az út, amely Rómáig vezet, így ível át évtizedeken és nemzedékeken a jelenig, ahol a lány esténként szívdobogva várja Kedvese közvetítéseit és SMS-eit a budai kiskocsmából, ahol az óra ketyegését az óriás kivetítő és a vendégek szavainak morajlása nyomja el.

Ezek után nincs nő a földön, aki minden, a közelmúltban történt esemény (Roma – Sampdoria, Lazio – Inter) ellenére úgy várná ezt a mérkőzést, mint én. Bízzunk Claudio Ranieriben, aki az utolsó pillanatig való küzdésre buzdítja csapatát. Eredetileg május 9-én szerettem volna részt venni egy olyan ünneplésen, amilyeneket Carlo Zampának köszönhetően láthattam és hallhattam a neten, de a helyzet, ami türelemre tanít, talán még nagyobb örömet hozhat egy héttel később. A élmény, amely akkor még teljesen friss lesz, átsegít majd azon, hogy csak a képernyőn keresztül élvezhetem a győzelmi mámor felemelő perceit. 

Férfiak! Róma igaz fiai! Kérlek Benneteket, hogy Ti lépjetek a fűre!

Ehhez mi már csak a fordulóra rendelt tippjeinket tudjuk hozzárendelni, és persze jó utat, jó szurkolást kívánunk. És persze várjuk a beszámolót sok képpel, még több videóval.

Roma-Cagliari 2-1
Inter-Chievo 3-1
Palermo-Sampdoria 2-0
Juventus-Parma 2-1
Genoa-Milan 2-2
Napoli-Atalanta 1-1
Fiorentina-Siena 1-0
Bologna-Catania 1-1
Livorno-Lazio 3-2
Udinese-Bari 0-0