Azok számára, akik rendszeresen olvasgatták a francia posztokat, esetleg még bele is néztek néhány meccsbe, egyértelmű: a legjobb helyre került a bajnoki cím. Oda, ahol 17 éve várják, ahol bele mertek nyúlni egy alapvetően jó csapatba a még jobb reményében. Marseille utcáin, kocsmáiban, iskoláiban derékmagasságban hömpölyög a mámor, Deschamps, Cheyrou, Niang és a többiek produkciója arrafelé egybefüggő részegséget váltott ki, nálunk egy ünnepi jellegű bejegyzést, többek közt a hiányzó darabkáról, az elképesztő tavaszról és a vágyott siker kulcsfiguráiról. A marseille-i arany és ami mögötte van.
Szeretem magam szembesíteni korábbi állításaimmal, most is ez lesz, lássuk, hogy is volt ez az OM esélyeivel augusztus elején: "Valamiért az az érzésem, az utolsó darabka is a helyére került. [...] Gerets látótávolságba hozta a másfél évtizede várt sikert, Deschamps meg begyűjtheti. Deschamps nem éppen a színtelen-szagtalan vezetési stílusáról ismert, eddigi karrierje viszont őt igazolja. Így aztán - mivel az új főnök, Jean-Claude Dassier is csak bajnokcsapatban gondolkodik - teljes kontrollt kapott a klubnál játékosok és összegek fölött egyaránt. [...] Az itt felsoroltak egy maratoni intergalaktikus bajnoksághoz is megfelelő alapot adnak, nem véletlen, hogy a L'Equipe felmérése is a őket hozza ki győztesnek (47%)." Ennél persze mélyebbre is lehetett volna ásni, elővenni a marseille-i futball történelmi igényét egy több mint másfél évtizede esedékes aranyra, de a lényeges részeket sikerült aláhúzni. 
A lényeges részeket, azaz, leginkább az utolsó puzzle-darabkával azonosított Deschamps nevét. Bevallom, játékos korában kicsit mesterkéltnek tartottam és - nem meglepő - arrogánsnak, edzőnek viszont még ennyi fenntartásom sem lehet vele szemben. Egy hatalmas feladatot adtak a kezébe, óriási befektetést kellett eredményessé tennie úgy, hogy az elmúlt évek legkiegyensúlyozottabb bajnoksága volt kilátásban - aztán kiderült, minden elképzelést felülmúlt a végjáték. Elvárásokról ne beszéljünk, Marseille-ben nem divat lentebb célozni a legjobbnál, mégha a táborban ugráló fiatalok nagy része az utolsó arany idején még huncut gondolat lehetett. Diawara, Heinze vagy Lucho bravúros becserkészése után meg pláne lehetett bízni abban, hogy sikerül megelőzni a masszív Bordeaux-t és a fogadkozó Lyont is és 17-18 év után újra trófeá(ka)t hozni a vitrinbe. 
Recsegett az eleje rendesen, Lucho rögtön lesérült, felépültével viszont nem találta magát, a csapatrészek pontatlansága pedig bőven adott anyagot a Deschamps-ot nem különösebben szívlelők táborának, noha mindenki elfogadta, a védelem és a középpálya átformálása nem ment a várt sebességgel. Fél év építkezésre volt szükség és a csapat januárra gyakorlatilag összeállt. Fordulópontnak a rövid téli szünet bizonyult, bajnokiból pedig - a látványos, felejthetetlen 5-5 mellett - meg kettőt lehet kiemelni: 2009 utolsó meccsén az Auxerre nyert a Vélodrome-ban, január végén pedig a Montpellier kevert le egyet a világoskékeknek. Bajnokin azóta veretlen az OM. A Bordeaux-hoz viszonyítva 11 egységnyi hátrányt sikerült 14 pont előnyre duzzasztani és ez még nőni főg kicsit a végéig, mert Blanc-ék teljesen szétestek, gyanús, hogy a BL-indulás lehetősége, lassan a kisebbik kupáé is lefőtt már számukra. Ekkora sorozatot pedig csak egy mentálisan stabil, önbizalommal teli csapat - lásd ligakupa-döntő, a legjobb példa - képes produkálni: tavaly Bordeaux-nak, most Marseille-nek ért aranyat a menetelés. Deschamps elismerte, hogy ha nem jön az a kiesés a Benfica ellen, korántsem biztos, hogy arannyal ér véget az év, és ebben azért van valami, látva azt, hogy mennyire megviselte a két riválist a BL.
Sok kiemelkedő edző híres a belenyúlásairól, legyen az meccset vagy szezont érintő. Deschamps-tól több sérülés kényszerítette ki ezt, igaz, a keret minősége meg lehetővé tette a variálást: így került a rakoncátlankodó Heinze helyére a belső védő posztjáért nem igazán rajongó Mbia - aki Diawarával hibátlan meccseket produkált, még akkor is, ha alig hoztak le meccset kapott gól nélkül -, akinek a szerepkörét a Bonnart mögül előretolt, rendkívül megbízható Kaboré vette át a válogatott keretig jutó Cheyrou oldalán. Csapatmunkában és eredményességben viszont hatalmas előrelépés történt, ehhez kellett a feléledő Lucho, az őszi hanyagolása miatt felettébb motivált Valbuena - lenne helye a vébékeretben -, na meg az, hogy a cseresorba csúszó virtuóz Ben Arfa összeszedje magát. Miután beindultak, a gólok és gólpasszok is jobban szórtak (az argentin kiosztott vagy tucatnyit), a kapitány Niang pedig jóval komolyabb támogatást kapott, így nagyságrendekkel több mezőnymunkát végezhetett - igaz, rajta látszott talán a legjobban, mennyire leszívta az energiáit az év. Niang kiváló csapatkapitány és az egyik legkorrektebb játékos a topligák mezőnyében, a dicsőségből egy óriási darab az övé - úgy illenék, összehozzák neki a gólkirályi címet, az Év Játékosának járó elismerést már megnyerte, szakmától, néptől, blogtól egyaránt. Egy másik szelet pedig Dreyfusnak is jár, aki lehetővé tette, hogy újra sikercsapattá váljon az OM, noha a mámorosan hömpölygő éjszakát - állítólag Aix-en-Provence-ban buliztak reggelig - már nem élhette át. [OM-Rennes 3-1]
Marseille, elismerésünk, gratulálunk!
Bajnoknévsor (bajnoki/gól):
kapusok: Steve Mandanda (35/-33), Elinton Andrade (1/-1)
védők: Laurent Bonnart (31/0), Souleymane Diawara (35/4), Gabriel Heinze (26/4), Taye Taiwo (25/3), Hilton (11/0), Cyril Rool (2/0), Garry Bocaly (4/0)
középpályások: Benoit Cheyrou (30/5), Lucho González (30/5), Edouard Cissé (30/1), Stephane Mbia (25/2), Charles Kaboré (23/1), Fabrice Abriel (30/1), Mathieu Valbuena (30/5), Hatem Ben Arfa (27/2)
támadók: Mamadou Niang (30/16), Brandao (30/8), Bakari Koné (25/4), Fernando Morientes (12/1), Jordan Ayew (4/1), Daouda Mbow (2/0).
Kilenc meccs, tizennyolc sárgával, huszonnégy góllal:
Wendel volt a Bordeaux legjobbja, de nizzai döntetlenjével már a BL-ről is lemondhat a társaság, és az sem túlzás, hogy teljes apátiával zárul számukra a hosszúra nyúló bajnokság. Triaud-nak lesz dolga a nyáron, hogy rendbeszedje a széteső csapatot, kulcsemberek és az edző is távozóban, Chamakh jövője már rég ismert, Blanc-é pedig szintén a vébé előtt eldőlhet. [Nice-Bordeaux 1-1] Jelen az első félidő derekára mesterhármasig lőhetett volna magát, holott az OL játékának egésze messze nem volt olyan gyenge, mint a védelem önmagában. A szünet előtti egyenlítést hazai fölény követte, egészen Pjanic győztes góljáig, amivel egyrészt a BL-indulás közelébe férkőztek, másrészt meg kikaparták a félig már kikapart gesztenyét a Marseille számára, harmadrészt felrobbantották az összes marseille-i italmérőt. [OL-Auxerre 2-1] A Montpellier és a Lille idegenbeli sikerekkel abszolválta a kört. [Sochaux-Montpellier 0-1] [Toulouse-Lille 0-2]
Véglegessé vált a távozók listája, de ez is ár csak a matematika miatt lehetett csak érdekes, a Grenoble ezer éve out, a másik kettőnek pedig rövid felvillanásoktól eltekintve is volt ideje barátkoznia a Le Havre- és Chateauroux-csörték gondolatával. Újra összeszedte magát az idegenben rezelő Le Mans, a Boulogne pedig a hajráig feszült a gólért, hiába, első évét büszkén, határozottan kellemes benyomásokkal fejezheti be. Néhány srácnak szép jövője lehet a legjobbak közt. [Boulogne-St-Étienne 0-1] [Nancy-Le Mans 3-2] [Lens-Grenoble 1-1]
Kupasikerével gyűjtött annyi hitelt a PSG, hogy akadt pár tag, aki Kezsman góljánál szentül hitt a tízbe kerülésben, de a vendégek szakállas mókamesterét, Ben Khalfallah-ot emlékeztettük az NST javaslatára (nem kerülhetnek a tízbe), ő pedig kötelességtudóan cselekedett. Köszönjük, Fahid, rendes tag vagy. [PSG-Valenciennes 2-2] Négy gólig jutott a másik kupadöntős meccse is, a Monaco sem volt képes sokáig tartani a Maazou-góllal szerzett előnyt, Gameiro a tizenhatodikat is bevágta. [Lorient-Monaco 2-2]
**************************************************
Tippek a hétvégére
Áttevődik a figyelem az ezüst- és bronzérmek tájára, Puelnek ugyanis feltett szándéka, hogy megszerzi valamelyiket, de az Auxerre és a friss bajnokkal meccselő Lille is erre hajt.
Auxerre-Lens 2-0 Bordeaux-Sochaux 2-0 Grenoble-Boulogne 2-2 Le Mans-PSG 1-1 Lille-OM 2-2 Monaco-Nancy 1-0 Montpellier-Lorient 1-1 Rennes-Nice 2-1 St-Étienne-Toulouse 1-0 Valenciennes-OL 2-3
Vasárnap esedékes az UNFP (a profik) díjkiosztója. A jelöltek:
A Ligue 1 legjobb játékosa >>> Lisandro Lopez (Lyon), Mamadou Niang (Marseille), Eden Hazard (Lille), Marouane Chamakh (Bordeaux)
A Ligue 1 legjobb edzője >>> Laurent Blanc (Bordeaux), Didier Deschamps (Marseille), Jean Fernandez (Auxerre), Rene Girard (Montpellier)
A Ligue 1 legjobb kapusa >>> Cedric Carrasso (Bordeaux), Hugo Lloris (Lyon), Steve Mandanda (OM), Stephane Ruffier (Monaco)
A Ligue 1 legjobb fiatal játékosa >>> Karim Ait-Fana (Montpellier), Eden Hazard (Lille), Yann M’Vila (Rennes), Emmanuel Riviére (Saint-Etienne)
A legszebb gól >>> Ismael Bangoura (Rennes-Boulogne, #1), Michel Bastos (Lyon-Nancy, #4), Mamadou Niang (Marseille-Montpellier, #6), Matt Moussilou (Nancy-Boulogne, #28), Yohan Cabaye (Lille-Monaco, #33)
A Ligue 2 legjobb játékosa >>> Benjamin Nivet (Caen), Olivier Giroud (Tours), Nolan Roux (Brest), Anthony Modeste (Angers)
A Ligue 2 legjobb kapusa >>> Benedict Costil (Sedan), Steeve Elana (Brest), Cyrille Merville (Arles-Avignon), Alexis Thébaut (Caen)
A Ligue 2 legjobb edzője>>> Franck Dumas (Caen), Alex Smith (Brest), Michel Esteban (Arles-Avignon), Philippe Hinschberger (Laval)
Legjobb játékvezető >>> Stéphane Lannoy, Eric Dansault, Lawrence Ugo
LegszebbLegjobb női játékos >>> Elise Bussaglia (PSG), Shirley Cruz (Lyon), Eugenie Lesommer (Saint-Brieuc), Lotta Schelin (Lyon)
Utolsó kommentek